Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
Evangélikus Élet FORRÁS 2012. augusztus 19-26. *• 13 SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 12. VASÁRNAP - 2MÓZ 34,6-10 Isten megbocsát, hogy megtisztíthasson Oratio oecumenica A pusztában Isten megbocsátott az aranyborjú körül táncoló, ellene lázadó népének, de a nép ettől nem lett jobb. Szívében továbbra is ott él a lázadás, és ezt Mózes is tudja. Nem is tagadja, amikor Isten előtt közbenjár értük: „...keménynyakú nép ez” Szívükben továbbra is ott élnek azok a bűnök, amelyek az aranyborjú elkészítésére indították őket. Isten nem egy lázadó szívű, ellenszegülő népet akar bevinni az ígéret földjére. Ezért szövetséget köt velük, de ez nem azt jelenti, hogy a mostani állapotukban bemehetnek Kánaánba. Negyven évig kell a pusztában vándorolniuk, hogy szívük megtisztuljon. A pusztában bűnhődniük kell, de mivel Isten szövetségre lépett velük, a büntetés már nem pusztulásukat, hanem megtisztításukat fogja szolgálni. Isten mégsem csupán a rájuk váró szenvedésekkel fogja őket megtisztítani, hanem azzal is, hogy a szenvedések közepette hatalmát is megmutatja nekik. Kiszolgáltatja őket számtalan veszélynek, engedi, hogy túlerőben levő ellenség törjön rájuk, hogy eközben megtapasztalják: Isten az egyedüli szabadítójuk. Kiszolgáltatja őket az éhségnek és a szomjúságnak, hogy megtanulják, számukra nem a kenyér és nem a víz jelenti az életet, hanem Isten az élet egyetlen szükséges és önmagában elégséges feltétele. Ha Isten velük van akkor, amikor kell, a sziklából is víz fakad. Ha kell, az ég hullat kenyeret. A pusztában vándorló nép számára a tisztulás tanulási folyamat. Meg kell tanulniuk, hogy nincs okuk félelemre, és nincs okuk zúgolódásra, mert Isten hűséges szövetséges. Mindig, minden körülmények között velük van, és ez elég. Néha jelenlétét közvetlenül is tapasztalhatják, máskor csak a segítsége érkezik épp idejében. Meg kell tanulniuk, hogy Isten akár láthatóan van jelen, akár láthatatlanul, soha, egy pillanatra sem hagyja el őket. Amikor a tisztulás negyven esztendejének elteltével a nép átkel a Jordánon, és Kánaán földjére lép, többé nincs a szívében félelem. Engedelmesen követi Isten parancsait, és ujjongó szívvel veszi birtokba örökségét. A bűnbocsánat már az ószövetségben sem volt azonos a bűntől való megtisztulással, a bűn eltörlésével. Eredetileg az áldozati állatok leölése sem a bűn eltörlésére történt, hanem azt volt hivatott kifejezni, hogy Isten megbocsátotta a bűnt, és ezért beéri azzal, ha egy állat életét oltják ki a bűnös élete helyett. A bűnös pedig moratóriumban részesül: időt nyer, hogy bűnétől megtisztuljon addig a napig, amelyen Isten ítéletet mond fölötte. Ezen a ponton az ószövetség túlmutat önmagán, és kimondatlanul is feltételezi, hogy Isten gyermekeinek a földi Kánaánon túl - amely ideiglenes, és ahol az élet múlandó - van egy végső és elmúlást nem ismerő örökségük is. Jézus ezt hol a mennyek országaként, hol Isten eljövendő országaként hirdeti meg, és világosan beszél arról, hogy a belépést ítélet előzi meg. Mert az Istennel való, vég nélküli közösségben nem lehet helyük olyanoknak, akikből hiányzik az Isten iránti feltétlen bizalom, akik lázadó indulatokat táplálnak Isten ellen. Más szóval: akik nem fogadják el Isten szeretetét, és nem szeretik Istent. Ennek pedig az a legfőbb jele, hogy nem szeretik embertársaikat sem, viszont bizalmatlanságot és gyűlöletet táplálnak szívükben mások iránt. Kétségtelenül hinnünk kell: Isten megbocsátotta bűneinket, és ezért elfogadta, hogy Jézus helyettünk haljon meg, hogy mi időt nyerjünk az Isten elleni lázadó indulatoktól és a gyűlölettől - minden bűn gyökerétől - való megtisztulásra. Földi életünk minden napja és perce ezért kegyelmi idő. De ahogy az ószövetségi népnek sem a maga erejéből és elhatározásából kellett a pusztában a lázadás bűnétől megtisztulnia, hanem Isten maga munkálta megtisztulását - egyrészt szenvedések, másrészt hatalmas csodák által úgy Isten bennünket sem hagy magunkra. Hiszen a magunk erejéből nem is lennénk képesek az Isten iránti bizalmatlanságot és zúgolódást kiűzni a szívünkből. Mint ahogy azokat sem tudjuk a magunk erejéből szeretni, akik velünk ellenségesek, akik arra törekednek, hogy szavaikkal és tetteikkel ártsanak nekünk, akik a becsületünkbe gázolnak, jó hírünket rombolják. Ám ha belátjuk, hogy naponta segítségre van szükségünk ahhoz, hogy valóban más emberré, olyan új emberré legyünk, akinek a szívében többé nincs hely az Isten jóságával, igazságosságával, szeretetével szembeni kételyeknek, és nincs hely a revánsvágynak, a gyűlöletnek sem más emberekkel szemben, akkor Isten nem hagy minket magunkra. Akkor Jézus halálát naponta hatékonyan munkálkodó erővé teszi az életünkben, hogy néha a szenvedéseiben való részesedés által, néha hatalmának csodálatos tapasztalása által megszülessen és naponta erősödjön, növekedjen bennünk az az új ember, aki - bárhogy alakul is a sorsa - feltétel nélkül bízik Istenben, és feltétel nélküli szeretettel viseltetik embertársai iránt. Akkor azonfelül, hogy Jézus haláláért bűneink bocsánatot nyertek, az ő vére valóban el is törli azokat ott, ahol vannak: a szívünkben. Ha engedjük, hogy Jézus halála nap mint nap végezze bennünk bűntörlő, tisztító munkáját, akkor azon a napon, amikor kegyelmi időnk lejár, Isten örömmel fog bebocsátani minket gyermekei örökségébe, a vele való szüntelen közösségbe, az el nem múló életbe. Ám ha úgy reménykedünk bűneink bocsánatában és Isten kegyelmében, hogy a bűneink elleni naponkénti harcot, a bűntől való megtisztulást fölöslegesnek ítéljük, és ellene szegülünk Isten Lelkének, hogy Jézus halálát aktív, bűntörlő és újjáteremtő erővé tegye az életünkben, akkor kegyelmi időnket elvesztegetjük, és magunkat rekesztjük ki az Isten gyermekeire váró örökségből. Mert a bűnbocsánat az új szövetségben is moratórium: az ítélet elhalasztása és Jézus haláláért ajándékba adott kegyelmi idő a bűntől való tényleges megtisztulásra, amelyet Isten maga visz véghez övéi életében, hogy az ítélet napján késznek találtassanak örökségük átvételére abban az újjáteremtett világban, ahol Isten lesz minden mindenekben. ■ Véghelyi Antal „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el’.’ (Ézs 42,3) HETI ÚTRAVALÓ Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi a bűn és a betegség, az emberi lét e két alapvető kérdésére adnak közös választ: Isten igazít meg a belé vetett hit által Krisztus érdeméért. Őt bűneink miatt törték össze, az ő sebei árán gyógyultunk meg, s a teljes írás hirdeti: „...én, az Úr, vagyok a te gyógyítód’.’ (2MÓZ 15,26) „Kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Ef 2,8; LK) Az ő szelíd szabadító szolgája - heti igénket betöltve - földi életében igazán hirdette a törvényt és „a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” (Mt 4,23). Ezért hittel kérheted: „Tebenned bízom, Uram! / A te igazságod szerint ments meg, szabadíts meg!” (GyLK 721,1-2) Luther vallja: „Mikor Isten megigazított, akkor Krisztus vérével mint váltságdíjjal a bűn hatalmából tulajdonává vásárolt meg. Istené vagyok, Krisztus a királyom, s csak neki engedelmeskedhetem. Erre erőt a megszentelő Szentlélek ad nekem.” Jézus mentő s irgalmas szeretetét látjuk gyógyításainál: „Effata, azaz: nyílj meg!” - így szólt négyszemközt a süketnémához. A sokaság ezt hirdette: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé’.’ (Mk 7,34-37) Jézus az őt üldöző Sault pedig választott eszközévé tette, aki új látást nyert Anániás által: „...Jézus, aki megjelent neked az úton..., azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.” Pál megkeresztelkedett, „és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia”. (ApCsel 9,17.20) Jézus meggyógyí-IX0YC tott két vakot, akik hitték, hogy meg tudja tenni: „... megérintette a szemű- -----két, és ezt mondta: »Legyen a ti hitetek szerint!« Erre megnyílt a szemük’.’ (Mt 9,29-30) Mirjám a testvére ellen lázadozott, és poklos lett. „Ezért így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4MÓZ 12,13) Hét nap múlva visszafogadták a táborba gyógyultan. A holdkóros fiúból nem tudták kiűzni az ördögöt a tanítványok kishitűségük miatt. „Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag..., semmi sem volna nektek lehetetlen’.’ (Mt 17,20) Jakab tanácsa: „Beteg-e valaki közöttetek? (...) Vallj átok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének’.’ (Jak 5,14.16) De ki lehet igaz Isten előtt? Akit ő ingyen megigazít kegyelméből, s megvált Krisztus által; „...mert ahogyan ő (az Úristen) igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz’.’ (Róm 3,26) A Keresztelő Jánost lefejező „róka” Heródest nem Jézus lénye, csak csodái érdekelték volna: „Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki’.’ (Lk 23,9; lásd EÉ 328,2) A felséges, ám könyörülő Isten ma is felüdíti a megtört és alázatos lelkű ember szívét. „Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. (...) Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!” (Ézs 57,18.19) „A te gyógyító szent kezed / Orvosolta fájdalmam...” (EÉ 373,3) Jézus, üdvösségem. ■ Garai András Mindenható Urunk, felséges Istenünk, aki végtelen hatalmaddal jelen vagy a világ mindennapjaiban! Hálát adunk neked, hogy kapcsolatot keresel és találsz mindazokkal, akik segítségül hívják a te nevedet. Ámulva csodáljuk bátorságodat, hogy a benned bízókat sem veszed ki a világ forgatagából, hanem megőrződ őket. Megőriztél mindeddig bennünket is. Ezért borulunk le könyörgéssel színed elé. Kérünk téged... Szavadért. A ma is teremtő, megújító szóért. Ne engedd elhallgatni, se elhalkulni közöttünk. Mert igéd útmutatása nélkül célt tévesztett és szárnyaszegett minden emberi próbálkozásunk. Nyitottságért. Hogy jelenléted és szereteted számtalan jeléből minél többet észrevegyünk, és ezek is erősítsék hozzád való kötődésünket. Türelemért, hogy ne szabjunk határt cselekvő szeretetednek, hanem gyermeki bizalommal hagyjuk rád mindazon dolgokat, amelyeken nem tudunk változtatni. Békességért, hogy a külső feszültségek és belső bizonytalanságaink is elcsendesedjenek jelenlétedet megélve. Szabadságért, hogy felszabadult lélekkel hirdessük mindazt, amit megtapasztalnunk engedtél a mindenség határtalanságából. Áldunk téged, hogy engeded megtapasztalnunk a kicsinységben rejlő erőt, a nagyságban rejlő felelősséget, a sikerélményben rejlő ösztönzést és a kudarcokban rejlő iránymutatást. Könyörgünk mindazokért, akik nélkülözni kénytelenek a veled való kapcsolatot. Mindazokért, akiknek megfakult a kapcsolatuk veled. Mindazokért, akik szándékosan fordulnak el tőled. Mindazokért, akik beérik formális kapcsolattal, amikor rólad van szó. Mindazokért, akiket éppen a magukat Krisztus-követőknek vallók taszítottak messzire tőled. Mindazokért, akik keresnek téged, és akiket te keresel. Urunk, aki Krisztusban eljöttél hozzánk, és Lelkeddel megtartasz minket, adj nekünk őszinte hitet, a jelenbe és eljövendőkbe vetett reménységet és a te szeretetedben való szüntelen örvendezést! Ámen.
