Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-18 / 11. szám
Evangélikus Élet ? 7 l ■■ 1 , EVANGÉLIKUS ELET 2012. márciüsi8. !► 3 Ünnepi istentisztelet és márványtábla-avatás Várpalotán 250 éve született Hrabowszky György evangélikus lelkész Nemes és példaértékű szokás honosodott meg Várpalotán az utóbbi évtizedben: a Városszépítő és -védő Egyesület helyi és meghívott szakemberekkel karöltve színvonalas előadásokon mutatja be a település neves műemlék épületeit, híres szülötteit, illetve az egykor itt élő elődöket, akiknek neve, híre a mai nemzedék előtt talán már megkopott vagy nem is ismert. Az előadások és rendezvények szépszámú közönség előtt zajlanak, jelezve, hogy napjainkban nagy szükség van az igaz, tenni akaró emberekre. Ennek a nagyszerű, gyökeret eresztő hagyománynak volt központi alakja március 11-én, böjt 3. (Oculi) vasárnapján Hrabowszky György egykori evangélikus lelkész, aki húsz esztendőn keresztül szolgálta Palotán Teremtőjét és híveit. Hordta a keresztet, prédikált, küzdött és alkotott olyan színvonalon, hogy nevének említése kétszázötven év távlatából is megdobogtatja a lokálpatrióta várpalotaiak szívét. A felújított Thury-vár dísztermében széles körű társadalmi összefogással rendezték meg az ünnepi megemlékezést. Várpalota Város Önkormányzata, a helyi Krúdy Gyula Könyvtár, a Városszépítő és -védő Egyesület, valamint a Várpalotai Evangélikus Egyházközség együttesen tartotta fontosnak, hogy az 1762. március 8-án Homokbödögén született, kiemelkedő képességű lelkészről, egyháztörténészről és íróról megemlékezzen. Hrabowszky az ifjak tenni akarásának hevületével szervezte át a palotai gyülekezet mindennapjait és ünnepeit. Iskolát, árvaházat, templomtornyot építtetett. Munkabírása, szervezőkészsége legendás volt a környékbeli gyülekezetek előtt is: a karizmatikus személyiségű pásztort 1803- ban Alsó-Veszprém megyei esperessé választották. Hangyaszorgalommal gyűjtötte lelkészelődei írásait. Személyesen beszélgetett a hajlott korúakkal, akiknek visszaemlékezéseiből értékes adatokat tett szert. Az ő precíz munkájának köszönhető, hogy a várpalotai evangélikus gyülekezet eseményei, tanulságai nem vesztek a feledés homályába. Az ünnepi alkalom bevezetőjében Budai László könyvtárigazgató sajnálattal közölte, hogy az első előadó, D. Keveházi László egyháztörténész, nyugalmazott lelkész megbetegedett, ám Hrabowszky Györgyről szóló előadását elküldte. A referátumot Tóth Attila helyi lelkész olvasta föl, dr. Bányai Béla Ismerd meg gyülekezeted múltját című művéből vett adalékokkal színesítve a huszonöt perces előadást. (D. Keveházi László előadásának rövidített, szerkesztett szövege lapunk 8. oldalán olvasható. - A szerk.J A sok érdekességet fölvonultató tanulmányból azt is megtudhatták a jelenlévők, hogy Hrabowszky - saját kezű aláírásának tanúsága szerint - „w” betűvel írta a nevét, szemben a manapság látható internetes hivatkozásokkal. A város polgármestere, Talabér Márta és a vár háziasszonya, Horváthné dr. Csomó Orsolya röviden méltatta a nagy hírű lelkész palotai tevékenységét, majd a polgármester asszony közölte, hogy az eszmei támogatás mellett a város anyagiakkal is a nemes ügy mellé állt, így tisztelegve a település kiemelkedő polgára előtt. Egyben megkérte a könyvtár vezetőjét, hogy az elhangzott előadásokból kiadvány szülessen a szeptemberi palotai napok eseménysorozat idejére. Az emlékülés másik témája a Palotai Árvaház története volt, amelyet e sorok írója, Borbás Zoltán tanár mutatott be. Hrabowszky György „a szegényeket szerető Jézus nevében” cselekedve gyűjtötte össze a környék szomorú sorsú árváit. A súri, tési, csernyei, ösküi gyülekezetekkel összefogva - nem kis ellenállásba ütközve, de azokon úrrá lévén - 1793 novemberében létrehozta a Palotai Árvaházat, amely a korban szinte egyedülállónak volt mondható. Megszervezte működési és gazdasági alapjait, megtalálta a megfelelő vagyonos és egyéb támogatókat, akik biztosították, hogy az árvák megfelelő körülmények között éljenek és tanuljanak. Hrabowszky nevelési módszerei, oktatási törvényei az egész dunántúli iskolarendszer előtt követendő példának bizonyultak. Igaz, hogy az árvaház matrikulája (anyakönyve) elveszett, de Hrabowszky feljegyzése szerint addig a dátumig hatvankilenc árva sorsát egyengette a Palotai Árvaház. A lelkész leleményessége folytán az intézmény nemcsak saját költségeit termelte ki, hanem tőkéjével alapot adott egy új, emeletes evangélikus iskola létrejöttéhez is. Ez az iskola a mai napig a város egyik működő büszkesége. Az előadások után az ünneplő várpalotai közönség átvonult a közeli evangélikus templomba, ahol Tóth Attila lelkész prédikációjában párhuzamot vont a Jelenések könyvének titkokat tudó Jánosa és a titkok birtokában cselekvő Hrabowszky György között. Az ünnepi istentisztelet zárásaként az emléktábla avatása, szentelése következett. Petrovics László a városvédők nevében mondott köszönetét mindazért, amit Hrabowszky a várpalotaiakért tett. Hrabowszky Györgyről arckép nem maradt ránk. Egykori kortársa középtermetű, pirospozsgás embernek írja le, de számunkra mindvégig az Isten fényességét visszatükröző hívő ember képe ragyog fel, amikor rá gondolunk. ■ Borbás Zoltán Újbuda Prófétája ► „A próféta a jelenben mutatja meg Isten akaratát” - e szavakkal kezdte beszédét D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök a több személyes szálon egyházunkhoz kötődő Próféta Galéria megnyitóján. A Próféta Galéria felavatásával nyílt meg múlt csütörtökön a fővárosban a XI. kerület kulturális akcióterületének Szent Gellért téri kapuja. Az esemény kapcsán Schneller János teológus-művészettörténész, a galéria művészeti vezetője elmondta: „Célunk egy olyan közösségi tér létrehozása, ahol a nagyközönség találkozhat a kortárs képzőművészettel. Fontosnak tartjuk a művészek és gyűjtemények mobilitásának elősegítését és a kulturális-kreatív szektor szerepének fejlesztését. Buda legnagyobb alapterületű kortárs galériája bemutatkozási lehetőséget biztosít a kortárs képzőművészet középgenerációjának és fiatal tehetségeinek. A csoportos és egyéni kiállítások a tervek szerint másfél havonta követik majd egymást. A Próféta Galéria - Újbuda legújabb kulturális helyszíneként - a képzőművészeti kiállítások mellett irodalmi, zenei esteknek és előadás-sorozatoknak is otthont kíván adni.” A galériaavatón D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök mondott áldást, miután dr. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter ünnepélyesen megnyitotta az új intézményt és annak első kiállítását, amely a napokban elhunyt festőművész, Németh Miklós (1934-2012) előtt tiszteleg. A tárlat a festő utolsó, kamaraerdei korszakában készült olajképei közül mutatja be a legfontosabb műveket. Korábbi alkotói periódusait huszonkilenc rajz és grafika jeleníti meg. A több száz érdeklődőt vonzó eseményen a kerület polgármestere, Hoffmann Tamás méltatta a régi házasságkötő terem helyén létrejött kezdeményezést, pár szóban bemutatva Újbuda kulturális városközpont projektjét. ■ Kiss Tamás / Evangélikus.hu Személyes szavak presbiterekhez ► Nemcsak az Úristen tartotta kézben a Tarts, Uram, a kezedben című presbiteri kézikönyv bemutatóját, hanem a házigazdák is. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának tanácstermébe lépve különösen a hölgyek érezhették magukat megtisztelve, hiszen kabátjukat Levente Péter előadóművész segítette le, már a bejáratnál. Bár az alkalmat március 8-án, tehát nőnapon rendezték, a vendégek iránti figyelmesség nem csupán ennek volt köszönhető. A bemutatót Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója nyitotta meg, üdvözölve a kötet szerkesztőjét, dr. Szabó Lajost. Mint mondta, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora egyúttal egyházunk egyik legtermékenyebb szerkesztője is: eddig több mint húsz könyv összeállítása fűződik a nevéhez, mindegyik gyakorlati teológiai témákban. A múlt csütörtökön bemutatott gyűjtemény „kezdő és haladó” presbitereknek nyújt lelki táplálékot, támpontot.- Azért nem szeretem az elektronikus könyveket, mert azokat nem lehet megszagolni - vallotta be Gáncs Péter püspök, hozzátéve, hogy a Tarts, Uram, a kezedben viszont ugyanolyan ropogós és illatos, mint a borítóját díszítő almák. Üdeségét a cím kétértelműsége is bizonyítja, hiszen amellett, hogy tekinthető egy Isten oltalmáért imádkozó ember szavainak, ugyanúgy azt a kérést is megfogalmazza, hogy az Úr szerszámként használjon fel minket munkája megvalósításához. A püspök a presbiter helyzetét és a lelkésszel való kapcsolatát állította beszéde középpontjába. Szemléltetésképp elmesélte: mikor nagytarcsai lelkészként szolgált, az istentisztelet előtt a presbiterekkel együtt imádkoztak, majd a templomba érve az elöljárók nyitották ki az oltár kapuját, hogy neki még erre se legyen gondja. Ezt a hatékony együttműködést állította példaként a most szolgálók elé, majd megjegyezte, hogy a könyv a jövő évben megrendezendő EPOT (evangélikus presbiterek országos találkozója) résztvevőinek is hasznos olvasmánya lehet. Levente Péter egy presbiter gyakorlati feladatairól szólt. A tőle megszokott könnyed, mégis magával ragadó stílusban mesélte el édesapja történetét, aki hatvan éven át látta el ezt a tisztséget.- Édesapám nem azért ült mindig a templom utolsó sorába, hogy a későn érkezőkre megrovóan pillantson, hanem azért, hogy így üdvözölje őket: „Atyámfia, de jó, hogy ide betértél!"- mondta az előadóművész, majd hozzátette, hogy édesapja amúgy is mindenkinek előre köszönt, a hajléktalantól a gyermekekig, és ezt a fontos szokást ő maga is tovább hagyományozta. Levente Péter a Deák téri evangélikus gyülekezet presbitere, így saját tapasztalatairól is beszélt. Szerinte három dolog- 5 ra kell figyelnünk egy vezető pozíció betöltésekor: arra, hogy százegy százalékosan jelen legyünk, és szellemileg is ráhangolódjunk az alkalmakra, emellett pedig hogy lelkűnkben rendíthetetlen önbizalom lakozzon. A könyv létrejöttének körülményeit Szabó Lajos ismertette röviden. Mint elmondta, az ötlet megszületése után tizennégy-tizenhat teológushallgató gyűlt össze, hogy a részleteket megbeszéljék, majd közel negyven főt - lelkészeket és presbitereket egyaránt - kértek fel, hogy írjanak egy-egy történetet, életképet a kötetbe. A szerkesztő szerint azért jó ezeket a vallomásokat olvasni, mert tanulhatunk az egyes életekből. Ahogy a bemutatóra szánt egy óra a végéhez közeledett, Levente Péter részleteket olvasott fel az elbeszélésekből, melyek hallatán a meghívottak úgy érezhették, zsúfolt csütörtök délután ide vagy oda, még órákon keresztül tudnának maradni és továbbra is részesei lenni a történeteknek. ■ K. B. luth E A püspök a mellette ülő szerkesztő kötetéből idéz „Helyi téma” került elő a Deák téri gyülekezet március 11-i kerekasztal-beszélgetésén, hiszen a résztvevők a szomszédos evangélikus gimnázium újraindulásának huszadik évfordulóját ünnepelték. Az iskola diákjai március 15-ei műsorral készültek az alkalomra, majd Smidéliusz Gábor, a gyülekezet igazgató lelkésze tett fel inspiráló kérdéseket a két meghívott tanárnak, Gion Mariannának (mikrofonnal) és Guóth Emilnek, valamint az iskolalelkésznek, Magyarkúti Gyaláné Tóth Katalinnak (képünk jobb szélén). A beszélgetésben szó esett a családi háttér fontosságáról, a tanári tekintély csökkenéséről, a média gyerekekre gyakorolt hatásairól... Az esemény végén ezúttal is volt lehetőség saját kérdések és kiegészítések megfogalmazására. ■ Kovács Barbara felvétele
