Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-18 / 11. szám
4 ◄! 2012. március 18. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Egy élet Isten tenyerén Találkozás Szentpáli Ilonával ► Egy bibliaórával kezdődött minden. Szentpáli Ilona, Ili néni szegedi gyülekezeti tag egyszer arról beszélt, hogy az elmúlt években karácsonykor különleges „vendéget hívtak”. A Lepramisszió felhívására még egy tányér és mellé egy persely került a családi asztalra, és ki-ki - lehetőségei szerint kisebb vagy nagyobb összeggel - támogathatta ezt a kezdeményezést. Amikor később az is kiderült, hogy ő nemcsak a - bibliai nyelven - bélpoklosok sorsát tekinti a szívügyének, hanem a nők ökumenikus világimanapjának is lelkes támogatója, valamint az egyik helyi idősotthon lakói voltaképp neki köszönhetik, hogy az intézményben evangélikus istentiszteleteken vehetnek részt, már tudtam, hogy mindenképp beszélgetni szeretnék vele... Jogunkban áll Krisztus-követőnek lenni! Egyházi vezetők a kereszténység közösségi jellegéről, a közéleti kereszténységről ► Katolikus, református és evangélikus egyházi vezetők többek között a keresztényég közösségi jellegéről, a közéleti kereszténység szerepéről és a püspöki hivatás feladatairól tartottak előadásokat a Jogunkban áll Krisztus-követőnek lenni című konferencián, a Kereszténydemokrata Fórum múlt pénteki rendezvényén, a fővárosi Duna-parton.- Ili néni, ha jól tudom, „otthonról hozta” az emberek és az élet szeretetét, azt a fajta hozzáállást, hogy a másik feléfordulás természetes.- Édesanyámtól és édesapámtól valóban nagyon sokat kaptam. Hálát adok Istennek a családomért. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy épp oda születtem, ez a környezet és ezek a szülők segítették hitre jutásomat. A Békés megyei Pusztaföldváron láttam meg a napvilágot 1932- ben. Édesanyám kisjeszeni Jeszenszky Ilona óvónő, édesapám Szlancsik - későbbi, magyarosított nevén Szentpáli - Pál evangélikus lelkész volt, aki 1924 és 1955 közt szolgált a szülőhelyemen. Őseim között egyébként több más lutheránus lelkipásztor is volt.- Gondolom, falusi papként szolgáló édesapjának és a családjának igencsak küzdelmes volt az élete a huszadik századi Magyarországon...- Nem tagadom, nehéz évek voltak ezek. De szépek is. A szüleim szeretetben éltek együtt egymással és az egyszerű falusi emberekkel is. Becsületre, alázatra nevelték gyermekeiket, három fiútestvéremet és engem. Fontos volt számukra, hogy taníttassanak bennünket, hogy egyházi iskolába járjunk. De ez az államosítás után egyre nehezebb volt... így történhetett meg például az, hogy öt helyen jártam iskolába: Szarvasra, Orosházára, majd a békéscsabai evangélikus internátusba. Az itt töltött idő alatt Linder László evangélikus lelkésznél és feleségé-N cc _j. N ■ cn JL < nél laktam, nagyon sokat kaptam tőlük is. Sajnálatos módon nem született gyermekük, de ez nem keserítette el őket: azt mondták, „ha nincs gyermekünk, lesz népünk”. így tekintettek hazájukra és gyülekezetükre... Szép emlékeim közé tartoznak a találkozások is Kodály Zoltánnal, aki bejáratos volt hozzájuk. Később Kőszegre kerültem, végül a nagynénémhez, Balassagyarmatra, itt érettségiztem a főgimnáziumban, ma ez a Balassi Bálint Gimnázium. Egyetemre - családi hátterem miatt - nem vettek fel.-És a fiatal, maturált Ilonka ezután került Szegedre?- Kis kitérővel. Balassagyarmaton ismertem meg a későbbi férjemet, aki a megyei rendőrség pénzügyi osztályát vezette. Mivel belügyes volt, miniszteri engedély kellett az esküvőhöz. 1953. december 31-én házasodtunk össze, és Salgótarjánba költöztünk, itt született a fiam. Nagy megpróbáltatás volt az életemben, amikor 1956- ban először azért bocsátottak el a munkahelyemről, mert egy belügyes, párttag felesége vagyok, majd egy hónap múlva azért, mert az apám lelkész volt... A válásom után - ennek részleteiről nem szeretnék beszélni, legyen elég annyi, hogy Isten a történteken keresztül megtanított arra, hogy ne egy ember szeretetére építsek, hanem minden körülmények közt benne bizakodjam -, 1975-ben költöztünk Szegedre, és azóta is itt élek. A fiam itt járt egyetemre. Feleségével szeretetben nevelik hét gyermeküket. Hiszem, hogy mindig Isten vezetett és tartott meg. Hiszem, hogy ő segített, hogy fel tudjam nevelni a fiam, és taníttassam kilencgyermekes öcsém egyik fiát is, így véve le némi terhet a válláról.- Mit adott Önnek a szegedi gyülekezet?- Lelki otthont, közösséget. Bár kezdetben furcsa volt, hogy itt valahogy nem elegyednek szóba egymással az emberek úgy, mint egykor nálunk, Pusztaföldváron, de Ábrahám Rózsika, egy volt diakonissza végül pártfogásába vett. Aztán idővel egyre többeket ismertem meg, és igyekeztem feladatokat is találni magamnak; voltam például presbiter is.- Egyebek mellett kapcsolatba került a város egyik állami idősotthonának lakóival...- Igen, azáltal, hogy a templomba járó idősek közül többen az otthonba kerültek. Rendszeresen látogattam őket. Megkértem az igazgatót, hadd tarthassunk evangélikus istentiszteleteket is az otthon kápolnájában. „Evangélikus? Az mi? Az is egy vallás?” - kérdezte tőlem... Akkor enyhült meg, amikor kiderült, hogy egyszer egy kórházi tartózkodásom ideje alatt egy kórteremben feküdtem az ő római katolikus édesanyjával, akivel szóba elegyedtünk, és később imádkoztunk is együtt. A kórház egyébként is jó missziói terep. Egészségi problémáim miatt sajnos sokat jártam kórházba, és mindig vittem magammal a lepramissziós kötnivalót is. Miközben sorra készültek a fáslik, többen rákérdeztek, mit csinálok, aztán ők is bekapcsolódtak a leprásokért végzett munkába. Hírt vittem erről a szép és fontos szolgálatról mindenkinek, akinek csak tudtam, így ismerték meg például Orosházán vagy a testvérgyülekezetünkben, Aradon is. Meg vagyok győződve róla, hogy agyi infarktusom után is ez a tevékenység - ez a kevéske kézmozgás - segített a gyógyulásban, és ez egy újabb ok volt arra, hogy ismét hálát adjak Istennek. Örömmel töltött el, hogy tehetek valamit néhány rászoruló, beteg emberért, akik egy távoli országban élnek. Ezért tartom még ma is a kapcsolatot a Lepramisszióval, és ezért volt a szívügyem a nők ökumenikus világimanapjának helyi szintű szervezése is - legalábbis evangélikus részről. Azért csak volt, mert a korom miatt át kellett, hogy adjam a stafétabotot. De még most is, még így, fogyatkozó testi erővel is minden esztendőben imádkozom asszonytársaimért, éljenek bárhol. Hiszen azért vagyunk a világon, hogy ne csak önmagunkért éljünk, hanem másokért is! ■ Gazdag Zsuzsanna Vállalni kell az állásfoglalást bizonyos közéleti kérdésekben Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek beszédében kiemelte: meg kell rostálni, hogy a médiában szereplő hírek közül egy egyházi vezető mire reagál, mert „roppant gyorsan kiforgatják az ember szavait”. Mégis vállalni kell az állásfoglalást bizonyos közéleti kérdésekben, „nem szabad megijedni attól, hogy valakinek nem tetszik” az, amit mond egy püspök. Meglátása szerint „nagyon sok reményre nincs okunk” Magyarország és Európa helyzetét, valamint a természeti környezet állapotát illetően. Felhívta a figyelmet azonban arra, hogy „a keresztény emberek reménye akkor kezdődik, amikor másoké elfogy” és ehhez lelki életük ad nekik erőt. Az érsek utalt arra, hogy a katolikus egyház egyetemes, nemzeteken felül áll, ezzel együtt az egészséges nemzeti tudatra mindenhol szükség van. „Nekünk úgy kell magyarnak lennünk, hogy a legkisebb közös nevezőt, vagyis hogy mindannyian emberek vagyunk, szem előtt tartsuk” - fogalmazott. A püspöknek nagy feladata az igehirdetés, az evangéliummal pedig elő kell állni „alkalmas és alkalmatlan időben” - tette hozzá Bábel Balázs érsek. A kereszténység közösségi jellegű Bogárdi Szabó István református püspök előadásában arról beszélt, hogy a kereszténység közösségi jellegű, és „nem tud más lenni, mint közéleti” Amikor Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy „íi vagytok az élet sója”, akkor ebben a metaforában a keresztény identitásról beszélt, amelyben benne van a kereszténység mássága, különbözősége és sajátossága - mutatott rá. A református püspök úgy fogalmazott: a kereszténység addig sajátos, amíg „a nevében viselt valósághoz igazodik, tudniillik Krisztushoz, amíg ezen normák szerint él”; a mássága pedig abban nyilvánul meg, hogy elismeri: Isten mindig nagyobb mindenkinél. Bogárdi Szabó István úgy ítélte meg, „a politika nem üdvözítő tudomány (...), eleget kaptunk már a 20. században az üdvözítő politikusokból, akik üdvösséget ígértek”. Meglátása szerint a hatalom és a politika arra való, hogy feltartóztassa a rosszat, és előrébb vigye a jót. „Ahol politikai párt üdvözítést ígér, ott keresztény embernek nincs keresnivalója”- tette hozzá. Mint mondta, a kereszténység különbözősége a kvalitásban mutatkozik meg, mert „amikor Jézus a tanítványi létről, a kereszténység identitásáról beszél, akkor kvalitásról is beszél”. „Keresztényként nem a napos, hanem az árnyékos oldalon kell lennünk” Fabiny Tamás evangélikus püspök rámutatott: ha a mindenkori hatalom kikéri az egyház véleményét, az egyháznak adott esetben — a szolidaritás elveit szem előtt tartva - a kritikát is meg kell tudnia fogalmazni, ha úgy látja, hogy a kormányzat valamit nem jól tesz, mert „keresztényként nem a napos, hanem az árnyékos oldalon kell lennünk”. Szólt arról is, hogy a rendszerváltás során ugrásszerűen megélénkült a közösségeik élete, de sokan „érdekből dörgölődztek az egyházhoz” Megemlítette, hogy a damaszkuszi úton megtért, előzőleg a keresztényeket üldöző Pál apostolt befogadta a keresztények gyülekezete, és ennek során a megbocsátás erényét gyakorolták. Megemlítette, hogy Pál apostol volt az első, aki a kereszténységet Európába hozta, ezzel összefüggésben pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg újra szükség van a reevangélizációra az öreg kontinensen, „hogy mi is elinduljunk az evangélium hirdetésével, de nem mindegy, hogyan”. Fabiny Tamás meggyőződése szerint nem politikai, hanem közéleti kereszténységre van szükség, előbbiben ugyanis „van egyfajta felsőbbrendűségi tudat”. A közéleti kereszténységnek azonban „alázatra, önmérsékletre, türelemre van szüksége”. Európának meg kell erősítenie keresztény gyökereit Európa akkor tudja kultúráját megőrizni, ha erős keresztény gyökerei vannak - emelte ki a közigazgatási és igazságügyi tárca parlamenti államtitkára a konferencián. Rétvári Bence úgy fogalmazott: Európa akkor tudja a kultúráját megőrizni, ha megőrzi keresztény kultúráját; akkor tud akár a muzulmán vagy bármely más térhódítással szemben fellépni, ha megerősíti keresztény gyökereit. Csak az erős keresztény gyökerek tudják Európát is megvédeni, a világnézeti semlegesség soha - jelentette ki a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke. Politikai ügyekben a keresztyénség ügye általában elbukott Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő arról beszélt - utalva többek között az európai alkotmányozás folyamatára -, hogy az elmúlt évtizedekben az európai színtéren politikai ügyekben a keresztyénség ügye általában elbukott. Miközben a keresztyén értékekkel kapcsolatos vita oda vezetett, hogy Európa nem tudott alkotmányt elfogadni, Európa országai között számosat találni, ahol ezeket az értékeket soha nem vonták kétségbe - fűzte hozzá. Krisztus-követőnek lenni nem jog, hanem lehetőség Ékes Ilona (Fidesz) országgyűlési képviselő a konferencia címére utalva úgy fogalmazott, hogy Krisztus-követőnek lenni nem jog, hanem lehetőség. Az ezt vállalók bátrak és elkötelezettek a közéletben, és felvállalnak olyan problémákat, amelyeket mások nem. M Forrás: MTI/Evangélikus.hu Evangélikus püspök előadó a KDNP - dunai állóhajón tartott - konferenciáján
