Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
k- * it $ «r « f , í ' ♦ ♦ ♦ ♦ .' :% * ♦ 2012. augusztus 19. • 3 űt/trrsgg Mégis élünk Véget ért az aratás Pillanatkép a Rajna-vidéki és Vesztfáliai Magyar Protestáns Gyülekezet mindennapjairól Az Útitárs 2011. augusztusi számában - Gábry Sándor tiszteletes úr nyugdíjba vonulása után — megjelent egy gyülekezetünket érintő beszámoló. A két tartományi evangélikus egyház — egy zsinati határozat alapján - az eddig finanszírozott magyar evangélikus lelkészi állást Gábry Sándor nyugállományba vonulásával megszüntette, és törölte a dologi kiadásokhoz való hozzájárulást is. így szinte kilátástalannak látszott ötvenkét éve alapított gyülekezetünk fennmaradása. Az egyetlen reménység egyesület alapítása volt, ugyanis a német egyház a jövőben - megfelelően kidolgozott „projekteken” keresztül - csak egyetlen közös magyar egyesületet támogat. Mivel jelenleg a németországi magyar protestáns gyülekezetek mindegyike sajátos, egyéni körülmények között működik, a Holzhausenben 2012-ben megalakult egyesületi szövetség feladata lesz a Németországi Protestáns Egyház (EKD) juttatásának szervezett, „igazságos” elosztása. Mindez azonban nagyon távoli, nagyon bizonytalan. Gyülekezetünk a maga szórtságában és az eddigi anyagi támogás megszűnése miatt nem sok reménnyel tekinthetett a jövőbe. A presbitérium sok tervet fontolgatott, átmeneti megoldásokat keresett, eredmény nélkül. És akkor megtapasztalhattuk Urunk kegyelmét. Elküldte hozzánk Gulyás Márta tiszteletes asszonyt, aki elfogadta a felkérést, és a jelenleg betöltött félállása melletti szabad idejében fizetés nélküli, tiszteletbeli lelkipásztori munkát vállalt gyülekezetünkben. Gulyás Márta fiatal református lelkészként Gödöllőn egy idősotthon vezetője volt. Onnan települt át Kölnbe, miután házasságot kötött korábbi lelkészünkkel, Gulyás Kornéllal. Hamarosan özvegységre jutott. Kölnbe érkezése után szinte azonnal a Deutschlandfunk rádiónál kapott állást, majd munkáját a Deutsche Wellénél folytatta, ahol a mai napig is félállásban dolgozik. Ez okból vált sajnos szükségessé az istentiszteletek számának csökkentése. Anyagi támogatást egyelőre sehonnan nem kapunk. A gyülekezet a nehéz időkre félretett aranytartalékából és önkéntes adományokból csak a legszükségesebbeket tudja fedezni, így például a lelkész útiköltségét, bérleti díjakat, biztosítási, postai díjakat stb. Bízunk benne, hogy ez kitart addig, amíg az egyesületen keresztül juttatott támogatás megérkezik. Mindezek ellenére Márta aszszony elhivatottsága nagy pezsdülést hozott a gyülekezet életébe. Nagyszerű prédikációi közvetítették az evangéliumot, emelkedett az istentiszteleteken részt vevők száma, és végre megjelent az ifjúság is. Generációváltás? Mindenesetre meglepő volt, hogy több alkalommal a harminc alattiak domináltak összejöveteleinken. A kölni istentiszteletek után például a szeretetvendégség átalakul ifjúsági találkozóvá. Hívő, nem hívő, mást hívő, illetve „kereső” magyar fiataloknak van alkalmuk vallásról, morálról, filozófiáról, emberismeretről és az élet aktuális kérdéseiről diskurálni, elgondolkodni - és mindehhez lelkipásztori vezetést kapnak. A résztvevők száma itt is nő. Tíz hónap telt el a 2011. szeptemberi újrakezdés óta. A szintén sok nehézséggel küzdő deutzi gyülekezet - amennyire a körülményei engedték - befogadott minket, helyet biztosított számunkra. Szeptemberben közös istentiszteletre készülünk, melyre a deutzi gyülekezet százötven éves jubileumi ünnepségén már elhangzott a meghívás. Június 23-án Aachenben gyülekezeti napot tartottunk. Aznap számtalan iskolai, lakóhelyi és más összejövetel volt a városban, mégis - gyermekekkel együtt -közel százan jöttek el. A prédikációból - Nóé hitét, bizalmát és engedelmességét megismerve - tanulságként magunkkal vittük: „Akkor is fogadd meg az Úr rendelését, ha ma még nem látod értelmét.” Együttlétünket az is színesítette, hogy Márta asszony újra megnyerte Zambelly Bianka operaénekesnőt, hogy eljöjjön közénk: először kuruc dalokat, műsora második részében pedig magyar népdalokat énekelt. A lelki táplálék mellett a bőséges testi táplálékra is gondoltak a szervezők. Nagyon finom bográcsgulyást kaptunk. Gergely Péter zongoraművészünk ebéd után játszott, fülbemászó csárdásaira egy Erdélyből érkezett házaspár még táncra is perdült; őket aztán többen is követték. A jelen lévő aranyos gyermekek megtanultak egy hosszú dalt, ennek előadásával ajándékoztak meg bennünket. A délutáni programban az egyik csoport tudományos filmet látott Nóé bárkájáról, a másik pedig bibliai rejtvényt fejtett meg. A díjkiosztás hatalmas meglepetés volt. A tiszteletes asszony tortaremekeit kapták a csillogó szemű nyertes gyermekek: futballpálya, labda, nyitott könyv Biblia alfa-ómegával, csokitorta, mézes sütemény bibliai „alapanyagokból”... Köszönjük! A Jóisten áldását kérjük erre a megindult munkára. Sturz-Koritsánszky Sára Evangélikus énekeskönyv - 490. Vé- get - ért az a - ra - tás, Asz-ta-lon az ál - dás. Hoz-zád száll ma, jó A-tyánk, Há-la és i - má- dás. Hű kéz - zel, bő - ség - gél Gon-dós - kod - tál ró - lünk. Kö - sző - ne - tét mon - dunk. 2. Amit Isten megígért Még Noénak régen, Hogy amíg lesz ez a föld, Aratás is lészen: ím, betölt, mert a föld, Termését megadta: Hű a népek Atyja! 3. Jó reményben hullt a mag A föld rejtekébe. Felsarjadt a zöld vetés, És az Úr megvédte, ő adott harmatot Az eltikkadt földre, És úgy lett gyümölcse. 4. Alázzuk meg magunkat, Ha így áld az Isten, Hiszen jóra érdemünk Nékünk soha sincsen, Mert szívünk, életünk Oly rest a jótétre, A gyümölcstermésre. 5. Bűnbánó, hálás szívvel, Atyánk, áldj meg minket! Az termi jó gyümölcsét Szeretetnek, hitnek. Dicsérjen, hirdessen Minden áldás téged! Zengjen hálaének! Payr Sándor (1861-1938) Szélrózsa-levél A középső napon a Kehely sátorban a pódiumbeszélgetés témája a Magyar Evangélikus Konferencia (Maekj volt. Képünkön (jobbról balra) Adorjáni Dezső Zoltán püspök (Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház), dr. Lackner Pál főtitkár (Maek) és a beszélgetés koordinátora, Pángyánszky Ágnes lelkész vita közben. Rajtra készen A hagyományos közép-európai gondolkodásban szeptember és az iskolaév szervesen összetartozik. Az augusztus 20-i ünnepek után a kisdiákok és a szülők gondolatban már az iskolára fókuszálnak (tapasztalataim szerint ez a nagyobb diákok esetén nem mindig történik így...). Nagyon eltérő távolságokat gondolunk végig a tanév kezdetén. Van, aki a hétvégét várja, más az első szünetre készül. A nagyobbak már a tanéven túl is látnak, hiszen eredményeikkel a továbbtanulást, ezzel pedig egész életüket határozzák meg. A művészek, sportolók életét egyes, kiemelkedően fontosnak tartott versenyek szakaszolják - mint az e sorok írása közben is zajló olimpiai játékok. Minden tanév új feladatot jelent az iskolafenntartásban is, hiszen a szabályok, az igények és lehetőségek koordináta-rendszerében kell- ha nem is az ideális, de - a lehető legjobb helyet megtalálni. „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” - hallottuk sokszor, tán mondtuk is párszor. A keresztyén ember számára persze a mondat hosszabb: az örök életre tanulunk. Nemcsak tantárgyakat- ideértve a hittant is -, hanem emberséget, tisztességet, alázatot, reménységet is. Akkor is, ha ezek ma nem tartoznak a népszerű, sokak által választott szakokhoz. Mert ezekkel juthatunk - nem földi álláshoz, hanem mennyei polgársághoz, KISS tamAs felvétele
