Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-30 / 39. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. szeptember 30. *• 7 „Egyházunk jövője az iskolapadokban van!” Interjú Kákay Istvánnal, az MEE Országos Irodájának igazgatójával ► Az evangélikus a magyarországi protestáns egyházak között a második legnagyobb felekezet. Évszázadokon át kiemelkedő szerepet játszott a hazai oktatásban, a kommunizmus évtizedei alatt azonban államosították nagy múltú iskoláit. A rendszerváltozás óta indult újra az evangélikus oktatás, ma már ötvennyolc intézményben nevelik a gyermekeket Luther szellemében. Kákay Istvánt, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának igazgatóját, egykori magyartörténelem szakos tanárt arról kérdeztük, hogyan készülnek az idei tanévre, milyen aktuális kihívásokkal, feladatokkal kell szembenéznie az evangélikus oktatásnak 2012-ben.- Az evangélikus egyháznak az oktatásügy évszázadok óta kiemelten fontos feladata, Nagy-Magyarországon hatszáz iskolája volt, ami a felekezeti arányok ismeretében akár „túlreprezentáltnak” is mondható. 1948- ban 230 iskolánkat államosították, az utolsót, a fasori gimnáziumot 1952- ben vették el. Harminchét évig nem volt evangélikus oktatás Magyarországon, ami azért is volt az egyház nagy szívfájdalma, mert nálunk a templom és az iskola együttműködése évszázados hagyomány, így az egyházunk egyik lábát levágták. A rendszerváltás előtt, 1989 augusztusában kaptuk vissza a fasori gimnáziumot, és ezzel indult el az evangélikus oktatás újraépítése. Az elmúlt huszonhárom év eredménye, hogy jelenleg ötvennyolc közoktatási intézményünk van.- Az utóbbi években számos iskolát vettek át az egyházak. Ebből a folyamatból milyen mértékben vette ki a részét az evangélikus egyház?- A másik két nagy keresztény felekezethez képest lényegesen kevesebb oktatási intézményt vettünk át. Míg információink szerint nagyságrendileg a katolikus ötven, a református harminc körüli, az evangélikus egyház hat intézményt vett át az elmúlt évben. így is háromezer gyerekkel bővült diákjaink létszáma (ez jelenleg több mint tizenötezer), és nagy kihívást jelent az ő integrálásuk. Mi megfontoltan haladunk. Csak akkor veszünk át egy intézményt, ha annak szellemiségével és a humán erőforrással elégedettek vagyunk. Együttműködünk az önkormányzattal és a gyülekezettel. Ennek persze az is az oka, hogy önerőből sajnos nem tudunk új intézményeket építeni. A rendszerváltozás után az ingatlankártalanításból visszakapott egykori iskoláink mellett az utóbbi években főleg ott indult evangélikus oktatás, ahol az önkormányzat átadta a fenntartói jogokat. Intézményeinkre alapvetően a túljelentkezés a jellemző, még ott is, ahol a gyereklétszám a demográfiai hullámvölgy miatt alacsony, ezért sokszor fájó szívvel ugyan, de el kell utasítanunk a jelentkezőket.- Mit jelent a bővülés a gyakorlatban?- Ezt a hirtelen és nagyon örvendetes bővülést úgy szeretnénk kezelni, hogy az ne csak táblacserét jelentsen az épületek falán, hanem az intézmény szellemiségében, értékrendjében, szakmai színvonalában is mutatkozzon meg a minőségi változás. Természetesen ezekben az intézményekben általában jó szakmai munka zajlott eddig is, azokat az iskolákat, amelyek gazdasági, szakmai, morális vagy hitéleti szempontból nem vállalhatók, nem vettük át. A diákoknak általában harmincötharmincnyolc százaléka evangélikus felekezetű, igaz, a többség vallásos: római katolikus, illetve református. Nem kötelező felekezethez tartozónak lenni, meg nem keresztelt gyereket is felveszünk, ugyanakkor az intézmények többségében jelen van az a csendes elvárás, hogy mire a diák leérettségizik, kereszteljék meg, ám nem ragaszkodunk az evangélikus keresztséghez. Azoknak a gyerekeknek, pedagógusoknak, akiket átveszünk, meg kell ismerkedniük a mi értékrendünkkel. A szakmai színvonal mellett még valami pluszt is kínálunk, egy lelki, világnézeti lehetőséget. A hittanoktatás ugyan kötelező, de felmenő rendszerben (a jelenlegi diákoknak lehetőségük van az etikát választani). Kötelező a hétfői áhítat, amely egy negyedórás, húszperces lelki alkalom. Gyermekközeli módon valósítjuk meg - az iskolalelkész gyakran gitározik, sok az ének, egyszóval nem szigorú liturgikus esemény.- Milyen volt az átvételek fogadtatása a szülők, pedagógusok részéről?- Nem árulok el titkot azzal, hogy nem mindenhol fogadták kitörő örömmel az egyházi átvételt. Igaz, hogy a rendszerváltás idejéből ismert, akár a tüntetésekig fajuló ellenállás nem volt tapasztalható. A szorongások, félelmek inkább az információhiányból adódnak, ugyanis a magyar társadalom egy része egyáltalán nincs tudatában az egyházi élet sajátosságainak, és az ismeretlentől fél.- Milyen prekoncepciókkal találkoznak?- Sokan egyfajta erőszakosságtól tartanak, az idegen hit rájuk kényszerítésétől, mások azt kérdezik, hogyan kell majd segíteniük a gyereknek otthon imádkozni. Nem kell ettől félni, inkább a gyerek fog segíteni a szülőnek, ha van benne szándék az imádságra, ami egyébként természetesen nem kötelező. Az evangélikus mindig is nagyon toleráns, nyitott egyház volt, különösen az oktatási rendszerében, úgyhogy azt mondhatom, ezek a kezdeti szorongások rendszerint feloldódnak. Csak minimális -egy-két százalékazoknak a diákoknak, tanároknak a A Magyarországi Evangélikus Egyház egyetlen felsőoktatási intézménye az Evangélikus Hittudományi Egyetem, de fontos megemlíteni a százéves múltú budapesti Luther Otthon felsőoktatási szakkollégiumot és a tavaly indult, nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégiumot is. A közoktatásban mintegy tucatnyi nagy múltú gimnáziumot tart fenn az egyház, ilyen például a Budapest-Fasori, illetve a Deák Téri Evangélikus Gimnázium, az aszódi, békéscsabai, soproni, nyíregyházi vagy bonyhádi intézmény. Emellett számos általános iskolát és óvodát üzemeltet az egyház, amely az idén hat nevelési-oktatási intézményt vett át, ennek következtében a tanulók létszáma 11594 főről 15159-re emelkedett, a pedagógusoké pedig 1229-ről 1507 főre. száma, akik elmennek az intézményből. Örvendetes tény, hogy sokkal többen jönnének át hozzánk.- Hogyan sikerül maguk mellé állítani a tanárokat?- Amikor egy iskola átvétele kezd realitássá válni, akkor nagyon alapos, diavetítéssel egybekötött tájékoztatót tartok a tantestületnek. Ilyen alkalmakkor bemutatom az egyházunkat, annak oktatási szerkezetét, és elmagyarázom, hogy mit jelentenek az egyházi sajátosságok a mindennapokban. Utána kérdésekre válaszolok, és ilyenkor rendszerint előjönnek azok a szorongások, amelyekkel a pedagógus kollégák szembesülnek. Ezeket általában sikerül is eloszlatni. Az úgynevezett csendeshétvégéken tartott közösségépítések is azt a célt szolgálják, hogy minél jobban összejöjjön a tantestület: vallási, pedagógiai, etikai kérdések körül forog a beszélgetés. Ezekre már csak azért is nagy szükség van, mert ha elvárjuk a tanároktól, hogy a mi értékrendünket képviseljék, akkor szükségük van a megfelelő információkra. A hitéletért nem a tanár a felelős, de elfogadónak kell lennie, és fontos az is, hogy ne fejtsen ki ellenpropagandát.- Az említett tájékoztató mellett milyen más lehetőségeket kínálnak a pedagógusoknak arra, hogy elsajátítsák az evangélikus egyház oktatási alapelveit, és a gyakorlatban is megfelelően alkalmazzák őket?- Az új iskoláknak van egy mentorintézményük (ez rendszerint egy több évtizedes múlttal bíró iskola), ahonnan minden gyakorlati segítséget megkapnak. Megismerik a tantestületet, megnézik, milyen egy áhítat, hogyan tanítanak, hogyan szerveznek meg egy évnyitót. Emellett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen nagy sikerrel működik egy kifejezetten pedagógusoknak indított, négyszemeszteres képzés, amely az evangélikus egyház oktatási-nevelési elveit, gyakorlatát osztja meg a hallgatókkal.- Mit jelent az egyházi nevelés azoknak a gyerekeknek, akik előtte világi iskolába jártak? Akik nem álltak kapcsolatban ezzel a szellemiséggel? Van erre vonatkozóan már tapasztalatuk?- A gyerekek kallódnak, csellengenek, az interneten szörföznek éjszakába nyúlóan: keresik a helyüket. Az egyházi oktatás fontos hiánypótlást is jelenthet a számukra. Meggyőződésem, hogy az evangélikus oktatás lehetőséget, kapaszkodót tud adni nekik. Az óvodáinkban azt láttuk, hogy a gyerekeken keresztül könnyen megszólíthatóvá válik a család, hiszen ebbe az intézménybe a szülők mindig elkísérik a gyereküket. Azt tapasztalják az óvodavezetők, hogy két-három család minden évben csatlakozik a gyülekezethez. Ez az általános iskolában is jellemző, de a középiskolában már kevésbé, ott már kevesebb a kapcsolat a szülővel. Látjuk a nyitottságot. Nagyon sok függ az iskolalelkésztől, akinek szintén megfelelően kell kezelnie a szülőkkel való viszonyt. A Sztehlo Gábor evangélikus gimnáziumban az iskolalelkész iránt például olyan nagy a bizalom, hogy az is előfordult: a gyerek behozta a szüleit, és négyesben ültek le beszélgetni. A fiatalok megpróbálnak maguktól igazodni egy másik értékrendszerhez, pozitívak a tapasztalataink.- A lelkészképzésbe beépültek ezek az új feladatok?- Igen, a teológiai egyetemmel tárgyalunk is, hogy a hallgatók szakosodjanak kifejezetten iskolalelkész szakirányra, hiszen egyre több az iskola, egyre tudatosabban kell készülni az iskolalelkészi hivatásra.- A sok kihívás közül melyik a legnagyobbfeladat az új intézmények elindításakor?- Az intézmények élére megfelelő szakmai képzettséggel, tapasztalattal bíró, az egyház iránt elkötelezett vezetőt találni. Az intézményvezetőkárosultak, diszlexiásak, látássérültek stb.) oktatása és a hozzájuk értő szakapparátus biztosítása. Vannak olyan iskoláink, amelyek SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű gyerekekre specializálódtak, de nagy kihívás őket úgy integrálni a normál osztályokba, hogy az ne menjen a közösség rovására. Fel kell karolnunk a szociális szempontból veszélyeztetett gyerekeket is. nek evangélikusnak kell lennie, a többi dolgozónál és a gyerekeknél nincs ilyen kitétel.- Ebben az évben van-e valami aktualitás, évforduló, amely beépül a pedagógiai programba?- Sztehlo Gábor szobrát 2009-ben avattuk fel a Deák téren, szeptember 25-én van a születésnapja, a diákjaink is részt vesznek a koszorúzáson. Ő emblematikus figura volt, hitéleti munkássága mellett azért is, mert a nácizmus és a kommunizmus alatt is mentette az áldozatokat, elsősorban gyerekeket. Néhány éve még nem is tudták, kicsoda, nem véletlenül, hiszen a munkásságát tudatosan hallgatták el. Az ő nevét a semmiből kell ismertté tennünk. Nem véletlen, hogy a pestszentlőrinci, tavaly megnyitott intézményünk is éppen az ő nevét vette fel. Hamarosan tanulmányi versenyt is elneveznek róla. 2017-ben lesz a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója, amely hatalmas ünnep az egész világ protestáns egyházai számára. Erre már évek óta tudatosan készülünk, minden évben reformációi témájú vetélkedőket, versenyeket hirdetünk intézményeink számára különböző területeken (képzőművészet, zene, irodalom, történelem). A következő időszakban is tematikus évek lesznek, többek között a reformáció és oktatás témakörének középpontba helyezésével.- Miben más a mai kor, mint az elmúlt évtizedek? Milyen új kihívások jelentkeznek a pedagógiai munkában?- Nagyon sok az elesett ember, az egyház alapvető feladata az ő felkarolásuk. Rengeteg a csonka családban élő gyermek, az ő esetükben harmonikus nevelés nincs, ezt az iskolának valamennyire pótolnia kell. Ugyanígy kiemelt feladat a fogyatékkal élő testvéreink (mozgássérültek, hallásOlyan mértékű elszegényedést tapasztalunk, amely már-már Twist Olivér korára emlékeztet. Rajtakaptunk gyerekeket, ahogy a kabátujj ukban lopják ki a kiflit az iskolából, ezért több intézményünkben is bevezettük az ingyen zsíros kenyeret, hogy ne éhezzenek a gyerekek. Nem is gondoltuk volna, hogy ilyen mennyiségben fogy majd a zsír! Ma már kifejezetten a szociálisan rászoruló gyermekek étkeztetésére is gyűjtünk adományokat. 2010-ben indítottuk el a Sztehlo Gábor ösztöndíjprogramot evangélikus felekezetű, tehetséges és szociálisan rászoruló gyerekeink tanulmányainak támogatására: igen nagy számban jelentkeznek a gyerekek mentor tanáraik révén.- Mit jelent a vallás a mai fiataloknak?- Régebben olyan fiatalok jöttek be a templomainkba ifjúsági foglalkozásokra, akiknek a nagyszülei, szülei is evangélikusok voltak. Ez a helyzet robbanásszerűen megváltozott, különösen a fővárosban és a nagyvárosokban: a gyülekezetek ifjúsági foglalkozásain már a résztvevők fele nem evangélikus. Eltűntek a határok, rengeteg a más gyökerű fiatal. Őket meg kell szólítanunk, hogy szimpatikusnak találják azt, amit mi kínálunk. Teljesen más kihívásokkal kell szembenézni, mint néhány évtizede. Erre megfelelő válaszokat kell adnunk, az oktatás pedig ennek fő terepe, hiszen itt találkozunk fiatalokkal. Az iskolapadokban van az egyházunk jövője! ■ Szunyogh Gábor Az interjú megjelent a Köznevelés című folyóirat 2012. szeptember 14-i számában
