Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-04-08 / 14. szám
Evangélikus Élet élő Víz 2012. április 8. »- ii HETI ÚTRAVALÓ Édesapám tizenegy éve halt meg egy intenzív osztályon. Szeretettel ápolták éjjel-nappal, vigyáztak rá, de tudom, hogy a lelke didergett. Nem lehettünk mellette, nem foghattuk a kezét, nem imádkozhattunk vele az utolsó óráiban. A halálánál is jobban fájt a magánya. Pár évvel később, karácsonykor tüdőgyulladást kapott az elsőszülöttem; négyéves volt. Nem tudott lábra állni, óráról órára gyengébb volt. A doktornő, aki kijött az ügyeletről, azonnal mentőt akart hívni, de akkoriban a kórházakban még egy széket sem adtak az anyáknak a kis beteg ágya mellé. Féltem... És olyat tettem, amire később semmiféle ésszerű magyarázatot nem tudtam adni, és nem tudom, honnan vettem a bátorságot hozzá. Nem engedem el a kórházba a fiam! - így döntöttem. Sajátfelelősségemre otthon maradt. Nem azt hittem, hogy én meg tudom majd menteni; nem gondoltam, hogy az imáim nem érnének el a kórházig; elfogadtam, hogy Isten féltő-óvó szeretetében vagyunk. Egy dolgot szerettem volna csak: hadd lehessek mellette, ha az Úr elhívja. Egész éjjel virrasztottam és imádkoztam. Hajnal körül felült az ágyban a fiókám, és azt mondta: „Mester!... Anya, látok egy kaput!”Nem tudom, hogy percek vagy másodpercek telteke el, de még egy mondat hangzott el azon az éjjelen: „Anya, mégis itt maradok veletek!” A régiek nem féltek úgy a haláltól, mint mi a túlcivilizált világunkban, ahol a haldoklót legtöbbször hideg kórházi falak között éri el az utolsó óra. Régente a gyerekek is ott álltak a ravatal mellett, és együtt sírtak a családdal. Nagypéntek misztériuma a gyerekek számára is megélhető valóság; a halál, az elmúlás tudata: léttapasztalat. Ezeket a gyökereket kezdjük elveszíteni azzal, hogy minden pótolható; ami elveszett vagy elromlott, megvehető újra; nagypapa és nagymama hirtelen eltűnik az életünkből... A halottak napja, a nagypéntek üzenete csak úgy értelmezhető a gyerekek számára, ha ezeknek az eseményeibe is bekapcsoljuk őket, ha részt vesznek a szertartásokon, ha ismerik a húsvéti történetet. Számomra fontos és érték, hogy a gyülekezetünkben éppolyan természetességgel vannak jelen a gyerekek a kereszt árnyékában, mint a karácsonyfa fényében. A feldolgozásban nem magyarázatok és elhallgatások segíthetik őket, hanem az évkör teljessége. A születés és a feltámadás öröme feloldja a gyászt, segít elhordozni azt, amit egy felnőttnek sem könnyű. ■ Papp Andrea Virágvasárnap és húsvét - idegen katonatáborban Alig múltam tizenhét éves, amikor 1944. december 26-án hatalmas, megfélemlítő plakátok, falragaszok jelentek meg Komáromban: minden tizenhatodik életévét betöltött fiúnak katonai szolgálatra kell bevonulnia háromnapi élelemmel. A váratlan és megdöbbentő parancsnak eleget kellett tenni, mert megszegőit azonnali felkoncolással fenyegették. Én akkor már Isten gyermeke voltam, naponta olvastam a Bibliát, amelybe elsőként három igét jegyeztem be: „A te igéd igazság” (Jn 17,17); „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket..” (2Kor 5,19); „Tudjuk pedig hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van..” (Róm 8,28). Félelem és szomorúság vett erőt rajtam. Sírva vettem kezembe Bibliámat, abból igyekeztem erőt meríteni kilátástalan jövőnkhöz. A biztató igei üzenetek hamarosan megérkeztek: „Én pedig szól az Úr, tűz-fal leszek körülötte, és megdicsőítem magamat ő benne!” (Zak 2,5); „Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! (Ézs 7,4); „Ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!” (Ézs 7,9). Ezek az isteni üzenetek megnyugtattak, teljes bizalommal voltam az én mennyei Atyám iránt. Hajnalig térdelve imádkoztam, vele beszélgettem. így lett könnyhullatásomból lelki megbékélés, megerősödött hit és bizalom őiránta, aki az én javamat fogja szolgálni. A bevonulás után Németországba hurcoltak bennünket katonai szolgálatra. Csak ebben a helyzetben értettem meg, hogy kétszáz kétségbeesett fiatal között kell hirdetnem az ő gondoskodó szeretetét, bűnbocsátó, üdvözítő kegyelmét. A féléves katonai szolgálat alatt naplót vezettem a napi eseményekről. E naplót és Bibliámat sikerült hazahoznom. Most, húsvét ünnepére készülve, e napló alapján emlékezem, hogyan ünnepeltük a virágvasárnapot és húsvétot kétszáz, Istent káromló, kétségbeesett fiatal között. 1945. március 25., virágvasárnap. Néhány katonatársammal együtt a Bibliából elolvastuk a virágvasárnapi történetet. Különösen ez az ige ragadott meg bennünket: „...hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lk 19,40) Megértettem, hogy a gúnyolódások ellenére is hirdetnem kell Isten üzenetét: „Elközelített hozzátok az Istennek országa” (Lk 10,9) Mentenem kell az Isten ellen lázadó gúnyolódókat. Ehhez azonban csak Istentől kaphatok erőt, bátorságot. Jézus váltsághaláláról, Isten bűnbocsátó kegyelméről és szeretetéről beszélgettünk. A velem együtt „ünneplő” tizenöt fiatal katona barátom befogadó szívvel hallgatta Isten üzenetét. Boldog voltam, hogy legalább ennek a kis csapatnak ünnep lehetett a virágvasárnap szülőföldünktől ezer kilométernyire. Az istentisztelet, a templomi közösség ugyan hiányzott, mégis éreztük: Isten jelen volt beszélgetéseinken. Röppisch, 1945. április 1., húsvét. E napon megcsendült lelki füleimben a komáromi harangok hívogató hangja. Egy évvel ezelőtt még templomba mehettem, most ezt az alkalmat megvonta tőlem Isten. Itt, a messze idegenben, a sötétség hatalmában nem szólnak a húsvéti harangok, nem hangzik magyar istentisztelet, nem csendül fel ajkainkról a húsvéti örömének: „Krisztus feltámadott, / Kit halál elragadott; / Örvendezzünk, vigadjunk, / Krisztus lett a vigaszunk, / Alleluja!” Minden elnémult. Gondolataim a múltba szállnak. Úgy érzem, Isten büntető keze utolért bennünket. „Ma nem az Istent dicsőítő zsoltár hallatszik, hanem a nyomorúság és büntetés miatti keserves sírás hangja. Templom helyett dolgoznunk kell!” - ezek járnak a fejemben. Ennek ellenére a hűséges kis csapat fáradtan, de őszinte vágyakozással ismét együtt van, és olvassuk a húsvéti történetet. Az a reménység erősödik meg bennünk, hogy a feltámadott Krisztusnak lesz hatalma bennünket is megmenteni a pusztulástól, az ő váltsághaláláért a mi mennyei Atyánk könyörül rajtunk, és megbocsátó szeretete hazasegít bennünket. Hazánkért és szabadulásunkért imádkozunk őszinte, bűnbánó szívvel. Magamról is elgondolkodom. Mennyit változtam az elmúlt hónapok alatt? A bennem levő világosság homályosodni kezd. Nem tudom mindig Isten akaratát teljesíteni. Hol lehet a megoldás? És akkor rádöbbenek eltévelyedésemre és arra, hogy vissza kell találnom Isten útjára. Alázatos bűnbánatra van szükségem. Tudom, hogy Isten megbocsát ingyen kegyelméből, a feltámadott Krisztus érdeméért. Éppen ezért arra kérem őt e húsvéti ünnepen, hogy az ő szent Fia által támasszon fel engem egy hittel teljesebb, Szentlélekkel megerősített életre! A húsvéti harangszó most nem hallatszik, de Isten igéje megadja a felhívást a feltámadott Krisztussal való új életre. Figyelmeztet: „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt!” (Zsolt 97,10) Erőt és reményt is sugároz igéje: „...én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,20) Végül a nap csodálatos meglepetéssel zárul. Isten ajándékaként levelet kapok otthoni lelki testvéreimtől. A levelet többször is elolvasom, érzem belőle a lelki közösség szeretetének erejét. A borítékba helyezett kis színes üdvözlőlapocskán ez olvasható: „... néki gondja van reátok” (íPt 5,7) Kicsordul a könnyem, úgy adok hálát Istennek a legjobbkor érkezett lelki erősítésért. így lett áldássá számomra az idegenben tartott húsvéti ünneplés. Az Úré legyen a hála és a dicsőség! ■ Szenczi László Krisztus mondja: „Halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel 1,18) Húsvét hetében az Útmutató reggeli és heti igéi ezt az örömhírt zengik, mi is adjuk tovább: az Úr feltámadt! Az Úr Jézus Krisztus valóban feltámadt! Dicsérjük az Urat! Halleluja! „Ez az a nap, melyet az Úr szerzett nekünk, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (GyLK 751,13) „Áldott az Isten..., aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.” (íPt 1,3; LK) Ez nem emberek szeme láttára történt, miként a halála; Isten adja ezt tudtunkra hírnökei által: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt’.’ (Lk 24,5-6) Feltámadásának tanúi is „csak” az ő megjelenéseiről szólnak, mert a hit „a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Pál eszünkbe juttatja az evangéliumot: „[Jézus]feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre... Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára... nekem ís.”(iKor 15,4-8) Közben megjelent az Emmausba tartó két tanítványnak is, s ezt kérdezte tőlük: „Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” (Lk 24,26) És ezek felismerték őt a kenyér megtöréséről. A halál legyőzője, az élet fejedelme, a húsvéti hit Teremtője feltámadt megigazulásunkra! Luther így tanít: „Három ellenség támad rá egyszerre: halál, bűn s ördög. S íme, mindhárom ellensége lábánál hever. E dicső győzelmet ünnepeljük ma. Jézus kettős munkája: kiengesztelés, megváltás. Megbékéltet minket Istennel, ez a bűnbocsánat. Azután megvált a bűn következményeitől, a halál és ördög hatalmától, és új, örök életet ad.” „Jézus Krisztus legyőzte a halált, és világosságra hozta az el nem múló életet az evangélium által." (2Tim 1,10; LK) „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje” (íKor 15,20); ezért mi is feltámadunk! „Mindenki a maga rendje szerint... az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi’.’ (íKor 15,23) A testünk feltámadása így lesz: elvettetik romlandóságban, gyalázatban, erőtlenségben mint érzéki test, és feltámasztatik romolhatatlanságban, dicsőségben, erőben mint lelki test. „És amint viseltük a földinek a képét, úgyfogjuk viselni a mennyeinek a képét is’.’ (íKor 15,49) Pál titkot mond: „...mindnyájan el fogunk változni... Amikor pedig ez a halandó halhatatlanságba öltözik”, akkor lesz „teljes a diadal a halál fölött”. Ezt Isten „adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által”. (íKor 15,51.54.57) S figyelmeztet:,,...« mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, mármegáldoztatott’.’ Azért ne a bűn kovászával ünnepeljünk, „hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával”! (íKor 5,7-8) Evangéliuma igaz beszéd. „Ha vele együtt haltunk meg vele együtt fogunk élni is!’ (2Tim 2,11) Megvallhatod másoknak is e húsvéti hited: „Jézus él, én is vele! / Ott leszek, hol Uram van: / Ez az én bizodalmám.” (EÉ 223,1) Mert hiszem az örök életet! ■ Garai András HIRDETÉS__________________________________________________________________________________. Nyári kántorképző tanfolyamok A fóti Evangélikus Kántorképző Intézet szeretettel várja a kántori szolgálatra készülőket az idei nyári bentlakásos tanfolyamokra. A tanfolyamok időpontjai és vezetői: Június 21. - július 7. - Bence Gábor. Július 12-28. - Németh Sándor. Július 31. - augusztus 16. - Kertész Botond. Jelentkezni levélben (2151 Fót, Berda József u. 3.) vagy e-mailben (kantorkepzo@citromail.hu) lehet. Kérjük, hogy a jelentkezéshez mellékeljenek lelkészi ajánlást és rövid zenei életrajzot. A tanfolyamokkal kapcsolatos tudnivalókról a résztvevőket külön értesítjük. További információ a Kántorképző Intézet honlapján (http://kantorkepzo.lutheran.hu) található. Jelentkezési határidő: május 25. HIRDETÉS Az Országút Társulat és a Kápolna Színpad Alapítvány szeretettel hív mindenkit Csáth Géza Horváték című drámájának előadására. Időpont: április 21. (szombat), 19 óra. Helyszín: Kápolna Színpad, 1102 Budapest, Kápolna u. 14. Az előadás természetesen ingyenes. Helyfoglalás a honlapon keresztül (http://orszagut.comze.com) lehetséges (a Legközelebbi előadásaink menüpont alatt) vagy e-mailben a honlapon kívánt adatok megadásával. A helyfoglalás akkor tekinthető érvényesnek, ha a visszaigazolás megérkezett. Egy személy legfeljebb négy helyet foglalhat. HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Meghívó Értesítjük, hogy április 27-29-én továbbképző konzultációt rendezünk gyülekezeti munkatársak számára Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban (2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12.), amelyre minden eddig végzett gyülekezeti munkatárs testvérünket szeretettel és örömmel várjuk. Jelentkezni április 15-ig az alábbi címeken lehet: kata.polyak@lutheran.hu; 1085 Budapest, Üllői út 24. A részvétel díjmentes. D. Szebik Imre ny. püspök, tanfolyamvezető A rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hősök tere 10-11.) minden hónap második keddjén, legközelebb április 10-én 19 órától Taizé-ima és énekegyüttlét. Minden alkalommal van igehirdetés is. Információ: http://gyertyafeny.lutheran.hu.
