Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-23 / 38. szám
4 ■« 2012. szeptember 23. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Tettekben élő reménység ► Idén augusztus 29. és szeptember 2. között rendezték meg az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat (ECEN) 9. közgyűlését Hollandiában, Elspeetben. Európa több mint huszonkét országából kilencvennyolc résztvevő gyűlt össze a protestáns, ortodox és katolikus egyházak képviseletében, hogy az Ökoigazságosság, növekedés, remény témakör kérdéseit a keresztény egyházak szempontjából vitassa meg. 1 gj* 1 I, 1 IfiaÄ . 8l . L .*• A konferencia témaválasztásának aktualitását többek között a fenntarthatóság és a klímaváltozás kérdéseit felvető Rio+20 csúcstalálkozó adta, melyet idén júniusban tartottak Brazíliában. A jövőre nézve pedig az Egyházak Világtanácsának 2013-as találkozója jelentette a közgyűlés hátterét, melynek témakialakításában a szervezők szorosan kapcsolódtak az ECEN- közgyűlés kérdéseihez is: „Élet Istene, vezess minket igazságra és békére!” A közgyűlés programjában neves közgazdászok, ökológusok és teológusok előadásai hangzottak el; mindannyian kiemelték a szemléletváltás, a cselekvés és az egyházak társadalmi szerepvállalásának fontosságát. Amint a Rio+20 találkozó eredményei is mutatják, a fenntarthatóság, a klímaváltozás és ezeknek a mindennapi életben, a hétköznapi emberek között is megjelenő következményei kevéssé foglalkoztatják a politikát. Példaként említhetjük, hogy még a közgyűlésnek otthont adó Hollandiában, egy alapvetően „zöld gondolkodású” országban is megtörténhet, hogy a jelenleg is zajló választások kampányheteiben évek óta először nem került napirendre a környezetvédelem. Egyetlen politikai oldal sem meri felvállalni ezt a témát, amely még komolyabb elköteleződést, életmódváltást és gyakran anyagi áldozatot igényel az emberektől, mint például az egészségügy vagy az oktatásszervezés kérdései. A miérteket felvető hangok alig hallhatók mai világunkban. Miért kell egyre több és több pénzt keresnünk? Miért hisszük azt, hogy a több pénz és a jobb életszínvonal boldogabbá tesz minket, és értelmet ad életünknek? Miért fogyaszt a világ lakosságának leggazdagabb egyötöde tizenhatszor többet, mint a legszegényebb egyötöde? Miért nem vesszük észre, hogy a növekedésünk milyen károkat okoz közelebb vagy távolabb élő felebarátaink számára? Miért tartozunk azon országok közé, ahol az egyéni és a közösségi cselekvés alól „jobbnál jobb" érvekkel menthetjük ki magunkat? Hatalmas feszültséget hordoznak magukban azok a kultúrák, amelyek folyamatos - sokszor végtelen - gazdasági növekedést képzelnek el egy olyan Földön, melynek energiaforrásai végesek. Az utóbbi években láttuk, hogy a világ nagy része gazdaságilag bizonytalan és labilis, a gazdagok és a szegények még távolabb kerülnek egymástól, és fizikai környezetünk nagy részét pusztulás fenyegeti. Mégis úgy éljük tovább az életünket, hogy erről igyekszünk minél később és minél kevésbé tudomást venni. Ez pedig ijesztő tünet lehet számunkra -ahogy Awraham Soetendorp rabbi fogalmazott. Ugyanis - az ő szavaival élve - „ha a test egy tagja szenved, vele szenved az egész test. De mi történik akkor, ha már nem érezzük a test valamely tagjának a fájdalmát? Ez azt jelenti, hogy a test már nem él.” Ezeknek a kihívásoknak a fényében a keresztény egyházaknak hittel és reménnyel kell megválaszolniuk a felmerülő kérdéseket. A közgyűlés résztvevői egyetértettek abban, hogy a reménynek és a cselekvésnek együtt kell megjelennie egyházainkban: a reményből cselekvésnek kell fakadnia, a cselekvés pedig további reményeket ébreszthet az emberekben. Ezzel szemben a gőgös elutasítás és a passzív kétségbeesés éppúgy ellentmond Isten akaratának, mint a felebarát szeretetének. A közgyűlés egyik legfontosabb eredménye - az ECEN mint hálózat erősítése, a kapcsolatépítés, valamint egymás munkájának megismerése és támogatása mellett - egy közös állásfoglalás megszövegezése volt (lásd a szomszédos hasábokon - a szerk.). Ebben az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat tagjai arra hívják fel az egyházakat és a keresztény embereket, hogy kötelezzék el magukat a „zöld gazdaság” vagy a „gondoskodás gazdasága” mellett. A közgyűlés arra kéri az egyházakat, vállaljanak vezető szerepet ebben a kérdésben, és - tanításukhoz illően - mutassanak példát az ökoigazságosság megvalósítására, a növekedés helyes értékelésére és a remény megélésére. Jelenlegi fogyasztási szokásaink, életvitelünk, gondolkodásunk megváltozásának szükségessége rendkívül sürgető. Ebben a változásban döntő szerepet játszhatnak az egyházak, gyülekezeti közösségek és az egyes keresztény emberek is. Folyamatosan megújult erővel kell példát mutatnunk arra, hogyan lehetünk a föld sója egy fenntarthatóbb és egészségesebb társadalom megvalósításában. Az állásfoglalást szeptember í-jén, az Egyházak Világtanácsa és az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat által is meghirdetett teremtés ünnepének kezdőnapján fogadta el a közgyűlés. így -reményük szerint — a helyi közösségekben is megtartott (hazánkban szeptember utolsó vasárnapján kezdődő) teremtés ünnepén az egyházak és közösségeik beszélni fognak a felmerülő problémákról és feladatokról, illetve megkeresik a reményeikből fakadó cselekvések megvalósításának módját. ■ Dr. Kodácsy-Simon Eszter, a Magyarországi Evangélikus Egyház képviseletében az ECEN-elnökség tagja KÖZÖS NYILATKOZAT Ökoigazságosság, növekedés, remény Minden válság kinyit egy olyan ablakot, amely lehetőséget ad a változásra ► Huszonkét országból - protestáns, ortodox és római katolikus egyházak képviselőiként - kilencvennyolcán érkeztünk a hollandiai Mennorode Konferencia-központba, Elspeetbe, hogy augusztus 29. és szeptember 2. között megtartsuk az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat 9. közgyűlését. A közgyűlés témája az Ökoigazságosság növekedés, remény \olt. Egyszersmind együtt ünnepeltük meg a 2012. évi teremtésünnep kezdetét. Többféle válság időszakában élünk: a pénzügyi világválság problémákat okoz a valós gazdasági növekedésben. A hagyományos növekedés (amelyet a GDP-vel mérnek) már nem tekinthető valódi megoldásnak, és komoly nehézséget jelent, hogy ne lépjük túl a Föld határait. Az energiaforrásokhoz egyenlőtlenül jutunk hozzá, és ez növekvő igazságtalanságot gerjeszt nemzetközi, valamint nemzeti és regionális szinten egyaránt. Ilyen válságos időszakban az egyházaknak meg kell találniuk a reménység jeleit: ♦ Krisztus feltámadt. A húsvét reggelén tanúskodó asszonyokkal és a hozzájuk csatlakozó tanítványokkal együtt az ő jelenléte által tapasztaljuk meg, hogy Krisztusban az élet legyőzi a halált. ♦ Bizalmunkat Krisztusba vetjük, aki bővelkedő életet ígért nekünk (Jn 10,10). Az ő élete gyógyító és átformáló erő nemcsak számunkra, hanem az egész teremtés számára is. ♦ Krisztusban Isten megbékélt (Kol 1,20). Mialatt az erőszak áldozataként a kereszten szenvedett, Jézus Krisztus megszenvedte jelen válságunkat is, amelyben minden teremtmény osztozik. Reménységük és reménységünk az ő feltámadása. • Krisztus a föld sójává tett minket (Mt 5,13). Krisztus élete áthatja közösségi és egyéni életünket is, egyházainkat bizonyságtételre bátorítva, hogy járuljunk hozzá a határozott és következetes politikai lépésekhez. Kétségtelen, hogy változtatni kell termelésünk és fogyasztásunk szokásain, mennyiségén, elosztási módján, valamint az életmódunkon. Fenntartható és méltányos társadalommá kell válnunk. Ezen változás iránt már sok egyén és egyház elkötelezett. Ugyanakkor szorongatóan érezzük, hogy az elköteleződés nem elég. Többet kell tennünk, és a változás nem jön elég gyorsan ahhoz, hogy közösségeinket olyan útra terelje, amely a jövőben fenntartható. Az egyházaknak - más közösségekkel együtt - a szerkezeti átalakulás mellett kell letenniük a garast. Az új és fenntartható életmódban szerzett tapasztalatainkat felhasználhatjuk arra, hogy segítsük társadalmunk változását, felgyorsítsuk az „elég gazdasága” és a „gondoskodás gazdasága” felé mutató átalakulást. Az egyházak bizonyságtevői és képviselői lehetnek a helyi szinten történő változásoknak, mert példát mutathatnak a fenntartható gazdaság értékeire, úgymint az igazságosságra, egyszerűségre, alázatosságra, életritmusra, közösségépítésre, hitre, reményre és szeretetre. Javasoljuk, hogy az egyházak és a keresztény emberek az alábbi módon cselekedjenek: ♦ Vegyenek részt az Átalakuló Városok Mozgalmának munkájában, alkalmazzák az átalakuló mintákat saját életmódjukra, segítsék elő a jó kezdeményezések elterjedését a helyi közösségekben. ♦ Programjukban kiemelten szerepeljen a klímaváltozással kapcsolatos munka folytatása. ♦ Támogassák a biodiverzitás megőrzését: tanuljanak a biodiverzitásról, tanítsanak erre másokat is, és vegyenek részt a veszélyeztetett fajok és élőhelyek megőrzésében. ♦ Az ökomenedzsment területén osszák meg ötleteiket, és maguk is vegyenek át és alkalmazzanak jó példákat és kezdeményezéseket. ♦ Fedezzék fel a keresztény teológia gazdagságát, amely Isten teremtésének egészét magában foglalja és tiszteli. Ahol cselekedet van, ott növekszik a remény. Ahol remény van, ott cselekedet követi azt. Keresztényként reménységünk van a feltámadásban, ám érezzük a világ összetört állapotát is. Hisszük, hogy a gőg - csakúgy, mint a reménytelenség és a kétségbeesés - ellenkezik Isten akaratával. Új exodusra van szükségünk, hogy kivonuljunk a gazdasági növekedés és a szűk értelemben vett, emberközpontú teológiai megközelítés fogságából. A Szentlélek vezetése alatt hadd léphessünk úgy a jövőbe, mint a teremtett világ egészének szent közössége. Mindazonáltal elkötelezzük magunkat arra, hogy sokkal gondosabban és figyelmesebben éljük életünket. Ahogyan elődeink tanítottak minket: a cselekedetek annak a reménységnek e világi jelei, amely a feltámadott Krisztusban van, akinek a nevében reménykednek majd a népek (Mt 12,21). 2012. szeptember 1. ■ Fordította: dr. Kodácsy Tamás A magyarországi katolikus, református, metodista és evangélikus egyház a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsával közösen az idei teremtésünnepet a szeptember 30. és október 7. közötti időszakra hirdeti meg. Az idei év témája Jézus és a teremtett világ, mottója az evangélium üzenete: „Úgy szerette Isten a világot.. (Jn 3,16) A témaválasztás célja, hogy keresztényként elgondolkodjunk arról, milyen kapcsolata lehetett Jézusnak a természeti elemekkel, a növényekkel, állatokkal, s milyen példát mutat nekünk ezeken keresztül a saját - természettel, emberekkel és Istennel fennálló - kapcsolatainkra nézve. A teremtésvédelemmel foglalkozó ökumenikus munkacsoport idén is elkészítette az ünnephez ajánlott segédanyagot, amely a teremtés hetének minden napjára kínál meditációkat, imádságokat, bibliai olvasmányokat, egyházi nyilatkozatok részleteit, művészeti illusztrációkat, valamint cselekvési lehetőségeket közösségi és egyéni szinten egyaránt. A teremtés ünnepének istentiszteleti megéléséhez liturgiái segítséggel is szolgál a füzet, amelyet minden gyülekezetbe és intézménybe megküldtünk postán, s egyúttal letölthető a www.teremtesunnepe.hu oldalról. Kívánunk Istentől áldott teremtésünnepet mindenkinek! R teremtés hete - 20 12. széniem bér 30 - October 7. Olyrmenilyis nyiióisteniisztetei szeptember 30 ón. vasárnap 16 ótok,ói Budapesten, a I ápí/ínányosi Öhumenilyis Hözponfbon. 3- ,• g co r CL) i f i
