Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-09-16 / 37. szám
4 41 2012. szeptember 16. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Köszönetét küldött II. Karekin örmény pátriárka a magyar protestáns egyházvezetőknek II. Karekin pátriárka, az örmény ortodox egyház katolikosza levélben fejezte ki köszönetét Bölcskei Gusztávnak, a Magyarországi Református Egyház lelkészi elnökének és Gáncs Péternek, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspökének azért a levélért, amelyben a püspökök közösen fejezték ki együttérzésüket az örmény néppel. Ramil Sahib Safarov kiadatását lelkiismeretlen és hallatlan tettként minősítve az ortodox egyházvezető annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a magyar hatóságok tettével szemben „az igazság és béke ügye iránt elkötelezett nemzetek és országok nem maradhatnak közömbösek” II. Karekin levelében ismételten felhívja a püspökök figyelmét arra, hogy ez az elítélendő döntés feszültségekhez, etnikai és vallási konfliktusokhoz vezethet a régióban. A katolikosz zárósoraiban sikert és a Mindenható áldását kéri az egyház Istennek tetsző missziójához. Mint emlékezetes, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke levélben fordult II. Karekin pátriárkához, az örmény ortodox egyház katolikoszához. A levélben együttérzésükről biztosították az egyházi vezetőt amiatt, hogy az azeri elnök kegyelemben részesítette és szabadon bocsátotta a Magyarországon törvényesen börtönbüntetésre ítélt azeri gyilkost, akit néhány nappal azelőtt adtak ki hazájának. (A levél teljes szövegét az Evangélikus Élet múlt heti számában közöltük.- A szerk.) M Forrás: Reformatus.hu Bővült a MEDiT, a Magyar Evangélikus Digitális Tár A reformáció 500. évfordulójára készülve a Reformációi Emlékbizottság megbízásából folyamatosan zajlik a magyarországi evangélikus anyagok digitalizálása és közzététele az interneten. Immáron ötvenezer oldalnyi anyag olvasható a világhálón. A Reformációi Emlékbizottság által válogatott és az Arcanum Adatbázis Kft. által digitalizált dokumentumok a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Internetes Munkacsoportjának vezetője, Bogdányi Gábor jóvoltából strukturált formában váltak mindenki számára hozzáférhetővé a világhálón, a http://medit.lutheran.hu/ oldalon. (Terjedelmesebb müvek esetében előfordulhat, hogy a találatok előhívása lassú.) M Forrás: Fraternet LET’S BRIDGE! Építsünk hidakat, váljunk híddá! Genfest 2012, Budapest - egy evangélikus szervező szemével ► Elképzelhető-e, hogy egy egyszerű külvárosi gimnáziumban a tanárok nagy része kereszténnyé válik, és számtalan diák is a krisztusi utat választja? Miért történne ilyesmi? Budapest egyik gimnáziumában ez történt - és történik. Tizenöt évvel ezelőtt néhány diák - akik egy ifjúsági csoportba jártak - elkezdett Jézusra figyelni. Minden reggel elolvastak a Bibliából egy igét, elmélkedtek rajta, és napközben megpróbálták aprópénzre váltani, konkrétan megélni. A szünetekben összejöttek, hogy megbeszéljék a tapasztalataikat. Az eredmény az lett, hogy az osztálytársaik és a tanáraik felfigyeltek a köztük levő szeretetre és arra a fényre, amely belőlük áradt. Sokan azt mondták: Én is szeretnék így élni, tanítsatok meg rá! így ismerkedtek meg Jézus Krisztussal és az evangéliummal. Egyik tanáruk a helyi templomi közösség aktív tagja lett a családjával együtt. Az osztálytársak között volt nehéz körülmények közt élő fiú, aki felnőttként családot alapított, és rendezett, szép életet élt, másvalaki pedig papi hivatást választott. Ezek a fiatalok - mint később kiderült - az Olaszországból indult Fokoláre mozgalom tagjai voltak. Lelkiségük máig virágzik, és szerte a világon megszólít embereket - nemcsak a római katolikus egyház körében, ahonnan indult, hanem más felekezetekből is, sőt a nem hívők köréből egyre többeket vezet el Istenhez, „...ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük”- mondja Jézus (Mt 18,20). És jelenléte 1943 óta sok-sok embert és sok-sok fiatalt vonz világszerte. Ok az új nemzedék (olaszul: generazione nuova) tagjai, röviden a „gen”-ek, akik nem nagy szavakkal, hanem szeretetükkel hirdetik az evangéliumot. Augusztus 30. és szeptember 2. között Budapesten találkoztak a Genfesten, a fiatalok ünnepén. Chiara Lubich és társai az észak-olaszországi Trentóban a második világháború pusztításai közepette felfedezték, hogy Isten az egyetlen ideál, amely megmarad, ő a szeretet. Életcéljukat Jézus végrendeletének megvalósításában látták meg: „hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). A Fokoláre mozgalom átfogó „szeretetprogramot" nyújt az élet minden területére: közösségi, gazdasági, kulturális, politikai hídépítés, családi élet, szociális tevékenység stb. (Az olasz focolare szó tűzhelyet jelent, ami jól kifejezi a mozgalom lelkiségének igére figyelő, közösségi jellegét.) A fokolarinók és fokolarinák teljesen Istennek szentelt életet élő férfiak és nők. Szerzetesek uniformis nélkül. Egyetlen ismertetőjelük, amit Jézus mond: „Arrólfogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást’.’ (Jn 13,35) Civil hivatásukban a jézusi szeretet konkrét tetteit élik meg. A Genfest programja az egyesült világról szól. A fiatalok arra akarják felhívni a figyelmet, hogy lehetséges a megbékélés a különböző felekezetek, vallások, kultúrák között. Ennek látható jelét adja, hogy a budapesti Erzsébet téren, a polgármesteri hivatallal szemközt egy úgynevezett ETAP-ot (Egyetemes Testvériség és Aranyszabály Placc) építettek, amelynek „alapköve” a nagy világvallásokban különböző változatokban fellelhető jézusi aranyszabály: „Amit... szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük...” (Mt 7,12) A Gen Rosso együttes Streetlight című musicalje amerikai utcagyerekek valós történetével szintén egymás feltétel nélküli elfogadására hívta fel a figyelmet a Petőfi Csarnokban. Pénteken a fiatalok az Aréna előtti téren megismerhették egymás kultúráját - személyes hidakat építhettek. * * « A szombati program felváltva adott helyet zenés-táncos koreográfiáknak és a fiatalok megszólalásainak, akik sokszor saját hazájuk problémái közepette tettek tanúságot a szakadékokat átívelő szeretetről. Egy mexikói fiú bátyja bandaháború áldozata lett. Gyilkosaival később szintén egy drogbanda végzett, s a fiú családja megelégedettséget érzett a „bűnhődés” láttán, ám ő maga tudta, hogy az erőszakra nem lehet gyűlölettel válaszolni, és ezt el is mondta egy családi találkozón. Izraelben egy zsidó család az egyik legfontosabb ünnepre, a hanukára egy arab keresztény fiút és egy muszlim lányt hívott vendégségbe. A lány - látva, hogy a hitbeli hovatartozás erőssége nem akadálya, ellenkezőleg, elősegítője lehet a vallások, kultúrák közötti hídépítésnek - elkezdte felfedezni saját vallását, és rájött, hogy a mélyben összeér a környező, egymással háborúskodó népek értékeivel. Olaszországi gcn fiatalokat az a gondolat mozgatott meg, hogy jóléti környezetükben mit tehetnének azokért, akiknek nincs részük kényelemben. Hajléktalanokhoz kezdtek járni, és barátságot kötöttek velük. Amikor egyik felkaroltjukat baleset érte, és a kórházban nem akarták ellátni, visszamentek vele az ambulanciára, és addig nem hagyták el a kórházat, amíg megfelelő ellátást nem kapott. Azóta a sérült fiúnak az élethelyzete is sokat javult. Egy egyiptomi huszonéves fiú elvesztette édesanyját, aki hosszan szenvedett szklerózisos betegségben. Később a nővére rákos lett, s akkor elgondolkozott, mi értelme így az életnek. Azt kívánta, bárcsak szenvedhetne a testvére helyett. Nemrég kiderült, hogy ugyanolyan betegsége van, mint az édesanyjának volt. Sok imádság és vívódás után a szenvedésben felfedezte a megfeszített Jézust, és ez értelmet ad életének. Azóta egy szerető társra is talált, aki kész elfogadni őt betegségében is. A nyolcvanöt országból érkezett tizenkétezer fiatal vasárnap hovatartozásának megfelelő szentmisén, istentiszteleten, szent liturgián, vallások közti találkozón vehetett részt, így kértek fel engem is, hogy segítsek a református-evangélikus közös záró istentisztelet szervezésében. A több hónapnyi előkészület során azt gondoltam, én vagyok segítségére a szervezőknek. A végére megértettem, ők mekkora szolgálatot tettek értünk azzal, hogy fontosnak tartották, hogy mindenki a saját hite szerint adhasson szívből hálát az elmúlt napokért- mi így ökumenikusán. Az istentisztelet előtt leültünk beszélgetni Mariával és Severinnel, akik Rómában, a Fokoláre központjában az ökumenéért felelősek. A lelkészekkel -Aradi Györggyel és Tarr Zoltánnal- már előzetesen megbeszéltük, hogy nálunk is ugyanazok az olvasmányok és könyörgések hangzanak majd el, mint a Szent István-bazilikában tartandó zárómisén, többek között Jakab levelének egy szakasza. Maria aggódva kérdezte, nem probléma-e ez, hiszen Luther nem igazán lelkesedett ezért a levélért... Egészen meghatódtam, hogy ennyire tájékozott a teológiában, és ennyire szívén viseli az érzéseinket. * # * Maga az istentisztelet sokkal színesebb részvétellel zajlott, mint azt gondoltuk volna. A fasori evangélikus templomban német, lengyel, svájci, szerb, svéd, norvég, litván, amerikai, brazil, maláj és indonéz fiatalok vettek együtt úrvacsorát. A közös imádság felolvasásában a nyírteleki evangélikus cigánymisszió tagjai is részt vállaltak. A bonyhádi Gábriel zenekarral igazi hídépítés volt a közös munka. 5 Az együttes tagjai a közelmúltban honlapot indítottak (http://evangelikus-ifi.blogspot.hu) az evangélikus ifjúsági csoportok közötti kapcsolatteremtés céljával. Mottójuk - „Építsünk hidakat!” - rögtön arra engedett következtetni, hogy ha a Genfestnek ugyanez a jelszava, akkor biztos, hogy munkatársakra találunk egymásban. Nagyon hamar kiderült, hogy néhányan már jelentkeztek is a találkozóra, így valóban rá tudtak hangolódni annak lelkiségére. A személyes találkozásunk alkalmával nyilvánvalóvá vált, hogy zenéjükkel is hídépítésre vállalkoznak: hidat építenek a világi és a spirituális, a hittől még távol állók és a hívő keresztények között. Végighallgatva egyik próbájukat, az egyik fiatal Genfestszervező megjegyezte: „Többet kaptam itt, mint egy lelkigyakorlaton.” A hídépítésnek aktív részesei voltak a Fokoláre németországi evangélikus tagjai is. Egyikük, Christina elmondta, náluk sokféle hitbeli megújulási mozgalom létezik, amelyek tagjai Ottmaringban - egy a Fokoláre mozgalom alapította városkában - rendszeresen találkoznak, hogy megoszthassák egymással ökumenikus tapasztalataikat. így már sokféle istentiszteleten vett részt, nem volt hát számára nehéz tanácsot adni egy ilyen sokszínű munkában. A protestáns egyházak részéről külön köszönet illeti Fialovszky Dóra fokolarinát, aki több hónapnyi szervezéssel, biztatással segítette nemcsak az istentisztelet létrejöttét, hanem az ökumenikus hídépítést is. Aradi György evangélikus és Tarr Zoltán református lelkészek nemcsak helyet és méltó ünneplést biztosítottak a sokféle nemzetiségű és felekezetű fiatalnak, hanem szárnyaik alá vették a Fokoláre mozgalom értékeit: a szívből fakadó jézusi szeretet ideálját és a szeretet hídjainak építését éppen azzal, akivel együtt megyünk az úton. * * * A Genfest utolsó napjaiban kezdődött Kairóban a Fokoláre mozgalom „püspök barátainak” nemzetközi találkozója, amelyen részt vett D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspökünk is. Szeretettel gondolunk erre a találkozóra is! ■ Farkas Enikő További információk: www.genfest. org illetve www.fokolare.hu. - A személyes tapasztalatok és információk forrása a Káposztásmegyeri Szentháromság Plébánia befogadó és szerető közössége volt. * * * Protestáns fiatalok a fasori evangélikus templom melletti Reformációi emlékparkban A gén (ejtsd: dzsen) az olasz generazione nuova (= új nemzedék) szókapcsolatból származó rövidítés. Agenek olyan fiatalok, sőt gyerekek, akik naponta valóra váltják Jézus tanítását, az evangéliumot. Mindennapjaik fő kérdése: Itt és most mi az a szeretetlépés, amit a másik felé megtehetek? * * *
