Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-06-03 / 22. szám

8 ■m 2012. június 3. PANORÁMA Evangélikus Élet „Drága Jancsi!” Ünnepi lepkék a mendei májfákon ► A pünkösdi sokadalom jegyében telt május 27-28-a a szentendrei skan­zenben. A rendezvény egyben a szellemi kulturális örökségek máso­dik nemzetközi találkozója is volt. Bemutatkozott valamennyi hazai csoport, amely felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti listá­jára, valamint - vendégként - Bulgária, Albánia és Törökország egy­­egy hagyományőrző együttese. Még a fesztivál előtt, május 26-án tar­tották a Pest megyei Mendén az örökségelemek szakmai közösségi fórumát, s ennek keretében a külföldi és belföldi résztvevők megte­kintették a mendei templomdíszítés szokását is. Néhány évtizeddel ezelőtt a kapcsolat­­tartás fő formája a kézzel írott levél volt. Ma már ez retró. A levelezés mint „rítus” kiveszett mindennapjainkból, betűkanyarítás helyett pötyögünk a klaviatúrán, a képeslapválasztás, cím­zés, bélyegnyálazás aktusát is hanya­goljuk, hiszen csak a „Küldés” gomb­ra kell kattintanunk... Régi leveleket olvasni tehát már csak ezért is izgalmas - hát még ha a címzettjük történetesen Pilinszky Já­nos. A levélírók hol anyáskodón aggó­dó, hol játékosan feddő, hol írásra ösztönző soraiból kirajzolódik a költő mint ember; aki jól teszi, ha eszik (ahogyan erre Nemes Nagy Ágnes - a későbbiekben csak NNÁ - több ízben felhívja figyelmét), és még inkább jól te­szi, ha nem iszik (miként erre orvos ba­rátja, Wiener Pál vagy a rajongásig sze­retett amerikai színésznő, Sheryl Sut­ton rávilágít). A dohányzás szervesen hozzátarto­zik Pilinszky alakjához. Arra senki sem kéri, hogy a cigarettát tegye le; az olyan volna, mintha arra kér­nék, legyen szíves, és ne írjon több verset. A kö­dös, folyton szökő anyag - ahogy a jelenlét lehe­tetlensége - vele jár. Ver­seinek formájára azon­ban nem telepszik rá a füstköd, költészetét vég­letekig letisztult, lecsupa­szított sorok jellemzik. Az Új Forrás Kiadó által megjelentetett, Levelek Pilinsz­­kynek című kötetből megtudhatjuk, hogyan vélekedtek ezekről a sorokról Pilinszky rokonai, barátai, sors- és kortársai. Hogyan biztatták, kritizálták, hogyan viszonyultak ahhoz a „lírai én”-hez, aki magát örök idegenként de­finiálja itt, a földi létben, s ahhoz a „pró­zai én”-hez, aki fényes nappal is sötét szobában kuksol. Maguk a levelek tíz évig kallódtak, mire napvilágra kerülhettek. Ugyanaz a Hafher Zoltán volt a dokumentumok gondozója, válogatója, széljegyzete­­lője, aki Pilinszky összegyűjtött leveleit is szerkesztette ’97-ben. 2700 levélből (!) 240-et válogatott be többek között Bende József műfordító és Pilinszky unokaöccse, Kovács Péter segítségével. A levelek ereje intimitásukban rej­lik: ahogy „lejancsizzák” a katolikus költőt, ahogy ironizálnak magának - valóságával, ahogy mohó szeretettel követelik azonnali megjelenését... Nagy, ágas-bogas háló képződik a le­velek által Pilinszky körül, aki meg csak hallgat. Figyelembe véve a költői élet­művet nem is lehetne hívebb „a kutya­ólak csöndjéhez” a kötetkompozíció. Mégis, mások levelei által megjelen­nek előttünk életének fontosabb ese­ményei, így édesanyja vagy nővére ha­lála, nősülései, utazások (ezek közül a legmeghatározóbb a pár hónapos ró­mai tartózkodás költő barátjával, 7o/­­dalagi Pállal), különböző vers- és kötetmegjelenések. Ez utóbbiakra persze részletesebb életrajzot bújva is rátalálhatunk, na de arra az NNÁ ál­tal rajzolt kecses kézfejre, mely Pilinsz­ky gesztikulációját hivatott illusztrál­ni, már bajosan! Ilyen finomságok, ínyencségek tárháza a kötet. Ám nem csak Pilinszkyt ismerjük meg jobban a levelekből: megelevene­dik előttünk az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek egész szellemi közege Aczél Györgyöstül, MSZMP-üdülőstül, emigrációstul. És persze lágerekkel, fül­ledt, fullasztó hallgatással terhelten „a szenvedés szűk, lassan hömpölygő erén” (Németh László, 9. levél). Külön figyelmet és megbecsülést érdemel­nek az „egy szem” levelek, így például Kassák Lajosé vagy Kertész Imréé. Ker­tész hiányolja Pilinszkyt a szigligeti alkotóházból. A műhely egyébként Bölöni György kezdeményezésé­re ’52-től fogadta a term­­(el)ékeny elméket. A vidé­ki idillben lehetőség volt elvonulásra és eszmecserére egyaránt. Pilinszky is föl-föltűnt Szigligeten, s az­tán új ismeretségekkel, címekkel, új ins­pirációval távozott, maga után hagy­va pár képet, nyomot. „Árokpart, zsebkendő, éji bogár - látom az arcát, amint fölmerül vala­­honnét. Általában mindig úgy jut eszembe, hogy »fölmerül«, vízből, romból (Pilvax), indulatból, az előre­bukó hajfürtjeivel, ahogy költőnek il­lik.” (NNÁ, 18. levél) Ma is élnek, élet­re kel(te)nek ezek az ’52 nyarán Ba­­latonföldváron rótt sorok. A levél őrző, élő kapcsolat lenyoma­ta, feladóját és címzettjét túlélő, örök érvényű dokumentum. Pilinszky is „fölmerül” a neki szánt levéltengerből, mi pedig elmerülhetünk egy letűnt kor­szak szellemi és lelki gazdagságában. ■ Kinyik Anita Levelek Pilinszkynek. Szerkesztette Hafner Zoltán. Új Forrás Kiadó, Bu­dapest, 2012. Ára 2600 forint. Tavaly három elemmel bővült a szel­lemi kulturális örökség magyar jegy­zéke. A már meglévő nyolc mellé ez alkalommal került fel a mendei evan­gélikus templom pünkös­di díszítésének szokása is. Bár Tessedik Sámuel egykoron örömmel nyug­tázta, hogy megszűnő­ben van a templomi zöld­ágazás pünkösdi szokása, a Pest megyei településen, Mendén ennek töretlen a gyakorlata. A Szentlélek eljövetelé­nek ünnepén a gyülekezet tagjai ünnepi díszbe öltöz­tetik a templomot. Nyolc nyárfát állítanak a temp­lom két padsora közé, s a fákat szalagokkal, kézzel hímzett és horgolt ken­dőkkel, úgynevezett lep­kékkel díszítik fel. Ennek a hagyomány­nak most már évek óta a nyolcvankét éves Andrej­­kovics Mihály né, Rózsika néni a szakértő éltetője (képünkön). Szüleitől, nagyszüleitől leste el már gyerekkorá­ban az ünnepi templomdíszítés csín­­ját-bínját, és csak remélni tudja, hogy lesznek fiatalok, akik tőle is ellesik. A templomi zöldágazás pünkösdi szokását a tót (nem szlovák - mond­ja Rózsika néni) ősök hozhatták ma­gukkal Trencsén vármegyéből. Azért díszítik éppen a nyárfát, mert az a ta­vasz legkorábbi hírnöke, akárcsak a lepke, amely a térítőknek kölcsönzi alakját. Az életet akarták így megkö­szönni Istennek a régi öregek. A máj fák később nemcsak a templom díszeivé váltak, hanem ajándékul is szolgáltak a falu leányainak. Ha a mai fiatalok ezt a szokást ko­rábban megmosolyogták is, most már értéknek tekintik. Baksa Brigit­ta néprajzkutató, helyi pedagógus pe­dig nemcsak a közösségben tudato­sította a hagyomány megtartásának fontosságát, hanem - mint szellemi kulturális örökséget - a szentendrei múzeum illetékeseinek is a figyelmé­be ajánlotta. És a pünkösdi templom­díszítés mendei szokása fel is került a nemzeti örökség listájára... Ez a továbbiakban kötelezettséget is ró a közösségre: hosszú távon megőriz­ni és továbbadni a hagyományt - mondta el lapunknak dr. Csonka-Ta­kács Eszter, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturá­lis Örökség Igazgatóságának vezetője. A mendeieknek talán nem lesz ne­héz dolguk, hiszen a nemzeti listára való felkerülésnek szintén ez volt a feltétele. Akkor csak remélték, hogy szokásuk különleges és értékes - ma már tudják is. ■ Veres Emese-Gyöngyvér HIRDETÉS ÄMl „Vilit* VAU Válogasson az első magyar platformfüggetlen online újságosstand kínálatából, olvasson számítógépen, táblagépen vagy okostelefononl DIGITALSTAND WWW vangélikus Elet ■HIRDETÉS______________________________________________________________ Meghívó tanévzáróra „Mert megörvendeztettél tetteiddel, Uram, kezed al­kotásainak ujjongok’.’ (Zsolt 92,5) Az Evangélikus Hittudományi Egyetem június 15-én, pénteken 14.30-kor tartja tanévzáró istentisz­teletét és ünnepi ülését a budapest-zuglói evangéli­kus templomban (Budapest XIV., Lőcsei út 32.). Az igehirdetői szolgálatot Szabóné Mátrai Marianna vég­zi. Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. Dr. Szabó Lajos rektor Az ünnepi ülés rendje: ♦ Megnyitás ♦ Rektori beszéd ♦ Diplomaosztás ♦ Jubilánsok köszöntése ♦ A Sólyom Jenő-díj átadása ♦ Bejelentések ♦ Himnusz Közreműködik: dr. Finta Gergely (orgona), az egyetem liturgikusének-szemináriuma, fúvósegyüttese Tóth Pé­ter vezetésével, valamint az Agapé zenekar. Az énekkart Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna vezényli. Az offertóri­­um a Dr. Sólyom Jenő Alapítvány javát szolgálja. A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom