Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-27 / 21. szám
* =t f • r \ — Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 1 I 2012. május 27. »> 3 »JÓL VIGYÁZZATOK TEHÁT, HOGYAN ÉLTEK!« (EF 5,15) Küldetésünk Isten családjában Kerületi missziói nap ^ Ebben az esztendőben a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) mindhárom kerülete Dunán túli helyszínen rendezte meg missziói napját. A déli evangélikusok Bonyhádra, a nyugatiak Tatabányára, az északiak pedig Százhalombattára sereglettek május 19-én. Egyházunk legnagyobb évenkénti rendezvénye lényegében belmissziói alkalom, amelyen - többségükben - az egyházkerületekhez tartozó gyülekezetek „kemény magját” képező tagok (főként presbiterek és más tisztségviselők) vesznek részt. Elsősorban tehát nekik szólt az idei missziói nap közös témacíme: „Küldetésünk Isten családjában”. Az alábbiakban a magyarországi evangélikusok - nem is olyan szűk - kerületi családi köreiből érkezett tudósításokat közöljük. DÉLEN Családi összhangzattan NYUGATON Isten halacskái ÉSZAKON Egymásra hangolva ^ Autó- és buszkonvoj támadta meg május 19-én a Völgység fővárosát. Jószerével még ki sem nyitották szemüket a helybéliek, mikorra már szinte elárasztották városkájukat a szélrózsa minden irányából érkezett evangélikusok. A Déli Evangélikus Egyházkerületben - immár harmadszor - a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium adott otthont a missziói napnak. A küldetés sikere - testvéregyházias kifejezéssel élve - eleve el volt rendelve: mesebeli helyszín (a kollégium udvarán japánkert kis tóval, fahíddal, virágokkal), hozzá napsütés és profi szervezés. A nagyszínpad az atlétikai csarnokban kapott helyet. Annak ellenére, hogy ez Magyarország második legnagyobb atlétikai csarnoka, bizony voltak, akik állni kényszerültek. ► A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület missziói napján Tatabánya városi sportcsarnoka telt meg evangélikusokkal. A május 19-i találkozóra mintegy kilencszázan zarándokoltak el a régió különböző részeiből. A résztvevők többségét presbiterek és gyülekezeti tisztségviselők adták. ► Az Északi Egyházkerület missziói napja idén május 19- én az egyházkerület délnyugati csücskében kapott helyet: az érdi egyházközséghez tartozó Százhalombattán. A tizennyolcezres lakosú város sportcsarnokába az egyházkerület gyülekezeteinek feléből érkeztek evangélikusok, még a legtávolabb fekvő Köleséről is, háromszáz kilométerről. Legtöbben az Észak-Pest Megyei, legkevesebben a Borsod-Hevesi Egyházmegyéből érkeztek. A Budai Egyházmegye - amely első ízben adott otthont kerületi missziói napnak - résztvevőinek számát a helyi, érdi gyülekezet népes és a szervezésben, az előkészítésben is lelkesen részt vevő csapata vitte száz fölé. A teológushallgatókból álló Agapé együttes énektanítása után az egybegyűlteket a vendéglátó intézmény igazgatója, Ónodi Szabolcs köszöntötte meleg szavakkal, majd az egyházkerület püspöke, Gáncs Péter üdvözölte a megjelenteket, jó előre felhívva a figyelmet arra, hogy a nap offertóriuma ezúttal a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet orosházi Családok Átmeneti Otthonát támogatja. (A nap végére 369 ezer forintnyi adomány gyűlt össze a nemes célra.) A kerületi missziói lelkész nyitóbeszédében azt a kérdést feszegette, vajon hogyan lehet családiassá tenni egy gyülekezetei. Jézus újrarendezi a családi viszonyainkat, még Az ambónál Frenyó V. László a keresztről is egymásra bízza övéit. Aradi György szuggesztív igei „alapozójában” az ezer lámpás éjszakája rendezvényt hozta fel példának, amely az eltűnt gyermekek világnapjához kapcsolódik. Ehhez társítva tette fel a kérdést: vajon mi utánamegyünk-e az eltűnt, hosszabb ideje hiányzó gyermekeknek? Frenyó V László előadása a családról inkább szociológiai közelítésű volt. A pestújhelyi gyülekezet presbitere, a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára friss statisztikákkal szomorította a hallgatóságot a válások arányáról, majd - behozva a teológiai dimenziót - az isteni családmodell tökéletességének hangsúlyozásával biztatott. Eredendően az ember is az Úr háza népéhez tartozott, ám engedetlensége folytán kitaszíttatott onnan. Isten azonban megmentési programot dolgozott ki érte... A cél tehát az isteni családba való visszakerülés volna. Ennek útja a szeretet, melyet Frenyó a leleményes jelzővel illetett. ^ Folytatás a 4. oldalon Az érkezőket a regisztrációnál való sorban állás közben a lajoskomáromi fúvószenekar szórakoztatta, így a nap jókedvvel indult, és ezt a további programok csak fokozták. A tatabányai gyülekezet tagjai hatalmas lelkesedéssel és rendkívüli szervezettséggel fogadták és segítették a vendégeket. A „sárga úton” a kihelyezett útjelző nyilakat követve mindenki sikeresen eligazodhatott a nap két helyszíne, a sportcsarnok és a Bárdos László Gimnázium között. „Annyira jó, hogy ilyen sokan együtt lehetünk” - fogalmazta meg sokak érzését az egyik részt vevő hölgy. Hiszen a missziói nap az idén annak az összetartozásnak a megtapasztalásáról szólt, hogy valamennyien Isten családjának tagjai lehetünk. Az „evangélikus család” jellemzőiről beszélt Ef 5,1-2 alapján tartott nyitóáhítatában Szemerei János püspök. „Az evangélikus halacskák szemben úsznak az árral, mert a forrás felé úsznak. A forrást Szemerei János püspök keresik, és arra hívnak másokat is” - mondta. Majd hozzátette: az árral szemben úszó halakként megerősödhetünk, mert a forrásból, Jézus Krisztusból meríthetünk erőt. A délelőtt további részében Mesterházy Balázs, a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium iskolalelkésze Levente Péterrel és Döbrentey Ildikóval beszélgetett. A házaspár a programnak a Lelki-derü-gyakorlat címet adta. Szavaikban a humor és a mélység együtt volt jelen. Hitelesen és megrendítően őszintén vallottak gyermekkorukról, egymásra találásukról, családi tragédiáikról és boldogságukról. Ezek után a nap a Bárdos László Gimnáziumban folytatódott. Az intézmény párhuzamosan adott helyet a tematikus beszélgetőcsoportoknak és az ebédturnusoknak. A jelenlévők lelkész és laikus csoportvezetők segítségével beszélhették meg nagymamaként, nagypapaként, szülőként, gyermekként, egyedülállóként vagy éppen presbiterként, gyülekezeti tisztségviselőként szerzett pozitív és negatív tapasztalataikat, gondjaikat és örömeiket. Akinek pedig éppen sem az egyik csoportban, sem az ebédlőben nem jutott hely, az az aulában megterített „sütemények asztalánál” meríthetett erőt, és ismerkedhetett másokkal. ^ Folytatás a 4. oldalon Az idei missziói nap északon több tekintetben más volt, mint az előzők. A szervezők - Blatniczky János Dániel kerületi missziói lelkész, Bence Imre esperes, iMbossa Péter érdi lelkész, illetve a kerület püspöki hivatala - szándékán túl a helyszín is meghatározta a programokat. Az egész napos gyermek- és ifjúsági foglalkozások a szokottnál is szervezettebb formában zajlottak a sportcsarnok mellett felállított sátrakban. A Vasárnapi Iskolai Szövetség (VISZ) munkatársai Kornéliusz története alapján beszélgettek az Isten családjához való tartozásról az óvodás és iskolás korosztállyal. A kelenföldi gyülekezet gyermekmunkásai a délutáni órákban vetélkedőket, a budavári gyülekezet hittanárai pedig kéz-Keczkó Szilvia műves-foglalkozásokat kínáltak kicsiknek-nagyoknak. A legkisebbek egész nap az alkalmi játszótéren fáraszthatták magukat és az érdi gyülekezet „bébiszittereit” Aki pedig elcsavargott a „gyermekövezetből” az a Magyarországi Evangélikus Egyház által az Országos Mentőszolgálat számára vásárolt, Luther-rózsás mentőautóba, illetve a személyzetébe botlott, akik - hála Istennek - szakmai szempontból mind a négyen unatkoztak. Jóvoltukból viszont sokan szemügyre vehették egyházunk „mentőakciójának” eredményét. Miközben a kinti - egyre forróbb - levegőn ekképpen folytak az események, a sportcsarnokban rendben zajlott a „nagyoknak” szóló program Küldetésünk Isten családjában címmel. A Zákeus Médiacentrum munkatársa, Győri András Timóteus jóvoltából kivetítőn is követhető színpadi események sorát Ittzés István nyugalmazott érdi lelkész evangélizációja nyitotta. Ef 5,1-2 alapján Isten szeretett gyermekei - Az egyház mint család címmel szólt a csarnokban összegyűlt, több mint félezres hallgatósághoz. Folytatás az 5. oldalon
