Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-24 / 25. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. június 24. » 11 Kisslaki László A világjáró baronesse meg a hívő zsoldos Az Úr 1728. évében Koppenhágában későn tavaszodon. A két hajó rohant volna már Grönland felé, de nem hagyták a vasmacskák, mert még tartott az esküvő. Ilyet se látott még Dánia, mióta keresztény lett Kékfogú Harald! Az evangélikus templomban két sorban álltak a házasulandók. Egyikben a tíz, börtönből hozott nőszemély, a másikban pedig ugyanannyi ágrólszakadt, de tisztességes vőlegény. Köztük Borkövi András is. Hogy miért vetette északra a sors, azt már maga sem tudta. Szökhetett volna dél felé is az ezredkasszával. A nagy ricsajban Jansen tanácsos úgy belerúgott a szószék előtti asztalba, hogy csak úgy döngött. A hirtelen beállt csendben felírta a nők nevét egy-egy papírra, s beletette az urnába. Azután egyenként odalépett a sorból egy férfi, kivett egy cetlit, amelyről Jansen kikiáltotta a hajadon nevét. Erre a szólított nőszemély odaállt a legény mellé. Szerencsére Mari cédulája már Bandi markában volt, mert idejében megsúgta a tanácsosnak, hogy ők régóta szeretik egymást. Na meg öt tallér az öt tallér... Nem csoda, hogy amikor kihúzta az öklét az urnából, neki jutott a magyar lány. Mari elég kalandos életet tudhatott maga mögött: bakfiskorában - akkor még mint Nóra baronesse - megszökött egy zsoldos lovastiszttel. Wayk báró azon nyomban kitagadta, mert nagyon megviselte, hogy leánykája magával vitte a családi ékszereket. Később, amikor az utolsó gyémántkőért kapott pénz is elfogyott, a tiszt ahelyett, hogy feleségül vette volna a lányt, eladta egy dán örömházba. A baronesse már négy éve szolgált az intézményben Mari néven, amikor megismerte Borkövi Andrást, akit hozzá űzött a kényszer. Ritkán fordul elő a szakmában, de a lány beleszeretett a kuncsaftjába; érezte, hogy nélküle már nem tud élni. Aztán börtönbe került, mert leszúrta a bordély tulajdonosát, aki nem engedte, hogy elmenjen Bandival. Mikor az utolsó lány is elkelt, Jansen kijelentette az oltár előtt, hogy a jelenlévők önként jöttek házasodni, és Grönlandon fognak új életet kezdeni. A lelkész azért megkérdezte a párokat is, mire azok katonásan rávágták, hogy: igenis! Ezek után keresztet vetett rájuk, és házastársaknak nyilvánította őket. Közben a fedélzetről Richard hadnagy addig kukkerezett a templom irányába, míg végre megpillantotta a hajó felé loholó menetet. Az őrök velük siettek, nehogy valamelyik fehérnépnek sikerüljön meglógnia. Kis idő múlva már a nyílt tengeren ismerkedett férj és feleség, hiszen reggel még azt sem tudták egymásról, hogy melyikük a magasabb. Közben iszogattak. Nemsokára olyan szépen szólt a nóta, hogy a korláton pihenő dankasirályok meghatódva vijjogtak. A tizenegy ló csak akkor kezdte el a rekeszek falait rugdalni, amikor éjféltájt dalolás helyett már csak ordítozott a részeg társaság. András és Nóra nem volt közöttük. Találtak egy védett zugot a tatárboc tövében, ahol tűnődve találgatták, vajon milyen jövőt szán nekik a Mindenható. Mire a háromhetes út végére értek, az összezártság és az égetett szesz megtette hatását. A kikötésnél az egyik némber odaordított a kormányosnak, hogy süllyedjen el a hajójával együtt. A babonás kapitány erre rögvest megkorbácsoltatta. A vadak ujjongva integettek a partról, ám amint meglátták a fehér nő gömbölyűbb felén csattanó szíjat, abbahagyták. Ilyen részeg népséget ugyanis még sohasem láttak. Elfordultak, és szégyenkezve hazamentek. Hans Egede, Grönland lelkésze is megdöbbent: ezek lennének a tisztes házasok, akiket Frigyes király ígért? Vagy talán az Úr küldte számára ezt az újabb próbatételt? Hét éve, amikor idejött, nehezebb dolga volt az őslakókkal, mégis megtanulta a nyelvüket, s megalapította Godhaab települést. Közben olyan buzgalommal térített, hogy nemsokára már az Úr is eszkimóul hallhatta a Miatyánkot: „mindennapi fókánkat add meg nekünk ma”. A tiszteletes így tette az eszkimók számára érthetővé a kenyeret, hiszen a jégmező még sose látott búzakévét. A zord vidéken Nóra zokszó nélkül tűrte Bandival a mindennapok terhét. Hiszen ketten cipelték, és az öröm is duplázódott egymás szerelmében. A lelkész megkedvelte őket, s aggódott, hogy nem élik túl a grönlandi telet; megesik, hogy néhány eszkimó is csak tavasszal olvad fel. De ahol nagy a szükség, közel a segítség! Éppen befutott a Mohr fregatt a téli tartalékkal meg egy üzenettel, hogy Nóra térjen haza, mert a báró szeretné még megáldani, mielőtt megtér őseihez. Az utazásra pénz is érkezett bőségesen. Az ifiasszony nem értette, hogy talált rá a levél. S hogyan utazhatna éppen most, mikor csak reggel tudta meg, hogy babát vár. El is sírta magát örömében. Közben Bandi már döntött az asszony helyett is; serényen nekiállt csomagolni... Két napra rá a fregatt vidáman bukdácsolt velük a vízen Koppenhága felé. Mire október derekán megérkeztek, hideg eső verte a várost, s a fázó házak is összébb bújtak az utcasoron. Bandiék Vendel napján indultak volna tovább, csakhogy óriási tűzvész támadt, eszeveszett dühe csak harmadnapra szállt el az utolsó pernyével. A város nagy része porrá égett. Bandi is segített tüzet oltani, de mikor már semmi menthető nem maradt, maguk mögött hagyták a gyászt. Teltek a hónapok Brémában, ahol kis bérelt házikóban megszülettek a babák. Onnan csak akkor indultak hazafelé, mikor az ikrek már inkább kérték a zsíros kenyeret, mint azt, hogy szophassanak. * * % A Wayk-birtokon, ahol az Árva ömlik a Vág folyóba, a magányos atya búskomor lett. Még mindig gyászolta eltűnt lányát. De amikor András napján begördült az ámbitus elé az utazóbatár, csoda történt. Amint a báró meglátta az ikreket, béna arca újra mosolyra húzódott! Közben az örömhírre összefutott a cselédség, és a mély hitű atya hálaimát mondott, amiért a Mindenható hazavezérelte a lányát családostul. Az Úr mosolyogva hallgatta, mert tudta, hogy az igazi meglepetés még hátravan! Mikor is reggel beállít majd a vidék új püspöke, aki a levelet s a pénzt küldte Grönlandba. Ezzel jóvátette hajdani vétkét, hogy lovastiszt korában megszöktette Nórát. HETI ÚTRAVALÓ „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Szentháromság ünnepe után a 3. héten az Útmutató reggeli s heti igéiben az Úristen bűnösöket hív országába, hogy Fia által megmentse és megigazítsa őket. „Jó és igaz az Úr: útbaigazítja a vétkezőket.” (Zsolt 25,8; LK) Kérjük is: „A te Szentlelked vezessen helyes úton!” (GyLK 774) Luther szerint: „Ez Krisztus tiszte: megtartani az elveszettet. Csupa vigasztalás a szava, mikor [heti igénket] mondja. Ez a művem s hivatalom. Azért jöttem, hogy halálommal megmentsem az elveszettet, és megszabadítsam azokat, akik törvény, ítélet és kárhozat alatt roskadoznak.” Jézus bűnösöket fogadott magához, s együtt evett velük; egyik legismertebb példázatában az apa mindkét (!) elveszett fiát visszavárta az atyai házba: „Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Lk 15,23-24) Az idősebb fiú atyja kérlelése ellenére sem akart bemenni. Mi ne zárjuk ki magunkat az öröklét ünnepi vacsorájából! Inkább tekintsünk Pálra, aki magát az Isten bűnösöket megmentő kegyelme példájának tartja: „. ..Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok’.’ (íTim 1,15) S a szívünkben zenghet Keresztelő János mai születésnapján édesapjának éneke is: „Tepedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel..., hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért. ..” (Lk 1,76-78) Jézus így hívta el Lévit: „Kövess engem!” S így indokolta: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre’.’ (Lk 5,27.32) Közbenjáró imájában Mózes így könyörgött az Istenhez: „Ó, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!” (2MÓZ 32,31-32) Jézus így gyógyította meg a harmincnyolc éve beteg ember testét és lelkét gyógyvíz nélkül - szombaton - szavával a Betesda tavánál: „Keljfel, vedd az ágyadat, és járj! (...) íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled’.’ (Jn 5,8.14) A gyülekezetben testvéri intéssel és közbenjáró imával lehet gyógyítani: „Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedigfeloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is’.’ (Mt 18,18) Júdás öngyilkossága előtt nem Jézusnak mondta el vallomását: „Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el’.’ A főpapok s vének ezt mondták: „Mi közünk hozzá? A te dolgod’.’ (Mt 27,4) Pál nem csak a rómaiaknak írja pünkösd után az örömhírt: akik Krisztusban élnek, azok Lélek szerint járnak, „mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől” (Róm 8,2). A polgári év félidején a jó pásztor misszióját tartalmazó heti ige bátorít; ő az Atyja akaratát teljesíti: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem..!’ (Ez 34,16) S a megtalált juh így is válaszolhat: „Jézusom, Krisztusom, / Én szerelmesem! // Eggyé lenni kíván / A szívem veled, // Hogy így mindörökké / Teveled legyek.” (EÉ 381) ■ Garai András Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl www.digitalstand.hu Csatlakozzon hozzánk a Facebookon is! f Újra rendelhető! Szabó Lajos (szerk.): Tarts, Uram, a kezedben - Személyes szavak presbiterekhez A presbitérium szolgálatba indulásának ünnepi pillanata fontos és szép esemény egy gyülekezet életében. Azoknak különösen is sokat jelenthet ez a nap, akik esküt tettek, és szívükben sok tervvel és ötlettel, de önmaguk jövőbeli szolgálatára gondolva legalább ennyire izgatottan és kíváncsian indulnak el az oltár elől. Nekik szeretne ez a fotókkal illusztrált könyv lelki erőforrást, biztatást, erősítést és bátorítást adni presbitertársak és lelkészek írásain és imádságain keresztül. Az első oldalon található emlékeztető kitölthető emléklapként a gyülekezeti lelkész aláírásával, de személyes útravaló is lehet a szolgálatba most indulók vagy az új ciklusban is tovább szolgálók számára egyházunk mindhárom püspökének áldásával. A kötetet az Evangélikus Elittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszéke és Intézete készítette. Megrendelhető az alábbi elérhetőségeken: Luther Kiadó, 1085 Budapest, Üllői út 24.; fax: 1/486-1229; e-mail: kiado@lutheran.hu; honlap: www.lutherkiado.hu.
