Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
12 -m 2012. augusztus 19-26. 4 4 > Evangélikus Élet ► Magyarországi középkori templomok tájolása címmel jelent meg nemrégiben egy kiadvány, amely Magyarország összes (!) középkori templomának - székesegyház, plébániatemplom, középkori eredetű templom, templomrom, -maradvány, kolostor- és körtemplom - tájolási adatait tartalmazza katalógusában. Valamennyi hajlékot (közülük napjainkban épp egy tucat van evangélikus gyülekezet használatában) 1450 előtt tűzték ki, alapozták, illetve építették fel, tehát még az iránytű hazai alkalmazása előtt. Mégis, e templomok többségének hossztengelye valamennyire keleti irányba néz, azaz építőik bírhattak csillagászati ismeretekkel. És ha a templomépítő mesterek mindahányan „titkos tudás” birtokában tevékenykedtek, az bizony remek referencia a középkori építészet bravúrjaira kultikus (olykor: misztikus, okkult) magyarázattal szolgáló kutatóknak. A kiadvány egyik szerzőjétől, Keszthelyi Sándor építészmérnöktől, csillagászattörténeti szakírótól azonban azért is kérhettünk fenntartások nélkül interjút az Evangélikus Élet számára, mert ő nem érte be feltételezésekkel. Inkább útnak indult feleségével, és - nagyjából tizenhét esztendő alatt - mindent precízen lemért.- Kezdjük az építészeti és a szakrális alapokkal!Mit is állítunk akkor, amikor a templomok keleteléséről beszélünk?- Keresztény templomaink hoszszanti alaprajzúak. Elemeik egy nyugatról keletre irányuló hossztengelyre vannak felfűzve. Nyugaton van a bejárat és a torony, utána következik a templomhajó - amelyben a hívek tartózkodnak kelet felé nézve és keleten van a szentély, amelyben a pap keletre fordulva végzi a szertartást. Régóta és általánosan elterjedt ez a nézet - mármint az, hogy a templomok hossztengelye szándékosan és tudatosan keletre irányul. Az egyház is azt sugallta, hogy helyes az új templomokat úgy építeni, hogy kelet felé nézzenek. Ezt az orientációt (oriens = kelet; orientáció, orientálás = keletre igazodás, tágabb értelemben használva; valami felé tájékozódás, igazodás, főirány), vagyis keletre irányultságot a legrégibb hazai keresztény templomok már a 11-14. századtól kezdve mutatják. Az akkor kitűzött, illetve felépített templomok keletre néznek. Pontosabban... ez csak egy általánosan szajkózott vélemény, amelyet az egyszerű emberektől a turistákig, az útikönyvek íróitól a műemlékvédelem tudós embereiig mindenki hangoztat. Viszont soha senki sem járt utána, hogy ez valóban így van-e, vagy sem. Senki nem mérte fel az összes hazai templom irányát. így eldöntetlen volt a kérdés: valóban pontosan keleti irányba néznek-e a templomod? Ha nem keletre, akkor merre? És ha van eltérés, akkor mi lehet az eltérés oka? Ezért határoztuk el 1995- ben a feleségemmel, hogy a Magyarország területén lévő valamennyi, a középkorban épített - 1450 előtt már álló - szakrális épületünknek megmérjük az irányát.- Hogyan kezdődött a kutatómunka, illetve volt-e más előzménye is a téma iránti érdeklődésének?- Mindez a napórákkal kezdődött. 1991 őszén volt Pécsett egy napórás találkozó. Erre érkezett Berlinből Herbert J. Rau német tudós, aki a németországi középkori napórákat kutatja. Ezek csak a középkori temploKeleti irányultság Beszélgetés a magyarországi középkori templomok tájolásáról mokon maradtak meg, általában a fal köveire - téglasoraira - karcolva vagy vésve. A kutató sok érdekes fényképet mutatott, és ez nagyon felvillanyozott engem, hiszen igen régi, nyolc-kilencszáz évvel ezelőtti templomok - valószínűleg ugyanolyan régi - napóráiról volt szó. Gyorsan felkutattam az akkor ismert néhány hazai középkori napóránkat. Végignéztem Baranya megye középkori templomait, körbejártam Pécs középkori műemlékeit. Eközben született az ötlet, hogy felkeressem az ország összes középkori templomát, és megnézzem a rajtuk esetleg lapuló középkori napórákat. Feleségem - Sragner Márta - könyvtárosként segített a középkori templomok kataszterének elkészítésében 1994 őszén és 1995 tavaszán. Az összes műemlékjegyzéket, régészeti és műemléki topográfiát, régészeti füzetet, kolostorjegyzéket, miegyebet hazahordta. Az ezekben található adatokat - település, cím, megnevezés, építés ideje - egy-egy A4-es lapra vezettük fel. Amikor a megnézendő templomok száma ezer fölé nőtt, akkor jött az ötlet: ha úgyis mindenhová elmegyünk középkori napórákra vadászni, egy füst alatt megmérhetnénk az adott templom hossztengelyének irányát. Készítettem egy „mérőműszert” Vettem három különböző iránytűt (tájolót), majd egymástól kellő távolságra ipari ragasztóval felragasztottam őket egy ötvenszer hét centiméteres, gyalult deszkalapra. Ezzel a könnyen hordozható, de az elvárt pontosságnak megfelelő hármas iránytűvel indultunk el. Minden mérést a helyszínen személyesen, azonos módon, azonos műszerrel végeztünk. Az előkészületek után, 1995. június 2-án a Győr-Moson-Sopron megyei Écs templománál kezdtük meg a helyszíni mérések sorozatát.- A középkorban még nem is volt iránytű...- Éppen ez az! Az iránytűt a középkori Európában a 14-15. század előtt nem ismerték. Magyarországi használatára 1450-1460 előttről nincs adat, éppen Mátyás király udvari csillagászainál és műszerkészítőinél tűnik fel először. Akkor viszont már az összes hazai templomunk régóta állt, évszázadokkal korábban kitűzték az alapjait, és felépítették - kelet felé tájolva. Nyilván nem iránytűvel valósították ezt meg. Olyan csillagászati ismeretekkel és gyakorlattal bírhattak az építők, amelyek felkutatása és megismerése érdekes lehet csillagászattörténetünknek. Legalább az égtájakat, a nap éves, évszakos járását kellett ismerniük, vagy talán a csillagos ég forgásának északi pólusát vehették alapul. Való igaz, hogy a középkori templomépítők nem használtak iránytűt. De irányaik „belefagyva” megmaradtak az akkori templomokban, és manapság mi ezt éppen az iránytű segítségével ellenőrizhetjük.- Mennyire tekinthető úttörőnek a munkájuk? Önök előtt senki más nem foglakozott ezzel a kérdéskörrel?- A probléma - külföldi előzmények után - 1903-ban került a hazai köztudatba a pécsi Lakits Ferenc csillagásznak köszönhetően. Életéről és munkásságáról írtunk is egy kis könyvet, amelyet 2000-ben a Magyar Csillagászati Egyesület jelentetett meg. Lakits óta néhányan tettek csak kísérletet arra, hogy méréseket végezzenek hazai templomokon. Halaváts Gyula 1912-ben nyolc mérést közölt. Erdei Ferenc és Kovács Béla 1964-ben huszonnégy mérést publikált. A kérdést legkomolyabban Gazsik Tamás építészettörténész kutatta: több, 1975-1980 között megjelent A cinkotai evangélikus templom cikkében 231 hazai templom irányát adta közre. Arra azonban nincs adatunk, hogy miért éppen az adott templomokat vizsgálták, és azt sem tudjuk, mikor és milyen módszerrel mértek ezek a kutatók.- Miként zajlottak a terepmunkák? Önök hogyan mértek irányt?- A templomok hossztengelyét a déli vagy az északi falon mértem úgy, hogy odaillesztettem a már említett, iránytűkkel felszerelt deszkadarabot. Amikor az iránytűk mutatói megnyugodtak, három leolvasást végeztem. A templomfal három különböző részén ismételtem meg a leolvasást, így kilenc irányadatot kaptam. Nejem ezeket a számokat feljegyezte a papírlapra. Ezek átlagát képezve megkaptuk a mágneses északi irányt. Aztán indultunk a következő templomhoz. Mivel az iránytű a mágneses északi irányba mutat, iránytűs mérési adatainkat korrigálni kellett, hogy a valódi - földrajzi, csillagászati - északi irányhoz képest kapjuk meg a templom tengelyirányát. Ismert volt minden esetben az adott hely földrajzi koordinátája, és feljegyeztük a mérés időpontját. Jó földmágnességi programok vannak az interneten: ezek bármely földrajzi helyre és dátumra megadják a mágneses deklinációt, ezzel korrigáltuk a mérést. Méréseink idején - 1995 és 2012 között - az adott hazai településeken átlagosan 2,8 fok - pontosan 1,9-től 4,0-ig - volt a mágneses elhajlás értéke. Az eltérés kicsi ugyan, de figyelembevételét szükségesnek ítéltük.- Az ilyen jellegű vállalkozásokhoz komoly humán és anyagi erőforrásokra van szükség. Az Önök esetében ki támogatta a munkát?- Senki. A saját szabad időnket, szabad hétvégeinket, szabadságunkat használtuk fel a méréssorozatra. Magunk fizettük a benzinköltséget, a szállást. Évente száz-százötven templomot mértünk meg.- És bizonyára szép élményekkel gazdagodtak mindeközben...- Tizenhét éven át jártuk az országot. Sok csodás tájat láttunk, sok gyönyörű és érdekes településen fordultunk meg. Eljutottunk a főváros nevezetességeitől a vidéki székesegyházakon át a legeldugottabb kis faluk határában álló műemlékekig. Nemcsak az ép és ma is használatos templomokat, hanem a romosakat vagy csak alapfalaikban ránk maradiakat is felkerestük. Volt olyan segítőnk, aki terepjárójával vitt ki minket egy pusztatemplomhoz. Volt, aki több kilométeres gyaloglással a jelzett turistaúton kísért el bennünket egy templomromhoz.- Milyen nehézségeik adódtak munkájuk során ? — Sokszor tévedtünk el az autóstérképet használva, hiszen 1995-ben még nem volt GPS- navigáció. Sajnáljuk is, mert az eldugott, romos templommaradványok GPS-koordinátáit jó lett volna bemérni - ezt egy újabb helyszínimérés-sorozatként ajánljuk másoknak. De mindig akadtak kedves helybeliek, akik útbaigazítottak bennünket. Sajnos a hazai középkori templomok mintegy felénél egyetlen ismertető tábla sem jelzi az épület nevezetes voltát vagy építésének korát, stílusát. Sok száz kis falunak egyetlen nevezetessége lenne a temploma, de nincs róla útbaigazító tábla... Persze mi pontos jegyzék alapján dolgoztunk, így sokszor mi világosítottuk fel a faluban élőket neves műemlékükről. A mai Magyarország területén terveink szerint 1351 templomot kerestünk volna fel, de „csak” 1083-at találtunk meg. Történelmünk viszontagságairól tanúskodik, hogy a többi eltűnt... A legtöbb a török hódoltság korában pusztult el. A barokk kori újjáépítéskor néha a régi templomrom alapjaira emelték az újat. Előfordult az is, hogy statikai okokból a régi építőanyagból odébb és új alapokon teljesen új templomot építettek. Néha idős emberek elmesélték: „Igen, a falu szélén valóban állt az 1950-es években egy templomrom, a kövei nagyon jók voltak az új családi házak, borospincék alapjaiba, mi is hordtunk el belőle bőven!”- Az adatgyűjtés és a helyszíni mérések után a közzététel miként sikerült?- A Magyarországi középkori templomok tájolása című, negyvenhárom oldalas tanulmányunk az Országépítő című folyóirat 2012/1-es mellékleteként jelent meg, a teljes szöveggel és táblázatos anyaggal, 2012 május közepén. Ez az orgánum (alcíme Építészet - környezet - társadalom) a Kós Károly Egyesülés lapja, és a hazai építésztársadalom cégeinek és neves organikus építészeknek a támogatásával már huszonhárom éve jelentkezik. A magas színvonalú, igényes kiállítású kiadványnak évente négy száma jelenik meg.- Mit tartalmaz a tanulmányuk táblázatos része?- A táblázat oszlopaiban megtalálhatók az adott templom azonosításához szükséges adatok: a megye mai neve - tizenkilenc megye és Budapest -, a település mai neve, a templom megnevezése - római katolikus templom, református templom, evangélikus templom, átalakított középkori templom és így tovább -, a templom pontos címe, egyéb megnevezése. A további oszlopok helyszíni méréseink dátumát, a kilenc iránytű-leolvasás átíagértékét, a mágneses elhajlás értékét az adott helyen és adott napon, a templom valódi irányát közlik. Feltüntettük továbbá a templom építésének idejét. Középkori templomaink országos listájaként is szolgálhat ez a táblázat az érdeklődők számára. Például Bács- Kiskun megye 17, Baranya megye 50, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 122, Budapest 32, Veszprém megye 149 középkori templom adataival szerepel. Egyébként 872 különböző településen mértük az 1083 templomot. Ma 581 a római katolikus, 245 a református, 12 az evangélikus, 7 a görög katolikus, 3 a görögkeleti egyház használatában van. A használatban nem levő és a romos állapotú templommaradványok száma 235.- Mit árul el mérési eredményeik elemzése?Keleteltek-e a templomaink?- Három megállapítást tettünk. Egyrészt igen, elmondható, hogy középkori templomaink nagyjából kelet felé néznek. Ugyanakkor mégsem néznek pontosan keletre. Az irányok ugyanis nagyon szétterülnek, szóródnak egy 66-77 fokos szögtartományban, a 40-46 fokos iránytól a 112-117 fokos irányig tartóan. Igaz ugyan, hogy az épületek 97 százaléka a 66-77 fok közötti mező valamely irányába esik, és csak 1,5 százalékban vannak ettől még északabbra és 1,5 százalékban még délebbre tájoltak. Viszont ez a tartomány nagy, a szóródás jelentős, az irányokból egy véletlenszerű, Gaussféle haranggörbe alakul ki. Azaz a templomokat nem célzatosan, hanem véletlenszerűen tűzték ki nagyjából keleti irányba. Nem állapítható meg sem a napéjegyenlőségek vagy a napfordulók irányába, sem a fő- vagy mellékégtájakra, avagy bármilyen más kitüntetett irányba való törekvés. Pontosan keletre nem sok templom néz. Ha ötfokos eltérést megengedünk, akkor - a 85 és a 95 azimut közé - 211 templom irányul, a kapott adatok tizenkilenc százaléka. A további nyolcvanegy százalék nem közelíti meg a pontos keleti irányt. A harmadik levonható következtetés, hogy a templomok irányai a keleti égtájhoz képest aszimmetriát mutatnak. Az 1083 templom irányának átlaga 78,3, kerekítve 78 fok, azaz nem a 90 fokos azimuttal jelölt keletpont felé mutat, hanem attól 12 fokkal eltér az irányok átlaga. Ha kelet felé nézünk, akkor a templomtengelyek balra, azaz észak felé húzódnak el. 851 templom a 0-90 fokos, 232 templom a 91-359 fokos tartományba irányul. A jelentős aszimmetria miatt hetvenkilenc százalékban balra és huszonegy százalékban jobbra térnek el templomaink hossztengelyei a kelethez képest. Megmértük még tizenhárom ókeresztény templomunkat a 3-4. századból: ezek még nem nagyon mutatnak keletre irányozottságot. Megvizsgáltuk kilenc török szakrális épületünket is a 16-17. századból: ezek délkeletre irányítottak, azaz Mekka felé néznek.- Érdekesen kapcsolódik vizsgálataikhoz a védőszentek témaköre...- Megvizsgáltuk a védőszentekkel való esetleges kapcsolatot is. Elterjedt vélekedés, hogy a középkori templomokat a templom védőszentje névünnepének reggelén tűzték ki a felkelő nap irányába. A táblázatban szereplő templomok megmért irányaival végre ellenőrizhettük, helytálló-e ez a nézet. Mindezek alapján kijelenthető, hogy nincs kapcsolat a középkori védőszentek nevét viselő templomok iránya és az adott védőszent névünnepén felkelő nap iránya között.- Tehát a védőszentlegendának vége?- Sajnos igen. Jobban örültünk volna, ha lett volna valami kapcsolat, pláne ilyen jól érthető és alkalmazható összefüggés, vártuk, hogy az eredmények alátámasztják az elméletet. De nincs kapcsolat! Ámde az is eredmény, hogy ez kiderült. Odamentünk, megmértük, elemeztük az adatokat, és a végeredmény az, hogy nincs ilyen összefüggés - ennyivel is többet tudunk, nem volt hát hiábavaló a munkánk. ■ Rezsabek Nándor
