Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-27 / 21. szám

Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. május 27. » 7 Zinzendorf gróf öröksége ► Háromszáztizenkét éwel ezelőtt, 1700. május 26-án született a sokat kri­tizált és dicsért gróf Ludwig Zinzendorf (megfi. 1760. május 9.), az eu­rópai pietizmus egyik nagy alakja. Élete is érdekes volna: hogyan lett a grófból „püspök’,’ a lutheránus egyházhoz hajló egyházának vezetője. Em­lékezésünkben most mégse az életét idézzük, hanem gondolkozzunk el azon, mit hagyott ő és gyülekezete a mi nemzedékünkre! Mi az, ami a mai napig érvényes szolgálatából, gondolkodásából és munkájából? ■ D. Keveházi László „Nem tudok közösség nélküli keresz­­tyénséget elképzelni”- vallotta Zin­zendorf. Mai,,,elidegenedett” vilá­gunkban érdemes erre is felfigyelni. # * * „Miután Európa kontinentális részén Luther látásai a halálát követő évti­zedekben formulákká merevedtek, a pietisták (a nevük kegyeseket je­lent) hozták el a szellemi megújulás következő hullámát. Ők újra hang­súlyozni kezdték a bibliai újjászüle­tés, a személyes hit és a hatékony misszió fontosságát. A már a mozgalom harmadik ge­nerációjához tartozó Nikolaus Lud­wig von Zinzendorf gróf befogadta Eu­rópa protestáns vallási üldözöttjeit. A birtokán menedéket kereső csopor­tok között voltak Húsz János szelle­mi örökösei, a morva testvérek is, akikre 1727 augusztusában leszállt a Szent Szellem. Röviddel később meg­kezdték egy imaláncot, amely a nap huszonnégy órájában száz éven át tar­tott! A morva testvérek rendkívüli ál­dozatkészséggel hirdették az evangé­liumot a világ távoli tájain is, és hitük közvetlenül befolyásolta a metodiz­­mus alapítójának, John Wesleynek a gondolkodását is” - olvassuk egy ébredéstörténész tollából. A mozgalmat sokan azzal vádol­ták, hogy zárt és kis közösségeket alapítanak, és ebben van is igazság. Csakhogy éppen azt kell meglát-’ nunk, hogy Zinzendorf és népe alap­vetően nyitott és befogadó volt. Ahogy a protestáns üldözötteket befogadta, az ma is érték, és példát mutat. Később missziói munkájuk árulkodott nyitottságukról, és ez a következő olyan „örökség” amely el­gondolkodásra késztet. * * * Az európai ébredés „harmadik gene­rációja” élte meg a herrnhuti misszió gyümölcsöző szakaszát. Zinzendorf maga is a misszió elkötelezettje volt. 1731-ben találkozott megkeresztelt eszkimókkal és nyugat-indiai nége­rekkel. Ez lehetett a közvetlen élmé­nye, de biztos, hogy előtte is hallott a misszióról, már Francke asztalánál is. A közvetlen találkozás a szó szo­ros értelmében megindította. 1733-ban érkeztek herrnhuti misz­­szionáriusok először Grönlandra. Tudomásunk szerint ez volt az első protestáns misszió Európa területén. Grönland után eljutottak a Virgin­­szigetekre, Suriname-ba, az afrikai Arany-partra, Észak- és Dél-Ameri­kába is. Kiemelkedő képviselőjük volt David Zeisberger a delavár indi­ánok között. „A morva testvéreknek ebben az időszakban több embert sikerült meg­­téríteniök, mint a korábbi protes­táns misszióknak együttvéve”- írta egy missziótörténész. Ennél is lényegesebb, hogy milyen következtetéseket vontak le a munká­jukból. Stephen Neill A keresztyén missziók története című művében (1974,13.) így foglalja össze a máig is érvényes, nagy missziói tanulságokat: • Egyház és iskola a missziói munká­ban is összetartoznak. • A Bibliát minél előbb le kell fordí­tani a misszionált nép nyelvére. • Az evangélium hirdetéséhez elen­gedhetetlen nemcsak a nép nyelvé­nek, hanem a gondolkodásának a megértése is. • A misszió célja a személyes megté­rés, döntés, életváltozás. • Az új, megszületett egyháznak papságával és vezetésével minél előbb önállóvá kell lennie. Minden ponthoz hozzá lehetne fűzni konzekvenciákat. Ehelyett azonban olvassuk a következő mon­datokat: „A misszionáriusok általá­ban azt a módszert követték, hogy leg­főképpen Isten egzisztenciájáról, tö­kéletességéről szóltak. Ezért ők elha­tározták, hogy Krisztust, mégpedig mint megfeszítettet prédikálják; ez el­érte a hallgatók szívét, és meglepő ha­tást váltott ki” Vagyis a herrnhutiak munkájával az addigi „teocentrikus” missziót felváltotta a „krisztocentri­­kus” misszió. Ez az év ilyen szem­pontból a fordulat éve volt. Talán el lehet gondolkozni azon: iga­zán van-e egyház misszió nélkül? $ * * „Apróságnak” tűnik, de talán sokan is­merik az adventi, karácsonyi „csillagot’,’ amelyet bizony nehéz összeállítani, de a belehelyezett villanykörtével valóság­gal ragyog. Ez sem egyszerűen „szép szokás” Krisztust, a „tündöklő hajnal­­csillagot” hirdeti. Egyszerre emlékez­tet az érkező, a megszületett és a visszatérő Krisztusra. Bármit gondo­lunk is Zinzendorfról, tagadhatatlan, hogy Krisztusát szerető és hirdető ember volt. Érdemes ezt a gondolatot „félretenni” és megőrizni a következő adventig és nagy ünnepünkig, karácso­nyig májusban is. * * # Végül már csak a napi bibliaolvasó Útmutatóra emlékeztetek. 1728-ban született meg a gondolat. Egy nap az esti összejövetelen Zinzendorf „igét húzott” mellétettek egy éneket is, és személyesen adták tovább házról házra. 1731-ben jelent meg először nyomtatásban kis könyvecskeként, napi egy-egy igével és énekkel. Tudom, hogy ez vitatható biblia­olvasási módszer. Legalább ilyen nagyszerű, ha valaki elejétől végigol­vassa a Bibliát mondjuk évente. Még­is kétszáznyolcvanegy éve olvassák ma már így világszerte. „A herrnhuti misszió szolgálata, hogy kétszáz­nyolcvanegy éve olvassák ennek alapján a Bibliát a hitben erősödve, növekedve" - olvasom egy herrnhuti megemlékezésben. * * * Ez a néhány hevenyészett sor eszmél­­tető emlékezés szeretett volna lenni. A szerző nyugalmazott egyháztörténész Zinzendorf, Nikolaus Ludwig Graf von (1700, Drezda -1760, Herrnhut): német luthe­ránus teológus, a pietista mozgalom herrenhuti irányzatának vezető alakja. 1710-től Halléban, az A. H. Francke irányítása alatt álló pietista is­kolában tanult, majd pedig jogot hallgatott Wit­tenberg egyetemén. 1722-ben a birtokán Herrenhut néven alapí­tott pietista közösségben telepítette le a hazá­jukból elűzött Morva Testvérközösség tagjainak egy csoportját, amely­ből Ph. J. Spener ecclesiola in ecclesia gondolata szellemében ökumeni­kus irányultságú ima- és életközösséget szervezett. 1734-től Zinzendorf maga volt ennek a közösségnek a lelkésze, később püspöke, és ezt az egy­re nagyobb hírnévre jutó, de a lutheránus egyházzal egységben mara­dó mozgalmat egészen haláláig irányította. Követői közös életének meg­szervezésekor nagy jelentőséget tulajdonított a nevelésnek, a liturgikus és köznapi együttlétnek, de jelentősnek tartotta a más meggyőződésen lévőkkel, a külvilággal szembeni toleranciát is. Teológiájában Zinzendorf Krisztus főségének gondolatából és a hívek úrvacsorái asztalközösségéből indult ki; elvetette a rajongás és a miszti­ka minden formáját, a pietisták által képviselt megszentelődéssel pedig Luther keresztteológiáját állította szembe, amelyet a Krisztus sebeiről és véréről kidolgozott érzületteológiájával egészített ki. A herrenhuti közös­ség lelkisége, különösen pedig a bibliás nevelésről vallott elvei a felvilá­gosodás és a romantika korszakában is meghatározó jelentőségű mintá­nak és modellnek bizonyultak szinte az egész protestáns világban. W Forrás: Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének akadémiai-filozófiai nyitott egyeteme - teológia szak - lexikon Örökségünknek vallhatjuk még sok más és fontos, komoly énekével együtt egyik legkedvesebb „szülöttjét”: 443. Vezess, Jézusunk A — ..........-4------------h jf L 3 __m vy__ * ___M —*-----m 4-IÁ Ve-zess, Jé - zu - sunk, S vé-led in - du - lünk. j Küzdelem-re hív az é- let, Hadd kövessünk benne té-ged! mm inm 1-6>­Fog-jadhát ke - zünk. Míg meg-ér - ke - zünk! 2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek! És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk. Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk. 3. Sebzett szívünk majd Mikorfelsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni! 4- Kísérd lépteink Éltünk végéig És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg csak tart az út, S mennyben nyitsz kaput! ► Történelme során 176. országos közgyűlését tartotta április 28-án a Magyarországi Baptista Egyház. A hat egyházkerületből jelen levő 258 küldött egy 260 oldalas, beszámolókat tartalmazó könyvből tájéko­zódhatott az elmúlt négyéves szolgálati ciklus eseményeiről és a ter­vekről. Az egyház vezető tisztségviselőinek - az egyházelnöknek, a fő­titkárnak és a missziói igazgatónak - szóbeli kiegészítését követően tisztújító szavazásra került sor. A közgyűlés tagjai Papp János lelki­­pásztort, eddigi missziói igazgatót választották egyházelnökké (ké­pünkön). Az egyház adminisztratív életét irányító főtitkár ismét Mészáros Kornél újpesti lelkipásztor lett. Az újpesti baptista imaházban meg­tartott közgyűlésen a lelkipásztorok­ból és presbiterekből álló öttagú fel­ügyelőbizottságot is megválasztot­ták. Az egyház további tisztségviselői (missziói igazgató, gazdasági igazga­tó, a szakbizottságok és intézmények vezetői) az országos tanács döntése alapján vehetik át megbízatásukat. Példaértékű volt, ahogyan dr. Mé­száros Kálmán leköszönő egyházelnök üdvözölte utódját. Papp János május 15-én foglalta el hivatalát; az új egyhá­zi tisztségviselők beiktatása június 3-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel lesz az Újpesti Baptista Gyülekezet imaházában (IV., Kassai u. 26.) népes gyülekezet és a testvéregyházak veze­tőinek jelenlétében. Papp János, a baptista egyház új el­nöke 1967-ben született Siklóson. 1978-ban lett tagja a baptista egyház­nak bemerítés (keresztség) által. Ál­talános és középiskoláit Pécsett végez­te. 1987-ben kezdte meg tanulmányait a Baptista Teológiai Akadémián. 1989-ben házasodott meg, felesége dr. Bősz Csilla jogtanácsos; két leány­gyermekük van. 1991-ben avatták fel lelkipásztorrá Győrben, ahol ak­tív lelkipásztori és gyülekezetplántá­­lói munkába kezdett. Hét gyülekezet indulása fűződik nevéhez. Munka­társai segítségével Mosonmagyar­óváron, Pápán, Kőszegen, Szom­bathelyen, Zalaegerszegen indult missziójuk nyomán ma mindezeken a helyeken élő baptista gyülekezetek működnek, Sopronban pedig a ko­rábbi német ajkú gyülekezet aktivi­zálódott magyar baptista fiataloknak köszönhetően. A rendszerváltozás után megala­kulhatott a Magyarországi Baptisták Országos Ifjúsági Szövetsége, amely­nek Papp János a főtitkára volt. Az egyház országos tanácsa 2000-ben nevezte ki missziói titkárrá, majd igazgatóvá. Nevéhez fűződik a bap­tista egyház missziói stratégiájának kidolgozása. Közegyházi tisztségei­nek sorában vezetője volt az egyház misszióbizottságának, főszervezője 2006-ban a magyar baptisták Debre­cenben tartott harmadik világtalálko­zójának, és ugyancsak főszervezője a rövidesen, június 1-3. között tartan­dó Reménység fesztiválnak. Papp János nemzetközi megbíza­tásai között említendő, hogy titkára a Magyar Baptisták Világszövetségér , nek, tagja az Európai Baptista Misszió végrehajtó bizottságának, valamint a Baptista Világszövetség Missziói és Evangélizációs Bizottságának. Tagja az Evangéliumi Aliansz vá­lasztmányának, a Magyar­­országi Egyházak Ökumeni­kus Tanácsa több bizottságá­nak, valamint a Baptista Teo­lógiai Akadémia igazgatóta­nácsának. A baptisták új elnöke, Papp János a választási ered­mény kihirdetését követő­en megköszönte a közgyűlés bizalmát, majd programbe­szédében jelezte, hogy nem irányváltást, hanem sebes­ségváltást kíván elérni az egyház életében. A közgyű­lés tagjai pedig kifejezték, hogy egy jól szervezett egy­házi munkában támogatni kívánják az újonnan megvá­lasztott egyházelnököt. ■ Marosi Nagy Lajos, . a Magyarországi Baptista Egyház. Presbiteri Tanácsának elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom