Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-08 / 27. szám
.« • >■’ M > V: V Evangélikus Élet ) t '/>>* > * > MOZAIK r> ?, '.' J x f i >: ■* 2012. július 8. » 7 Életképek egy csendeshétről ^ Mi jellemzi a nagykorú keresztyéneket, és szolgálatuk hogyan gazdagíthatja a gyülekezeteket? - a hitbeli nagykorúságról s az ezzel kapcsolatos kérdésekről, következményekről volt szó június utolsó hetében a piliscsabai Béthel Evangélikus Missziói Otthonban. A Budai és a Pesti Egyházmegye családi csendeshetén délelőttönként Klaus Douglass Az új reformáció című könyve adott témákat, délutánonként az egyházunkban meglévő jó példákból került terítékre néhány, esténként pedig azt mutatta be az igehirdető, hogy egyes bibliai alakok személyisége hogyan formálódott az Istennel való találkozásuk után. Intenzív lelki hét volt ez, és sok áldást kaphatott az a nyolcvan testvér, aki részt vett rajta. A tudósító most - a teljesség igénye nélkül - ezekből villant fel néhányat. Bajor egyházi küldöttség járt Budapesten Vége az ebédnek, imádságra kulcsolódnak a kezek. A hálaadás után felemelkednek a felnőttek, és kisietnek az ebédlőből. Csak a nagyobb gyermekek és a fiatalok maradnak, akik fürgén viszik az egyik ablakhoz a piszkos tányérokat, poharakat, a másikhoz a kenyereskosarakat, kanosokat, majd lelkesen osztoznak a vizes és száraz törlőruhákon. Teszik mindezt azért, mert úgy látják: az idősebbek már annyit szqrgoskodtak, hogy kiszolgálják a házastársukat, gyermekeiket, unokáikat, hogy igazán megérdemlik, hogy itt inkább pihenjenek, és élvezzék, amikor őket szolgálják ki a fiatalabbak. Sokan hálás szívvel, könnyes tekintettel fogadják ezt a kedveskedést, néhány nénit azonban nehéz „kitoloncolni” az ebédlőből. Szerencsére az ifjak elhatározása szilárd, nem hagyják magukat eltéríteni e szolgálattól... % * * Három csöppséggel érkezik az egyik család, a legkisebb alig három hónapos. Most először jöttek, mégsem ismeretlenek a résztvevők előtt, hiszen tavaly rengeteg imádság hangzott értük az imaközösségekben, személyes elcsendesedésekben. A legnagyobb gyermek, a hatéves kislány, akinek tavaly ilyenkor az életéért küzdöttek az orvosok, Istennek hála, felépült a súlyos betegségből. „Az imameghallgatás élő példája ő számunkra” - mondja ezt egy-egy testvér, s a szülő, nagyszülő és dédimama boldogan bólogat... * * * Szigorú tekintettel néz körül a vezető lelkész. Valaki meggyötörte az almafát, és éretlen gyümölcsök hevernek szanaszét. Tegyék csak fel a kezüket azok, akik ebben a csínytevésben benne voltak! Szépen emelkednek fel a kis kezek. Egyszer csak az egyik apuka is magasba emeli a kezét, s a kérdő tekintetre válaszolva azt mondja: gyermeke helyett jelentkezik. Megáll egy pillanatra a levegő, mert ez a mozdulat sokat mond - mennyei Atyánkról is. Ő is helyettünk... * tt * Fiatal férfi áll a mikrofonnál, és nagyon személyes dolgokról szól: tisztán megélt szerelemről és egy nagy - házastársával együtt imádságos szívvel megküzdött - kihívásról. Arról, hogy évekig tartó várakozás után, a reménytelen orvosi diagnózis ellenére, Isten ígérete szerint néhány hónapja gyermekük született, aki most is ott mosolyog édesanyja karján bizonyságtévő édesapja mellett... * # * Kis füzetek hevernek az egyik asztalkán, mindegyiken az egyik résztvevő neve. Nem csoda, hogy a gyermekek és a fiatalok lelkesen írnak vagy rajzolnak beléjük kedves üzeneteket egymás számára, de megható, ahogy az idősebbek is örömmel adnak át így egy-egy igét, áldást annak, akit megismertek, megszerettek a héten. S generációk közötti párbeszéd is zajlik ily módon, hiszen idős ember köszöni meg a gyermek segítőkészségét, s kislány ad hangot afölötti örömének, hogy az ő nagyszülei fuvarozták el a nénit Piliscsabára... # * # A nyitó előadás és az egyes igehirdetések sokakban tovább dolgoznak. Arra késztetnek, hogy átgondoljuk, vajon a hitéletünk nem gyermekien énközpontú-e még; tudunk-e Krisztus-központú gondolkodással mások felé nyitni és úgy szolgálni, hogy nem sértődünk meg, ha nem kapunk érte elismerést; s mit kezdünk azzal a felismeréssel, hogy gyülekezetünk nem tökéletes? Az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora a lelkészképzés helyzetéről, kihívásairól beszél. Akik hallgatják, többségükben azokhoz a pesti és budai gyülekezetekhez tartoznak, amelyek az intézményhez való közelségük folytán lelki közösséget, szolgálati lehetőséget kínálhatnak a teológusoknak. Vajon megvalósul-e a hallgatók és gyülekezetek közötti szorosabb kapcsolat? # * * A tábortüzet körülveszik az apróságok és a felnőttek. A gyermekek a fiatalok ölében ülnek, és egyik éneket kérik a másik után, és a dicsőítésbe az idősebbek is be-bekapcsolódnak. Ott ül,a körben a férjét egy hónapja gyászoló néni is, aki nővérei hívására először jött el ebbe a közösségbe, és most könnyes szemmel köszöni a szeretetet, vigasztalást, lelki erősítést. * * Személyes vallomások zárják a hetet. A házaspár, mely először vezetett bibliaköri beszélgetést, hálás e különleges lehetőségéért. Az idős asszony bocsánatot kér a megjegyzéseiért, amelyek jó szándékúak, de néha talán bántóak voltak. Isten szolgája pedig rádöbben: többet kell törődnie a családjával... ■ Hulej Enikő Christian Schmidt püspök vezetésével a németországi ansbach-würzburgi egyházi körzet tizenhat esperese látogatott Budapestre. Négynapos programja keretében a delegáció múlt pénteken felkereste az Északi Egyházkerület székházát is. A küldöttséget Fabiny Tamás püspök fogadta, bemutatva nekik az immáron húsz éves bajormagyar egyházi kapcsolatokat. A vendégek - akik között ott volt dr. Gerhard Hausmann esperes is - budapesti programját dr. Jutta Haus-Az ötnapos szakmai program keretében a résztvevők kölcsönösen megismerkedtek egyházaik diakóniai intézményrendszerével, illetve betekintést nyerhettek az aktuális projektekbe. A szakmai tanácskozáson túlmenően arra is nyílott lehetőség, hogy a száz éve született Túrmezei Erzsébet és Anna Maja Raitilla finn költőnő barátságáról osszanak meg részletekbe menő információkat egymással a találkozó résztvevői. Az ige körüli elcsendesedés, a hosszúra nyúló beszélgetések, az úrvacsorái közösség bizonyságai annak, mann, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora és Cselovszkynédr. Tarr Klára, a Magyarországi Evangélikus Egyház Külügyi Osztályának vezetője szervezte. Július 2-án Prőhle Gergely, a külügyminisztérium EU kétoldalú kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője is fogadta a küldöttséget. ■ Horváth-Hegyi Áron felvétele Forrás: Evangélikus, hu hogy nemcsak szakmai, hanem testvéri-baráti találkozóvá vált az együtt töltött hét. A további együttműködés fontosságát szem előtt tartva Fabiny Tamás püspök, valamint Gregersen-Lábossá György, a diakóniai bizottság elnöke és Buda Annamária, a diakóniai osztály vezetője hivatalos megállapodást kötött a Finn Evangélikus Egyház vezetőivel a célból, hogy a két egyház hagyományosan szoros együttműködése a jövőben is szervezett és átgondolt keretek között folytatódjon. ■ Szabó Szilárd Finn-magyar diakóniai konferencia Idén a nyár beköszönte nem kánikulai forróságot, hanem hűvös, mármár hideg időt hozott egyházunk diakóniai osztálya dolgozóinak, valamint azoknak az intézményvezetőknek és lelkészeknek, akik a Finn Evangélikus Egyház meghívásának eleget téve ellátogattak Jarvenpaaba. A kis falucska Helsinkitől mintegy negyven kilométerre fekszik. Itt található az a képzési központ, amely otthont adott a kétévente megrendezett finn-magyar diakóniai szakmai találkozók ez évi alkalmának. 75 évvel ezelőtt szentelték fel az agárdi protestáns templomot > A Velencei-tó partján fekvő Agárd településen nem a helyi lakosság, hanem a protestáns nyaralótulajdonosok közösségének akaratából épült fel 1937- ben a közös református-evangélikus templom. A 20. század első felében a Dunántúlon számos helyen emeltek a református és evangélikus testvérek összefogva protestáns templomot, így például Sümegen, Tapolcán, Rácalmáson. Ezek a templomok olyan településeken épültek, ahol önállóan egyik protestáns felekezet sem lett volna képes létrehozni saját szakrális épületét. Hasonlóan történt ez Agárdon is. Az ottani épületet Münních Aladár, a két világháború közötti építészet neves alkotója tervezte. A templomot 1937- június 27-én Ravasz László, a Dunamelléki Református Egyházkerület és Kovács Sándor, a Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület püspöke közösen szentelte fel. A felszentelési imádságot az evangélikus egyházkerületi vezető mondta, a református püspök pedig az igehirdetéssel szolgált. A Református Élet című hetilap az ünnepi eseményről ezekkel a szavakkal számolt be: „Megható örömünnepe volt ez egy kedves, boldog kis családnak, melyet oly feledhetetlenné tett a püspök, az esperes, környéki lelkész, gondnok, felügyelők, továbbá a vármegye képviselőinek, körzeti földbirtokos családok és az üdülőtelep kicsinyeinek és nagyjainak megjelenése teljes számban, kik közt a római katolikus templomépítő bizottság vezetőit is üdvözölhettük. Ahol néhány évvel ezelőtt kalászos róna, legelő volt, ott »kivirágzott a puszta«, és kedves kis villák között ég felé, magasra tör a templom tornya kútágasként, amint az egyik szónok mondta, várja, hívja a megszomjazott lelkeket. A templom külső felirata is az: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan.« A szórakozás és pihenés közben felejtkezik meg az ember a legkönnyebben a leikéről, Istenéről, de a kis harang naponként felcsendülő hangja mindig komoly intés és figyelmeztetés lesz.” A templom napjainkban a Gárdonyi Református Egyházközséghez tartozik, prédikáló helyként működik, ahol havonta egy alkalommal az evangélikusok is tartanak istentiszteletet. ■ Millisits Máté Forrás: Református.hu \ PINTÉR KAROLY FELVÉTELE
