Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-06-17 / 24. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 77. évfolyam, 24. szám ■ 2012. június 17. ■ Szentháromság ünnepe után 2. vasárnap Ára: 250 Ft „Komoly kapcsolatom van „Az volt a kérdés, hogy egy nagyon is nehéz „Ezeknek az embereknek élete a szolgálat. Megosztó ige !► 2. oldal Istennel. Állandó ez helyzetből, egy nehéz politikai örökségből hogyan De mi sem áll távolabb tőlük, mint a pejoratív Forrássá válni !► 3. oldal a párbeszéd, amely gyakran lehet alapjaiból felépíteni az egyház szervezetét, értelemben vett szolgalelkűség. Urak ők fejet, térdet Hol van Ábel, a testvéred? !► 4. oldal a zenén keresztül történik.” megújítani intézményrendszerét és hitéletét.” hajtva, fekélyes sebet gyógyítva, cella mélyén vacogva." Akik minden évben találkoznak !► 6. oldal A barokk zene varázsa Az egyházi ingatlanrendezés húsz éve Lutheránus légkör Tűnődés a végekről !► 8. oldal 4. oldal !► 5. oldal az első keresztény film- és könyvvásáron ^ 9. oldal Melléklet: ÚTITÁRS - magyar evangéliumi lap Erős vár keleten Százötven éves a kölesei anyaegyházközség ► Ésszerű magyarázat nemigen van rá, miért tudtak - a környék egyedüli evangélikus gyülekezeteként - megmaradni... Először csak idénymunkára érkeztek Zemplén, Sáros és Abaúj vármegyéből, Szepesből a helyi földesúr, Kölcsey György intézkedései nyomán. A pestisjárványt követő betelepítés 1764-től 1808-ig tartott, ám oly nehezen szakadtak el felvidéki kötelékeiktől, hogy egy darabig még hazajártak feleségért. De Kölesében is közösséget alkottak. Eleinte egy-egy háznál jöttek össze, hogy a tót nyelvű tanítást együtt hallgassák, mígnem 1808-ban elérték, hogy Nagykároly leányegyháza lehessenek. Szekéren, lóháton jártak a háromnyelvű - magyar, német, szlovák - istentiszteletre, úrvacsorát venni az ötven kilométerre fekvő (ma Romániához tartozó) városba. Fordulatot Mádai Károly szuperintendens 1861-es látogatása hozott, aki egyházlátogató körútja során önállósodásra biztatta a kölesei evangélikusokat. így alakult meg 1862-ben az egyházközség, mely első lelkészének Mikler Sámuelt választotta. A mintegy kétszáz hívet számláló közösség hamarosan templom- és parókiaépítésbe kezdett: 1867 márciusában tették le Isten házának alapkövét, tíz évvel később tornyot építettek hozzá. A százötven éves Kölesei Evangélikus Egyházközség múlt vasárnapi hálaadó istentiszteletén dr. Fabiny Tamás püspök idézte meg a helyi történelmet, méltatva a hitüket, hagyományaikat híven megtartó elődök helytállását. Jövőnk az iskolapadban „Ez az ünnep mégsem az emberekről szól, hanem az Úristenről” - hangsúlyozta igehirdetésében az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője a kölesei templom szószékén. Fabiny Tamás hozzátette: „A múlt arra a reménységre kötelez bennünket, amit Isten előkészít a számunkra: vagyis nemcsak múltunk, hanem jövőnk is van.” Nem tudjuk pontosan, mit mondott 1861-ben a későbbi püspök, Mádai Károly Kölesében, de bizonyosan neki is a jövőbe vetett hitről kellett szólnia. E nélkül errefelé nem is lehet létezni... A fogyatkozó falvak vidéke ez, ahol három község ad ki összesen 290 iskolást. Mégis, a kis Túr ölelésében fekvő Kölesében, ahol a reformátusokon kívül a görög és a római katolikusoknak is van templomuk és egyházközségük, 350-370 evangélikus gyakorolja a hitét. Sőt a róluk gondoskodó Melich Mihálynak a szórványban is akad dolga bőven. Nemcsak a két közeli városban - Mátészalkán és Fehérgyarmaton - tart istentiszteletet, de a határ menti „legszélső” faluban, Tiszabecsen is.- Hogyan maradtak meg itt evangélikusnak? Az erős identitás a magyarázata mindennek - válaszolja Melich Mihály magától értetődően, hozzáfűzve, hogy a hagyomány megtartó erejének itt különösen nagy jelentősége van. # * * S mert nem feledik a múltat, a százötven éves jubileum alkalmából kézenfekvőnek tűnt újra felállítani azt az országzászlót, amelyet eredetileg 1934 pünkösdjén állíttatott az evangélikus egyházközség, s amelynek valamikor a hatvanas években veszett nyoma... A magyar nemzetnek hallatlan veszteségeket okozó trianoni szerződést követően 1928-ban, Szent István ünnepén állították fel az első, „így volt, így lesz” feliratú, félárbocra engedett címeres lobogót Budapesten a nemzeti gyász kifejezésére. Ezután számos településen emeltek országzászlót. Kölesére 1934-ben, a gyülekezet akkori lelkészének, Szelényi Endre Aurélnak a közbenjárására érkezett meg a Címeres Országzászló Bizottságtól az a gyapjúzászló. Az árboc Romániából jött - emlékezett a történelmi tényekre beszédében dr. Tdki Attila, a térség országgyűlési képviselője, aki a „szobakurucok és szalonirredenták” ténykedése helyett Kölcsey Ferenc országgyűlési követ munkásságát idézte meg. Az egykori evangélikus iskola előtti téren felállított országzászlóemlékmű avatásán Fabiny Tamás így kezdte beszédét:- Nagyon jókor és jó helyre került ez az országzászló. Jókor, mert emlékeztetnünk kell a fiatalságot arra, milyen múltunk van. De emlékeztet az országzászló arra is, hogy ne csupán a múltba Tévedjünk, de tegyünk meg mindent határon túl és innen azokért a testvéreinkért, akik bajban vannak, nyomorúságok közepette élnek. És jó helyre került ide, az evangélikus gyülekezet kertjébe... A közadakozásból emelt országzászló talapzata egy vár fokára, bástyára emlékeztet - mutatott rá a püspök: „Az evangélikus köszönés pedig így hangzik: Erős vár a mi Istenünk! Ami pedig a felette lengő nemzeti lobogót illeti, az nemzeti büszkeségre és gyászra egyformán emlékeztet bennünket.” A szentelési liturgiában részt vett valamennyi helyi egyházközség papja - Halinda Gyula görög katolikus, Ruszki Gábor római katolikus, Gyöngyösi Szabolcs református lelkész -, továbbá Gödri Alpár, a romániai lutheránus egyház szatmárnémeti gyülekezetének lelkésze és a százötven éves Kölesei Evangélikus Egyházközség nyugalmazott lelkipásztora, Lábossá László. ■ Veszprémi Erzsébet ■ Ribár JÁNOS Sokféle jelzőt lehetne használni egyházi iskoláinkra, de álljon itt helyettük az alapvető igazság: az iskola a jövő záloga és reménysége. Egy adott település jövője, az egész ország jövője, a nemzet jövője áll iskoláin. Éppen ezért a politikai hatalom - a helyi és az országos - bölcsessége azon mérhető le, hogy mennyi anyagi és szellemi erőt fordít az iskolaügyre, kezdve az óvodától egészen a felsőoktatásig. Mert az óvoda és az iskola falai között - egészen a legfelső szintig - az adott településnek és az egész országnak a jövőjét tapogathatjuk ki. Abból, hogy mit képvisel egy tantestület, hogyan fogadják azt a szülők, és mennyire fogékonyak a gyermekek az oktatásra és a nevelésre... Egy nemzet, egy ország, egy település vezetőinek bölcsessége, jövőt akarása fejeződik ki abban, miként bánnak az oktatási intézményekkel, mennyire teszik lehetővé, hogy ne filléres gondok - beázó tetők,, pergő vakolat, elavult fűtésrendszer, rossz nyílászárók, dőlni akaró kémények, nyikorgó székek és hasonlók - nyomasszák az intézmény vezetését, hanem adassanak meg minden tekintetben a kielégítő körülmények, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Mert nem mindegy, milyen szárba szökken a mag, és milyen gyümölcsöt terem. Az iskola nemcsak a jövő záloga, hanem a jövő reménysége is. Nagyon fontos az anyagi biztonság és a kielégítő technikai környezet, de nem feledkezhetünk meg a szellemiekről sem, amelyeknek prioritást kell adnunk, éppen a nemzet jövője miatt. A pedagógustársadalom tagjai a régi idők aranyásóihoz hasonlítanak, akik szívós erőfeszítéssel valódi értékek, kincsek után kutakodtak. Itt most természetesen a nemzet, az ország, a település gazdagításáról van szó, ezért valódi közérdek a pedagógusok számára is elfogadható életkörülményeket teremteni. Hogy kedvük, erejük, lelkesedésük legyen helytállni a katedrán, és hogy be Lökhessék hivatásukat Isten akarata szerint. Nincs kétségem afelől, hogy a szaktanárok mindent megtesznek a tudományukban fellelhető információk átadásáért, ugyanakkor áldássá válik, ha ezt a fáradozást a Szentírás ismerete koronázza és szenteli meg. Mert „a nevelés egyidős az emberiséggel” és már az idők kezdetén Isten iktatta be az embervilág valóságába az oktatást, nevelést. Ennek a legklasszikusabb - és ezért a legfontosabb - forrása a Szentírás, amelynek lapjain nem pusztán emberi bölcsesség korhoz kötött megnyilvánulásai olvashatók, hanem a szent Isten örökéletű kijelentései. Amikor tehát iskoláról, tanulásról, nevelésről van szó, akkor az emberi élet teljességéről van szó. Mózes nem is egy helyen - Isten utasítására - azért beszél a törvény tanulásáról, mert „azok cselekvése” biztosítja az életet. ,Mostpedig Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és döntésekre, amelyekre tanítalak benneteket, és cselekedjetek azok szerint, hogy élhessetek...” (sMóz 4,1) Ugyanitt így folytatódik a kinyilatkoztatás: „Ismertesd meg azokatfiaiddal és unokáiddal is” (4,9c). Az örök érvényű Tízparancsolat után az Úr Jézus tovább finomítja a tanulnivalókat, amikor az emberi életet még inkább élhetővé tevő fogalmakat vezet be és helyez a szívünkre. Olyanok hangoznak el részéről, mint irgalmas-Amikor tehát iskoláról, tanulásról, nevelésről van szó, akkor az emberi élet teljességéről van szó. ság szelídség alázat és mindennek következménye, a békesség (Mt 9,13; Mt 11,29). Jézus nyomában fogalmazza meg Pál apostol a Szentlélektől kapott híres tételét a lélek gyümölcséről, mert ez a gyümölcs teszi zamatossá az ember mindennapi életét: „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség türelem, szívesség jóság hűség szelídség önmegtartóztatás” (Gál 5,22) Az értelmünket célba vevő tudomány mellett, íme, a lelkünket (és ezáltal emberi életünk teljességét) célba vevő szent tudománynak is ott kell lennie az iskola falai között. Pál apostol azt a lelki helyzetet is leírja, amelyből hiányoznak ezek a lelki értékek, és olyan életromboló fogalmak kerülnek előtérbe, mint a házasságtörés, tisztátalanság, viszálykodás, civakodás, féltékenység, széthúzás, irigység stb. (bővebben: Gál 5,18 kk.). Olyan iskola tehát a jövő záloga és reménysége, amelyben az értelmet gazdagító tudást és a lelket minőségi életre képessé tevő bibliai lelkiséget adnak tovább megfelelő körülmények és feltételek között. Ennek megvalósítása eredményezi a személyiség pozitív fejlődését, ahogy azt a Példabeszédek könyvében olvassuk a pozitív személyiségről: „Adj a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, és ö gyarapítja tudását!” (Péld 9,9) Ők a nemzet, az ország, a település és az egyház ama „élő kövei”, akikről Péter apostol beszélt első számú levelének 2. fejezetében: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá” (2,5), azaz hazává, nemzetté, egyházzá, családdá. S hálaadással mondhatjuk, hogy ehhez az építkezéshez Jézus Krisztus személyében megvan a szükséges alapkő. Hozzá kell igazodni, és rendeződnek a dolgaink létezésünk minden szférájában. Ez az iskola a jövő záloga és reménysége, és adja meg a kegyelem Istene, hogy mindannyian jó tanítványok lehessünk! A szerző evangélikus lelkész, a Nyugat-békési Egyházmegye nyugalmazott esperese
