Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-08 / 27. szám
FÓKUSZ Evangélikus Élet tf f ß \r f / f . r 10 41 2012. július 8. p J \ 1 1 : Ti í 1 Az életet szolgáló gazdaság Tanácskozás az Egyházak Világtanácsa ío. nagygyűlésének előkészítésére ► Nemzetközi konferenciát szervezett az Egyházak Világtanácsa (EVT) Szegénység, gazdagság és ökológia összefiiggései (Linking Poverty, Wealt and Ecology) címmel június 18-22. között az indonéziai Bogorban. Hatéves folyamat zárult le ezzel. Az EVT 9. nagygyűlését 2006-ban Porto Alegrében (Brazília) rendezték meg. Itt indítottak útjára egy programot azzal a céllal, hogy minden kontinensen elemezze a szegénység, gazdagság és a környezeti problémák összefüggéseit, valamint meghatározza azokat a teendőket, amelyek szükségesek egy emberközpontú és fenntartható gazdaság létrehozása érdekében. így rendezték meg a kontinenskonferenciákat: 2007-ben Afrikában, 2008-ban Latin- Amerikában, 2009-ben Ázsiában, 2010-ben Európában (Budapesten) és 2011-ben Észak-Amerikában. Az indonéziai tanácskozásnak két feladata volt. Egyrészt az előző öt év munkájának kiértékelése, összegzése, másrészt pedig az EVT 2013-ban Dél-Koreában megrendezendő nagygyűlésének előkészítése a gazdasági és környezeti témákban. Az indonéz vendéglátók és a helyi keresztény egyházak hihetetlen vendégszeretettel fogadták a világ minden tájáról érkező vendégeket. A konferencián több mint százan vettek részt. Jelen volt OlavFykse Tveit, az EVT főtitkára, valamint Konrad Raiser, aki korábban tizenegy éven keresztül töltötte be ezt a tisztséget. Részt vett továbbá több püspök, lelkész, egyházi munkatárs, egyetemi oktató, gazdasági és környezeti szakértő is. Hazánkat két evangélikus küldött képviselte: dr. Fischl Vilmos lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, valamint dr. Gömböcz Elvira, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanársegédje, aki 2006 óta foglalkozik a témával. Az élet forrása A konferencia napjainak egyik „csúcsélménye” az istentiszteleti élet volt. A helyi teológusokból álló zenei csoport - tanáruk vezetésével - különleges zenekart formált: a törzsi hangszereket az általunk is megszokott hangszerekkel ötvözte. Ezáltal különleges muzsikát szólaltattak meg, és emelkedett légkört teremtettek a nyitó és záró istentiszteleteken, valamint a reggeli áhítatokon. A különleges liturgiát indonéz szokásokkal is tarkították, úgy, hogy az adott szokás ezáltal mélyebb jelentést is kapott. Agunungant a jávai árnyékjátékokban használták először a jelentek között és a bemutató végén, többnyire az erős érzelmek, valamint a föld, tűz, víz, levegő elemek kifejezésére. Alakja olyan, mint egy magas hegy (gunung = hegy). Középen az élet fája (paradicsom fája) ábrázolódik, a fa körül pedig állatok és emberek. Az élet fája szimbolizálja az élet forrását, a harmóniát és békét. A gunungan ábrázolja a mikrokozmoszt, azt a világot, amelyben élünk. A konferencián a nyitó istentisztelet minden résztvevője kapott egy kicsinyített gunungant azzal, hogy a konferencia napjaiban, a beszélgetéseken és a programokon is tartsák maguknál, és emlékeztesse őket, hogy Isten az élet forrása a világban. Emlékeztetett ugyanakkor a gunungan arra is, hogy Isten szolgáiként az a feladatunk, hogy az emberek, népek és Isten minden teremtményének életét szolgáljuk, segítsük. így lehet teljes és bőséges élete mindenkinek, ahogyan Isten eltervezte (Jn 10,10). Tanulmányi kirándulások Jakartában és környékén A konferencia szervezői az aktív részvételt próbálták elősegíteni minden lehetséges eszközzel. Ennek egyik módja a tanulmányi kirándulás volt. Három kisebb csoportban zajlottak a programok. Az egyik csoport Jakarta egyik szegénynegyedébe tett látogatást, ahol a klímaváltozás következménye, a folyó kiáradása okoz hatalmas károkat és társadalmi katasztrófát. A másik csoport egy tenger melletti halászfaluban járt, ahol az egyébként is nagyon szegény halászok életét lehetetleníti el a klímaváltozás. Ők ugyanis az indonéziai mércével is borzasztóan alacsony - havi tizenöt-harminc dollárnyi -jövedelmüket veszítik el, amikor a száraz klíma miatt nem tudnak halat fogni. A harmadik csoport a Jakartában dolgozó gyári munkások életét ismerhette meg közelebbről. Kiemelkedő szerepet kapott az összejövetelen a panelbeszélgetések mellett a kiscsoportos munka. A résztvevők hat-hét fős szekciókban tárgyalták végig a konferencia záródokumentumának részleteit. A közös munka eredményeként az utolsó napon hétoldalas szöveg készült el Turning Toward an Economy of Life (Fordulat az életet szolgáló gazdaság felé) címmel. Az ezzel megbízottak a következő hetekben még módosítják a dokumentumot annak alapján, amit a konferencia munkacsoportjai, valamint intenzív kis- és nagycsoportos megbeszélései javasoltak. A véglegesített szöveg lesz az EVT tizedik nagygyűlésére beterjesztett szöveg 2013-ban a dél-koreai Busanban. A válságból a békességbe és az igazságosságba A tizedik nagygyűlés mottója: Élet Istene, vezess minket békességre és igazságra! Ez a mottó hatja át a záródokumentum teljes szövegét. Az utóbbi években világméretű és egyre inkább elmélyülő válságnak vagyunk tanúi. Ez a válság egyaránt érinti a pénzügyeket, a reálgazdaságot, a társadalmat, a politikai életet és a környezetünket, az egész teremtett világot. A szegénység, gazdagság és az ökológia területei kölcsönösen összefüggnek egymással. A hatéves tanulmányi folyamat megállapította, hogy az összekapcsolódó válságok gyökere az emberi kapzsiság és az igazságtalanság. Olyan életstílust, gazdasági rendszert és kultúrát alakítottunk ki magunk körül, amely meghaladja a Föld eltartóképességét. A válság valójában erkölcsi és egzisztenciális válság. Ezért a megoldásokat nem elsősorban pénzügyi és technológiai, hanem erkölcsi és spirituális területen kell keresni. Ki hozhat megújulást ebben a helyzetben, ha nem az egyházak? A dokumentum hangsúlyozza: egyházainkfeladata az, hogy elősegítsék a változást, amely a békességet és az igazságot teremti meg közösségeinkben. Isten csodálatos teremtése veszélyben van. A klímaváltozás sürgős cselekvést kíván meg mindannyiunktól. Az az egyoldalú elképzelés, amelyet a médiában nap mint nap hallunk, hogy a gazdasági (GDP-) növekedés automatikusan társadalmi hasznot jelent mindenki számára, végtelenül naiv és hamis. Az állandó gazdasági növekedés megfojtja az életet a Földön. Ennek vagyunk tanúi manapság: klímaváltozás, erdőirtások, óceánok elsavasodása, a biológiai sokféleség pusztulása stb. Az északi országok túlfogyasztása olyan súlyos társadalmi és ökológiai adósságot halmoz fel a déli országokkal szemben, amely tarthatatlan. De nem felejtettük el, hogy az Úré a Föld és ami betölti (Zsolt 24,1; íKor 10,26). Az uralkodó neoliberális gazdasági rendszer, amelyet a dereguláció, privatizáció és a piaci liberalizáció jellemez, megöli a társadalmi rendszereket azáltal, hogy adócsökkentéssel próbálja a termelés növekedését ösztönözni. Azonban a neoliberális szemlélet sokkal több mint egy gazdasági paradigma: olyan társadalmi és erkölcsi gondolkodásmód, amely az utóbbi harminc évben eluralkodott, és teljesen meghatározta a tudás, a tudomány, a technológia, a közvélemény, a média és az oktatás rendszereit. Lehetővé tette azt is, hogy a már egyébként is gazdagok még gazdagabbá váljanak, és a természet erőforrásait végsőkig kiaknázzák. A piacok képtelenek arra, hogy szabályozzák a termelést és a fogyasztást, amely már jelenleg is túllép a Föld eltartóképességén. Ezért arra kell koncentrálnunk, hogy milyen jövőt szeretnénk, és hogy miként tudunk közös erővel változást elérni, igazságos és fenntartható életmódot kialakítani. Átalakító spiritualitás A záródokumentum hangsúlyozza: arra kell motiválni egyházainkat, hogy Krisztus gyógyító munkáját folytassák, és hogy Isten emberei legyenek, akik valódi közösségeket hoznak létre a világban, mert ez az Istentől kapott küldetésünk. Átalakító spiritualitásra van szükségünk, amely újra összeköt bennünket másokkal, arra ösztönöz, hogy a közjót szolgáljuk, ellenáll az élet rombolásának, és arra ösztönöz, hogy innovatív ötletekkel új alternatívákat fedezzünk fel és valósítsunk meg. Halott cselekedetek (Jak 2,17) helyett megtérésre van szükség és arra, hogy elkötelezett lépéseket tegyünk az életet szolgáló gazdaság felé. Határozott cselekvés Az EVT tizedik nagygyűlése határozott és konkrét cselekvésre fogja hívni a tagegyházakat. Ezeket a javaslatokat tartalmazza a bogori konferencia záródokumentuma. A válságból való nagy átalakulás az életet szolgáló gazdaság irányába kockázattal és áldozattal jár, amelynek a terhét meg kell osztani az egyének és a nemzetek között. Ezért az a feladatunk, hogy átalakító egyházak és átalakító gyülekezetek legyünk: erkölcsi támogatással és bátorsággal példát adjunk. Az egyházak részéről valódi elkötelezettségre és konkrét tettekre van szükség a szegénység megszüntetése, a megtermelt jólét elosztása és az ökológiai igazságosság egymással szorosan összefüggő területein. Az életet szolgáló gazdaság megkívánja például a kritikus önreflexiót, a spirituális megújulást, a nyitott párbeszédet az északi és déli egyházak, a civil társadalom és az állami szereplők között. Közös feladat, hogy az életet szolgáló gazdaság jólétmutatóit kidolgozzuk. Miként ragadható meg, miként számszerűsíthető a gazdasági, társadalmi és a környezeti jól-lét? A feladatok listáján szerepel a záródokumentumban például az, hogy az egyházak közösen emeljenek szót a szegénység megszüntetéséért, a nukleáris energia és a nukleáris fegyverek termelésének leállításáért; támogassák a helyi gazdaságokat és az alternatív megoldásokat. A bogori konferencia a záró istentisztelet után agapéünneppel ért véget. A nemzetközi csoport ezúttal még sokszínűbbé vált, ugyanis a résztvevők népviseletben érkeztek. A jelenlévők megosztották egymással, hogy mit tanultak a konferencián, és hogyan fogják továbbvinni a tanultakat saját hazájukban. Kiváló élő zene teremtett hangulatot a közös ünnepléshez. Bár a tervezett programban nem szerepelt, az este sok-sok énekkel zárult. A résztvevők egy-egy népdalt vagy a hazájukra jellemző dalt énekeltek el egymásnak. Közös, örömteli, meghitt ünneppé vált így a záróprogram. Adja Isten, hogy ebben a testvéri összetartozásban folytassuk a megkezdett munkát, és az élet Istene vezessen minket békességre és igazságra. ■ Gömböcz Elvira
