Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-08 / 27. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. július 8. » 11 Miért boldogtalan ma sok házasság? HETI ÚTRAVALÓ „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” - ezzel a mondattal kezdődik Tolsztoj világhírű regénye, az Anna Karenina. Másként úgy is fogalmazhatnánk: a boldog házasság mindenütt ugyanolyan, a boldogtalanság hátterében azonban ahány ház, annyiféle ok, más-más kiváltó tényező lehet. Napjaink statisztikáit szemlélve szomorú kép tárul elénk: egyre kevesebb a házasságkötés, s a házasságok jelentős hányada - mintegy fele - előbb-utóbb válással végződik... De mi az oka, hogy sokan leélnek egy életet boldogan, egymás mellett, míg mások - s egyre többen - néhány év után feladják, és elválnak?... Napjainkban nincsenek azok a kényszerházasságok, melyek évtizedekkel korábban voltak, mikor az egymást nem szeretőket összekényszeríthették, illetve a szerelmeseket erővel elválasztották egymástól... Nem tudom a választ. Gondolataimat három évtized boldog házassága alapján fogalmazom meg. A sors nagy ajándéka, ha az ember fiatal korban megtalálja párját, akivel egy életen át egyetértésben és szeretetben tud élni. Ez azonban nem mindenkinek adatik meg, jóllehet az esküvő ünnepélyes pillanataiban férj és feleség is úgy gondolja: csak a sír fogja elválasztani őket egymástól... Gyakran hallani olyan hangokat, hogy a házasság elavult intézmény; a szerelem elmúlik, s utána jönnek az egyhangú, szürke hétköznapok.... Ritkán nézek televíziót, de a kívánságműsorokban az egyik leggyakoribb kérés a több évtizedes házassági évfordulót ünneplő embereknek szól - vagy a férj, vagy a feleség részéről. Ez viszont mindenképp arra utal: létezik - nem is ritkán - sírig tartó, boldog házasság! A19. században élt nagy orosz író, Dosztojevszkij egyik művében így ír: „Hogyan is múlna el a szerelem a házastársak közt, mikor fiatalon szerelemből házasodtak össze. Nem múlik az el, csak idővel helyébe lép egy különb, a szeretet. Midőn az évek múlásával megszületnek a gyerekek, ez az érzés még inkább felerősödik, és összeköti őket.” így van, illetve így kellene lennie minden családban. Sok esetben azonban valami nagyon megváltozik férj és feleség között, aminek a következménye a házasság felbomlása lesz. Önként adódik ezután a kérdés: vajon mi a boldog házasság titka? Saját szavaim helyett Goethe megfogalmazásával válaszolok: „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka van: adni, mindig csak adni. Egy jó szót, egy mosolyt, bátorítást, hitet és nagyon sok önzetlen szeretetet.” Úgy gondolom, sok házasságban ez a képesség, az adni tudás képessége hiányzik, s helyette csak a követelés és elvárás fogalmazódik meg egyik vagy mindkét részről! Befejezésül kívánom minden fiatalnak - akár vallásos, akár nem -, hogy házasságuk nehéz pillanataiban gondoljanak Goethe szavaira! Adni kell, mindig csak adni, hiszen egy normális kapcsolatban a másik fél duplán viszonozza azt, amit kapott, s ennek eredménye egy tartós, boldog együttélés lesz. Ez viszont a társadalom szempontjából sem közömbös, hiszen sok boldog ember életerősebb és szebb, Istennek tetsző közösséget fog felépíteni, mint ugyanannyi boldogtalan. ■ Dr. Németh Jenő A szerző orvos, a nádasdi evangélikus gyülekezet presbitere Pillanatok vagy percek Elég időd van? Ha olyan vagy, mint a legtöbbünk, akkor a válaszod az, hogy „nincs”. Pedig tévedsz. Mindenkinek elég ideje van. Éppen huszonnégy óra egy nap, se több, se kevesebb. Az a baj, hogy függővé váltunk, és olyan dolgokkal töltjük ki az időnket, amelyeknek semmi értelme. Munkahelyi ügyeinkkel, kapcsolatrablókkal, mint a Facebook, a Twitter... Azzal, hogy mindenhova elhurcoljuk a gyerekeinket, ahova nem lenne fontos. Állandóan rohanunk, közben elvesztegetve értékes perceket és órákat. Túl kevésnek érezzük a rendelkezésünkre álló időkeretet, és ész nélkül igyekszünk mindent belezsúfolni. Ám szomorúan kell megállapítanunk, hogy legtöbbször éppen arra nincs időnk, ami a leginkább számít: a kapcsolatokra. Nézd a következő elgondolkodtató kérdéseket: Hogyan töltőd az idődet? Mennyire válik be ez az időbeosztásod? A halálos ágyadon elmondhatod-e majd, hogy jól sáfárkodtál az időddel? Sokszor volt már szó erről a témáról, és elgondolkoztam, mennyire látszom elfoglaltnak. Mert nem hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy túlságosan elfoglalt legyek. Ő azt akarja, hogy legyen időm útközben pihenni és élvezni az utat akkor is, ha néha nem könnyű. Ezért úgy döntöttem, hogy kiugróm a mókuskerékből, mégpedig úgy, hogy gyakran megkérdezem magamtól: mi az, ami igazán fontos? Hajlamos vagyok valamit egy bizonyos módon tenni csak azért, mert eddig mindig úgy tettem. Erősen feladatorientált vagyok, ami egyrészről sokat segített életem bizonyos területein, de sokat ártott a kapcsolataimnak, amikor azoknak az embereknek a rovására hangsúlyoztam túl a feladataimat, akiket igazán szeretek. Ezt átgondolva rendszeresen felülvizsgálom, amit csinálok, és megkérdem magamtól, hogy mennyire fontos valójában az, amit teszek. Van kedved ugyanezt tenni? Sokunk számára egy ilyen önvizsgálat nyugtalanító vagy ijesztő lehet. De az igazság az, hogy ha mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig, akkor ugyanarra az eredményre jutunk, beleértve az időnk felhasználását is. Napjaink meg vannak számlálva. Ahogyan nem tehetünk egy percet sem a huszonnégy órához, ugyanúgy az életünkhöz sem tehetünk egy napot sem. Az idő a legértékesebb árucikkünk. Próbáljuk meg tehát kihozni a legtöbbet a hátralevő időnkből inkább oly módon, hogy tartalmas pillanatokat teremtünk, mint hogy a percekből próbálnánk kisrófolni a maximumot! Ha az utóbbit tesszük, akkor olyanok leszünk, mint aki „mikrohullámú sütős" kapcsolatot akar létrehozni. Hidd el, ez hosszú távon nem működik. Lehet, hogy abban, amit csinálunk, nagyon hatékonyak vagyunk, de a kapcsolatainkban meg kell tanulnunk sokkal „kevésbé hatékonynak” lenni. Itt ugyanis pillanatokat kell teremtenünk, és ezek nem mindig illeszkednek bele az időbeosztásunkba. Az Ószövetségben a Zsoltárok könyvében találjuk ezt a bölcs tanácsot: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,12) ■ Jim Lange Forrás: Monday Manna „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Ef 2,8) Szentháromság ünnepe után az 5. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben Isten tanúságtételre hívja a kedves Olvasót is, mert az ő gyermekeinek küldetése a misszió: „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson" (íTim 2,4; LK); „Mert nap és pajzs az Úristen, kegyelmet és dicsőséget ád az Úr..., boldog, aki benne bízik” (GyLK 726,12-13). Heti igénk a páli megigazulástan tömör összefoglalása; mi is „azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember” (Róm 3,28). Ezt a reformáció által újra felfedezett örömhírt kell/lehet nekünk is továbbadnunk személyes bizonyságtételünkkel, mert Isten szava megváltoztatja az élet irányát. Ezt látjuk Péter sorsában, aki engedelmeskedett Jézus „szakmailag" értelmeden kérésének, s a következményt látva kérte: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” De Jézustól új küldetést nyert: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5.8.10) A pogányok apostola ezt így érti: „... tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a hívőket”, ezért „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki... az Isten ereje és az Isten bölcsessége” (íKor 1,21.23.24). Jézusban eljött az üdvösség e világba, és ő Istenhez imádkozott, majd „odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett” (Lk 6,13). Jákobnak Bételben, Isten házában ismét megjelent az Úr; megáldotta, és ezt mondotta: „Izráel lesz a neved... Én vagyok a mindenható Isten! Szaporodjál, és sokasodjál!” (íMóz 35,10-11) S Ezékiel a Kebár folyó mellett, a fogságban kapta e prófétai küldetését: „Emberfa, elküldelek téged Izráelfiaihoz... Mondd nekik: így szól az én Uram, az Úr!..!’ „Hirdesd nekik az én igéimet, akár hallgatnak rá, akár nem törődnek vele..!’ (Ez 2,3.4.7) Az első jeruzsálemi apostoli gyűlésen - ahol a pogánykeresztyének körülmetéléséről vitatkoztak - hangzott el Péter utolsó szava. Mivel „a szíveket ismerő Isten... hit által megtisztította szívüket”, így nem kell oly elhordozhatatlan igát tenni a pogányokból lett tanítványok nyakába, amelyet a zsidókeresztyének sem tudtak elhordozni. Mi „abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők’.’ (Ap- Csel 15,8.9.11) Halála előtt Jézus intette Pétert s a többi tanítványt: „... íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiáit!’ (Lk 22,31-32) Ezt vallja Pál is: „... mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. ...egyet teszek: ...futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért!’ (Fii 3,12.14) Luther doktor írja: „Az igazi szent nem állítja magát igaznak, hanem mindig csak könyörög megigazulásért, és szüntelenül várja, hogy Isten igaznak ismerje el azokat, akik magukat bűnösnek ismerik el, s vétkeiken bánkódnak.” Ám most minket is „Jézus hív: »Jertek énutánam! // Ki rám figyel, / A biztos célt az éri el.« // Küzdőre vár csak győzelem / És égi béke, végtelen.” (EÉ 438,1.2.5) ■ Garai András Fiúkollégiumi felvétel A Budapesti Tirannosz Ház felekezetközi fiúkollégium felvételt hirdet. Szeretettel várjuk olyan fiúk jelentkezését, akik szeptembertől valamelyik budapesti főiskolán/egyetemen folytatják tanulmányaikat. Jelentkezési határidő: július 31. A jelentkezési lap letölthető a www.tirannoszhaz.hu honlapról. További információk: Pafkó Tamás - 20/770-5995. Korányi András: Hanem szeretni is Káldy Zoltánról sokan beszélnek, de kevesen írnak, és még kevesebben publikálnak. Miközben harmincéves püspöki szolgálatának (1958-1987) eredményei és következményei lépten-nyomon visszaköszönnek az evangélikus egyház mindennapi életében és szolgálatában, a fiatalok közül sokan lényegében már semmit sem tudnak róla, s egyre kevesebbet tudnak magáról a szocialista korszakról is. Mi pedig, akik még éltünk ebben a korban, s akik kutatjuk ezt az egyre távolodó világot, nem elégedhetünk meg azzal, hogy visszaemlékezésekben halljunk a - ma ráadásul egyre divatosabb - „retró világról” és az akkor éltek, köztük Káldy Zoltán nevéről. Többet kell tehát beszélnünk róla, de arról a korszakról is, amelyben élt. Hiszen sorsa, pályája, személyiségének változása mind magán hordozza a 20. század magyar történelmének nyomait, az elmúlt évtizedekben diktatúrával és elkerülhetetlen átalakulásokkal küzdő történelmi egyházak vívódásait. Ezért különösen is fontos, hogy ezzel a kötettel indul útjára a Luther Kiadó új sorozata, az Egyház a szocializmusban is, amelyben - reményeink szerint - egyre szélesebb körben tudjuk majd bemutatni a magunk mögött hagyott történelmi korszak egyháztörténetét. http://www. lutherkiado. hu/konyvek/hanem-szeretni-is Egységár: 1800 Ft (5% áfával), könyvklubtagoknak: 1440 Ft. Luther Kiadó, 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 1/317-5478,20/824-5518. Könyvesbolt: 1/411-0385, fax: 1/486 1229, e-mail: kiado@lutheran.hu, Facebook: facebook.com/LutherKiado. Ifjú házasok hétvégéjén...