Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-29 / 4. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. január 29. »- 13 MÉG HOGY NEM LEHET MOZGÓSÍTANI A GYÜLEKEZETEKET?! EVANGÉLIKUS GYŰJTEMÉNYI SZEMLE Hódít a T ízparancsolat Ezrek adják elő - tízezrek hallgatják lelkesen ► A tíz ige vagy Tízparancsolat elsőként Mózes második könyvének (Exo­dus) 20. fejezetében, az 1-14. versben olvasható. Ennek alapján készült az a poporatórium, amelynek ősbemutatója 2010. január 17-én volt a dortmundi Westfalenhalléban, közel tizenhétezer néző előtt. Az elő­adásban mintegy háromezer szereplő működött közre. A kirobbanó sikerű modern musical sikersorozata azóta is folytatódik. Ennek egyik titka az, hogy színpadra állítása sokakat megmozgat: régiónként négy­ötszáz fős városi énekkarok készülnek fel külön is az együttes ének­lésre. A felkészülés és az előadás hatalmas közösségi élmény szerep­lőnek, nézőnek egyaránt. A modern popzene stílusában kom­ponált oratórium muzsikáját, illetve a tizenkilenc éneknek a szövegét Die­ter Falk, a forgatókönyvet Michael Kunze írta. A gigantikus, klasszikus té­májú oratórium bibliai történeteket fűz össze, de igyekszik megfelelni a műfaji követelményeknek is. A latin oratórium szó eredetileg az imádság házát jelölte. A zenei forma­tan szerint drámai, többrészes kom­pozícióról van szó, legtöbbször - ez esetben is - lelki cselekménnyel, tartalommal, több szerepélővel, kó­russal és zenekarral. Ez a 21. századi popfeldolgozás azt a hatalmas teret változtatja át a hangok templomává, az imádság házává, ahol a dallamok éppen felcsendülnek. Vá­rosi sportcsarnokokat, művészeti elő­adótermeket, olykor magát a szabad te­ret, amelynek kupolája a kék égbolt. Száz kórus együttese A dortmundi ősbemutató 2010-ben volt. A Németországi Protestáns Egy­ház (EKD) és a Creative Kirche moz­galom 2012-ben - Berlin, Drezda és más helyszínek után - további nagy­tesen az Úr hangja is. A nagyszabá­sú mű fináléjában a Tízparancsolat egyetemes parancsolatban summá­­zódik. Ez pedig a szeretet, amely az emberség szülője. Az egyes énekek a nagy történel­mi exodust, a szolgaság házából, Egyiptomból történt kivonulást idé­zik fel, illetve annak fontosabb állo­másait: a megálló vízfalak között a tengerfenéken száraz lábbal való át­kelést, az égő csipkebokor titokzatos csodáját, a nép meggondolatlan láza­dását Mózes ellen, Áron fellépését, a fáraó csalódott alakját, a csapásokat. De felidéződik a Cippórának, Mózes későbbi feleségének adott ígéret is, az­tán a véres éjszaka, amikor a halál an­gyala csak a vérrel megkent kapufél­fák népét kímélte meg, és a kivonulás, aztán a pusztai próbatételek között a tikkasztó meleg átka, a szomjazás meg az éhezés s a fizikailag kimerítő erőltetett menetelés a sivatagban. Majd az aranyborjút imádó nép tra­gikus tévedése, végül a Tízparancso­lat átadása Mózesnek. Roppant érdekes a darab előadá­sának betanítása. Mivel hatalmas nek, s amely tízezreket ragad magá­val. A poporatóriumról kezdetben még nem volt szó. Aztán egyre inkább körvonalazó­dott a Tízparancsolat témája. Nekem gyermekkori élményem volt a legen­dás hollywoodi film, amelyben Mózest Charlton Heston alakította, a fáraót meg Yul Brunner. Az is motivált, hogy keresztyén családban nőttem fel, aktívan részt vettem az egyházi ifjú­sági munkában. A Tízparancsolat olykor »fekete kenyérnek« tűnt szá­momra, mégis meghatározta életem keretét, irányát, súlypontjait. De hogyan lehet ezt elénekelni? Nagyon izgatott a feladat. Azonnal nekiálltam komponálni. Ám libret­­tista még nem volt sehol. Végül is rá­akadtam a hamburgi Michael Kun­­zéra, akit Mózes és a Tízparancsolat témája mindig is foglalkoztatott. Tö­kéletes szinkronban voltunk, így született meg a darab tizenkilenc dala zenekarra és néhány szereplőre. Két gyermek is szerepel benne, ők a mesélők. Kétezer-ötszáz kórustaggal kezdtem el a betanítást, a szimfoni­kus zenekar hatvanfős volt.” „Kicsit nagyon megtelt a mannheimi sportcsarnok temploma” városokba is elviszi a Tízparancsolat musicalváltozatát: Hannover, Düs­seldorf következik a sorban. A darab Észak-Rajna-Vesztfáliá­­ból indult hódító útjára. Két éve itt csaknem száz gospel-, pop-, egyházi és ifjúsági kórus „lelkesedett be” a dara­bért, amely a Szentírás és a világiroda­lom egyik legizgalmasabb történetét dolgozza fel. Mózes Isten megbízásá­ra Izrael népét kivezeti a szolgaságból az ígéret földje felé. Csapások soro­zata után engedte meg az egyiptomi fáraó, hogy a rabszolganép elinduljon Istentől kijelölt útjára, hazája felé. A sás-tengeri átkelés után jön rá Mózes arra, hogy komoly életszabályok nél­kül a szabadságba vezető út ered­ménytelen lesz, haza helyett a semmi­be fog veszni az út és a nép is. Ezért adja Isten a Tízparancsolatot, s formál a segítségével népet a lázadókból. A sztori és a közösség A főszerepet Mózes és felesége, Cip­­póra alakítja, de ott van velük Áron főpap is, Isten angyala, és természe­kórus szerepel minden alkalommal, ezeket négy-ötszáz fős városi próbá­kon készítik fel, majd az előadás előtt pár nappal összeénekeltetik a ré­giónként három-négy nagy létszámú csapatot - az előadáson aztán szin­te minden alkalommal két-három­­ezer fős kórusok szólalnak meg. Hal­latlanul nagy munka, önfegyelmet igénylő odaadás az összeénekeltetés is, amely egyszersmind jó alkalom a közösségi érzés kialakítására. A komponista vallomása Az 1959-es születésű komponista, Dieter Falk a siegeni Protestáns Gimnáziumban tanult, majd a köl­ni zeneművészeti főiskolán diplo­mázott. Műve megalkotásáról így vall: „2008 márciusában többen felkerestek a Vesztfáliai Protestáns Egyházból, s arra kértek, hogy va­lamilyen nagy művel rukkoljak elő, tekintettel arra, hogy 2010-ben a Ruhr-vidék adja Európa kulturális fővárosainak egyikét. De olyan da­rab legyen, amelyben ezrek énekel­A nyolcvanperces darab azóta valóban sokakat magával ragadott - zenekedvelőket, a modern musi­cal rajongóit, fiatalok tömegeit, de nem csak őket. CD-n, DVD-n száz­ezrek lettek, lehetnek részesei a nagy közösségi imádságnak, az el­énekelt szabadítástörténetnek, a szájról szájra, fülből fülbe adott Tízparancsolatnak a poporatóri­um jóvoltából. Az idei nagyvárosi bemutatókat hirdető plakátokon ilyen feliratok vonzzák a szemet: „Klasszikus té­ma popra”, „Szerelmi történet egy nép történelmébe szőve”, „Tömeg­kórus és musicalszólisták tökéletes egysége”. Vannak, akik akkora jövőt és sikert jósolnak a modern oratóriumnak, mint a Macskák című musicalé volt. Jó lenne, ha a Tízparancsolat való­ban ennyire meg tudná hódítani a szíveket, egy icipicit jobb lenne tő­le a világ is... ■ Dr. Békefy Lajos Forrás: evangelisch.de Az információs társadalom új lehetőségekkel, de új igényekkel s ehhez kap­csolódóan új feladatokkal is szembesíti gyűjteményügyünket. 2011. november 23-án Gyűjteményi anyagok digitalizálása - hosszú távú megőrzés címmel egyházunk Gyűjteményi Tanácsa nyilvános ülést tartott, ahol e kérdéskört járták körbe a résztvevők. A digitalizálás problémaköre magában foglalja a megőrzés szakszerű módját az állományvédelmi szempontok figyelembevé­telével - mind a hagyományos (papíralapú) dokumentumok, mind a már ele­ve digitálisan keletkezett tartalmak esetében valamint a hozzáférhetővé tétel, a kutathatóság módjának kérdését is mindkét esetben. A digitalizálás feladatai az evangélikus gyűjteményekben ► Az evangélikus gyűjtemények - levéltárak, könyvtárak, múze­umok - az információs társada­lom fejlődésével az utóbbi évek­ben új feladatokkal kerültek szembe. Egyre több dokumen­tum és műtárgy érhető el világ­szerte digitális másolatok formá­jában, s ezzel a folyamattal az egyházi gyűjtemények is igye­keznek lépést tartani. A helyzet áttekintése érdekében a Gyűjte­ményi Tanács novemberi ülésén hangzottak el javaslatok, s ezek közül foglaljuk össze az informa­tikus szemével megfogalmazott tanácsokat. A 2017., jubileumi évre történő felké­szülést célzó reformáció.500 program keretében a reformációi emlékbi­zottság az utóbbi években számos ré­gi könyv és folyóirat digitalizálását in­dította el. Az Evangélikus Országos Könyvtár szakmailag és anyagaival támogatja e munkát. Az emlékbizott­ság egyháztörténeti munkacsoport­ja összeállította azon művek listáját, amelyeket 2017-ig az evangélikus egyház digitalizáltat és interneten in­gyenesen közzétesz. Az eddig elké­szült anyagok a Magyar Evangélikus Digitális Könyvtárban (MEDK) érhe­tők el, a http://medk.lutheran.hu cí­men. Az MEDK végső formájában tar­talmazza majd a magyarországi evangélikusokkal kapcsolatban 1800-2010 között írt teológiai és történeti műveket. Az Országos Széchényi Könyvtár, a Luther Kiadó vagy mások által digitalizált, 1517- 1800, illetve 1800-2010 között írt műveket linkekkel kapcsoljuk be az MEDK-ba. A digitalizálás első hullámában többek között Payr Sándor és Zsilinszky Mihály műve­it, illetve a Credo folyóirat számait, valamint a Magyar protestáns egy­háztörténeti adattár köteteit dol­gozták fel, a második hullámban egyházjogi és gyülekezettörténeti monográfiák, névtárak, valamint az Evangélikus Egyház és Iskola, illetve az Evangélikus Theologia című folyó­iratok számai kerültek sorra. A digitalizálás munkáját az Ar­canum Kft. végezte, kiváló minőség­ben. A későbbi digitalizálási felada­tokat is professzionális módon célsze­rű megoldani felkészült, szakoso­dott vállalkozás megbízásával vagy a megfelelő infrastruktúra házon belüli kialakításával. Mindez azonban sok­ba kerül, ezért célszerű megalkotni a teljes gyűjteményi körre vonatko­zó, hosszú távú digitalizálási straté­giát - ki, mit, hogyan digitalizáltat és gyűjt -, és ennek alapján ütemezni, összehangolni a feladatokat, illetve a rendelkezésre álló anyagi forrásokat. A digitalizálás magas költségei miatt fontos, hogy a gyűjtemények ne csak a nyomtatott vagy kéziratos THESAURUS £ ét f 7 m Hfjr t'-mn ' Rovatgazda: Kovács Eleonóra dokumentumokat gyűjtsék, hanem a digitálisan elérhető és/vagy digitáli­san keletkező dokumentumokat is, hogy ne kelljen a digitálisan készülő dokumentumokat újradigitalizálni, mert ez felesleges és drága! Meg kell azonban szervezni, hogyan jut­nak el az eredeti digitális dokumen­tumok a gyűjteményekhez. Első lépésként az evangélikus gyűjteményeknek kell meghatároz­niuk azt, hogy milyen digitális anya­gokat kívánnak gyűjteni: a levéltár gyűjthetné a közegyházi ülések jegy­zőkönyveit a teljes gyülekezeti és in­tézményi, testületi körre vonatkozó­an. (A digitális iktatott anyagok nagy része is idővel levéltári anyag­gá válhat.) A könyvtár gyűjthetné az egyházközségi és intézményi kiadvá­nyokat. A múzeum gyűjtőkörébe tartozhatna például a képek (fotók) gyűjtése. Egyházi eseményeinkről renge­teg fénykép készül, sok közülük meg­található az Evangélikus Élet archívu­mában vagy honlapunkon, de az egyházkerületeknél is, hiszen az egy­házközségi eseményekről sok esetben a püspöki hivatalok készítenek felvé­teleket. Fontos feladat a megfelelően válogatott digitális fényképekből egy olyan archívum létrehozása, amely médiamunkásaink rendelkezésére áll, de akár a világi média dolgozóit is képes kiszolgálni. Meg kell határoz­ni a metaadatok körét is, amelyek ah­hoz szükségesek, hogy a használók jól tudjanak majd keresni a digitalizált dokumentumok között. Célszerű lenne bevezetni valami­lyen kötelespéldány-rendszert a di­gitális dokumentumokra vonatkozó­an, megfelelően motiválva a gyüleke­zeteket és intézményeket, hogy ne fe­ledkezzenek meg az állományok be­küldéséről. Az összegyházi elfogadás érdekében szükséges lenne mindezt minél több fórumon megvitatni, hogy a potenciális gyűjteménygyara­pítók ne tehernek tekintsék az állo­mányok beküldésére vonatkozó kö­telezettséget, hanem érezzék, hogy értékeink hosszú távú megőrzéséhez járulnak hozzá. A digitalizálás és az állományok gyűjtésének megszervezése közben azt is át kell gondolni, mit kezdenek majd a gyűjtemények a digitális anyagokkal. Mit és milyen körben fognak majd használni: mit célsze­rű - ismeretterjesztő szándékkal - bárki számára hozzáférhetővé ten­ni, mire lesz szükségük a kutatók­nak, és melyek a csak belső egyhá­zi használatra megőrzendő doku­mentumok. ■ Bogdányi Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom