Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-25 / 12. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. március 25. *■ 11 Miért (avagy kinek) vagyunk hálásak? Az Egyesült Államokban minden év novemberében ünnepeljük a hálaadás hivatalos napját, habár tökéletesen tudjuk, hogy egész évben bármikor hálát adhatunk. Az ilyen ünnepekben az az egyik legjobb dolog, hogy sajátosan arra sarkallnak, hogy egy picit megálljunk, elgondolkozzunk, és emlékezzünk arra és azokra, amiért és akiknek hálásak vagyunk. Ha az áldásként felfogott dolgainkra gondolunk, jellemzően anyagi természetűek jutnak eszünkbe, mint például az otthon, étel, ruházkodás, jövedelem, munkahely, egészség. Gondoltunk azonban már valaha is arra, hogy azok felé forduljunk köszönettel, akik életünkre pozitív hatással voltak? Mikor ilyen személyekre gondolok, rájövök, hogy meglehetősen hosszú a listám. Szerepelnek rajta a szüleim; egy nagybácsi, aki szinte apaszerepet töltött be az életemben, főleg tizenéves koromban és az egyetemi évek alatt; jó néhány tanár és professzor, különösen pár olyan, akik pályám legfontosabb döntéseiben vezettek, irányítottak. Aztán ott vannak azok, akik vállalták a kockázatot, hogy újságjuknál szerkesztőként alkalmaznak, elindítva ezzel újságírói pályafutásomon. És azok is, akik felkértek, hogy csatlakozzam a CBMC (www.cbmcint.org) csapatához, mely mind hivatásom szempontjából, mind lelkileg, szellemileg áldásnak bizonyult. A CBMC- nél végzett munkámnak köszönhetően egyrészt megvalósíthattam céljaim, hogy újságcikkeket és könyveket írjak, másrészt eljutottam abba az életemet megváltoztató fejlődési szakaszba, hogy másokat mentorálhattam, külön-külön, egyénileg foglalkozva velük. A CBMC csapat tagjaként eltöltött húsz évem során részt vehettem konferenciákon, ahol más hivatásos íróktól és szerkesztőktől tanulhattam. Ráadásul barátságot kötöttem jó néhány olyan emberrel, akiket csodálni kezdtem, amiért egyszerre tudnak elhivatottsággal dolgozni - és egyben Istent is szolgálni. Ezzel megmutatták, hogyan kell sikeresen párosítani a hitet és a hivatást, bebizonyítván, hogy a kereszténység és a munkahelyi dolgok nem zárják ki egymást, és hatékonyan tudnak egymással működni anélkül, hogy kompromisszumokat kellene kötni. Kik azok, akiknek különösképp hálásak vagyunk - azok, akik kitörölhetetlen nyomot hagytak az életünkben, azzá formálva ezáltal személyiségünket, akik ma vagyunk? íme néhány egyéb javaslat, melyet a Biblia a hálaadással kapcsolatban említ. Legyünk hálásak mindenért. Köszönetét kifejező szavaink gyakran csak a „jó dolgokra” irányulnak - olyanokra, melyek boldoggá tesznek bennünket. Életünk során azonban találkozunk kihívásokkal, csapásokkal is — ezek viszont hozzájárulnak belső fejlődésünkhöz, tehát értékesek, nem lebecsülendők. „Mindenkor örüljetek (...), mindenért hálát adjatok...” (iThessz 5,16.18) A hálaadásnak nincs határa. Akik hisznek Jézus Krisztusban, mindenféle szempontból bízhatnak benne. Nem kell félnünk a jövőtől, biztos, hogy az Úr gondoskodik szükségleteinkről, és vezet bennünket, ha bármilyen problémával kerülünk szembe vagy szükséget szenvedünk. „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt...” (Fii 4,6) Mindig tudjuk, hogy legfőképp kinek tartozunk köszönettel. Amikor kifejezzük a hálánkat, vannak, akik másként vélekednek: el is mondják, hogy a jó szerencsének, a sorsnak vagy a véletlennek tulajdonítják, ami történt. A Biblia tanítása szerint azonban az Úr vezérli lépteinket, és méltó arra, hogy hálát adjunk neki, és dicsérjük. „Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk előtte énekszóval!” (Zsolt 95,2) ■ Robert J. Tamasy Forrás: Monday Manna A múlt adósságai Dr. Ecsedy Aladár református lelkész 1943-ban előadást tartott Nyíregyházán a múlt adósságairól. Az előadás anyaga A holnap felé című kiadványban jelent meg. Először 1945-ben olvastam, és akkor nagy hatással volt rám. Most újra olvasom, és érzem, mondanivalója ma is időszerű. Ecsedy két igével kezdte előadását: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek..” (Róm 13,8), illetve: „Mi, erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk” (Róm 15,1) Mindkét igében adósságról van szó, vagyis tartozásról. Az ember általában nem szívesen hall arról, hogy tartozik. Az adósság bántó és kellemetlen. Különösen kellemetlen, amikor régi adósságról, a múlt adósságáról van szó. Mint ahogy a régi dolgok elévülnek, úgy szeretnénk, ha ez így lenne a múlt adósságaival is. Szeretnénk elfelejteni és elfelejtetni őket. A valóság azonban az, hogy a múlt adósságát sem elfelejteni, sem elfelejtetni nem lehet. Előfordul, hogy egy ideig feledésbe megy, azután egyszer csak kiderül a teljes valóság. Dávid arra kéri Istent, hogy ifjúságának vétkeiről és az ő bűneiről ne emlékezzék meg, de ugyanakkor nagyon jól ismeri bűneit. Nem felejtette el, megelevenednek előtte, és pontosan tudatában van annak, hogy ezek a bűnök Isten előtt is nyilvánvalóak. Vannak emberek, akik úgy érzik, hogy sikerül a múlt bűneit elfelejteni és elfelejtetni egy egész életen át, s mármár abba a hitbe ringatják magukat, hogy bűneik nem érik utol őket, megmenekülhetnek. Nem számítanak arra, hogy a halál pillanatában rájuk zúdulnak bűneik, számot kell adni róluk: „Bizony, mondom néked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillért is” (Mt 5,26) Rettenetes dolog az adósság. Még rettenetesebb a bűn adóssága. Hiába menekülünk előle, hiába költözünk miatta más vidékre, hiába keresünk új környezetet, nem rázhatjuk le magunkról adósságunkat, mert követ mindenhová. Ha pénzről van szó, az adósnak lehet egy olyan titkos gondolata, hogy hátha meghal a hitelező, és akkor megszűnik a követelés. Bár az ilyen reménység is hiú, mert a lelkiismeret vádjaitól nem szabadul meg a lélek - másfelől meghalhat ugyan az ember, akinél eladósodtam, de a bűnt gyűlölő, az igazságos és a bűnt megbüntető Isten nem hal meg soha. Nézzük meg az első igében említett adósságunkat. Az egyik fenyegető tartozásunk: egymást szeressétek! Cselekedtük-e mi ezt? Cselekedtük-e úgy, ahogy Isten kívánja tőlünk? Valljuk meg, ha semmi más adósság nem terhelne is bennünket, nagyon terhel az, hogy nem szeretjük egymást, vagy legalábbis nem eléggé, avagy nem úgy, ahogyan az Isten akarja. A második igénk arra figyelmeztet, hogy hordoznunk kell az erőtlenek erőtlenségeit, és nem szabad magunknak kedveskednünk. Vajon cselekedjük-e mi ezt? Oh, mennyire szeretünk mi magunknak kedveskedni! Jusson eszünkbe az Ige szava, és ébredjünk rá adósságunkra! Tartozunk azzal, hogy az erőtlenek erőtlenségét hordozzuk. Azt várjuk, hogy hozzánk mindenki kedves legyen, bennünket szolgáljon ki. Jusson eszünkbe, hogy gyakran kizárólag magunknak kedveskedő emberek vagyunk csupán! Nem kis dolog az erőtleneket hordozni, a beteg lelkületű keresztyéneket gondozni, erősíteni, de tartozunk vele. Amíg nem késő, nézzünk végig adósságaink lajstromán. Ne halogassuk őket halálunk órájáig, hanem addig, amíg tart a kegyelem ideje, igyekezzünk adósságunk megfizetésére! Mikor azt látjuk, hogy adósságunk rendezésére teljesen képtelenek vagyunk, akkor forduljunk Jézushoz! Jézusunk ad egyedül lehetőséget arra, hogy múltunk minden adósságát teljesen és tökéletesen elrendezzük. Ne keressünk olyan szabadulást, amely megcsal, jusson eszünkbe az ige: „Csalódik, aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg” (Zsolt 33,17) Énekeljük boldogan a 138. Hallelujah-énekünk 4. versét, amely meghatározza teendőnket: „Csak Jézus az, aki segíthet, / Üdvöt nem ad más, csakis Ő, /(...) / Mit késel? Nincs már sok idő! / Óh, bízd magad e kegyelemre, / Mely gazdagon árad feléd, / Váltságát tedd a magadévá, / Hidd el, számodra is elég.” Én már megtettem, boldogan ajánlom: tedd meg te is! ■ Szenczi László Csalódik, ' « aki lovaktól vár segítséget, mert nagy erejük nem ment meg. v jg Zsolt 33,17 W * 4 HETI ÚTRAVALÓ „Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28) Böjt ötödik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi az igazi főpap szolgálatát állítják elénk. Ő föláldozta magát érettünk, helyettünk, miattunk, hogy mi el ne vesszünk bűneinkben, hanem a belé vetett hit által elnyerjük az örök életet. „Jézus Krisztus az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.” (íjn 2,2; LK) Ez a szenvedés-, passió- vagy feketevasárnap kérése és kérdése: Judica! „ítélj meg engem, Istenem, oltalmazd ügyemet a gonoszokkal szemben! / Miért kell gyászban járnom...?” (GyLK 705,1.3) Ez meg a Zebedeus fiainak kérése az uralkodásról: Jézus két oldalán szeretnénk ülni a mennyben! Jézus válasza a miniszteri szolgálatról: „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája” (Mk 10,43-44) Személyes indoklását lásd heti igénkben. A Melkisédek rendje szerinti örök főpap, „jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki” (Zsid 5,8-9) Mivel az örökre tökéletes Fiú „önmagátadta áldozatul”, „ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid 7,27.25) „Krisztus azzal, hogy pap, Istent Atyává teszi, magát pedig Urunkká. Csak egyszer áldozta fel magát. Maga a pap is, meg az áldozat is. Oltára pedig a kereszt. Drágább áldozatot nem adhatott az Isten, mint mikor magát odaadta, és elemészti magát a szeretet tüzében”- vallja Luther. Ez Jób hitvallása az ő „tolmácsolásában”: „Tudom, hogy az én Megváltóm él, és ezután feltámaszt a porból. Akkor majd bőrömmel vesz körül, és testemben meglátom az Istent.” (Lásd Jób 19,25-26; Biblia magyarázó jegyzetekkel, 588. o.) Jézus főpapi áldozata nagyobb az ószövetségi áldozatnál, mert ő tulajdon vérével örök váltságot szerzett nekünk: „így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét’.’ (Zsid 9,15) Pál a megfeszített Krisztust hirdeti nekünk „...a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék’.’ (íKor 2,4-5) Urunk áldozata egyszer s mindenkorra érvényes, „mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket!’Általa Isten új szövetséget kötött népével (lásd Jer 31,33.34). „Aholpedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat’.’ (Zsid 10,14.18) János láthatta az Isten Bárányát a Jordán partján és a Sión hegyén is, ahol a győzelmes Bárány kíséretének vére árán megvétetett tagjai „új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt” (Jel 14,3). Kezdjük el most: „Mily csodás szeretet! // És értem ő, az Úr szolga lett. // Őt, Isten Bárányát zengi új énekem, / Őt áldja megváltott életem.” (EÉ 386,1.2-3) ■ Garai András HIRDETÉS_________________________________;_______________________________________________ Sulyok Imre-centenárium A kelenföldi evangélikus gyülekezet tisztelettel meghívja Önt és családját volt kántora, Sulyok Imre zeneszerző és orgonaművész születésének 100. évfordulója alkalmából tartandó megemlékezésre és hangversenyre, amelyet március 31-én, szombaton rendezünk a kelenföldi evangélikus gyülekezet tanácstermében és templomában (1114 Budapest, Bocskai út 10.). A centenáriumi délután programja: 16.30: Megemlékezés pályatársakkal. Felleért beszélgetőpartnereink: Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész; Mező Imre zeneszerző, Liszt-kutató; Bence Gábor egyházzenész, karnagy. A beszélgetést Pál Diana, a kelenföldi gyülekezet orgonista kántora vezeti. 18.00: Emléktábla-avatás és hangverseny. A hangversenyen közreműködik Trajtler Gábor és Pál Diana (orgona), valamint a kelenföldi evangélikus gyülekezet ének- és zenekara Bence Gábor vezetésével. HIRDETÉS_________________________________________________________________________________ Pünkösdi rajz- és imádságpályázat gyermekeknek A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyermek- és Ifjúsági Osztálya rajzés imádságíró pályázatot hirdet az Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje - Pünkösd ünnepe témakörben. A gyermekek öt korosztályban pályázhatnak: óvodások, 1-2., 3-4., 5-6., 7-8. osztályosok. A rajzok mérete A/4-es legyen, készítésükhöz színes ceruza, filctoll, zsírkréta vagy festék használható. Az imádságok tetszőleges terjedelemben készülhetnek, olvasható formában kérjük beküldeni őket. A rajzok és imádságok hátulján szerepeljen a mű címe, a pályázó neve, életkora (osztálya), lakcíme, gyülekezetének, illetve oktatási intézményének neve. A pályázó gyermekek legfeljebb három rajzot és három imádságot küldhetnek be, a pályázatok beérkezési határideje: április 27. (péntek). A munkákat a következő címre várjuk: MEE Gyermek- és Ifjúsági Osztály, 1450 Budapest, Pf. 21. A pályázat eredményét honlapunkon május 4-én tesszük közzé. A beérkezett pályaművekből összeállított kiállítást május 12-én Piliscsabán, az országos evangélikus gyermeknapon tekinthetik meg az érdeklődők. Az egyes korosztályokban az első három helyezett részesül díjazásban. Az ajándékok átadása is a gyermeknap keretében történik. Szeretettel várjuk a rajzokat és az imádságokat!
