Evangélikus Élet, 2012. július-december (77. évfolyam, 26-52. szám)
2012-08-19 / 33-34. szám
77 évfolyam, 33-34-augusztus 19 Szentháromság ünnepe vasarnap 500 „Mennyi áldás származna abból, ha az Evangélikus Életben megjelenő bizonyságtételekről az olvasók beszámolnának környezetükben!” Az evangélium láncreakciója !► 9. oldal „Régóta és általánosan elterjedt ez a nézet - mármint az, hogy a templomok hossztengelye szándékosan és tudatosan keletre irányul. (...) Viszont mindeddig soha senki sem járt utána, hogy ez valóban így van-e, vagy sem.” Keleti irányultság !► 12. oldal „Egyháztagjaink java része vegyes házasságban él, így sokaknak napi kihívás feldolgozni az ökumené legnagyobb deficitjét, az Úr asztala körüli közösség hiányát.” Megosztott asztalközösség !► 15. oldal Hogyan ünnepeltek a protestánsok? !► 5. oldal Találkozások Böjté Csabával ► 16. oldal Interjú az új kerületi felügyelőkkel !► 18. és 23. oldal Bibliai tudáspróba !► 24. oldal Szélrózsa-visszapillantó ► 26. oldal Melléklet: ÚTITÁRS - magyar evangéliumi lap A kenyér ára is megugrik válságos időkben. Ne csodálkozzunk: aki szelet vet, vihart arat! Viharos időket élünk. De tudjuk, régi búzából is válik jó kenyér! És jegyezzük meg: nem csak kenyérrel él az ember! Aratóünnepre készül az ország Szent István és az államalapítás mellett augusztus 20-án az új kenyeret ünnepeljük. A kenyér is krisztusi jelkép. Az önfeláldozásé, a tisztaságé és az újjászületésé. Akik az úrvacsora szentségével élnek, azoknak nem csupán testi táplálék. Ki mint vet Göröngyös az út, míg a búzából kenyér lesz. Először is jó földbe kell, hogy essék a mag, aztán hol napsütésért, hol esőért kell imádkozni, hol meg azért, el ne verje a termést a jég. Van, hogy konkoly is keveredik a búza közé, a szétválasztással - jézusi tanácsra - érdemes várni aratásig. A búza egykori nevén: élet. Az aratás a búzatermesztés végső, leghálásabb fázisa. Az arany kalászok levágását, a betakarítást hálaadás követi. Hála a magvetőnek. Hála minden földek gazdájának. Polyvába takarta Isten a búzaszemet. Le kell bántani az értékes szemről a felesleget. A cséplés, majd az őrlés művelete következik. így készül a liszt, mely víz, só és élesztő hozzáadásával megdagad. Aztán süthetjük is a kerek cipókat. Asztalra kerülve áldást mondunk érte. Augusztus 20-án össznemzeti áldást. Hisz összetartozunk, mint a kenyér meg a héja! ■ - kinyik -„Lennél-e a testvérem?” Két turnusban „vert sátrat” Bogácson a 16. országos evangélikus gyermektábor ► Bogács igazi gyöngyszem a Bükkalján, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál, Mezőkövesdtől tíz, Egertől tizennyolc kilométerre. A természet bőkezűen osztogatja kincseit ezen a vidéken, hiszen a Bükk hegység remek kirándulóhelyekkel, gyönyörű panorámával vár mindenkit, aki kikapcsolódni vágyik. Idén egyházunk gyermek- és ifjúsági osztálya két turnusban (július 28. és augusztus 3., illetve augusztus 4. és 10. között) tartotta itt országos gyermektáborát, összesen 126 résztvevővel. A16. országos evangélikus gyermektábor fő témáját ebben az évben a „Lennél-e a testvérem?”kérdés adta. A táboroztató lelkészek és önkéntesek lelkiismeretes munkája nyomán a gyermekek e két hét alatt is megtapasztalhatták, hogy mindannyian Isten nagy családjába tartozó, színes egyéniségekkel és talentumokkal rendelkező családtagok vagyunk. Hiszen Bogácsra igazi testvérek közé érkeztek. Az áhítatok, a játékok, a vetélkedők és az akadályversenyek során a bibliai családok történetei elevenedtek meg: Ábrahám családján keresztül ismét megerősödhetett a gyermekekben, hogy Isten áldásával a lehetetlen is lehetséges. József és testvérei életének történésein keresztül átélhették a csodát: Isten a rosszat jóra fordítja. Mária, Márta és Lázár családjának üzenete, hogy mindennek megvan a maga ideje... Reggeli és esti áhítatok adtak keretet a napoknak. A gyermekek saját kis zenekart is alakítottak, a hangszerek mellett más eszközöket is kreatívan használva. Égi áldásként eső nyújtott némi enyhülést a kánikulában, és a méltán híres bogácsi fürdő vize is várta a táborozókat a közös játékokra. Délutánonként sport- és ügyességi versenyek tartották lendületben a gyerekeket, akik Mezőkövesd hagyományőrző Hadas városrészében és Eger városában is látogatást tettek. Heves megye székhelyén nem csak történelmünk kalandos korszakaival ismerkedhettek meg a várban és a kazamaták mélyén - az ifjú evangélikus táborozok az egri Babszem Jankó Gyermekszínházban a Forró vizet a kopaszra és Az égig érő paszuly című előadást is megtekinthették. A közös munkának idén is voltak „kézzel készített gyümölcsei” a tábor családfájára ragasztott - névvel ellátott - levelek, illetve a kézműves-foglalkozásokon alkotott művek: batikolt, a szivárvány minden színében pompázó pólókban, nemezeit labdákkal, fonott karkötőkkel, fonallal átfont halacskákkal, mindemellett pedig a szívükbe vésett üzenetekkel, emlékekkel térhettek haza a gyermekek. És talán valamennyien azzal a felfedezéssel, amelyről egyikük a tábor végén így számolt be édesanyjának: „Anya, képzeld, mennyi testvéremet ismertem meg... Sokan vagyunk ám!” ■ P.M. » Képriportunk a 24. oldalon Változott-e a világ? ■ Ribár János Baráti társaságban nagy vita kerekedett arról, változott-e a világ, vagy sem. Egyesek mély meggyőződéssel állították: nagyon nagyot változott. Kényelmesebb lett az élet, gyorsabb a közlekedés, fejlettebb az orvostudomány, de általában is a tudomány, sokkal többet tud az ember - és mindenféle példákat idéztek. Véleményük így foglalható össze: minden sokkal jobb lett, szebb, emberibb, mint régen, ezért ebben a világban már érdemes élni. A világ tehát előnyére változott, csodálnunk kell a szenzációs dolgokat. Ennek a felfogásnak többen dühödten ellene mondtak, és azt állították, ez felületes nézet, csak a felszín látása, mert a társadalmi élet belső valósága és az ember sokkal rosszabb, mint volt régen. A fejlett tecfinika csak arra jó, hogy az ember még nagyobb tehetséggel bűnözhessen; a megfelelő műszaki csodákkal kódokat lehet feltörni; az agyondicsért orvostudomány pedig még azt sem tudja eldönteni, hogy helyes-e az eutanázia, vagy hogy mikor szabad elengedni a pácienst ebből az életből. Véleményük lényege: minden sokkal rosszabb lett, keservesebb, embertelenebb a mai modern korban, és ebben a világban már nemigen lehet békésen élni. S főleg a bűnözés elvadulására, eldurvulására hivatkoztak. Azaz szerintük nem előnyére változott a világ. A vitatkozó társaságban voltak olyanok is, akik mindenkinek igazat adtak. Azt állították, hogy van, amiben előnyére változott a világ, de azoknak is igazuk van, akik szerint a változás több területen rosszat jelent az ember számára, hiszen tényleg vannak riasztó jelek a világban. Már-már kompromisszumra is jutottak, mind a két fél hümmögve kezdte belátni nagy liberális egyetértésben, hogy mindenkinek igaza van a maga módján. Minden állítás és az ellenkezője is igaz: a világ változott is, nem is, előnyére is, nem is. És a poharak újra békésen koccantak egymáshoz, amikor váratlanul megszólalt egy hang, és megzavarta a már-már idilli helyzetet. A hang gazdája olyan harmincas lehetett, egész idő alatt csendben ült, és némán fülelt, csak elegáns nyakkendőjét babrálta. A következőket mondta: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz’.’ (Zsid 13,8) Az általános zavar azonnal tapintható volt. Mindenki kérdőn nézett rá, de ő hallgatott. A társaság tagjai noszogatni kezdték, magyarázza meg, hogy mit akart mondani. „Hát csak ezt - felelte -: a változó világban Isten nem változik, de sajnos az ember sem. Technika, társadalmi berendezkedés változott, de Isten és az ember nem. Nem változott, hogy Isten a bűneset tragédiája óta keresi és hívja az embert az igaz és tiszta útra, és az sem változott, hogy az ember ezt azóta kineveti és kigúnyolja. És forrása bőven akadt ebben a modern világban is.” A társaság tagjai most egy emberként szálltak vitába vele: nem úgy van az - mondták -, ma rosszabb és istentelenebb az ember, mint régen volt. „Nem hinném - válaszolta -, éppen az a nagy baj, hogy az ember lelki kificamodottságában, az Istentől való elidegenedésében ott tart, ahol évezredekkel ezelőtt: nem jobb, nem rosszabb.” A vitapartnerek bizonyítékokat követeltek, és ő felidézte a Bibliát. Az egyik bibliai könyv (2Krón 30 és 36) beszámolója szerint királyi parancs az elfelejtett pászka újbóli megünneplése, és ennek a szakrális parancsnak a Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. hírét futárok vitték szerte az ország különféle vidékeire; „a futárok városról városra jártak”, de kinevették és kigúnyolták őket (2Krón 30,10 és 36,16). Igaz, ezek „csak” az Úristen követei voltak, olyan emberek, mint mi itt, ebben a modern világban. Isten követeinek ma sincs túl nagy tekintélyük, még ha most furcsa divattá lett is mindenféle rendezvényen díszítésként felhasználni őket. Ám ennél sokkal rosszabb történt az Úr Jézussal. A „régi szép időkben” amikor még állítólag vallásosabbak voltak az emberek, mit tettek eleink Isten Fiával, aki a megtestesült szeretet, aki az evangéliumot, a bűnbocsánatot, megváltást, az örök és üdvösséges élet jó hírét hirdette, terjesztette, és szeretettel fordult mindenki felé? Mit tettek vele? Hihetetlen, de így történt: a pénzsóvár farizeusok kigúnyolták őt (Lk 16,14). Amikor egy emberek által halottnak vélt kislány mellett azt mondta: „A gyermek nem halt meg csak alszik” (Mk 5,39), akkor kinevették. Hát ez sem változott. De a bibliai beszámolók szerint a helyzet csak rosszabbodott. Isten Fiát, a megtestesült szeretetet kigúnyolták, csúfságból bíborruhába öltöztették, és még haldoklásában is gúnyolták (Mk 15,20), pedig egy haldokló mellett az imádkozó csendességnek lenne csak helye. Ez is a „régi szép időkben” volt, amikor állítólag vallásosabbak voltak az emberek. Sajnos sok évezredes igei igazság: „.. .gonosz az ember szívének szándéka ifjúságátólfogva” (íMóz 8,21). Változhatott a világ előnyére, hátrányára - de az ember nem változott. Ugyanakkor a jó hír: nem változott az Isten sem az ő szeretetében, evangéliumi szándékában. A mi Istenünk az, „akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1,17). „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz’.’ (Zsid 13,8) Mert változhatott a világ előnyére is, hátrányára is, Isten szeretete változatlan, és céltáblája változatlanul a mi szívünk. A szerző nyugalmazott evangélikus lelkész
