Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-08 / 27. szám
8 « 2012. július 8. PANORÁMA Evangélikus Élet ► Múlt hét végén érkeztek haza az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai Etiópiából, ahol a magyarországi evangélikusok által is támogatott, tavaly megkezdett segélyprogram folytatásán dolgoznak. A szervezet akkor a 2011-es rendkívüli szárazság nyomán kialakult humanitárius krízis során átmeneti táborokba kényszerült emberek ellátásába kapcsolódott be. Jelenleg a fenntartható ivóvízellátás érdekében kutak újjáépítését végzi, és oktatási intézményeket támogat. A segélyszervezet munkájába ezúttal jószolgálati nagykövetként Kovács Kokó István is bekapcsolódott. Bálint Gábor, az Ökumenikus Segélyszervezet főmunkatársa munkájukról és tapasztalataikról exkluzív beszámolót küldött lapunknak. VlZ N É L K ETIÓPIÁBAN (IS) SEC Az aránylag kihalt fővárosi, addiszabebai repülőtéren lazák a szabályok, vagy nagyon kedvesek akarnak lenni velünk, hiszen Belényi Dani munkatársunk könnyedén besétál elénk arra a területre, ahol a csomagjainkat vesszük fel. Ez más repülőtereken szinte elképzelhetetlen. A városközpont felé autózva, nem messze a repülőtértől, hatalmas plakát fogad, amely az „FBI Church” evangélizációit hirdeti. No, nem az amerikai szövetségiek alapítottak Etiópiában egyházat, hanem egy helyi kisegyház, egész pontosan a Faith Bible International Church szólítja meg így a híveket. A kereszténység nagyon fontos szerepet tölt be az ország életében, hiszen Etiópiában - Grúzia és Örményország után - már a negyedik század közepén államvallás lett. Napjainkban az ország lakosságának legnagyobb része az Etióp Ortodox Egyház tagja, de az Etióp Evangélikus Egyház is közel hatmillió tagot számlál. Emellett jelentős a muzulmánok aránya is. * * * Egy-két óra alvás után közvetlen közelről megtapasztalhattuk, milyen is egy etióp evangélikus istentisztelet. A segélyszervezet jószolgálati nagykövetével, Kovács Kokó Istvánnal együtt vettünk részt a helyiek által csak Mekane Yesusnak hívott egyház addisz-abebai anyagyülekezetének vasárnapi istentiszteletén, ahol átadtuk a magyarországi egyházak és az Ökumenikus Segélyszervezet üdvözletét. A több mint háromórás istentisztelet után együtt ebédeltünk a Mekane Yesus segélyszervezetének képviselőivel, akik sokat segítettek abban, hogy több hónapos segélyprogramunkat sikeresen végrehajtsuk. Az ebédet a nemzeti múzeumhoz közeli étteremben költjük el. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a múzeumban található az emberfélék legősibb képviselőjének emblematikus csontváza, amely a Lucy nevet kapta. Etiópia nemcsak a kereszténység egyik bölcsője és a kávé őshazája, hanem az itt folyó ásatások során találták meg a kutatók az emberiség legősibb, háromnégy millió évesre taksált maradványait, emlékeit is. Etiópia nagyon gazdag kultúrájú és komoly hagyományokkal bíró ország, ahol azonban a klímaváltozás hatásai napjainkban végzetes élethelyzeteket teremtenek. Egy-egy esős évszak elmaradása olyan szárazságot okozhat, mint amely a tavalyi humanitárius krízishez vezetett. Ezért a segélyszervezetünk Etiópiában zajló programjainak legfontosabb célja, hogy - az oktatás támogatása mellett - hosszú távon is fenntartható víznyerő helyekhez juttassa az ország leghátrányosabb helyzetű területein élőket. £ # * 'M 111 A fővárosban legtöbben ütött-kopott autón közlekednek, köztük sok Zsiguli is feltűnik. Az ilyen típusú autók nagy száma mellett a szovjetekkel korábban ápolt „baráti” kapcsolatra utal a város egyik forgalmas pontján elhelyezett, hatalmas obeliszk is, rajta még mindig ott látható a vörös csillag. A kritikus helyzetben lévő yabellói térség, azon belül Gayo település megközelítése másfél napi autózást jelent Addisz-Abebából déli irányban. Több mint hatszáz kilométeres utunk során két-három ezer méter magasan haladunk. A táj nagyon változatos képet mutat: a magasabb területeken minden zöld, lejjebb ereszkedve már kezd szavannásodni, sivatagosodni a környezet. Sokszor nem is gondolnánk, hogy Afrikában, az Egyenlítőtől csupán pár száz kilométerre vagyunk, hiszen a magasság miatt egyáltalán nincsen meleg, sőt utunk legmagasabb pontjain nappal is csak tizenöt-tizenhat fok van. A gyerekek mégis mezítláb szaladgálnak autóink mellett. Autóinkat meglátva már messziről kiabál- Másnap ismét autóba ülünk, és egynak: „You! You! You!” - így próbálnak re keskenyebb utakon, az utolsó harmegállítani. mine kilométeren pedig már föld-A gyerekek mellett szinte minden- úton haladunk Gayo felé. Az utolsó ki a főút közelében éli az életét, so- szakaszon defektet kapunk. Ez nem főrünknek igazán nehéz a dolga. ritka errefelé, ezért három-négy pót-Mindenre ügyelni kell: járókelők, kerékkel és több kanna tartalék üzemárusok, szamárfogatok, marhacsor- anyaggal vágtunk neki az utazásnak, dák, tevék, antilopok, lovak, sőt egy Pár perc alatt, jól begyakorolt mozduhelyen még egy megtermett kobra is latokkal cseréli ki a kereket sofőrünk. elénk kerül. Minden élet az út köré összpontosul békés egyetértésben, fittyet hányva az autókra. A békesség a vallások együttélésére is igaz, hiszen a keresztény templomok és a mohamedán mecsetek sokszor pár száz méterre állnak egymástól. Kimerülve érkezünk a kenyai határ közelébe, Yabellóba. A húszezres kisváros egyik „legjobb” szállásán már mi is közvetlen közelről tapasztaljuk a vízhiányt - akárhogy forgatjuk a csapokat, egy csepp vizet sem sikerül előcsalogatni. A recepciós tájékoztat: egy hétig nincsen víz. Tusolás helyett egy vödör vízzel és egy félbevágott műanyag palackkal próbáljuk növelni komfortérzetünket, de ez nemigen sikerül a hosszú autóút után. # * * Dél körül érkezünk meg ahhoz az iskolához, ahová a korábban egyeztetett igénylista alapján összeállított tanszer- és taneszközcsomagokat hozunk. A tanárok és a gyerekek lelkesen fogadnak, errefelé igen nagy hasznát veszik mindenfajta segítségnek. A helyi tanerő találékonysága meglepő: megfelelő szemléltetőeszközök hiányában az iskola falára festett világtérképen magyarázza el Koko, honnan érkeztünk ebbe a kis afrikai faluba, az iskola udvarán pedig az egész Naprendszer megtalálható kövekből kirakva. Az iskolába százhatvankét gyerek jár, többen mindennap öt-tíz kilométert gyalogolnak. Akik távolabbról járnak a gayói iskolába, hazafelé vizeskannákat cipelnek, hiszen a falu mellett található az a kút - a helyiek nyelvén ella -, amelynek a hely-
