Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-27 / 21. szám
6 -m 2012. május 27. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Vetélkedő Kárpátaljáról A Vereckei-hágón A szolyvai emlékparkban Határtalanul gazdagodva A Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjainak kárpátaljai utazása ► „Nem a Kárpátokon túlról hozzuk vissza, nem az orosz sztyeppéken szedjük össze az osztályt!” - szabja meg a tanár úr erélyesen s persze viccesen a számháború térbeli kereteit. Körülötte gyerekkuncogás. A helyszín a Vereckei-hágó, a jókedvű gyerekek pedig a Deák Téri Evangélikus Gimnázium hetedik osztályos tanulói, akik a Határtalanul! program keretében négy napot tölthettek el Kárpátalján. A program lényege, hogy a magyarországi diákok megismerjék az elcsatolt területek történelmét, földrajzi és kulturális kincseit, és hogy testközelből lássák-érezzék, mit jelent kisebbségi létben élni, határon túli magyarnak lenni. Május 8-án a várakozástól felfokozott hangulatban érkezünk meg Beregszászba. Első utunk az Európa-Magyar Házba vezet. A kárpátaljai magyar művészet és kultúra központjául szolgáló intézményben Zubánics László színes előadást tart az Ukrajnában magyar nyelven megjelenő lapokról, a kisebbségi újságírás helyzetéről. A gyerekek érdeklődéssel lapozgatják a helyi magyar sajtótermékeket. A szerkesztőségi látogatás után idegenvezetőnkkel nagy sétát teszünk Beregszászban, megállunk Mikes Kelemen, Kölcsey és Petőfi emléktáblájánál, megismerkedünk a város alapításának legendájával. A diákok figyelmesen hallgatják vezetőnket, hogy aztán másnap vetélkedő keretében sikerrel adjanak számot frissen szerzett tudásukról. Kora este Balazséron foglaljuk el a szállásunkat, amely a Pogány család volt kastélya, ma református konferencia-központ. A vacsora után a templomban találkozunk a balazséri református gyülekezet ifiseivel és Nagy Szabolcs tiszteletessel. Kezdetben mindkét diákcsapat megilletődött, de hamarosan felcsendülnek a mindannyiuk által ismert egyházi dalok, és a gitárszóval kísért közös éneklés megnyitja a lelkeket, oldja a kezdeti gátlásokat. Rövidesen olyan nyitottsággal és szeretettel beszélgetnek a gyerekek, mintha régóta ismernék egymást, mintha iskolatársak lennének: záporoznak a kérdések, s kipirult arccal figyelnek a válaszokra. A budapesti diákok egy-egy könyvet ajándékoznak balazséri társaiknak. Egy helyi kisfiú olyan boldog, hogy mindenkivel aláíratja frissen kapott olvasnivalóját. A kapcsolat itt nem szakad meg: a balazséri gyerekekkel még két estét töltenek diákjaink. * % * A turulmadaras Rákóczi-emlékoszlopot Tiszaújlakon koszorúzzuk meg a második napon. Innen Nagyszőlősre, a Perényi-kastélyhoz indulunk. A kastélyparkban tett séta után Huszt felé vesszük az utunk, ahol gyalog megyünk fel a legendás várromhoz. Fent csodás múltidézésre kerül sor: az osztály együtt szavalja Kölcsey Huszt című versét. „Olyan jó érzés volt ott állni, ahol Kölcsey is járt, és vele egy kis időre összekapcsolódni” - idézte fel egy kislány a Huszton átélteket. S ezzel ki is mondta kirándulásunk legfőbb célját és motívumát: az összekapcsolódást. Összekapcsolódni az elszakított országrészekkel, az ott élt-járt magyar történelmi és irodalmi nagyságokkal, a határon túli magyar fiatalokkal. Hasonló program keretében tavaly jártak már a gyerekek Rimaszombatban és Bátkán, így össze tudják hasonlítani, hogy mit jelent a magyarságnak a kisebbségi lét a Felvidéken és Kárpátalján. Ez utóbbi helyen az volt a benyomásuk, hogy a magyarok nagyon nyitottak, kedvesek, és örülnek a magyar szónak. Szomorúan állapították meg azonban, hogy nagy szegénységben élnek. Második napunk vetélkedővel zárul: a pesti diákok a balazséri gyerekekkel kiegészült csapatokban oldják meg lelkesen az addig látottakra és hallottakra vonatkozó feladatokat. # # # Szinte végig a szabadban töltjük a harmadik napunkat, nem is akármilyen „díszletek” között. Első állomásként Munkács várában időzünk, felfedezzük számos zegzugát, kiállításon ismerkedünk a történetével. Munkácsot elhagyva - útban a Vereckei-hágó felé - megállunk Szolyván, a gulágra elhurcolt ezrek emlékparkjánál. A gyerekek némán olvassák az odaveszett magyarok neveit, tudják-értik, ami történt. Az emlékparkban koszorúzunk, Szózatot éneklünk, és imádkozunk az áldozatok leikéért. Látogatásunk végén az egyik kisdiák megkondítja a park kápolnájának lélekharangját. Délután már visz minket fel az út - „a kígyó bőre” - a Vereckei-hágóra. A látvány csodaszép, a lelkekre gyakorolt hatás erős. Az emlékmű megkoszorúzása után hosszasan időzünk a hegyen, szívjuk magunkba a hely varázsos hangulatát. „Ez itt egy végtelen történet kezdete.” „Büszke vagyok arra, hogy ez valaha az ország része volt.” „Szívesen visszajönnék ide túrázni is” - halljuk a gyerekek boldog kommentárjait. * * # Utolsó napunkon ellátogatunk a balazséri óvodába, ahol diákjaink ruhákat és plüssáliatokat ajándékoznak a kisgyerekeknek, majd játszanak is velük. Itt megint tapintható a szeretet; a gyerekek elérzékenyülnek a balazséri apróságok társaságában. Megható látni, ahogy a legnagyobb kópék is fivéri gyengédséggel énekelnek, mutogatnak a megszeppent csöppségeknek. Végül a beregszászi Kossuth Lajos Középiskolába indulunk, ahova könyvcsomagokat és egyéni könyvajándékokat viszünk. Az ismerkedés után felkerekedik a két diákcsapat, és a közeli sportpályán nagy lelkesedéssel játszanak foci- és kézilabdameccset. Délidőben elbúcsúzunk beregszászi vendéglátóinktól: indulnunk kell vissza, Budapestre. A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.nek benyújtott pályázat, annak megvalósítása és utóélete kerek egészet alkot: a gyerekek egy projektnapon meghívott vendégek segítségével kaptak sokrétű képet az úti célról. A helyszínen önfeledten és nyitottan fogadták be az új élményeket. Egy héttel a megérkezés után pedig képekkel, videókkal tarkított, informatív élménybeszámolót tartottak a gimnázium diákjainak és tanárainak. A gyerekek nevében is köszönet illeti Tóth Katalin tanárnőt, aki nem kis munkával elkészítette a nyertes pályázatot, megszervezte és lankadatlan lelkesedéssel „levezényelte” a kárpátaljai utazást. Ez a négy nap meghatározó élmény volt. Ezeket a napokat a gyerekek magukban továbbviszik, s ha eljön az ideje, tovább is adják. ■ Monostori Ágnes HIRDETÉS Teológiai pályázat A Fraternitás Lelkészegyesület, a Magyarországi Luther Szövetség és az Ordass Lajos Alapítvány teológiai pályázatot hirdet a lutheri teológia jobb megismerése, valamint Ordass Lajos mártírsorsú püspök életművének teljesebb feltárása céljából. A pályamű címe: Illúziók és realitások - A politikai változások teológiai értékelése Ordass Lajos igehirdetéseiben és egyéb írásaiban a második püspöksége idején. A pályázat terjedelme: 40-60 oldal (jegyzetek nélkül, dupla sortávolsággal). A pályázat jeligés. Kérjük a pályázókat, hogy munkájukhoz mellékeljenek egy zárt borítékot, amely tartalmazza a jeligét, a nevüket, címüket és a telefonszámukat. A pályaműveket 2012. szeptember 15-ig várjuk két példányban a Fraternitás Lelkészegyesület címére: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 8200 Veszprém, Kossuth u. 4. Az elbírálás tervezett határideje: 2012. október 31. A legjobb pályamunkák díja: I. helyezett 100 000 Ft, II. helyezett 80 000 Ft, III. helyezett 60 000 Ft. FIZESSEN ELŐ LAPUNKRA! HIRDETÉS Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! www.digitalstand.hu Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is! f
