Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-08 / 1. szám
8 •« 2012. január 8. MELLÉKLET Evangélikus Élet Az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) nem véletlenül tartogatta vízkereszt ünnepére, hogy - egy panorámaoldal terjedelmét kihasználva - ismét részletesebben mutathassa be szolgálatait az Evangélikus Élet olvasóinak. Legutóbb 2009- ben készült hasonló melléklet. Akkor az egyesület centenáriumi ünnepéhez kapcsolódva az elmúlt száz esztendőben végzett szolgálat története került terítékre - mostani összefoglalónk az EKME jelenéről kíván számot adni. Az egyesület vízkereszt fényében végzi szolgálatát, tudván, hogy Isten dicsőségének meglátása nem csupán egy szűk elit privilégiuma, hanem minden ember lehetősége. Bárki találkozhat Istennel, aki hagyja magát megtalálni. A napkeleti bölcsek, a „pogányok” is felismerték a csillagot, hittek az égi jelnek, és így eljutottak a betlehemi jászolhoz. Ama csillaggal az Isten vezérelte a bölcsek útját - önmagához. Hogy azután e „napkeleti” tudósok - hazatérve - bizonyságot tegyenek róla, az emberi létbe alázkodott valódi királyról. Karácsony és vízkereszt tehát nem csupán az öröm és a hálaadás ünnepe, hanem a felelősségre ébredés alkalma is. Isten használni akarja a „megtaláltakat”, hogy minden embernek találkozása lehessen ővele. B. P. M. Lélekszakadva - Misszió és nemzetmentés A fenti címmel tartjuk közgyűléssel egybekötött csendesnapunkat február 18-án, szombaton ío órától 15 óráig a Deák téri gyülekezet nagytermében. Az alkalom meghívott fő előadója Szemerei János, egyházunk missziót felügyelő püspöke. A napra mindenkit sok szeretettel hív és vár az EKME vezetősége. 9 9 * Nyári külmissziói konferenciánkat Piliscsabán, a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban tartjuk július 5-8. között. Meghívott előadónk Ulrike Hansen Tanzániában szolgált misszionárius, a bajor Mission Eine Welt referense, aki kongói munkatársa kíséretében a kultúrák közötti párbeszéd lehetőségéről és az afrikai nők helyzetéről tart beszámolót. A felnőttek konferenciájával párhuzamosan külmissziói gyermek- és ifjúsági tábort szervezünk. * * 9 Az Evangélikus Külmissziói Egyesület szolgálatait a következő bankszámlaszámra küldött adományával támogathatja: 11711034-20804538. Az egyesület életéről további információt kaphat honlapunkon: http://ekme.lutheran.hu, illetve levélben: EKME, 1085 Budapest, Üllői út 24., továbbá szervező titkárunktól, Szirmai Zoltánnétól (e-mail: margit.szirmai@lutheran.hu, mobiltelefon: 20/620-2789). Az Evangélikus Külm Karácsony Kenyában A hangos kacagástól, vidám kiabálástól alig halljuk egymás hangját; mintegy száz kisiskolás gyerek játszik, rohangál körülöttünk. A gimnazisták csoportokba verődve beszélgetnek, nevetgélnek, ismerkednek, vagy régi barátokként üdvözlik egymást. Az özvegyasszonyok és férfiak illendően vitatják meg a nap eseményeit, de időnként felharsanó nevetésük még a gyerekek ricsaját is túlszárnyalja. A gyengék, betegek csendesen üldögélnek a füvön. Az utcagyerekek szokásuk szerint körbejárnak, és kezet fognak, bemutatkoznak a többi résztvevőnek, míg a vendégek igyekeznek feltalálni magukat, mosolyogva váltanak pár szót a társaság különféle tagjaival. Az óriási edényekben, faszénnel fűtött kis tűzhelyeken csábítóan illatozik, gőzölög a már szinte kész ebéd. Több mint kétszázötven ember lakik itt jól hamarosan. Mindenki reménykedve pillantgat a sürgő-forgó szakácsok irányába: mikor hangzik már el az a hívó szó? Nagy tányér rizses hús a menü, helyesebben húsos rizs, de a fejenként tíz dekagramm hús, amelyet szűkös költségvetésünkből kigazdálkodtunk, ritkán látott, pazar fényűzés lesz a társaságnak. Mindannyian együtt vettünk részt a tartalmas délelőtti programon: áhítat, sok éneklés; minden csoport kis műsorral, bizonyságtétellel vagy színdarabbal készült - Jézus születéséről. Nairobi Kawangware nyomornegyedének evangélikus templomában és annak udvarán az immár öt éve minden decemberben megrendezett karácsonyi ünnepségen vagyunk. Mindezt anyagilag az EvanOsztozkodás gélikus Külmissziói Egyesület teszi lehetővé; a szervezést, kivitelezést pedig itt Nairobiban a Heart to Heart Alapítvánnyal végezzük. Ilyenkor meghívjuk az alapítvány által támogatott összes gyermeket és felnőttet - azokat a „kicsiket” akik nem tudják viszonozni a vendéglátást -, és együtt ünnepeljük, hogy Jézus értük is megszületett, és az ő megváltójukként is jött a földre. *99 Nairobiban közeledik a karácsony. December elején véget ért az esős évszak, s a nap most itt, az Egyenlítőtől százötven kilométerre teljes erejével tűz. A növények dúsak és zöldek, a virágok élénkpiros, sárga, kék és narancsszínekben pompáznak. Az otthoni hűvös, ködös decemberi napokra gondolok, a fényfüzérekkel díszített városokra, üzletekre és házakra, az utcai fenyőárusokra, a hatalmas vásárlási lázra. Itt mindennek nyoma sincs. Fenyőt nem lehet kapni - na meg a többségnek úgysem telne rá. Csak néhány üzletben árválkodik egy-egy műfenyő. Az itt élő fehér emberek többsége elutazik, a helyiek pedig, ha csak tehetik, hazamennek vidéken élő rokonaikhoz. „Megyünk kecskét enni!” - mondják várakozással teli tekintettel, és amint alkalmuk nyílik rá, feltolakszanak a távolsági buszokra, melyeken a jegyárak ilyenkor megduplázódnak. A város szinte kiürül; Nairobi kellemesen lakhatóvá válik. Az istentiszteleten sokkal kevesebben vagyunk, mint az év más szakában. Az iszlám lakosságnak a karácsony csupán egy munkaszüneti napot jelent, éppen úgy, mint nekünk az ő nagy ünnepük, a ramadán utolsó napja. A keresztyének azonban a Megváltó születését ünnepük, s talán ezek a külsőségek itt, ebben a szegény, trópusi országban jobban hasonlítanak azokhoz a körülményekhez, amelyek között ténylegesen megszületett Jézus. 9 9 9 A karácsonyi ünnepség tovább zajlik, most izgalmas pillanatok következnek. Ebben az évben először, javaslatomra, megjutalmazzuk a tíz legjobb tanulót az általános iskolások csoportjából. Elismerésnek és buzdításnak szánjuk ezt; szép kis könyvet kapnak keresztyén történetekkel. A gimnazista korosztályból öten részesülnek hasonló elismerésben, az ő jutalmuk egyegy Biblia. 9 9 9 Pár nappal ezelőtt egész napos foglalkozásra hívtuk azt a mintegy negyvenöt fiatalt, akiket a Heart to Heart támogat, jó részüket az EKME segítségével. Szünidő lévén azok is el tudtak jönni, akik távolabb járnak iskolába. Első ízben az augusztusi iskolaszünetben volt ilyen. Akkor kérték, ha lehet, rendezzünk máskor is hasonló találkozót. Témaként mindkét alkalommal a keresztyén értékrenden alapuló életvitel legaktuálisabb területeit választottuk. Augusztusban a kábítószer-használat veszélyei és formái, ezúttal az Isten szerinti, felelősségteljes szexuális élet volt a középpontban. A sok komoly szó és sok vidámság után a fiatalok most már nemcsak azt kérték, hogy máskor is szervezzünk csendesnapot részükre, hanem egyikük bátran megkérdezte: „Nem lenne lehetőség esetleg egy néhány napos táborra?” Mivel részvételi díjat semmiképp sem tudnának fizetni, így jelenleg tábor szervezése szóba sem jöhet. 9 9 9 Közben elkészült az ebéd, tányérosztás, sorban állás van, a szakácsok adagolják a gőzölgő ételt. Egyik vendég csodálkozva kérdi: „Hát kanalat nem kapnak?” Azt bizony nem, hiszen otthon is kézzel esznek. Alig pár hónapja annak, hogy az étkezési programban részt vevőknek kanalakat vettünk, azóta tanítjuk, szoktatjuk a gyerekeket a használatára. 9 9 9 Minden az étkezési programmal kezdődött. Több mint öt évvel ezelőtt, mikor ebben a nyomornegyedben megismertem azt a harmincöt - hat és tizennyolc év közötti - árva gyereket, akikről azt hallottam, hogy ebéd nélkül, gyakran napi egyetlen szűkös tányér ételen töltik napjaikat, az EKME- hez fordultam. Tudnánk-e segíteni? Akkor azonnal rendelkezésre állt a fedezet a heti két alkalommal való ebédosztásra. Szakácsnak két utcagyerekből - segítségünkkel - rendezett, komoly fiatalemberré vált fiú jelentkezett, s a harmincöt árva kedden és csütörtökön részesülhetett ízletes főztjükből. Otthoni beszámolóim eredményeként annyi adomány érkezett erre a célra, hogy hamarosan heti öt ebédet tudtunk biztosítani a gyerekeknek. A közös étkezések nyomán a kis csapat egykettőre összekovácsolódott. A vasárnapi iskolások száma megduplázódott, a gyerekek elhozták az istentiszteletre testvéreiket, nevelőszüleiket. Az évek folyamán sok-sok keresztelő, konfirmáció zajlott. Annyira megnövekedett a gyülekezet, hogy a misszionáriusok által egykor épített templomot bővíteni kell. 9 9 9 Most az étkezési programban részt vevő gyerekek kórusa énekel. Sokkal többen vannak harmincötnél, hiszen a kisebb testvérek is beálltak az énekkarba. Szünidőben ők is eljönnek ebédidőben nagyobb testvéreikkel, remélve, hogy nekik is jut valami. Több ételt nem tudunk kiosztani nekik, de az idősebbek megosztják adagjukat kicsi öccsükkel, húgukkal, szeretettel etetik őket, mint madár a fiókáit. A gyerekek szépen énekelnek Jézus születéséről. 9 9 9 Ha a Heart to Heart - az EKME jelentős hátterével - nem tenné lehetővé számukra, hogy iskolába járhassanak, és nem nyújtana rendszeres étkezést, többségük egész nap az utcán csellengne, azzal az egyetlen céllal, hogy bármiféle módon némi élelmet szerezzen magának. Az ilyen árva gyermekek kimondhatatlan testi és lelki veszélyeknek vannak kitéve. 9 9 9 „Ki akar segíteni nekem egy kicsit?” - kérdezem az ének befejeztével. Tolakodás kezdődik, ki ne szeretne segíteni Beátának? Az özvegyasszonyok ajándékát kell behordani a templom melletti kis szobába. Nyolcvan csomagot készítettünk el Zolival, mindegyikben lapul két kilogramm kukoricaliszt, fél kiló zsír, fél kiló só és egy nagy darab mosószappan. Értékes karácsonyi ajándék, egy magyar család adományának köszönhetően. 9 9 9 Ezek az özvegyek óriási szegénységben élnek, munkájuk nincs, gyakran súlyos betegek. Az ügyesebbek ékszerek, kis ajándéktárgyak készítésével igyekeznek fenntartani magukat, melyek eladásában magam is segítek. Mikor hazamegyek, minden alkalommal viszek belőlük, ismerőseink és számos gyülekezet nagy örömére. A segítségnek ezt a formáját szeretem a legjobban: nemcsak kapnak, hanem adnak is. 9 9 9 A karácsonyi ünnepség lassan a végéhez közeledik. Befejező énekünk messze száll: „Christ the Saviour is born, Christ the Saviour is born” - „Krisztus, a Megváltó megszületett, Krisztus, a Megváltó megszületett.” Mindannyiunk Megváltójaként. És azonosult a nélkülözőkkel, a betegekkel, a gyengékkel. Nekünk pedig azt mondta: „Ha mindezeket megtettétek akárcsak eggyel is e kicsinyek közül, velem tettétek meg!’ ■ Bálintné Kis Beáta A kis testvér is eljött Ma bőven jut a tányérokra mindenből... Az asszonyok kórusának főpróbája
