Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-18 / 11. szám
14 -« 2012. máícius i8: 9 KRÓNIKA Evangélikus Elet Rab lelkek kápolnája ► Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben a történelmi egyházak képviselői múlt csütörtökön felszentelték az ökumenikus börtönkápolnát. A belső tér kialakítása, a szentképek a fogvatartottak keze munkáját dicsérik. Orosz Atanáz görög katolikus püspök, Csomós József református püspök, Palánki Ferenc római katolikus segédpüspök és Sándor Frigyes evangélikus esperes közösen szentelte fel a börtönkápolnát. Az eseményen részt vett többek között Demeter Ervin megyei kormánymegbízott, Panyi Béla megbízott megyei főügyész, valamint a különböző felekezetek világi képviselői és azok, akikért létrehozták a kápolnát, vagyis a rabok. Joó László, az intézet parancsnoka köszöntötte a résztvevőket, a püspököknek és a büntetés-végrehajtás vezetésének megköszönte a kápolna kialakításához nyújtott anyagi segítséget. Emlékeztetett, hogy több évtizedes hiányt pótolnak a kápolna felavatásával. Az intézmény átadásakor, 1902-ben az akkori fogházban református imaház és iskola, valamint római katolikus templom működött. A bezárás pontos időpontja nem ismert (nyilvánvalóan a kommunista hatalomátvételt követően történt). Kiemelte, hogy a kápolna kialakításából a fogvatartottak is kivették a részüket. „Nap mint nap imádkozunk a foglyok lelki üdvéért, szabadulásukért” - jegyezte meg az ünnepi alkalomból tartott sajtótájékoztatón Orosz Atanáz. A görög katolikus püspök szerint a kápolna az üdvösség, a megbánás felé vezető utat jelképezi a fogvatartottaknak, s ennek a nagyböjt idején külön üzenete van. Csomós József emlékeztetett arra, hogy a büntetés-végrehajtással és a megyei rendőr-főkapitánysággal kötött megállapodás alapján vállalták, hogy ha valaki igényli, akár az első éjszakás fogvatartottnak is biztosítják a lelki segítséget. Elmondta azt is, hogy a miskolci börtön más, mint a többi, ugyanis itt a fogvatartottak kilencven százaléka még ítélet előtt áll. A kápolna számukra a külső világot, az isteni szeretetet jelképezheti. Palánki Ferenc kiemelte: rossz útra tévedt emberek vannak itt, a megtéréssel viszont jó útra lehet térni. Isten számára mindenki egyformán fontos. Sándor Frigyes arra hívta fel a figyelmet, hogy az utat tévesztettek belül nagy terhet hordanak. A kápolna olyan hely, ahol imádkozással, beszélgetéssel lepakolhatnak ebből a teherből. Joó László emlékeztetett: az alaptörvény is rögzíti a fogvatartottak lelkiismereti szabadságának, a vallás gyakorlásának a biztosítását. Ezt segíti a most felszentelt ökumenikus kápolna is. Az intézetben átlagosan négyszázötven fogvatartott van, közülük sokan igénylik a lelkigyakorlatot, egyéni lelki foglalkozást. Elesett embereknek ez is reményt nyújt(hat) a szabadulás utánra. M Forrás: minap.hu / Cs. L. Istentiszteleti rend ♦ 2012. március 18. Böjt 4. vasárnapja (Laetare). Liturgikus szín: lila. Lekció: Jn 6,1-15; Ézs 54,7-10. Alapige: Róm 5,12-17. Énekek: 360., 365. Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9. (úrv.) Veperdi Zoltán; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv., összegyülekezés napja) Donáth László; du. 2. előadások Sándy Gyula emlékezete címmel; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (családi) Orodán Krisztina; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol nyelvű, úrv.) Scott Ryll; de. 11. (úrv., szuplikáció) Molnár Lilla; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Szabó Bertalan; Ferencváros, IX., Haller u. 19-21., I. emelet de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; Gát u. 2. (katolikus templom) du. 6. (vespera) Bolba Márta, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. Kovács Viktor; de. fél 11. (úrv.) Kovács Viktor; du. 6. (vespera) Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Egyetemi és főiskolai gyülekezet, XI. Magyar tudósok krt. 3. du. 6. (labirintus istentisztelet); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; du. 6. (zenés áhítat) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. (szuplikáció) Fitos Mónika; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. dr. Agod Anett; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. dr. Agod Anett; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kovács Áron; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kovács Áron; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Soroksár, Otthon Közösségi Ház, Szitás u. 112. du. 2. Győri János Sámuelné; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára. Összeállította: Boda Zsuzsa Eklézsiatörténet- Mária Teréziától a 20. századig Tavaly, advent idején új helytörténeti munka jelent meg Szentesen. Dr. Balázs György nyugalmazott főiskolai docens többéves kutatásának és anyaggyűjtésének eredményeit összegzi A szentesi evangélikus egyház története (1760-1944) című kiadvány. A szerző a II. József 2Ital kiadott türelmi rendelet előtti vallási türelmetlenség időszakában Szentesre érkezett néhány evangélikus család hitéért való küzdelmes helytállásától mutatja be az eklézsia történetét a korszakhatárt jelölő 1944-es esztendőig. A helytörténeti kiadvány nagy erénye, hogy a helyi eseményeket az európai és a magyar történelembe ágyazva, azokkal összefüggésben láttatja: felvázolja Luther Márton kifüggesztett kilencvenöt hittételének európai hatását, a reformáció magyarországi terjedését, szentesi megjelenését. Az evangélikusok Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedeiben jelentek meg Szentesen. Arról nincsenek források, hogy honnan települtek a városba. Mint a kötetből megtudjuk, az első időkben a plébános azt a helyi rendeletet eszközölte ki, hogy a szentesi református lelkész az itt lakó, csekély számú evangélikusnak semmilyen szolgálatot ne tegyen. A váci katolikus püspök utóbb engedélyezte, hogy az evangélikusok a református templomba járjanak, de elrendelte, hogy keresztelés, esketés, temetés esetén fizessék meg a stólapénzt a plébánosnak, és hívják meg a szomszédságban lévő valamelyik evangélikus lelkészt a szertartás elvégzésére. A szentesi egyház az orosházinak lett volna leányegyháza, de az ottani lelkész - Szimonidesz János - nem igyekezett a két testvéregyházat békességben tartani. Arra törekedett, hogy a szentesiek önálló egyházat alapítsanak. (Az 1773. évi összeíráskor a városnak 7249 lakója volt. Ebből 5283 református, 1901 katolikus és 49 evangélikus.) II. József türelmi rendelete után a szentesi evangélikusok első lépésként külön temető nyitását kérelmezték. A vármegye és a Károlyi-uradalom tisztjei által támogatva kijelölték a temető helyét. Az istentiszteleteket (Szimonidesz János három alkalommal jött évente) a református templomban vagy magánházaknál tartották. Az 1818. évi összeírásban 70 evangélikus család szerepelt 206 lélekkel. A gyarapodó lélekszám és igény először imaház felépítését tette szükségessé (1817). Ezt követte a papiak építése. (A régi szentesiek még emlékezhetnek a mai postaépület egy részének helyén álló földszintes épületre, melyben vetőmagbolt, tejivó, festékbolt működött. Ez az épület volt eredetileg az imaház és a papiak.) A szentesi lutheránus egyház 1823- ban vált önállóvá első lelkészének, Molitorisz Lajosnak a beiktatásával. Az őt követő lelkészek sorából kiemelkedik Balassa János (1813-1883), „a szentesi evang. Egyház 38 évig hű lelkésze” amint ez a temetőben ma is meglévő síremlékén olvasható. Lelkészsége idején épült fel az evangélikusok egy tantermes iskolája a hozzá kapcsolt tanítói lakással (1855). Utódja, Petrovics Soma (1843- 1926) „a szentesi evangélikus egyháznak 43 éven át volt hűséges lel-BALÁZS GYÖRGY A SZENTESI evangélikus egyház TÖRTÉNKTK (1709 15)44) iS(pPIPir SfeOU kipásztora”, amint ez az ugyancsak meglévő síremlékén látható. A kötetből megtudjuk, hogy Petrovics Soma teológiai munkássága is jelentős. Többek között Luther Márton Kis kátéjának elfogadott magyar szövege az ő fordítása. A sok irányban tevékenykedő lelkész negyed századon át a Csanád-Csongrádi Egyházmegye esperesi tisztét is betöltötte. Lelkészi szolgálatának legjelentősebb és legmaradandóbb emléke az 1905-ben átadott, neogótikus stílusban épült templom. (A hívők száma a 20. század fordulóján megközelítette, majd meg is haladta az 540 főt.) Balassa Jánossal kezdődően figyelhetjük meg, hogy az evangélikus lelkészek társadalmi szerepe, a város közéletében való részvétele egyre jelentősebb. Petrovics Soma után Botyánszky Jánosról, majd Virányi Lajosról is elmondható, hogy lelkészi tevékenységük mellett a város kulturális és társadalmi életében betöltött szerepük is meghatározó volt. Gyakorta szónokoltak városi ünnepségeken. Az evangélikusok iskolájának tanítói: Saling Géza, Kolpaszky György, Lakatos Emil, Egyed M. Lajos, Macskást Sámuel. Utóbb negyed századon át Huszák József igazgató-tanító és kántor oktatta-nevelte az elemi iskola alsó négy osztályát osztatlan tanítási rendben. (Az iskolát kezdetektől nem csak evangélikus gyerekek látogatták. Az 1940-es évek elején ebbe az iskolába járt a katolikus Őze Lajos, a későbbi kiváló színész is.) A könyv olvasása közben feltűnik, hogy a városban az evangélikus egyházközség nagyobb súllyal van jelen, mint azt híveinek száma indokolná. Ám erre is megvan a magyarázat. A város tekintélyes, vagyonos polgárainak és vezető személyiségeinek egy része egyházához hű evangélikus volt. így a módos Jurenák család, a Sulczok, a Mátéffy család, amelynek egyik tagja, dr. Mátéffy Ferenc 1902- 1918 között a város polgármesteri tisztét is betöltötte. Az egyház egyik megbecsült presbitere volt Molecz Béla gimnáziumi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. E sorok írója nem hallgathatja el, hogy maga is megtapasztalta ennek a vallási közösségnek felnevelő erejét, erkölcsi tartást adó hatását. És nosztalgiával gondol azokra a tartalmas műsoros rendezvényekre, melyeknek főszereplői - Kovács Nelly, Wolf Károly, a később országosan ismert vízilabdázó, Tolcsvay Nagy Béla szentesi református kántor, a Tolcsvay fivérek édesapja, Hankó László, a tragikusan korán elhunyt Hankó Attila színművész édesapja - megelevenednek emlékezetének képernyőjén. A tudományos igénnyel megírt eklézsiatörténet a Szentesi Műhely Füzetek 12. kiadványaként jelent meg. Szerkesztette és a gazdag képanyagot válogatta Labádi Lajos. A műszaki szerkesztésért, a borítóért és a képkidolgozásért Szeri Lászlót illeti elismerés. A kötet megjelenését Szentes Város Önkormányzata támogatta. ■ Bucsány György nyugalmazott középiskolai tanár, szentesi helytörténész Balázs György: A szentesi evangélikus egyház története (1760-1944). (Szentesi Műhely Füzetek 12.) Kiadta a Szentes Városi Könyvtár Nonprofit Közhasznú Kft. és a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára. Szentes, 2011. Ármegjelölés nélkül. Az LVSZ elkötelezetten munkálkodik a nemek közötti egyenlőségért A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) irodája a svájci munkaadók besorolásában megkapta a nemileg semleges díjazási politikát folytató cégek rangját. A szervezet főtitkára, Martin Junge szerint ez fontos lépést jelent, hiszen megerősíti mindazt, amit a lutheránus egyház évek óta tesz a nemek közötti egyenlőségért és a nők egyházban és társadalomban való elfogadásáért. Az LVSZ elkötelezetten munkálkodik a nemek közötti egyenlőség érdekében. A nemzetközi nőnapon, március 8-án az equal-salary nevű svájci szervezet arról értesítette a Lutheránus Világszövetséget, hogy megállapították: a férfiak és nők bérezésének tekintetében a világszövetségnél azonosság tapasztalható. „Örülünk ennek a fontos sikernek, s egyben tudatában is vagyunk annak, hogy az egyházban és a társadalomban sok nő nem lát teret arra, hogy tehetségének és talentumának megfelelő munkát kapjon” - magyarázta Junge főtitkár. „A részvételben ugyanis vagy akadályoztatva vannak, vagy pedig a munkavállalásukhoz és munkavégzésükhöz szükséges feltételek nincsenek meg” - hangsúlyozta Junge a genfi Ökumenikus Centrumban tartott megbeszélésen. Az equal-salary alapítója és vezetője, Véronique Goy átadta a rangot adó kitüntetést, és méltatta az LVSZ egyenjogúságért tett fáradozásait. Az LVSZ a tizenegyedik szervezet Svájcban és a negyedik Genf kantonban, amely ezt a tanúsítványt megkapta. Rudolf Renfer, az LVSZ humánreferense elmondta: reméli, hogy a nemek közötti egyenlőség az LVSZ világszolgálatának mind a háromezer munkatársára vonatkozik, és hogy a tagegyházak is megfontolják ezt a fizetési politikát. M Forrás: LWI, Evangélikus.hu Horváth-Bolla Zsuzsanna
