Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-10-28 / 43. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. október 28. » 5 A Mária-paradoxon Konferencia az Evangélikus Országos Múzeumban ^ Remélhetőleg nem emel kifogást a konferencia egyik előadója, ami­ért az eseményről beszámoló tudósítás címéül előadásának vezérmo­tívumát választottuk. Ebben foglalható össze ugyanis legpontosabban az a különös kettősség - gyakran csak látszólagos ellentmondás az a többféle mód, ahogyan Máriához, Jézus anyjához katolikus, evangé­likus és református keresztények közelednek. A sokféleség példáival találkozhattak az érdeklődők október 16-án az Evangélikus Országos Múzeum rendezte, „Áldott vagy te az asszonyok között” - Mária és az evangélikusok Magyarországon című tanácskozáson. Talán akkor csírázott ki a múzeum munkatársaiban a rendezvény gondo­latának magja, amikor az idei Szélró­zsa találkozóra kiállítást szerveztek az egyháztörténet és a Biblia legfontosabb nőalakjairól. A kiállítás egy ismert, vir­tuális közösség - hálózat - tagjaiként mutatja be mindazokat a nőket, akik­kel például a hittanórákon vagy a Szentírást forgatva már „ismeretséget köthettünk” Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, közülük Mária, Jézus anyja az, akinek a legtöbb „ismerőse van” - akár a virtuális hálózaton, akár a legkisebb hittanosok körében. Különös gondolat egy evangélikus intézménytől Mária-konferenciát ren­dezni? És éppen a Reformáció és nők évében? A szervezők meggyőződése, hogy nem. Nagyon fontos és időszerű, hogy az első keresztényként számon tartott asszonyt kicsit előtérbe he­lyezzük, hogy szerepéről, hatásáról közösen elmélkedjünk, hogy meg­vizsgáljuk, mennyiben gondolunk ró­la mást, mint katolikus testvéreink. Vál­­tozott-e - és mennyiben - az evangé­likusok Mária-képe Luther óta? 2005-ben a Sapientia Szerzetesi Hit­­tudományi Főiskola tanácskozást ren­dezett Mária szeplőtelen fogantatásá­nak dogmájáról. A katolikus teológusok előadásai mellett kerekasztal-beszél­­getést is tartottak protestáns teológu­sok részvételével. A konferencia a lel­ki-teológiai megközelítést választotta. Nem véletlen, hogy amikor egy múzeum rendez konferenciát, az el­méleti megalapozás, a teológiai néze­tek ütköztetése mellett más diszciplí­nák is teret nyernek. Az evangélikus múzeumban a képzőművészet, az irodalom, a zenetörténet alkotásai is lehetőséget kaptak, hogy Máriáról beszéljenek: teológusok és történészek között muzsikusok és az evangélikus múzeum munkatársai is megszólaltak. Reuss Andrásnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusának többeket meghökkentő indító mondata megalapozta a hangu­latot, és feszült figyelmet teremtett: „Mária az evangélikusoké is” de ne azért beszéljünk róla, mert mást gon­dolunk, mint sokan. Mária mindenek felett áll, mert a mennyei Atya gyerme­kének test és lélek szerint is anyja. A hangsúly azon van, amit Isten tett vele. Előadónk meg is győzte a Páz­mány Péter Katolikus Egyetem dogma­tikaprofesszorát, Puskás Attilát arról, hogy „Mária nem csak a katolikusoké” A hallgató pedig körvonalazhatta ma­gában, hogy a kegyelmi anyaság és a szeplőtelen fogantatás dogmája között gazdag átmenet létezik. Fabiny Tibor, a Károli Gáspár Refor­mátus Egyetem tanszékvezető pro­fesszora el- vagy újraolvastatná evan­gélikus egyházunk tagjaival Luther Magnificat-magyarázatát (friss kiadá­sa kézbe vehető a Luther válogatott műveit közkinccsé tevő, tavaly útjára indult könyvsorozat elsőként megje­lent kötetében). Barna Gábor egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) tanszékvezetője nemcsak arról győzte meg a hallgatókat, hogy Mária miért lett, lehetett a 17. században országot védő erővé, akit Patrona Hungáriáénak neveztek, hanem arról is beszélt, hogy Jézus anyja a 16. századi protestáns iro­dalomnak is fontos alakja. Az SZTE adjunktusának, Giczi Zsoltnak az előadásában drámaian feszült egymásnak a ma annyit elem­zett Horthy-korszak egyik eszméje, a Regnum Marianum azzal a Regnum Christianum-gondolattal, amelyet Raf­­fay Sándor evangélikus püspök java­solt a válságos történeti-politikai hely­zetben az összefogás elősegítésére. Vajon miért szerepel Mária csak elvétve az evangélikus oltárképek magyarországi emlékanyagában? Mi­ért látható időnként egyedül a mag­dalai Mária a kereszt alatt? Ezeket a kérdéseket boncolgatta az Evangéli­kus Országos Múzeum (EOM) igaz­gatója, Harmati Béla László. Az első köztéri szobortípus egyi­kének, az úton-útfélen látható Má­­ria-oszlopoknak hátterét Zászka­­liczky Zsuzsanna, az EOM művészet­­történésze világította meg. Valaczka András, a Piarista Gimná­zium tanára a magyar irodalom cso­dálatosan gazdag példatára alapján Mária alakjának ellentmondásosságát, összetettségét vizsgálta lebilincselő bemutatójában. Kamp Salamon egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem tanszékve­zetője, karnagy a tőle megszokott lel­­kesültséggel számolt be arról a jelen­ségről, hogy Bach zenéjében - jelesül épp a karácsonyhoz kapcsolódó Mag­­nificatban - Jézus születésének evan­géliuma mindig szorosan összekapcso­lódik a nagyhét történéseivel és hús­vét örömhírével. És ez a kapcsolat lát­ható és hallható is! A konferencia zárásaként Klem­­bala Géza tanár, karnagy kalauzolta a résztvevőket Pergolesi Stabat Materé­nek érzelemgazdag világában. Az a mintegy hatvan-hatvanöt em­ber, aki megfordult a rendezvényen, bi­zonnyal sokat kapott. De kap-e választ a kérdező, aki fájlalja, hogy az „Áldas­­sék Isten...” kezdetű, úrvacsorái Luther­­énekből kimaradt Mária neve? (Pedig az 1955-ös, bővített Dunántúli énekes­könyvben még benne volt!) Megtud­hatjuk-^ miért nincs olyan imádsá­gunk, amelyben Mária példaként: a hit, az alázat, a befogadás, az Istenre ha­gyatkozás példájaként állna előttünk? Megismerjük-e a valódi okát annak, hogy Mária hová tűnt oltárképeink ke­resztje alól? Meglátjuk-e végre, mi az a vonás Máriában, amely nem elvá­laszt, hanem összeköt? ■ N. N. Az „Áldott vagy te az asszonyok között” - Mária és az evangélikusok Ma­gyarországon című konferencia elő­adásainak szerkesztett és bővített vál­tozata a Credo evangélikus folyóirat 2012/4. számában lesz olvasható. HIRDETÉS V, Kataiin-napi evangélikus bál November 24-én 19 órai kezdettel ismét megrendezzük a hagyományos Katalin-napi evangélikus bált. A rendezvény, mint eddig minden évben, idén is jótékonysági célt szolgál. A bál igazodik a Reformáció és nők tematikus év programjaihoz, így középpontjába idén a családon belüli erőszak miatt otthontalanná vált kisgyermekes anyák ellátását végző gödöl­lői és nyíregyházi anyaóvó intézmények ke­rülnek. Az estet Hölvényi György, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsola­tokért felelős államtitkára nyitja meg. A műsorban Fehér Anna Jászai-díjas színmű­vész, Szvorák Katalin Liszt- és alternatív Kossuth-díjas énekművész és Rudolf Péter Jászai-díjas színművész működik közre. Helyszín: a Budapest I. kerületi önkor­mányzat díszterme (1014 Budapest, Ka­­pisztrán tér 1.). Időpont: november 24., szombat, 19-től éjjel 2 óráig. Jegyek 6000 Ft-ért a Huszár Gál könyvesboltban kaphatók (1052 Bu­dapest, Deák Ferenc tér 4.). Ha az esten nem kíván vagy nem tud részt venni, oly módon is kife­jezheti segítő szándékát, ha támogatói jegyeket vásárol, így segítve az anya­óvó intézmények munkáját. Az 1000 Ft-os támogatói jegyek szintén a Huszár Gál könyvesboltban kaphatók. A támogatói jegyekből befolyt összeg közvetlenül az anyaóvó intézmények szolgálatát segíti. HIRDETÉS_______________________________ Könyv az egykori nemeskéri kin tortanítóról Megjelent a Tóth Ernő evangé­likus kántortanító élettörténete című könyv. Kapható Tóth Csabánál (8960 Lenti, Zrínyi Miklós u. 8/b; tel.: 92/351-093), valamint a soproni evangélikus temp­lom iratterjesztésénél. A könyv ára 1000 forint. HIRDETÉS_______________________________ Meghívó könyvbemutatóra Fenyvesi Félix Lajos A csukott ablak című új kötetének be­mutatója október 29-én, hétfőn 17 órakor lesz a Litea könyves­boltban (Bp. I. kér., Hess And­rás tér 4.). Bevezetőt mond Szondi György kiadóvezető. Közreműködik Havas Judit elő­adóművész és Fodor Mária he­gedűművész. EVANGÉLIKUS ÉLET. ÉLED. ÉLEDT Reformációi gálaest az Urániában Folytatás az 1. oldalról A tudomány nem tud választ adni a leg­alapvetőbb és legizgalmasabb kérdések­re, például arra, hogy mi végre van a vi­lágegyetem, mire való, mi az értelme. A tudásalapú társadalom paradigmá­ját ki kell egészíteni a hittel, a hit- és tu­dásalapú társadalom építésén érdemes fáradozni - vallotta Réthelyi Miklós. Az est második felében a Deák Té­ri Evangélikus Gimnázium diákjai re­formáció korabeli énekek feldolgozá­sait szólaltatták meg, és irodalmi műveket adtak elő az iskola tanára­inak összeállításában. A szépszámú zenekart és kórust Kardos Anna ve­zényelte, az énekeket Bence Gábor dolgozta fel, az irodalmi részt Korom­­payné Sebestyén Nóra állította össze. A gálaest háziasszonya Nagy Kata­lin volt. A Hír Tv szerkesztő-műsor­vezetője számára némi meglepetést tartogatott a gálaest: miután felkon­ferálta a Rát Mátyás-díj átadását, No­votny Zoltán, a Prúsz elnöke díjazott­ként őt szólította a színpadra. Az el­ső magyar nyelvű hetilap szerkesztő­jéről, evangélikus lelkészről elnevezett szakmai díjat a Prúsz alelnöke, Faggyas Sándor és a Prúsz egyik elnökségi tag­ja, Nagy Imre adta át. Az ünnepi gálaest zárásaként a Magyar Köztársasági Érdemrend lo­vagkeresztjével kitüntetett Varga Miklós előadóművész, rockzenész a hazaszeretetről énekelt, majd a Him­nusz közös eléneklésével ért véget a program. ■ Bállá Mária Ht * * p. A Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) elnöksége a Rát Mátyás szakmai díjat idén a református Nagy Katalinnak, a Hír Tv szerkesz­tő-műsorvezetőjének ítélte oda. Az alábbiakban Novotny Zoltán Prúsz-elnök laudációját közöljük. A díjazottnak szívből gratulálunk. Örök szerelme a rádió. Főállásban televíziónál dolgozik. Nyugalom, derű, béke árad belőle. Őszinte, hiteles, felkészült. Érdeklődés­sel és alázattal viseltetik a riportalany, a beszélgetőtárs iránt. Következetesen és ha kell, keményen kérdez, vitatko­zik, érvel. „Ez a nő a nyelvét nagyon tudja használni” - olvashatjuk róla az interneten. Ennek ellenére soha sen­kit nem bántott meg. Spontán reagá­lásai méltóságteljesek, sohasem ragad­tatja el magát. Interjúiban pontosan tudja, honnan hová akar eljutni. Igyekszik megfelelni az alapvető új­ságírói feladatnak, az igazság objek­zióban az Ablak és az Évgyűrűk című magazin műsorvezetője, szerkesztő­riportere. 1998-tól a Magyar Rádió Krónika-szerkesztőségének műsor­vezetője, az Aranyemberek és a Név­jegy szerkesztő-riportere. 2006-tól a Hír Tv olyan műsorai­nak szerkesztő-műsorvezetője, mint a Rájátszás, a Kontraszt, a Civil kaszi­nó vagy a Panaszkönyv. Emellett a Lánchíd Rádióban dél­előtti közéleti műsort készít, és jegy­zi a Kettesben című portréműsort is. Szereti a süteménykészítést is, szí­vesen pattan kerékpárra, és gondos édesanyja két leánygyermekének. Jól tív közreadásának. Tudja, hogy hite­les és kevésbé hiteles emberek meg­szólaltatásával az újságírónak lehető­sége van arra, hogy pusztán a szó, a hang erejével - a spiritualitás csodá­latos jelenvalóságával - gondolatokat és érzéseket ébresszen, reményt és célt közvetítsen, és ami legalább ennyire meghatározó: a közösség tartópilléreit erősítse. Megható és követendő igényes be­széde, a gyönyörű magyar nyelv iránti vonzalma. Tisztán, szépen, érthetően, magyarul beszél. Öröm hallgatni. „A nyelv maga is elkötelezettség. A nyelv maga is erkölcs” - vallja. Lehetett volna tanár vagy idegen­­vezető. Az ELTE Bölcsészettudo­mányi Karán magyar-történelem szakon végzett. Még egyetemistaként jelentkezett a Magyar Rádió Ifjúsá­gi Stúdiójába. Kulturális és szociális témájú ripor­tokat készített, majd a. Napközben cí­mű műsort szerkesztette és vezette. Ezután kilenc évig a Magyar Televí­tűri a közismertséget, a népszerűséget. Ha bárhol - az utcán, tömegközleke­dési eszközön, rendezvényen - meg­szólítják, kedvesen elbeszélget az em­berekkel, még akkor is, ha az élet, a család, a munka problémáinak meg­oldásain töprengene inkább. Felvállalja a közösséget, felvállalja protestánsságát. Részt vesz konferen­ciákon, előadást tart, vitát vezet, mo­derál. Hiszi, hogy: „Erőnkhöz mérten vállalni kell mindazt, amit az élet ránk parancsol.” A Kárpát-medencei egyesített refor­mátus kórus hangversenye után kije­lentette: „Szükség van az ilyen rendez­vényekre, mert vannak, akikhez csak ezeken az alternatív csatornákon ke­resztül tudjuk eljuttatni Isten igéjét.” Nem lett sem tanár, sem idegenve­zető, ám munkájával, tetteivel, példá­jával mégis vezet és tanít bennünket. A Protestáns Újságírók Szövetségé­nek elnöksége a Rát Mátyás-díjat 2012- ben Nagy Katalinnak, a Hír Tv szer­kesztő-műsorvezetőjének ítélte oda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom