Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)

2012-07-08 / 27. szám

FÓKUSZ Evangélikus Élet tf f ß \r f / f . r 10 41 2012. július 8. p J \ 1 1 : Ti í 1 Az életet szolgáló gazdaság Tanácskozás az Egyházak Világtanácsa ío. nagygyűlésének előkészítésére ► Nemzetközi konferenciát szervezett az Egyházak Világtanácsa (EVT) Szegénység, gazdagság és ökológia összefiiggései (Linking Poverty, Wealt and Ecology) címmel június 18-22. között az in­donéziai Bogorban. Hatéves folyamat zárult le ezzel. Az EVT 9. nagygyűlését 2006-ban Porto Alegrében (Brazília) rendez­ték meg. Itt indítottak útjára egy programot azzal a céllal, hogy minden kontinensen elemezze a szegénység, gazdagság és a kör­nyezeti problémák összefüggéseit, valamint meghatározza azokat a teendőket, amelyek szükségesek egy emberközpon­tú és fenntartható gazdaság létrehozása érdekében. így rendez­ték meg a kontinenskonferenciákat: 2007-ben Afrikában, 2008-ban Latin- Amerikában, 2009-ben Ázsiában, 2010-ben Eu­rópában (Budapesten) és 2011-ben Észak-Amerikában. Az in­donéziai tanácskozásnak két feladata volt. Egyrészt az előző öt év munkájának kiértékelése, összegzése, másrészt pedig az EVT 2013-ban Dél-Koreában megrendezendő nagygyűlésének elő­készítése a gazdasági és környezeti témákban. Az indonéz vendéglátók és a he­lyi keresztény egyházak hihetet­len vendégszeretettel fogadták a világ minden tájáról érkező ven­dégeket. A konferencián több mint százan vettek részt. Jelen volt OlavFykse Tveit, az EVT fő­titkára, valamint Konrad Raiser, aki korábban tizenegy éven ke­resztül töltötte be ezt a tisztséget. Részt vett továbbá több püspök, lelkész, egyházi munkatárs, egye­temi oktató, gazdasági és környe­zeti szakértő is. Hazánkat két evangélikus kül­dött képviselte: dr. Fischl Vilmos lelkész, a Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsának fő­titkára, valamint dr. Gömböcz Elvira, az Evangélikus Hittudo­mányi Egyetem tanársegédje, aki 2006 óta foglalkozik a témával. Az élet forrása A konferencia napjainak egyik „csúcsélménye” az istentiszteleti élet volt. A helyi teológusokból álló zenei csoport - tanáruk vezetésével - különleges zene­kart formált: a törzsi hangszere­ket az általunk is megszokott hangszerekkel ötvözte. Ezáltal különleges muzsikát szólaltattak meg, és emelkedett légkört te­remtettek a nyitó és záró isten­tiszteleteken, valamint a reg­geli áhítatokon. A különleges li­turgiát indonéz szokásokkal is tarkították, úgy, hogy az adott szokás ezáltal mélyebb jelen­tést is kapott. Agunungant a jávai árnyékjá­tékokban használták először a je­lentek között és a bemutató vé­gén, többnyire az erős érzelmek, valamint a föld, tűz, víz, levegő elemek kifejezésére. Alakja olyan, mint egy magas hegy (gunung = hegy). Középen az élet fája (paradicsom fája) ábrá­­zolódik, a fa körül pedig állatok és emberek. Az élet fája szimbo­lizálja az élet forrását, a harmó­niát és békét. A gunungan ábrá­zolja a mikrokozmoszt, azt a világot, amelyben élünk. A konferencián a nyitó is­tentisztelet minden résztvevője kapott egy kicsinyített gunun­­gant azzal, hogy a konferencia napjaiban, a beszélgetéseken és a programokon is tartsák ma­guknál, és emlékeztesse őket, hogy Isten az élet forrása a világ­ban. Emlékeztetett ugyanakkor a gunungan arra is, hogy Isten szolgáiként az a feladatunk, hogy az emberek, népek és Isten minden teremtményének életét szolgáljuk, segítsük. így lehet teljes és bőséges élete minden­kinek, ahogyan Isten eltervezte (Jn 10,10). Tanulmányi kirándulások Jakartában és környékén A konferencia szervezői az ak­tív részvételt próbálták elősegí­teni minden lehetséges eszköz­zel. Ennek egyik módja a tanul­mányi kirándulás volt. Három kisebb csoportban zajlottak a programok. Az egyik csoport Jakarta egyik szegénynegyedébe tett látoga­tást, ahol a klímaváltozás követ­kezménye, a folyó kiáradása okoz hatalmas károkat és társa­dalmi katasztrófát. A másik cso­port egy tenger melletti halász­faluban járt, ahol az egyébként is nagyon szegény halászok életét lehetetleníti el a klímaváltozás. Ők ugyanis az indonéziai mér­cével is borzasztóan alacsony - havi tizenöt-harminc dollárnyi -jövedelmüket veszítik el, ami­kor a száraz klíma miatt nem tudnak halat fogni. A harmadik csoport a Jakartában dolgozó gyári munkások életét ismer­hette meg közelebbről. Kiemelkedő szerepet kapott az összejövetelen a panelbeszélge­tések mellett a kiscsoportos munka. A résztvevők hat-hét fős szekciókban tárgyalták végig a konferencia záródokumentu­mának részleteit. A közös mun­ka eredményeként az utolsó na­pon hétoldalas szöveg készült el Turning Toward an Economy of Life (Fordulat az életet szolgáló gazdaság felé) címmel. Az ezzel megbízottak a következő hetek­ben még módosítják a doku­mentumot annak alapján, amit a konferencia munkacsoportjai, valamint intenzív kis- és nagy­­csoportos megbeszélései java­soltak. A véglegesített szöveg lesz az EVT tizedik nagygyűlésé­re beterjesztett szöveg 2013-ban a dél-koreai Busanban. A válságból a békességbe és az igazságosságba A tizedik nagygyűlés mottója: Élet Istene, vezess minket békes­ségre és igazságra! Ez a mottó hatja át a záródokumentum tel­jes szövegét. Az utóbbi években világmére­tű és egyre inkább elmélyülő válságnak vagyunk tanúi. Ez a válság egyaránt érinti a pénz­ügyeket, a reálgazdaságot, a tár­sadalmat, a politikai életet és a környezetünket, az egész te­remtett világot. A szegénység, gazdagság és az ökológia terüle­tei kölcsönösen összefüggnek egymással. A hatéves tanulmá­nyi folyamat megállapította, hogy az összekapcsolódó válsá­gok gyökere az emberi kapzsiság és az igazságtalanság. Olyan életstílust, gazdasági rendszert és kultúrát alakítottunk ki magunk körül, amely meghaladja a Föld eltartóképességét. A válság valójában erkölcsi és egzisztenciális válság. Ezért a megoldásokat nem elsősorban pénzügyi és technológiai, hanem erkölcsi és spirituális területen kell keresni. Ki hozhat megújulást ebben a helyzetben, ha nem az egyházak? A dokumentum hang­súlyozza: egyházainkfeladata az, hogy elősegítsék a változást, amely a békességet és az igazságot teremti meg közösségeinkben. Isten csodálatos teremtése veszélyben van. A klímaváltozás sürgős cselekvést kíván meg mindannyiunktól. Az az egyol­dalú elképzelés, amelyet a médi­ában nap mint nap hallunk, hogy a gazdasági (GDP-) növe­kedés automatikusan társadalmi hasznot jelent mindenki szá­mára, végtelenül naiv és hamis. Az állandó gazdasági növeke­dés megfojtja az életet a Földön. Ennek vagyunk tanúi manapság: klímaváltozás, erdőirtások, óce­ánok elsavasodása, a biológiai sokféleség pusztulása stb. Az északi országok túlfogyasztása olyan súlyos társadalmi és öko­lógiai adósságot halmoz fel a déli országokkal szemben, amely tarthatatlan. De nem felejtettük el, hogy az Úré a Föld és ami be­tölti (Zsolt 24,1; íKor 10,26). Az uralkodó neoliberális gaz­dasági rendszer, amelyet a dere­guláció, privatizáció és a piaci li­beralizáció jellemez, megöli a tár­sadalmi rendszereket azáltal, hogy adócsökkentéssel próbálja a ter­melés növekedését ösztönözni. Azonban a neoliberális szemlélet sokkal több mint egy gazdasági paradigma: olyan társadalmi és er­kölcsi gondolkodásmód, amely az utóbbi harminc évben elural­kodott, és teljesen meghatározta a tudás, a tudomány, a technoló­gia, a közvélemény, a média és az oktatás rendszereit. Lehetővé tet­te azt is, hogy a már egyébként is gazdagok még gazdagabbá válja­nak, és a természet erőforrásait végsőkig kiaknázzák. A piacok képtelenek arra, hogy szabályozzák a termelést és a fogyasztást, amely már je­lenleg is túllép a Föld eltartóké­pességén. Ezért arra kell kon­centrálnunk, hogy milyen jövőt szeretnénk, és hogy miként tu­dunk közös erővel változást el­érni, igazságos és fenntartható életmódot kialakítani. Átalakító spiritualitás A záródokumentum hangsú­lyozza: arra kell motiválni egy­házainkat, hogy Krisztus gyógyí­tó munkáját folytassák, és hogy Isten emberei legyenek, akik va­lódi közösségeket hoznak létre a világban, mert ez az Istentől kapott küldetésünk. Átalakító spiritualitásra van szükségünk, amely újra össze­köt bennünket másokkal, arra ösztönöz, hogy a közjót szolgál­juk, ellenáll az élet rombolásának, és arra ösztönöz, hogy innovatív ötletekkel új alternatívákat fe­dezzünk fel és valósítsunk meg. Halott cselekedetek (Jak 2,17) helyett megtérésre van szükség és arra, hogy elkötelezett lépése­ket tegyünk az életet szolgáló gazdaság felé. Határozott cselekvés Az EVT tizedik nagygyűlése határozott és konkrét cselek­vésre fogja hívni a tagegyháza­kat. Ezeket a javaslatokat tartal­mazza a bogori konferencia záródokumentuma. A válság­ból való nagy átalakulás az éle­tet szolgáló gazdaság irányába kockázattal és áldozattal jár, amelynek a terhét meg kell osztani az egyének és a nemze­tek között. Ezért az a felada­tunk, hogy átalakító egyházak és átalakító gyülekezetek le­gyünk: erkölcsi támogatással és bátorsággal példát adjunk. Az egyházak részéről valódi elkö­telezettségre és konkrét tet­tekre van szükség a szegénység megszüntetése, a megtermelt jólét elosztása és az ökológiai igazságosság egymással szoro­san összefüggő területein. Az életet szolgáló gazdaság megkívánja például a kritikus önreflexiót, a spirituális meg­újulást, a nyitott párbeszédet az északi és déli egyházak, a civil társadalom és az állami sze­replők között. Közös feladat, hogy az életet szolgáló gazdaság jólétmutatóit kidolgozzuk. Miként ragadható meg, mi­ként számszerűsíthető a gazda­sági, társadalmi és a környezeti jól-lét? A feladatok listáján sze­repel a záródokumentumban például az, hogy az egyházak közösen emeljenek szót a sze­génység megszüntetéséért, a nukleáris energia és a nukleáris fegyverek termelésének leállítá­sáért; támogassák a helyi gazda­ságokat és az alternatív megol­dásokat. A bogori konferencia a záró istentisztelet után agapéün­­neppel ért véget. A nemzetkö­zi csoport ezúttal még sokszí­nűbbé vált, ugyanis a résztve­vők népviseletben érkeztek. A jelenlévők megosztották egy­mással, hogy mit tanultak a konferencián, és hogyan fogják továbbvinni a tanultakat saját hazájukban. Kiváló élő zene teremtett hangulatot a közös ünneplés­hez. Bár a tervezett programban nem szerepelt, az este sok-sok énekkel zárult. A résztvevők egy-egy népdalt vagy a hazájuk­ra jellemző dalt énekeltek el egymásnak. Közös, örömteli, meghitt ünneppé vált így a zá­róprogram. Adja Isten, hogy ebben a test­véri összetartozásban folytas­suk a megkezdett munkát, és az élet Istene vezessen minket bé­kességre és igazságra. ■ Gömböcz Elvira

Next

/
Oldalképek
Tartalom