Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
2 * 2012. augusztus 19. ÚT/TARS^ \ Aratási hálaadó ünnep - az új kenyér ünnepe Textus: $Móz 8,10-18 „Ehetszjóllakásig és áldanifogod Istenedet, az Urat azért a jó földért, amelyet neked adott. De vigyázz, fól ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. 0 táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. így van ez ma is. ” Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Hálaadó ünnep van. Megköszönjük Istennek a föld termését. Azt, hogy van újra friss búza, lehet új kenyerünk, sokféle gyümölcs az asztalunkon. „Áldani fogod Istenedet, az Urat. ” Mert végső soron övé az érdem mindazokért, ami jókban részünk lehet. O adta a termőföldet, amelyen sok minden megtermett. Bár volt szárazság, kánikula - amint nyáron általában szokott kánikula is lenni és voltak viharok is - amint nyáron általában szoktak lenni viharok is. És tőle kaptuk - ajándékba és feladatul - azt a földet is, ahol élünk. Országunkat, népünket, földrészünket, Európát, sőt az egész, emberekkel lakott világot is. Bizony, szűkebb környezetünkben ugyanúgy, mint földünkön szerte, vannak szárazságok, viharok és sajnos, nem ritkán súlyos katasztrófákba torkolló jelenségek is. De vegyük észre, hogy a természeti jelenségeken túli, a lelki értelemben vett szárazságot és szörnyű viharokat mi magunk, emberek okozzuk! Családokon, népen belül, másként gondolkodók között. Bizony, „csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk!” (A metodista énekeskönyv 54. éneke). „Vigyázz, föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!” Az Ószövetség népének újra meg újra visszatérő alapérzése volt az egyiptomi fogságból való megszabadulás, amelyet Isten adott neki Mózes által. Nekünk, az Újszövetség népének hasonló nagy alapérzésünk lehet egy másik szabadulás, melyet Jézus Krisztus által kaphatunk ingyen, kegyelemből. O szerzett számunkra szabadulást a bűn rabságából, és az örök élet ígéretét adta. Textusunkban ezután felsorolás következik. Arról olvashatunk benne, hogy mi mindenért adhatunk hálát Istenünknek. „ 0 vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, a kiszikkadt földön, ahol nincs víz.” Voltál-e már, Testvérem, nagy és tikkasztó pusztában? Nem a Hortobágyra gondolok, még csak nem is a Szaharára. Olyan időszakokra, amikor nincsen benned és körülötted semmi más, csak sivárság, rettenetes szomjúság és esetleg egy-egy csalóka délibáb. Mózes és Izráel népe a saját bőrén ismerte meg ezeknek az időszakoknak a szörnyű voltát. Hasonlót már én is tapasztaltam életemben. De Isten irgalmas szeretete, amely egykor a zsidó népet is vezette, engem is kivezetett a pusztaság szorításából. „Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. ” Isten adhat nekünk új látásokat, új énekeket, új áldásokat, új békességet. Mindezekért legyen neki dicsőség! „Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. ” Ez történt a vándorló izraeliekkel, így történt korábban Jákobbal, később Dániellel, Jobbal, és hosszasan sorolhatnánk. Bizonyára nekünk magunknak is vannak ilyen élettapasztalataink. „ Gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak.” Itt eszembe jutnak a Példabeszédek könyve 30,7-9 versei: „Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: Kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!” Hozzám illendő eledellel- ami ott tart engem Isten közelében. Ha a gazdagság tántorítana el, avagy a szegénység: Istentől kérjük és várjuk azt, ami hozzánk illő. Ami ott tart minket őnála. Mindezek mellett és ezeken túl- ahogy korábban már szó volt erről - mi már magáért Jézus Krisztusért is hálát adhatunk. Megköszönhetjük, hogy közel hozta az embervilághoz a szerető mennyei Atyát. Megköszönhetjük a benne kapott szabadságot, az újrakezdés lehetőségét. „így van ez ma is” - olvassuk igénk befejező mondatában. És hitünk szerint így is marad, hiszen Jézus Krisztus Urunk megígérte: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. "Ámen. Imádkozzunk! Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy szeretsz minket. Hálát adunk, hogy megadod nekünk mindazt, amire lelkűnknek és testünknek szüksége van. Köszönjük, hogy minden új napon megtapasztalhatjuk a tejóságodat. Ámen. Görög Zoltán Soha nem látott méretű „evangéliumi invázió”, robbanásszerű protestáns növekedés tapasztalható Latin-Amerika kontinensnyi országában, Brazíliában. Talán csak az első' század ősgyülekezeteinek a szaporodása hasonlítható ehhez a spirituális forradalomhoz. A mai, szekularizáció utáni világkorszak vallási-egyházi új reneszánszának legszembetűnőbb jeleként Isten napról napra szaporítja a zöld kontinensen az ő népét. Demográfusok, szociológusok kutatják a lelki tavasz mozgatórugóit. Legutóbb a brazil geográfiai és statisztikai intézet (IBGE) június végén közzétett friss adatai lepték meg a világot az ottani protestánsok elképesztő méretű - ugyanakkor nyilván nem csak mennyiségi mutatókkal jellemezhető — növekedéséről. Brazília evangéliumi protestáns népessége az elmúlt tíz év alatt 16 millióról 42,3 millióra ugrott, ami elképesztő mértékű növekedés - áll a jelentésben. Erősen változó felekezeti arányok -a számok meglepő üzenete A 2010-es adatokat publikáló tudományos felmérés azt is jelzi, hogy három évtized alatt a főként pünkösdi, a Szentlélek befolyása alatt álló új protestáns (karizmatikus, evangéliumi, pünkösdi) mozgalom befolyása a brazil népességben 6,6%-ról 22,2%-ra nőtt. Ezzel szemben a klasszikusan katolikusnak tartott dél-amerikai országban a római katolikusok száma csökken. Tíz éve a lakosság 73,6%-át tették ki, 2010-re ez az arány 64,6%-ra mérséklődött. A visszaesés a hatalmas ország min-TÍZ ÉV ALATT 26 MILLIÓVAL LETTEK TÖBBEN A protestánsok „nagy ugrása” den régiójában kimutatható, legerőteljesebben az északi területeken. Itt a 2000-ben rögzített 71,3%-os katolikus többség 2010- re 60,6%-ra esett vissza. Ez idő alatt ebben a régióban a protestánsok aránya viszont 19,8%-ról 28,5%-ra nőtt. Rondonia államban, az ország északnyugati részén volt a legnagyobb a protestáns növekedés, 33,8%-os; ezzel szemben Piauí államban - Brazília északkeleti részén - tapasztalható a legkisebb mértékű: 9,7%-os. Ez utóbbi államban a katolikus egyház nemcsak megtartotta, hanem növelni is tudta befolyását. A lakosság 85,1%-a katolikus. Legkisebb a katolikusok aránya - 45,8% - Rio de Janeiro államban. Az intézet által közzétett kutatási eredmények a vallásos lakosság összetételét az alábbi mutatókkal jellemzik: nem, neveltetés, iskolázottság, etnikai hovatartozás és életkor. Érdekesség, hogy a férfiak aránya a katolikusok között magasabb (65,5%), mint a nőké (63,8%). Figyelemre méltó a korosztályok szerinti megoszlás is. A katolikus népesség zömében negyven év felettiekből áll, ellenben az evangéliumi protestánsok között magas a gyermekek és a kamaszkorúak aránya: az 5-9 éveseké 25,8%, a 10-14 éveseké 25,4%. Vallások mozgásban - milliókat mozgató hit A vallás és közélet kutatására 2001-ben Washingtonban (USA) létrehoztak egy pártokhoz nem kötődő, független intézetet, a Pew Fórumot. Az intézet 2011 végén közzétett adatai szerint a világ legtöbb keresztényt számláló országa az Amerikai Egyesült Államok, a második helyen pedig Brazília áll. Brazíliában háromszor annyi a keresztény, mint Németországban; itt él a világ keresztény népességének 8%-a, míg az országban a keresztények aránya az összlakosságot tekintve 90%. A kontinensnyi országba a 16. században a portugálok vitték be a kereszténységet, akkor a római katolicizmust. ® 1950-ben még az ország lakosságának 94%-a volt római katolikus, 1980- ban 90%-a, 2000-ben pedig már csak 74%-a. De még így is Brazíliában él a világ legnagyobb katolikus közössége: 134 millió lélek. A protestánsok aránya az összlakosságban 1940-ben még csak 2,6% volt. Emilio IVillems könyve az érzékelhető trendváltozásról 1967- ben jelent meg, ezzel a címmel: yfs új hit követői - Kulturális változás és a protestantizmus feltörekvése Brazíliában és Chilében. II. János Pál pápa 1980-ban tett brazíliai látogatásakor már így fogalmazott a világsajtó: „A pápa látogatást tett a pünkösdi(sta) Brazíliában.” Kétségtelenül hatalmas a növekedés, az 1940-es adatokhoz képest 2000-re csaknem tízszeres. Az a különös, hogy a karizmatikus, „szentlelkes” mozgalom szívó hatása olyan erős, hogy ma már a brazíliai római katolikusoknak a fele azonosul az új protestáns mozgalommal. Evangéliumi invázió - hatalmas lelki„svung” Nem véletlen, hogy az evangéliumi szerző, misszionárius, író, Samuel Rhea Gammon 19. század végén keletkezett programadó műve, a Brazil evangéliumi invázió ma is igen népszerű. A szerző prófétai látomása az ország lelki újjászületéséről a szemünk előtt zajlik. Igaz, ő ezt csak hitben láthatta, erősen remélte. Bekövetkezett. A brit The Guardian napilap 2009. szeptember 29-i számában brazíliai vallási helyzetképet közölt. Ebben Antonio Flávio Pierucci, a Sao Pauló-i egyetem szociológiai intézetének vallásszociológia-professzora elemzi a kialakult helyzetet. Az evangéliumi robbanásnak szerinte történelmileg - nem lelkileg - nézve két fontos kiváltója volt. Az egyik az, hogy a 19. század végén teret nyert a vallásszabadság, majd a brazil köztársaság megszületésével a római katolikus egyház elvesztette monopolhelyzetét. A másik pedig az, hogy az 1964-68 közötti katonai diktatúra hatalmas lelki sivatagot „teremtett”, s millió lélekben támadt fel a spirituális megújulás vágya. A professzor szerint az új protestáns egyházak igen jól élnek a média és a marketing eszközeivel, de a hagyományos protestáns közösségekben is észlelhető a megújulás. Hatalmas lelki „svungban” él az ország. Ennek egyik valóban fantasztikus bizonyítéka volt a Jézus-menet, egészen pontosan a Menetelés Jézusért elnevezésű rendezvény, amelyen több mint háromillió hívő vett részt 2005. május 26-án Sao Paulóban. A fiataloknak kötődés, közösség kellezt adjuk nekik? Az új protestáns közösségek 2010- ben 34 ezer misszionáriust bocsátottak ki a nagyvilágba. A brazil parlament tagjainak közel fele egyházilag elkötelezett szenátor, többségük új protestáns. Igen fontosnak tekintik, hogy a fiataloknak értékes közösséget, közösségi élményt, „feelinget” és kötődést kínáljanak. így fogalmaznak: „A fiataloknak kellenek az olyan helyek, ahol találkoznak egymással. A valahová, valakihez tartozás igénye igen erős náluk. Speciálisan vonzódnak, kötődnek Jézushoz is - s ezt találják meg nálunk, az evangéliumi új protestáns közösségekben.” Márpedig hogy akié az ifjúság, azé a jövő, ez nemcsak Brazíliában, hanem hazánkban is igaz. Ott az ifjúság az egyszer már eljött és majd újra eljövendő Úr Jézus kezében van, s ezért nem téved el, nem vész el. És van hit által egészséges lendülete, megtartó lelki közössége. Nálunk pedig? Ki ad számot s kinek a hazai ifjúság egyre visszásabb helyzetéről, széteső képéről? Nálunk mit mutatnának a nem létező vagy alig figyelembe vett vallásszociológiai statisztikák? Kié az ifjúság Magyarországon? Dr. Békefy Lajos
