Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-07-01 / 26. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. július 1. ► 3 Felszabadultan szolgálni Szűcs Mária lelkésszé avatása Békéscsabán Mindig az Úr útját keresni Domokos Tibor ordinálása Nyíregyházán > A magától növekedő búzakalászt választotta szolgálata jelképéül Szűcs Mária, akit június 24-én avatott lelkésszé Gáncs Péter püspök a békéscsabai evangélikus Kistemplomban. Az istentisztelet liturgiájában Kondor Péter helyi lelkész, kelet-békési esperes és dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora segédkezett, a maglódi evangélikus gyülekezet kórusa pedig énekével emelte az alkalom fényét. Kijelölt szolgálati helyének gyülekezeti lelkészével, Lupták György esperessel ► A nyíregyházi evangélikus Nagytemplom idén már harmadik alkalommal volt lelkészszentelés helyszíne. Múlt vasárnap délután azonban nem helyi születésű lelkészjelölt állt meg az oltár előtt. Az Erdélyből áttelepült Domokos Tibor - az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) lelkész szakának elvégzése után - püspöki megbízás alapján került 2011 augusztusában Nyíregyházára, hogy a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye gyülekezeti munkatársaként és a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnázium hitoktatójaként szolgáljon. A meghívón szereplő igék, Zsolt 95,1-3 és Mk 4,26-29 alapján a Déli Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy Isten a szabadító kőszikla, akire föl lehet építeni egy életet. Jézus a magától növekedő vetés példázatában a szabadság tartalmát fogalmazza meg - mondta Gáncs Péter -, mégpedig azt, hogy szabadok lehetünk a teljesítménykényszertől, a görcsös megfelelni akarástól. „Egyetlenegy dolgod van: az ige hirdetése - fordult egészen személyes szavakkal a lelkészjelölthöz. - Ennyi a te dolgod és a te felelősséged. Minden mást boldog és felszabadult örömmel átengedhetsz az Istennek.” Az ünnepi alkalom úrvacsorával zárult. Megható pillanatokat jelentett, amikor a családtagok, rokonok és barátok áldást kaphattak a frissen felavatott lelkésztől. A szeretetvendégség alkalmával többek között Gáncs Péter, Szabó Lajos és Kondor Péter köszöntötte Szűcs Máriát, a maglódi gyülekezet jókívánságait pedig Kérges László felügyelő tolmácsolta. * * *< Szűcs Mária a békéscsabai Keresztény Ifjúsági Egyesületben (KIÉ) ismerte meg Jézust tizenhét éves korában. 1995-ben konfirmált a békéscsabai evangélikus gyülekezetben. Hitbeli növekedésében fontos szerepet játszott Bakay Péter és Németh Mihály lelkész. Óvónőként helyezkedett el, s munka mellett kezdte el 2000-ben az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) levelező hittanári szakát. 2002-ben felvételt nyert a nappali tagozatos hittanár szakra. 2005-ben ösztöndíjjal eljutott a chicagói evangélikus teológiára (Lutheran School of Theology), itt két év alatt lelkészi diplomát szerzett. Visszatérve befejezte a hittanárképzést, és 2009-ben átjelentkezett az EHE teológuslelkész szakára. Újabb ösztöndíjjal három hónapot töltött a mirfieldi anglikán teológián (College of the Resurrection). Gyakorlati (hatod-) évét a 2011-12-es tanévben a maglódi evangélikus gyülekezetben végezte Németh Mihály mentor mellett. Szűcs Mária beosztott lelkészi szolgálatát a kiskőrösi gyülekezetben fogja elkezdeni, ahol elsősorban iskolalelkészi feladatokat lát majd el az egyházunk által újonnan átvett Petőfi Sándor Általános Iskolában. ■ Adámi Mária Az ordináció „késleltetésére” főként azért volt szükség, hogy a Magyarországra tanulmányai közben költöző Tibor jobban megismerhesse a lelkészi szolgálat itteni „terepét” így talán még inkább érthető a lelkészjelölt igeválasztása is: „Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, és teljes szívvel féljem nevedet” (Zsolt 86,11) Dr. Fabiny Tamás püspök - aki eddigi hat és fél éves püspöki szolgálata alatt ötödízben végzett lelkészszentelést Nyíregyházán - a választott ige alapján először a zsoltár első versét idézte, amelyben Dávid nyomorult embernek nevezi magát. A zsoltáros mégis reménységgel kiált az ég felé, és alázattal kér tanítást Istenétől. Tibornak is - aki befejezett teológiai és folyamatban lévő jogi tanulmányai alapján tanult, hitoktatási tapasztalatai révén pedig tanító embernek is tarthatja magát - elsősorban Isten előtti nyomorultságát kell látnia. Csak teljes szívvel érdemes és méltó Isten akaratát és útját keresni - mutatott rá az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője. „Teljes odaadásunk ajándékaként megkaphatjuk szolgálatunk teljességét, ahogyan te is - szólította meg személyesen a püspök a jelöltet - megtapasztalhattad a szolgálat gazdag tárházát az elmúlt egy évben: az ifjúság körében, kórházban, gimnáziumban, roma szakkollégiumban, gyülekezeti alkalmakon. Ne légy langyos, légy forró, a szolgálatban mindig az Úr útját kereső!” Az ünnepi istentisztelet liturgiájában az EHE képviseletében dr. Orosz Gábor Viktor vett részt, akit tizennégy évvel ezelőtt ugyancsak Nyíregyházán ordinált D. Szebik Imre akkori püspök. Rajta kívül - a megszokottól eltérően - két mentor is jelen volt az ünnepi eseményen: Johann Gyula csömöri lelkipásztor, akinek mentorsága alatt végezte Tibor a gyakorlati (hatod-) évét, és dr. Kovács László Attila nyíregyházi igazgató lelkész, aki az elmúlt évben kísérte figyelemmel a fiatal lelkész munkáját, ám aki - professzorként - már Kolozsváron megismerhette az akkor még teológushallgató szolgatársat. A tizenöt lelkipásztor igei áldása, a Confirma eléneklése és az úrvacsora után személyes hangú köszöntések hangoztak el. & * # Domokos Tibor 1986-ban született Sepsiszentgyörgyön. Teológiai tanulmányait a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben kezdte, de az utolsó három évet a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen végezte. Felesége, Adél mozgásterapeuta, jelenleg kétéves kisfiúkkal, Kristóffal van otthon. Szolgálatát az újonnan ordinált lelkész egyelőre továbbra is Nyíregyházán végzi, a nyár folyamán azonban várhatóan új helyszínre szól majd a püspöki kiküldetés. ■ HHÁ Hídépítő egyházak Aki válaszol: Gáncs Péter elnök-püspök, a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője ► Ittzés János püspök nyugállományba vonulásával „felfüggesztett” Égtájoló rovatunkat Szentháromság ünnepével újraindítottuk. Azzal a különbséggel, hogy egyházkerületeink lelkészi vezetőitől - az általános tisztújítás évében - nem jegyzeteket várunk, hanem válaszokat - olvasóink kérdéseire. Amíg az egyházkerületük életét szívükön viselő olvasók kérdései el nem árasztják szerkesztőségünket, addig mi kérdezzük püspökeinket... Olvasóink kérdéseiket - „Égtájoló” jeligével - szerkesztőségünk postacímére, illetve az evelet@lutheran.hu e-mail címre küldhetik. - A szerk.- Nem meglepő módon ennek az interjúnak a kérdéssora még nem olvasói kérdésekből áll össze. Amikor jeleztem, hogy én leszek a kérdező, elsőként -félig viccesen - megkérdeztem Öntől, hogy mit kérdezzek. A válasza csak ennyi volt: „Hogy vagyok?” Nos, ha naptárára pillantok, azt látom, hogy - a hétvégéket is beleértve - alig van néhány szabad órája. így valóban indokolt ezzel kezdeni: hogy van, Püspök úr?- Köszönöm a kérdést: kicsit fáradtan, de ez jóleső fáradtság. Ünnepi heteket élünk most a Déli Egyházkerültben, amit a lap olvasói is érzékelhetnek a sok-sok tudósításból. Júniusban került sor az öt déli egyházmegye elnökségének ünnepélyes beiktatására Cinkotán, Dunaegyházán, Szarvason, Békéscsabán és Pakson. Nagy öröm, hogy ezen a nyáron négy fiatal szolgatársat ordinálhatok (tavaly egy sem volt...). Különlegességük, hogy mind a négyen gyülekezetben és iskolában kezdik a munkát. Hárman közülük most induló evangélikus oktatási intézményben: Mezőberényben, Kiskőrösön, illetve Rákoskeresztúron. Ezeken kívül örömteli gyülekezeti ünnepek is sorjáznak: Botyánszky János néhai lelkész emlékművének avatása Mezőtúron, új parókia Pusztaföldváron, templom és gyülekezeti ház felújítása Kisapostagon, lelkésziktatás Pestújhelyen...- A legutóbbi déli Égtájoló-interjú óta megjelent a testvéregyházakkal közösen aláírt nyilatkozat a június 4- én, a trianoni emléknapon való harangozás ügyében. Ez elég nagy visszhangra talált egyházunkban is. Most végül is harangozzunk vagy ne az evangélikus templomokban a nemzeti gyásznapokon?- Úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben egyértelmű volt az Evangélikus Életben is megjelent közlemény (június 10-ei lapszám, 4. oldal - a szerk.), amelyben hangsúlyoztam: „Hála Istennek, vallásszabadság van hazánkban, ahol gyülekezeteink szabadon használhatják templomaikat és harangjaikat. így a nemzeti összetartozás napja alkalmából is sok evangélikus egyházközség tartott megemlékezéseket imádsággal és harangszóval, amit senki nem korlátozott. Ennek központi elrendelése szükségtelen, és idegen a reformáció egyházainak jó rendjétől. A történelmi egyházak az esztendő minden napján szívükön viselik a nemzeti összetartozás ügyét.” Jellemző, hogy ezt a Magyar Távirati Iroda által június 4-én közzétett nyilatkozatot másnap egyetlen újság sem közölte. Úgy tűnik, hogy a világi médiában még mindig csak a rossz hír a hír... Az eset jól tükrözi, hogy mennyire túlpolitizált légkörben élünk. Az egyik oldal rögtön kormányellenes demonstrációt vélt felfedezni a történelmi egyházak állásfoglalásában, míg a másik oldal egyenesen „hazaárulással” vádolt minket. Ebben az indulatos légkörben nem könnyű higgadtan érvelni, mert gyakran hiányzik a másik megértésének készsége. De vitathatatlan tény, hogy ennek a szomorú történetnek is megvannak a maga tanulságai, amelyeket jó lenne minden érintett félnek levonnia. Meggyőződésem, hogy az első kommunikációs hibát nem az egyházak követték el. Először mi is csak a médiából értesültünk arról, hogy „harangozni fogunk” június 4- én. Ebben az ügyben csak május 25- én érkezett a kommunikációs államtitkár levele a püspöki hivatalba. Az egyházaink közötti nehézkes egyeztetés következtében az államtitkárnak küldött közös válasz sajnos csak későn, június í-jére született meg. Valahogy ez került át a világi sajtóba, részben összefüggéseiből kiragadva, egyértelműen a politikai indulat- és feszültségkeltés céljával. Nem kérdés számomra, hogy mi is követtünk el kommunikációs hibát, mert nem adtunk ki idejében egyértelmű nyilatkozatot a félremagyarázó rágalmak megelőzése érdekében. Naivan úgy gondoltuk, hogy a történelmi egyházaknak nem kell külön bizonygatniuk, hogy nem ellenségei, hanem évszázadok óta élő lelkiismeretei a magyar népnek és hídépítői a nemzeti összetartozásnak a Kárpátmedencében. Tévedtünk...- Három hét múlva kezdődik a 9. Szélrózsa ifjúsági találkozó Fonyódligeten. Milyen várakozással tekint az esemény elébe?- Már nagyon várom a július 18-át! Az előző nyolc Szélrózsán is végig ott voltam a családommal. Ez lesz az első alkalom, hogy már a kis unokámat, Reginát is visszük. Június 3-án múlt egyéves, itt az ideje, hogy ő is belekóstoljon a Szélrózsa ízébe. Különleges világ ez, ahol keresztény hit és élet széles színgazdagságát ismerhetjük meg. Nem csupán ifjúsági találkozó ez már, hiszen az első, 1996-ban Váralján rendezett Szélrózsa résztvevői ma komoly felnőttek. Többségükben családos emberek, akik közül sokan zarándokolnak el kétévenként, hogy „megújuljon ifjúságuk”. Hála IstenÉGTÁJOLÓ nek, napjainkra igazi többgenerációs mozgalommá nőtte ki magát a Szélrózsa. Az idei helyszín különösen is vonzó lesz, hiszen a magyar tenger partján meríthetünk az ézsaiási mottó szerinti szabadulás vizéből és a közösség örömének forrásából.- Szolgálatuk is lesz esetleg a püspököknek Fonyódligeten?- A szervezők különleges kéréssel leptek meg minket. Püspökfalat címmel tarthatunk naponta 11-től másfél órás „gasztroevangélizációt” egy sátorban. Ennek keretében beszélgethetünk a fiatalokkal aktuális egyházi kérdésekről, miközben ott készülő, étvágygerjesztő falatokat kell szervíroznunk az ebéd előtt minden bizonnyal éhes publikumnak. Még nem tudom, mit fogunk kifőzni vagy kisütni a feleségemmel. Szívesen fogadunk receptötleteket tíztől ezer főig tervezve... ■ Boda Zsuzsa Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
