Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-06-24 / 25. szám

12 41 2012. június 24. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet Barna ásóbéka A madarak után a békákat szeretem a legjobban, közülük is egyik kedven­cem a barna ásóbéka. Zömök termetű, apró békácska, a hátoldala olajbarna, szabálytalan sö­tét foltokkal és elszórt, piros mirigy­pontokkal. Jellemző a hátulsó lábak középtáján lévő, elszarusodott, fél­hold alakú ásósarkantyú, de jellegze­tes a függőleges hasítású pupillája is. Ez utóbbi egyedülálló a hazai béka­fajok között. Éjszakai életmódú, nappalra akár két méter mélyre is a földbe ássa ma­gát. Erre szolgálnak az említett ásó­sarkantyúk. Nem véletlen, hogy el­sősorban a sík vidékek laza homok­vagy lösztalaját kedveli. Tavasszal, április elején bújik elő, és nyomban a vízbe megy, hogy pe­téit lerakja. Csatornák, vizesárkok, nagyobb kiöntések közelében járva minden tavasszal hallom a hímek víz alól érkező vartyogó nászhangjait. Valamennyi békánk bölcsőjét a vizek 'V MESÉLNEK AZ ÁLLATOK Sok évvel ezelőtt gyakran jártam a Kis-Balatonon, és néha egy hetet töl­töttem a nagy mocsár közepén lévő Diás-szigeten. Esténként rendszere­sen figyeltem a varangyokat és az ásó­békákat, és a napközben gyűjtött gi­lisztákkal etettem őket. Eleinte féltek egy kicsit, de hamar megszokták, és szinte már várták a feléjük nyújtott fa­ringatják, ezért az egyébként száraz­földi életmódú ásóbéka is oda igyek­szik nyomban ébredés után. Ellentétben például a kecskebéká­val, amelyik petéit nagy kocsonyás csomókban helyezi el a vízben, az ásóbéka akár fél méter hosszú kocso­nyás zsinórban rejti el a petéket. A zsinórt a vízben talált növényekre te­kergeti, aztán sorsukra hagyja a pe­téket. A kikelő lárvák kopoltyúval léle­geznek, és kizárólag növényi táplálé­kot, moszatokat, algákat fogyaszta­nak. Átalakulásuk után a kifejlett állatok rovarokra, férgekre, pókokra vadásznak. Nagyon szeretik a földi­­gilisztát. latot. Valószínűleg szomorúak voltak, amikor - merthogy visszatértem Bu­dapestre - már nem etettem őket. A békáknak sok ellenségük van. Száz ebihal közül csupán néhány éri meg a felnőttkort. Hazánkban va­lamennyi fajuk védett. ■ Schmidt Egon Kérdések: 1. Vajon hány petét rak a barna ásó­béka? 2. Mi a különös az ásóbéka lárváin? 3. Vajon mi az ásóbéka egyik legna­gyobb ellensége? ■psoyvq v •£ íqdujdqaj sí yvnzssoq mo 01 uvqv ‘yo/íSvu z !j9-ooo€-ooox t :qozsv]v/[ Testvérek a Bibliában ► Mostani ötrészes sorozatunk végéhez értünk. Olyan testvérek törté­neteit elevenítettük fel, akikről az Ószövetségben olvashatunk. Mind­egyik részhez tartozott egy-egy feladat is. Ezek helyes megfejtéseit küld­jétek el összegyűjtve szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.)! A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. 5. A betlehemi Isainak nyolc fia volt. A legkisebbet Dávidnak hívták. Ő leg­inkább apja juhait őrizte a mezőn. Saul király abban az időben harc­ban állt a filiszteusokkal. Isai már öreg volt ahhoz, hogy a seregbe vo­nuljon, de a három legidősebb fia be­állt a király katonái közé. A filiszteusok között volt egy óri­ás termetű katona. Góliátnak hívták. Olyan félelmetes volt, hogy senki sem mert megvívni vele. Egy nap Isai így szólt Dávidhoz: - Menj el, és vidd el a testvéreid­nek ezt a véka őrölt gabonát meg ezt a tíz kenyeret! Ezt a tíz sajtot pedig az ezredesnek add! Tudd meg, hogy jól vannak-e a testvéreid! Hozz róluk hírt! Dávid korán reggel útnak indult. Amikor a szekértáborba ért, látta, hogy mindkét sereg katonái csata­rendben állnak. Odaszaladt a testvé­reihez, hogy beszéljen velük. Miköz­ben beszélgettek, középre állt Góliát, és elkezdte szidni az izráeli férfiakat. Dávid nagyon mérges lett. Engedélyt kért Saultól, hogy megvívhasson a ha­talmas filiszteussal. De nem páncél­ban és karddal a kezében akart kiáll­ni ellene, hanem parittyával.- Pásztor vagyok - mondta a király­nak ~, és ha a juhokat oroszlán vagy medve támadta meg, utánamentem, és leterítettem a vadat. Ez a filiszteus GYERMEKVÁR is így fog járni, mert csúfolja az élő Is­ten seregét! Az Úr velem lesz! így is történt. Amikor az óriás Gó­liát meglátta a fiatal Dávidot, nagy nevetésre fakadt. De nem sokáig ne­vetett. Dávid ugyanis beletette a kö­vet a parittyájába, megforgatta, és úgy homlokon találta a kővel a filiszteust, hogy az azonnal szörnyethalt. Volt is nagy öröm Saul táborában! Végezzétek el a köveken látható szám­tani műveleteket! Egy kivételével mindegyik kőnek van egy összegben vele egyező párja. A páratlan kavics számtani műveletének eredménye a beküldendő megoldás, ugyanis ez 11 centiméter híján megegyezik Góliát méterben mért testmagasságával. Biztosan sokan örültök, hogy az idei tanévben is elérkezett az a bizonyos, utolsó kicsöngetést jelző csengőszó! Kezdődhet a vakáció, félre könyvek, cerkák, füzetek! - gon­dolhatták többen, miköz­ben vidáman léptek ki az iskola kapuján. A jól megérdemelt pi­henés azonban nem jelen­ti azt, hogy azt a sok min­dent, amit a tanév során megtanultatok, el kell fe­lejteni! Sőt! Az iskolai tá­borokban, gyülekezeti ki­rándulásokon vagy a családi nyara­lásokon lehet igazán hasznukat ven­ni. Hiszen lehet, hogy így tudjátok majd kiszámolni, mennyit kell fi­zetnetek a fagylaltért, vagy éppen a tanultakat fölidézve tudjátok meg­mondani, melyik folyó kanyarog mellettetek a vonatablakon kitekint­ve; vagy hogy védett-e az a virág vagy állat, amely mellett épp elhaladtok. És ezért a sok tudásért nemcsak az óvó néniknek, a tanítóitoknak és tanára­itoknak kell hálát monda­ni, de az Úristennek is. Tudom, hogy szinte minden gyülekezetben volt tanévzáró istentisz­telet az elmúlt hetekben. Az alábbi fotó a cinkotai templomban készült júni­us 10-én. A cinkotai gyere­kek a hittanórákon a Bib­liában is említett foglalko­zásokról beszélgettek. Ezen a júniu­si istentiszteleten pedig - egy-egy imádság erejéig - a jelmezeikkel is felidézték őket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom