Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-30 / 39. szám
8 « 2012. szeptember 30. MELLÉKLET Evangélikus Élet KONFIRMÁCIÓ ÉS E\ Konfirmációs felkészítés a Magyarországi Evangélikus Egyházban Lelkészek, hitoktatók írták „A konfirmációi előkészítő a parókián zajlik baráti, kedves beszélgetések formájában. A végén imádkozunk. Mindig van mód véleménycserére. Nem kérdés-felelet a vizsga, hanem az önmaguk által összeállított kis anyag, melynek szövegeit fejből megtanulják, és színdarab formájában előadják.” * # * „Változó időtartamú a felkészülés, attól függően, hogy mennyire érdeklődő, nyitott, eszes és lelkes a tanítvány, illetve mekkora előképzettséggel rendelkezik. Tartalmát a Biblia, vagyis a legfontosabb bibliai történetek jelentik, és a finn káté, valamint Luther élete, egyházunk működése, a templom megismertetése, az énekeskönyv, az egyházi év, az istentisztelet, a gyülekezetünk történetének és életének fontosabb tudnivalói." He He % „A Konfirmációi káté oktatása mellett ifjúsági énekekkel, játékokkal, kirándulásokkal próbálom a fiatalokat a konfirmáció után kezdődő ifjúsági munkába és a gyülekezeti élet egészébe bevezetni. A konfirmációnak szerintem ugródeszkának kell lennie a gyülekezeti élet felé.” * He X „Minden héten van konfirmációi óra, és azon keresztül készítem fel a gyerekeket a konfirmációra, mely közvetlenül húsvét után van. Szigorúan istentisztelet keretében, vizsgával végzem a gyülekezet előtt. Szó sincs előre megadott kérdésekről és színdarabról, melyek mostanában divatosak.” He He He „A régi Konfirmációi kátét tanítom úgy, hogy a fejezeteket sajátos sorrendben, logikai felépítés szerint veszem. Iskolai hitoktatás keretében vannak az órák. A konfirmáció előtt vagy után az ifjúsággal együtt elviszem a konfirmandusokat egy csendeshétvégére.” He He * „A Tanuló közösségben című könyvet vesszük végig. A konfirmandusok részt vesznek a gyülekezet életében, illetve egy intenzív felkészítő hétvégén. Az év során két-három szülői értekezletet tartunk. Kötelező az istentisztelet-látogatás, ahol alkalmanként maguk a konfirmandusok olvassák fel a liturgia egyes részeit.” * He He „A Tanuló közösségben című könyv alapján tanítok. Minden esetben gyülekezeti helyiségben, nem iskolában. Különös gondot fordítok arra, hogy értsék az istentiszteletet, és otthon legyenek benne, ismerjék a Biblia és az énekeskönyv használatát, és hogy maradjon olyan anyag a kezükben, melyben utánanézhetnek mindannak, amit az órák során megbeszéltünk.” He He He „A konfirmációs oktatás két évre bontható. A hatodik évfolyam az előkonfirmáció éve, a hetedik a konfirmáció éve, és a nyolcadik őszén kerül sor a vizsgára és a konfirmációs istentiszteletre. A hatodik évfolyamon bibliaismeretet tanulnak a gyerekek, a hetedik évfolyamon a hagyományos Konfirmációi kátét, egyháztörténetet és egyházismeretet. A családokkal is kapcsolatban állunk, szervezünk nekik közös délutánokat, beszélgetünk. Az istentiszteletet minden vasárnap látogatják a konfirmációra készülő gyerekek.” * « * „Két éven át készülünk fel a gyerekekkel a konfirmációra, mégpedig úgy, hogy egy év iskolai és egy év gyülekezeti felkészítés történik. Követelmény, hogy havonta két alkalommal minden konfirmandus legyen jelen a templomban vasárnaponként. A vizsga úgy történik, hogy aki ötven százalékot teljesít írásban, az vizsgázhat szóban a gyülekezet előtt a hagyományos módon.” Tudta-e, hogy... ...a konfirmáció bibliai alapját ApCsel 8,14-17 jelenti? Itt olvasható, hogy Péter és János apostol ellátogatott Samáriába, hogy a Jézus nevére megkeresztelt, Isten igéjét befogadó samáriaiakra tegye a kezét, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában. E történet jelzi, hogy a keresztség és a Szentlélek elnyerése elkülönülhet egymástól. Miként Jézust is a Szentlélek teszi képessé messiási küldetése betöltésére (Mk 1,9-11), úgy a keresztény embernek is igent kell mondania megkeresztelt voltára, meg kell erősítenie (latinul: confirmaré) a keresztelésekor a keresztszülei által kimondott ígéreteket, hogy legsajátabb emberi hivatásának, Isten szolgálatának szentelje magát. A konfirmáció jelentősége és aktuális kérdései Az őszi idő beköszöntével elkezdődött egy új tanév is. A gyülekezeti hittanórák már elindultak, az elsős kisdiákok között ott vannak az új evangélikus hittanosok, és már végigjártuk az összes óvodai szülői értekezletet, hogy hívogassunk az ovishittanra is. A gépezet a korrepetálások és a szakkörök hada ellenére is működik, folyik az evangélikus hitoktatás a 2012-13-as tanévben is. De mi a helyzet a konfirmanduskorúvá vált hetedik osztályosokkal? Vajon ők és szüleik tudják-e, hogy milyen jelentős év előtt állnak? Mit jelent a konfirmáció a konfirmanduskorúvá vált gyermekek és családjaik életében? Bizony a tapasztalat azt mutatja, hogy egyre kevesebben tudják erre a kérdésre a választ. Azokban a családokban, ahol a nagymama már évek óta emlegeti a konfirmációt, nem olyan nagy meglepetés, hogy elkezdődik a konfirmációs oktatás. De a gyökereiktől már elszakadt, máshová költözött családok, a gyülekezetükkel élő kapcsolatot nem ápolók, a csonka családok, ahol más felekezet szerint keresztelték meg a gyermeket, tudni fogják-e, miről szól az evangélikus konfirmáció? Hetedikes korú fiatalokkal teszteltem a minap a kérdést. Az első konfirmandusóra keretein belül, de még a tanévnyitó istentiszteletre készülve beszélgettünk: „Tudjátok-e, miről szól a konfirmáció?” A kérdésemre visszafogott csend volt a válasz. Rögtön eszembe jutott a tavalyi év, amikor bevezettük gyülekezetünkben a szülők konfirmációs óráját is. Havonta egyszer találkoztunk, és konfirmanduskorú gyermekek szüleiként beszélgettünk. Az első kérdés ott is ez volt: „Tudjátok-e, miről szól a konfirmáció?” Néhány tétova válasz érkezett, vagy inkább kérdés: „Nem ilyenkor vesznek a gyerekek először úrvacsorát? Ilyenkor tanulnak is, nem?” Nagy szomorúságomra a hit kérdése, a hitben való megerősödés lehetősége senkinek nem jutott automatikusan az eszébe. Pedig úgy vártam volna, hogy a szülők meséljenek arról, az ő életükben is milyen sokat jelentett a konfirmáció; hogy egy egész életre meghatározta a hitbéli fejlődésüket; hogy segített nekik már felnőttként beépülni a gyülekezet és az egyház közösségébe; és hogy gyermekeiket is azért hozzák, mert ezt a hagyományt szeretnék folytatni. Ez a konfirmációval kapcsolatos tétovázás és bizonytalanság számomra jelzésértékű - de nem vagyok lelkészként sem elkeseredett. Inkább újra feladatot és küldetést látok benne minden tanév elején. Újabb és újabb lehetőséget arra, hogy azok, akik ettől a csodálatos lehetőségtől eltávolodtak, most újra rátaláljanak. De ehhez a rátaláláshoz és rácsodálkozáshoz szükség van arra, hogy a konfirmációval kapcsolatban sok mindent újrafogalmazzunk és letisztázzunk. Ehhez pedig nagyon fontos, hogy az imádság, az alaposságra törekvő bibliaismeret mellett a teológia tudományát is segítségül hívjuk. Gyakorlati teológiai kérdés például az, hogy konkrétan hogyan szervezzük a konfirmációs oktatást, a kátét milyen valláspedagógiai módszerek szerint tanítsuk, adjunk-e tankönyvet a konfirmandusok kezébe, vagy a konfirmáció hogyan épüljön be az egész gyülekezetre vonatkozó gyülekezetépítési tervek szerkezetébe. A konfirmáció módszertani vizsgálatához az alapvető fejlődéselméleteket és a vallásos fejlődési elméletek eredményeit is ismernünk kell. A konfirmáció kialakult ideje arra utal, hogy a gyermekkor és fiatalkor küszöbén álló ifjú ember új élethelyzetben, új felelősségek között találja magát, és a felnőtt életre való felkészülése időszakában döntő jelentőségű, hogy hitbeli felkészítésben is részesül-e. A konfirmációra való készülés során az evangélikus egyház az elmúlt évszázadokban a lutheri Kis káté tanítására törekedett. Az elmúlt években ez az alapvető tanítási módszer - a pedagógiai megújulás hatására - modern és ötletgazdag módszerekkel, tanulóközpontú felfogással és tevékeny részvételre épülő metódussal egészült ki. A konfirmáció olyan rendszeres teológiai kérdéseket is felvet, amelyek az úrvacsoravétellel kapcsolatosak. A mi hagyományaink szerint a hitben felnőtté váló ember a konfirmációja alkalmából vehet először úrvacsorát. Izgalmassá válik viszont a kérdés, ha szétnézünk az evangélikusok nagy nemzetközi családjában: azt látjuk, hogy ezt nem mindenütt hozzánk hasonlóan gyakorolják. Az élénkbe jövő kegyelem (gondoljunk a tékozló fiú példázatában az Atyára) isteni ajándéka vajon köthető-e emberi teljesítményhez, vagy van-e esetleg egy olyan korábbi pont is, amikor már élhet ezzel a lehetőséggel egy hívő ember, egy hívő gyermek? Mi a mi magyar evangélikus válaszunk, és miként alakul önazonosságunk a válaszunk tükrében? Igazi kihívás, hogyan tudunk a jelen keretei között választ adni a konfirmáció régi hagyományokból származó gyakorlatára, a szekularizáció világában a hit tanulásának, megtapasztalásának és élményének átadására. Nem szeretném szétválasztani test-szellem-lélek egységét, mégis azt tapasztaljuk, hogy a felgyorsult fejlődés miatt a fiatalok testi érése sokkal hamarabb megtörténik, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. A régi első bálozás gyakorlata ma már szinte csak hagyományőrzés, de a plázákban való kiöltözéstől kezdve az első bulikban való részvételig kimondatlanul bár, de lezajlik a gyermekből felnőtté válás gyors folyamata. A szellemi fejlődés ünneplésére pedig ott van a nyolcadikos ballagás, amely az egyháztól való elidegenedés miatt a legtöbb családban átvette a felnőtté válás pillanatának ünneplését. Az előbbi listából a lelki felnőtté válás maradt csak ki, és nekünk erre a hiányra fokozottan érdemes figyelnünk. Sok minden ott lehet a gyermekből fiatallá, majd felnőtté váló ember életében, de ha a lelki érettség nincs meg benne, akkor az egyik legfontosabb muníciója hiányozni fog a felnőtté váláshoz. A hatodikos vagy hetedikes korban megtörténő konfirmáció nagyon jól időzített alapozása lehetne annak a folyamatnak, amelyben a hit és lélek hozzáerősödik a szellemi, majd testi fejlettséghez. Azt gondolom, hogy ezen a ponton nyeri el értelmét a mai ember, a szülő, a család, a konfirmandus számára is a konfirmáció. Hittel valljuk, hogy ezt a lelki érettséget, még inkább a lelki és hitbéli érettség felé való elindulás ünneplését a konfirmációban gyakoroljuk. Itt történik meg a felnőtté váló ember életében az élet sokféle szépségére és áldására, de majdani nehézségeire való felkészülés is. Ahogyan a keresztségben ünnepeljük Isten hozzánk lehajló kegyelmét, úgy a konfirmációban ünnepeljük az élet teljességét, a testetlelket-szellemet adó Isten bűnbocsátó, életünket átölelő szeretetét Jézus Krisztus által. Ahhoz, hogy a konfirmáció újra jelentős állomás lehessen a felnőtté váló fiatalok és családjaik életében is, talán először nekünk kellene megújuló reménységgel a konfirmációra tekintenünk. Reformációi örökségünk szerint szabad úgy gondolnunk a konfirmáció gyakorlatára, mint amely valóban jelentőséggel teljes életállomás a fiatal, a család, a gyülekezet és az egyház számára is, és amely legfőképpen a hitben való megerősödést, a lelki folyamataink Isten előtt való megélését jelenti. ■ PÁNGYÁNSZKY ÁGNES Konfirmációs vizsga Pilisen (2012) EVANGELIKUSELET.hu - EVANGÉLIKUS ELET.
