Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-23 / 38. szám
EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. szeptember 23. » 3 . I 1 - 1 "l ^ -Evangélikus Elet Évnyitó a hittudományi egyetemen „Eleje, eleje, eleje, közepe” Lelkésziktatás Budafokon ► Jordán Tamás Eleje, közepe, vége című versét idézve indította igehirdetését Hokker Zsolt beiktatott lelkész szeptember 16-án a budafoki templomban, s ezzel is arra utalt, hogy valami elkezdődött, a közös szolgálatnak az elején vannak. Most is - mint mindig - azt tartja fontosnak, hogy először az Isten országát keresse, hogy biztonságban legyen, mint kisfia, Dani, aki a költözködés zűrzavarában azért maradhatott nyugodt, mert ott voltak, jelen voltak a szülei. Folytatás az 1. oldalról Nemcsak elhívottalc, de kihívottak is vagyunk, mert Isten kihív bennünket a világból, hogy aztán a világba küldjön vissza. A püspök (képünkön) a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulójára tervezett programot említette, amelynek Szenvedélyesen az egyházért és a világért a címe. Kiemelte, mennyire fontos, hogy egy teológus hivatásának tudatában, tetterővel, szenvedélyesen munkálkodjon. Az elhívás egyben behívás is: bár nem katonai értelemben, de a keresztények is küzdelemre kaptak behívót, csak nem valami ellen, hanem valakiért, mégpedig Jézusért. Emellett Isten fel is hív bennünket, akárcsak egy nagy hegyre, felhív magához, hogy onnan perspektívát mutasson nekünk, és felkészítsen bennünket a jövőre. De ugyanígy mi is lehívhatjuk Istent magunkhoz, hogy betöltsön bennünket ajándékaival. A Déli Egyházkerület lelkészi vezetője zárószavaiban megjegyezte: „Ezek Isten hűséges és megbánhatatlan hívásának a színei.” Az igehirdetés után Szabóné Mátrai Marianna, az egyetem gyakorlati intézetének vezetője néhány útra való szóval bocsátotta el a hatodéveseket. Idézett egy felmérést, amelyből kiderült, hogy bár az emberek szemében csökkent az egyház jelentősége, ám a lelkészek személyiségének szerepe nőtt. Ezért fontos, hogy a hatodévre készülők ne csak a gyakorlati fogásokat tanulják meg, hanem igazi lelkész személyiséggé váljanak - hangsúlyozta. Miután Gáncs Péter püspök áldással zárta le az évnyitó istentiszteleti részét, dr. Szabó Lajos rektor nyitotta meg az ünnepi ülést. Külön köszöntötte a megjelent püspököket, felügyelőket és a testvérintézmények képviselőit, dr. Kuminetz Gézát, a Központi Papnevelő Intézet vezetőjét és dr. Pécsük Ottót, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusát. „Az elsőévesek fantasztikusan hangosak, bátrak és lendületesek” - jegyezte meg a rektor a huszonkét alapszakos diákról, méltán jellemezve őket ekképpen, hiszen közülük sokan zenész-, illetve „szélrózsás” múlttal érkeztek az egyetemre. Hogyan beszéljünk ma Istenről? - ezt állította a rektor beszédének középpontjába. Ez a napjainkban igen égető kérdés azért fogalmazódott meg, mert úgy tűnik, hogy a prédikációt és az Istenről való beszédet csak az egyházon belüliek értik meg, a kívülállók nem. A spiritualitásra éhező emberek inkább más vallásokhoz fordulnak, ahol jobban megszólítják őket. Ebbe azonban nem szabadna belenyugodnunk, hiszen a mi templomainkban is bőven lenne hely új tagok számára. A rektor kiemelte, hogy a helyes beszédkultúrát már a teológiai tanulmányok során el kell sajátítani, hiszen ez a legalkalmasabb idő arra, hogy egymás istenhitéről, megtéréséről mélyebben beszélgessünk. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha őszintén kíváncsiak vagyunk a másik emberre. „Az Istenről szóló beszéd tanulásának nagy szabálya az, hogy a hallgatás és meghallás után lehet hiteles a mi megszólalásunk. A szelíd beszéd respektálja a másikat, és elsősorban őrá is irányul. Ha úgy tetszik, azt is mondhatjuk: érette szól. Nem önmagunkért beszélünk!” - fogalmazta meg Szabó Lajos beszédének központi mondandóját. Az elsőéveseket pedig arra kérte, hogy őrizzék meg azt az emléket, amikor már sikerült jól beszélniük Istenről, mert végső soron tanulmányaik célja nem más, mint hogy nagyon jó prédikátor váljon belőlük. Az ünnepi ülés az elsőévesek fogadalomtételével folytatódott, majd a hatodévesek mentorai vehették át megbízólevelüket. Idén nyolc végzős diák kezdte meg gyakorlati évét a gyülekezetekben: Dobó Dániel Vanyarcon, Fitos László Kiskőrösön, Fitos Mónika Soltvadkerten, Halász Alexandra Cinkotán, Kovácsné Sterczer Rita Pestújhelyen, László Lajos Maglódon, Pongráczné Győri Boglárka Tabon és Seben Glória Csömörön. Az évnyitón vehette át egyetemi diplomáját Varga Tamás, aki ez év májusában már sikeres záróvizsgát tett, de az oklevélhez szükséges nyelvvizsgát a nyár folyamán szerezte meg. A köztársasági ösztöndíjat idén Seben Glóriának ítélték oda. A Csonka Albert ösztöndíjpályázaton három hallgató indult, közülük ketten, Kárnyáczki Eszter és Móricz Nikolett megosztva lettek az első helyezettek. Ők havi tízezer forintos ösztöndíjban részesülnek. Az egyetem személyzetének újonnan belépett tagja Lengyel Gábor szakács, illetve Vas Edit gazdasági referens, továbbá beosztott lelkész is megkezdi munkáját e tanévtől az EHE-n Kovács Viktor személyében. Zárógondolatként Gáncs Péter püspök egy idézetet citált: „A fiataloknak a legtöbb, amit adhatunk: a gyökér és a szárny." Ennek megvalósításához kívánt bölcsességet minden oktatónak és diáknak egyaránt. Bár az évnyitó véget ért, az egyetem szombaton és vasárnap csendeshétvégével segítette a fiatalok lelki felkészülését az új évre. ■ Kovács Barbara Népes gyülekezet körében, de családias hangulatú istentiszteleten történt tehát Hokker Zsolt lelkész beiktatása. Az óbudai másodlelkészt két hónappal ezelőtt választotta meg a Budafoki Evangélikus Egyházközség közgyűlése a Solymár Gábor nyugdíjba menetelével megüresedett lelkészi állásba. Az iktatási istentiszteleten - iktató esperesként - e sorok írója Jézus szavával bátorította az újonnan induló lelkészt: „Evezz a mélyre!" (Lk 5,4) Evezz a mélyre az ige ismeretében, mert a lelkésznek nem lehet más a portékája, csak az élő evangélium! Evezz a mélyre a szeretetben, mert a gyülekezet és a környezete vágyik arra, hogy Isten szeretetét valaki hatékonyan sugározza közöttük. De Jézus szava bátorította a gyülekezetei is: „Vessétek ki hálóitokat...!’’ Ahogy a mélyre evezés a lelkész feladata, a háló kivetése már közös, gyülekezeti feladat, amelyre az új presbitérium és tisztségviselők, de a gyülekezet sok-sok tagja is kész. A lelkésziktatás liturgiájában a Budai Egyházmegye megválasztott espereshelyettese, Endreffy Géza is részt vett. Az indulás perceiben a lelkészek áldó gyűrűjében hangzott el a megerősítésért könyörgő ősi ének: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk!” A mintaértékűén rövid ünnepi közgyűlés rögzítette a beiktatás tényét: „Hokker Zsoltot, a Budafoki Evangélikus Egyházközség megválasztott lelkészét Bence Imre esperes 2012. szeptember 16-án beiktatta a hivatalába.” A köszöntések sorát Antal Gergely felügyelő saját gyülekezetük köszöntésével nyitotta meg. A távollétében is ide gondoló püspök köszöntésének tolmácsolása után Némethyné Uzoni Hanna egyházmegyei felügyelő, dr Blázy Árpád, a Lelkészi Munkaközösség elnöke, valamint Solymár Gábor nyugdíjas lelkész és Szabolcs Attila, a XXII. kerület polgármestere köszöntötte a beiktatott lelkészt. De az ünnepi közgyűlés utáni ölelések, könnyek és mosolyok, körbeálló fiatalok és kezet szorító idősek is mind, mind azt jelezték, hogy áldást kérnek Hokker Zsolt indulására, akár a búcsúztató Óbudáról, akár a fogadó Budafokról vagy az egyházmegye más gyülekezetéből érkeztek. Eleje, eleje, közepe, vége. Ahogy megy előre az idő, úgy haladunk az elejétől a közepe, a közepe felől a vége felé. De egyet sosem téveszthetünk szem elől: „Keressétek először az ő (Isten) országát!” (Mt 6,33) Bárcsak ezt tenné mindig az új lelkészével továbbinduló budafoki gyülekezet minden tagja! ■ Bence Imre Gondok között bőséges örömök Aki válaszol: Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke- Negyedik éve gyakorlat, hogy az egyházkerület lelkészei munkaévkezdő konferenciára gyűlnek össze augusztus végén. Hogyan telt a 2012-es találkozó?- Míg három éve Aszódon csupán egynapos volt ez az együttlét, idén három napig lehettek együtt az egyházkerület lelkészei Mályiban - szám szerint nyolcvanan. A helyszín egyaránt alkalmas volt előadások és koncert hallgatására, a csoportos munkára és a rekreációra is - amint az EvÉlet két héttel ezelőtti számában megjelent tudósításban is olvashattuk. A Máté 118 című prédikációskötet feldolgozása három blokkban, műhelymunka keretében történt, egy gyakorló lelkész, egy tudós és egy művész megközelítésében. Örültem a sok jó hozzászólásnak. Talán sokakban most tudatosult, milyen hasznos egy ilyen kötet, amelyen keresztül is megismerhetjük egymást. Különösen is fontosnak érzem, hogy az esti áhítatok kapcsán olyan mélységben nyíltak meg egymásnak a lelkipásztorok, ahogyan máskor nem. Azóta is van jó néhány élményem és találkozásom, amelyek alapján úgy látom: mint alapra lehet építeni a Mályiban átéltekre. Éppen azért, hogy a lelki tartalom legyen a hangsúlyos, az úgynevezett információs blokkot a lehető legszűkebbre vettük. Örülök, hogy mind a leköszönő, mind pedig az újonnan megválasztott kerületi felügyelő - Benczúr László és dr Fábri György - végig részt vett a találkozón. A záró istentisztelet igazán sokat jelentett számomra: egyrészt az együtt átélt úrvacsora, másrészt a régről feltörő emlékek miatt. Tíz évig Gyenesdiáson, tíz évig pedig Balatonszárszón szerveztem egyhetes nyári ifjúsági konferenciákat. Az előkészületek mozzanatai, a konferencia-központ kertjében berendezett templom hangulata többünket azokba az időkbe repített vissza. Az egyházkerületben - gyülekezetekben és intézményekben - szolgáló lelkészek találkozására nagyon nagy szükség van, így püspöktársaimmal megbeszéltük, hogy háromévente lesznek - a tavalyi bonyhádihoz hasonló - országos lelkésztalálkozók.- Mályiban három anyagot is kézbe kaptak a lelkészek: a gyülekezeti munkaprogramot Együttműködés címmel, az Evangélikus Nevelés című pedagógiai szakfolyóirat friss számát, melynek az iskolalelkészség a témája, illetve a Kerületi krónika 2011-et.- Szinte egyszerre jött ki a nyomdából ez a három - más-más műfajú - igen hasznos kiadvány. Az egyházkerület eseményeit képekben és rövid tudósításban köziő Kerületi krónika - amelyet titkárom szerkeszt nagy gonddal - immáron a harmadik évben jelenik meg a püspöki hivatal gondozásában. Ennek ellenére sajnos megesik - és ezúton bocsánatot is kérünk ezért -, hogy figyelmetlenségből kimaradnak események. Mindenesetre érdemes odafigyelni, hogy ne csak országos, egyházkerületi és egyházmegyei, hanem gyülekezeti események is bekerüljenek év közben az evangélikus - írott és elektronikus - sajtó híradásaiba, hogy minél inkább láthassuk egyházunk színes voltát.- Idén minden presbiterhez eljut ez a kiadvány.- Igen, most, a ciklus elején fontosnak tartom, hogy a gyülekezetek presbiterei ily módon is meg legyenek szólítva, és érezzék, hogy a helyi közösségen túl egyben tagjai egy nagyobb közösségnek is, ahol számos örömteli esemény történik. A digitális szolgálati naplóban bekért gyülekezeti tisztségviselői listák segítségével később is meg szeretnénk szólítani a presbitereket és felügyelőket találkozók, konferenciák vagy akár közgyűlések kapcsán. A kiadvány végén szintén ezért - az informálódás és a közös gondolkodás elősegítése céljából - közöljük az egyházkerületi elnökség utóbbi két közgyűlési beszámolóját.- Egyházunkban vége felé közeledik a tisztújítás. A törvény szerint lassan három hónapja lezárult egyházmegyei választások a Borsod-Hevesi Egyházmegyében még mindig nem történtek meg... „Mi lesz veled, Borsod?” - kérdezhetjük Püspök úrnak az Evangélikus Életben épp két esztendővel ezelőtt megjelent cikkét idézve...- Többször feltűnt a tavasz és kora nyár folyamán, hogy a borsod-hevesi választások nem az előírt ütemben haladnak. A többi egyházmegye elnökségét már folyamatosan beiktattam, amikor konkrétan rákérdeztünk a Borsod-Hevesi Egyházmegye eredményeire. Megtudtuk, hogy nemcsak időbeli csúszás történt, hanem volt a folyamatban néhány hiányosság és hibás jogi értelmezésből adódó anomália is. A püspöki tanács megbízásából indított kivizsgálás sajnos meg is állapította, hogy ezek valósak, a bíróság pedig - eddig csak szóbeli közlés alapján - a választások megismétlésére kötelezte az egyházmegyét. E miatt a késlekedés miatt az egyházmegyéből további egyházkormányzati szintekre sem tudnak küldötteket delegálni. Szomorúan értesültem, hogy az egyházmegye kilenc gyülekezetéből csak négy küldött be szavazatot az egyházkerületifelügyelő-választás során. Ez az egyházi közélettől való tartózkodás számomra meglepő, főleg akkor, amikor ezek a gyülekezetek elvárják az egyházkerülettől az anyagi támogatást. A nehéz borsod-hevesi helyzettel már sokszor foglalkoztunk különböző testületekben, számba véve a szomorú demográfiai, szociológiai tényezőket és az egyházi életet érintő statisztikai adatokat. Példaként meg-ÉGTÁJOLÓ t) említhető, hogy volt olyan év, amikor - a népmozgalmi adatok szerint - csupán tizenhármán konfirmáltak az egész egyházmegyében. A mostani helyzet és a korábbi gondok indokolttá teszik, hogy a szeptember 21-i alakuló közgyűlésen komolyan foglalkozzunk az egyházmegye „hogyan továbbijának kérdésével. A sok gond között, hála Istennek, örömökről is bőségesen beszámolhatunk. Aki végiglapozza az EvÉlet mostani számát, maga is láthatja ezt a püspök által végzett szolgálatok hosszú sorából. Pedig a lap értelemszerűen inkább csak az ünnepi alkalmakról tudósít, kevésbé ír hétköznapi találkozásokról... ■ Lejegyezte: Horváth-Hegyi Áron Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület
