Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-16 / 37. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2012. szeptember 16. m 3 Gyermekek és idősek közös ünnepe Lajoskomáromban !► Folytatás az 1. oldalról Pirtyák Zsolt polgármester a döntés hátterével kapcsolatban elmondta, hogy az Agape szeretetszolgálat révén a falu már megtapasztalta egy egyházi kézben lévő intézmény áldásos tevékenységét. Buda Annamária, a diakóniai osztály vezetője méltatta az Agape - amely az idősek gondozása mellett családsegítést és gyermekjóléti alapszolgáltatást is végez - húszéves munkáját. Köszöntőt mondott Mészáros Tamás kerületi felügyelő is. Decmann Tibor helyi lelkész az óvoda küldetéséről szólva így fogalmazott: „Szeretnénk megmutatni a gyerekek számára, hogyan lehet keresztyén módon látni és értelmezni a világot.” ■ Adámi Mária Idén is elindult a hatodéves képzés Egy évtizede, amióta elindult a hatodéves - egy teljes gyakorlati tanulmányi évvel kibővített - képzés a Hittudományi Egyetemen, varázsa van az első, az évet indító konzultációnak. Kik indulnak el a lelkészi szolgálat felé, és kik vállalják a kísérésüket mentorként? Nyolc lelkészjelölt és nyolc mentor kezdi el ezekben a napokban a gyülekezetekben megvalósuló munkát. Szeptember 2-5. között tartottuk az idei első konzultációt, a középpontban most is a hitoktatás, a katechetika volt. A konkrét gyülekezeti élet felé vezető úton hasznos útravalót kaptunk a hitoktatással kapcsolatos legaktuálisabb témákról a meghívott előadók lelkes, inspirativ szolgálatán keresztül is. Közoktatási kérdésekben Varga Márta oktatási osztályvezető, az iskolai lelki nevelés témájában Csorbáné Farkas Zsófia győri iskolalelkész szolgált friss információkkal, Kodácsy Simon Eszter pedig beszámolt az új köznevelési törvény kapcsán átalakuló hittanoktatásról és a készülő hitoktatási tantervről. Bízunk benne, hogy a lelkészjelöltek és mentoraik úgy találnak egymásra az előttünk álló tanévben, hogy hitben és hivatástudatban is megerősödött lelkészek indulhatnak majd jövőre az egyházi szolgálatba. Gondoljunk felelősséggel és szeretettel erre a nagyon fontos területre! Imádkozzunk a fogadó gyülekezetekért külön is, amikor egyházunk jövőjét visszük Isten színe elé. ■ Dr. Szabó Lajos rektor Falumissziós nap ► A mórichidai futballpályára az elmúlt hét szombatján nem a helyi futballcsapat szurkolói látogattak ki, hogy kedvenceiknek szurkoljanak, hanem a Győr-Mosoni Egyházmegyéhez tartozó mórichida-árpási gyülekezet tagjai. Első alkalommal szerveztek ugyanis falumissziós napot az egyházközségben. Bakay Beatrix lelkésznő, aki néhány hónapja került a gyülekezetbe, elmondta, korábbi szolgálati helyén, Ősagárdon többször is szervezett hasonló lelki alkalmakat.- Nagy sikerük volt ezeknek a missziós programoknak, úgy gondoltam, megpróbálkozom valami hasonlóval Mórichidán is. Az Evangélikus Missziói Központnál pályáztam és nyertem, így anyagi akadálya sem volt a missziói nap megrendezésének. A program összeállításánál az vezetett, hogy megtaláljam és szolgálatra kérjem azokat a lelkészeket, zenészeket, akik a közelben élnek és dolgoznak. A gyülekezet nagyon nyitottan fogadta tervemet, a felkért előadók is azonnal igent mondtak. Az ökumenikus együttműködés is adva volt, hiszen részt vettek és szolgáltak ezen a rendezvényen katolikusok, pünkösdisták, baptisták egyaránt. Az egész napos programsorozat valóban színvonalas volt. Gyermekeknek bábelőadást és bibliai vetélkedőt szerveztek. Bizonyságtételek hangzottak el lelkészek és gyülekezeti tagok részéről. Koncertet adott a Szélrózsa Band és a répcelaki Vekker Plussz zenekar. Igehirdetéssel szolgált Smidéliusz András kajárpéci parókus és Menyes Gyula lelkész. Úti áldást Bakay Beatrix mondott. Ihász Károly, a gyülekezet felügyelője, aki nagyszerű pincepörköltöt is főzött az eseményen részt vevőknek, elégedett volt.- A gyülekezetben jól fogadták ezt a kezdeményezést. Ilyen rendezvény még nem volt nálunk, ezért nagyon várta mindenki a missziós napot. Az önkormányzat partner volt a szervezésben. Sok önzetlen felajánlást is kaptunk, és nem csak evangélikusoktól. Az erdészet székeket és asztalokat adott. Ingyenes fuvarokat vállaltak. A sátrat is ellenszolgáltatás nélkül ajánlották fel. Igazán lehet mondani, hogy a község egy emberként állt a rendezvény mögé - mondta el Ihász Károly. Az előkészületekben komoly részt vállalt Vidáné Tóth Renáta gondnok, aki délután már az addig történtek tükrében értékelésre is vállalkozott:- A missziói nap valóban tartalmas lelki programokat kínált a futballpályára kilátogatóknak. A rendezvényen ugyan kicsit többen is lehettek volna, hiszen minden házba, sőt a környező településekre is küldtünk meghívót, de az elmúlt napokban több ilyen, az egész falut megmozgató esemény - sportnap, falunap - volt a községben, és ez talán többeket otthon tartott. Aki itt volt, az viszont nem csalódott, mert komoly, hitébresztő bizonyságtételeket hallhatott, nívós keresztyén zenekarokkal találkozhatott, és fehér asztal mellett testvéri, baráti beszélgetésekkel tölthette el ezt a napot - hangzott az értékelés. ■ Kiss Miklós ÉGTÁJOLÓ Hármas startvonalon Aki válaszol: Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke- Püspök Úr, mire kell készülnünk a most kezdődő munkaévben?- Úgy is elképzelhetjük a mostani napokat, hogy hármas startvonalon állunk. Egyfelől rövid távon a munkaévet kezdjük, amely egybevág az iskolai tanévek indulásával, a hittanos oktatással. Lassan az egyházi esztendő is újra elkezdődik annak rendje és körforgása szerint az adventi időben. Ez mindig az éves ciklusokat jelzi. Van egy másik fontos startvonalunk is: evangélikus egyházunk újabb hatéves ciklusának indulása. A gyülekezetekben és az egyházmegyékben megtörténtek már a választások, a kerületek és az országos egyház választásai viszont az előttünk lévő hetekben zajlanak. Ennek apropóján a középtávú tervekről, célokról gondolkodunk, hiszen hat év már mindenképpen hosszabb idő, és előre kell látnunk, hogy a különböző egyházkormányzati szinteken milyen feladatok, teendők várnak ránk. A harmadik startvonalat az igazi hosszú távra szóló indulás jelenti. Hiszen ezekben a napokban új intézmények kerültek egyházi kezelésbe, amelyekben reménységünk szerint nemzedékeken át fogunk szolgálatot végezni, ha Isten is úgy akarja. A most induló szolgálat idejét még nem ismerjük, de az egyház mindig az örökkévalóság távlatában végzi a feladatát.-A kerületi munkaévkezdő lelkészkonferencia mottója az erőtlenségben rejlő erő volt. Miértfontos ez a téma az Ön számára?- Az erőtlenség a legegyszerűbb emberi megközelítésben olyan állapot, amelyet sajnálni szoktak, amely a reménytelenséget mutatja az ember számára. Általában a magunk szemszögéből azt tartjuk építőnek, előrevivőnek, hogyha az ember aktív állapotban van, noha az életúton is azzal találkozunk, hogy Isten teremtési rendjében vannak inaktív időszakok. Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy mindannyian életünk bizonyos szakaszában gondviselésre szorulunk. Föl se tudnánk nőni, ha nem lenne ilyen erőtlen állapotunk - mondjuk a gyermekkorunkban. És ott van az úgynevezett nemszeretem-idő, amely az időskor, a leszálló ágban megélt évek időszaka, amikor már nem úgy működik az emberi szervezet, ahogy addig megszoktuk, mert megkopott, megbetegedett, elerőtlenedett. Sajnos vannak ilyen időszakok az aktívnak nevezett korban is, hiszen akkor is lehet valaki beteg, vagy hordozhat olyanfajta fogyatékosságot, amely korlátozza a munkavégzésben. Nekünk, keresztyéneknek azonban ennél sokkal izgalmasabb üzenetünk van, hiszen maga az Isten tanít bennünket arra, hogy az erőtlenségben is hihetetlen erők rejlenek. Vehetjük akár azokat a történeteket, amelyekben Jézus az emberek által inaktívnak nevezett személyeket példaként állítja elénk. Ahogy a gyermekeket, akiknek a ragaszkodása, kötődése, hite megszégyeníti a bölcseket, a hit útján esetleg profikat - Jézus korában a farizeusokat -j de nyugodtan gondolhatunk a hivatásos egyházi személyekre is. Mert a gyermek hite természetes, és ő megtanulja, megszokja, hogy rászorul mások gondoskodására, törődésére. így jobban érti azt is, hogy Istenre is rászorul. A legkülönlegesebb tanítás pedig, amelyet megtapasztalunk, hogy Isten Krisztusban éppen az erőtlenségen keresztül hozta el a szabadítást. Hogy maga az Örökkévaló, a mindennél hatalmasabb Isten törékeny emberi testbe öltözve lépett a történelembe, és saját magát kiszolgáltatta a földi viszonyoknak, hatalmaknak, fizikai törvényeknek. Nemcsak alávetette magát ezeknek, és végigélte emberi testben a földi életet, hanem a maga útját járva tulajdonképpen engedte, hogy őt legyőzzék, a keresztfára szegezzék. Hogy aztán ezáltal egyfajta rést nyisson, amelyen keresztül fölsejlik a sokkal nagyobb távlat. Ö az ő erőtlenségén keresztül hordozza a gyengéket, de az erőseket is. Hiszen éppen Jézus Krisztusnak az áldozatában, értünk odaadott életében és aztán húsvéti győzelmében nyílik ki az örökkévalóság kapuja. Vagyis az erőtlenség sokkal nagyobb távlatokat jelent, mint a felületes ember gondolná. Nekünk, egyházi szolgálatban állóknak, lelkészeknek erőforrás az, hogy látjuk az értünk erőtlenné lett Krisztust, akiből reménységünk és erőnk fakad. ■ Lejegyezte: Adámi Mária Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület FOTÓ: SZABÓ SZILVIA
