Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-05-27 / 21. szám

4 •« 2012. május 27. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Kerületi missziói nap DÉLEN NYUGATON (► Folytatás a 3. oldalról ^ Folytatás a 3. oldalról Ez a fajta leleményesség az egész napot végigkísérte Bonyhádon: a gyors és haté­kony babgulyás-porciózástól a délutáni - szó szerint - szí­nes programokig. A hosszabb beszédek után mindig valami­féle feloldó zenei program kö­vetkezett, így fújták el nótáju­kat a kiskőrösi fúvósok, s nyomták el a perselyező pénz­csörgést a Deák téri gimnázi­um hangszeresei, énekesei. A zenei betétek ugyanakkor kö­zösség-, illetve családépítő funkciót is betöltötték. Egy családhoz szorosan hozzátartoznak a gyermekek is, így a szervezők ezen a szom­baton a felnőttprogramokkal párhuzamosan színes és válto­zatos foglalkozást kínáltak szá­mukra. A nap üde színfoltja volt, amikor a délelőtti bibliai foglalkozás végén egy Isten fegyverzetébe öltözött katona a színpad elé vezette a több mint hetven gyermeket. A közösen elmondott asz­tali áldás után „szerény agapé” helyett lakoma következett. Az ember eleinte hitetlenke­dett magában: lehetetíen, hogy több mint ezer éhes száj jóllak­jon! A leveses kondérok és a pogácsás tálak azonban ki­­apadhatatlannak tűntek. Az­tán a forgatagban egymás mel­lé sodort testvérek a meleg ételtől kipirulva kérdezgették szomszédjukat, ki honnan jött, hogy tetszik a program... Ebéd után a mezőberényi fúvósok kísérték az evangéli­kus himnuszt, melyet közösen zengett az egész sportcsar­nok. Ezzel a kerületi díjak ha­gyományos átadásához meg­teremtődött az ünnepélyes légkör. Mint arról olvasóink a kerület - lapunk múlt heti számában megjelent - mellék­letéből már értesülhettek, az év lelkészéül a mezőberényi Lázárné Skorka Katalint vá­lasztották, az év pedagógusa pedig a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatója, Kézdy Edit lett. Az év diakónusa, Fricker Andrea kaposszekcsői szeretetotthon-vezető „hatá­rozott intézményvezetői uta­sítással” szólította felállásra segítő kollégáit a következő szavakkal: „Nélkülük semmi nem lennék.” (Az év embere­ivel később Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő mini­interjút rögtönzött a nagy­színpadon.) A kerület hűségérmei mel­lett az évenként kiosztott em­lékplakettek sem maradtak gazdátlanul. Ordass-emlék­­plakettel Ribár János oroshá­zi esperes, Prónay-emlékpla­­kettel a budapesti dr. Gálos Miklós és a szekszárdi dr. Né­meth Pál térhetett haza. Ezen az alkalmon hirdették ki a Déli Egyházkerület által kiírt Az év igehirdetése pályá­zat eredményét is: a második és a harmadik helyezésért já­ró jutalmat Németh Zoltán pécsi, illetve Győri János Sá­muel pesterzsébeti lelkész ve­hette át (a bírálóbizottság az első díjat nem adta ki). Nemcsak a jeles személyi­ségek bizonyultak útmutató­nak a nap folyamán - a gyü­lekezetét színes irányjelzők vezették az édenszerű (ez, ké­rem, nem túlzás!) iskolakerten keresztül a délutáni progra­mok helyszíneire. A délutáni kiscsoportos foglalkozások (szám szerint tizenkettő!) „desszert” gya­nánt szolgáltak. A csoportok megkülönböztetésére szín­szimbolikát használtak a szer­vezők (a női kör például a rózsaszínt kapta). Ezek a csa­ládias együttlétek alkalmat adtak a közönség tagjainak is a megnyilatkozásra. A tizen­két szekció között akadt kife­jezetten beszélgetős csoport is, amelyben például a párkap­csolati traumával küzdők te­hették le terheiket. De volt szeminárium jellegű foglalko­zás is — például a „narancssár­ga csoport” inkább ismeretter­jesztő programja, amelynek témáját a Wycliffe Bibliafor­dítók Egyesületének szolgála­ta adta. A szürke színnel jelzett férficsoport egyik férfias részt­vevőjét kérdeztem, mi a konk­lúziója férfiközpontú beszél­getésüknek. „Erősnek kell len­nünk, rajtunk nyugszik min­den!” - hangzott a válasz nagy komolyan, mély bariton hang­fekvésben. A nagyszínpadon eközben összművészeti fesztivál vette kezdetét: a bonyhádi Gabriel együttes dalainak befogadását egy balettos lány könnyű tán­ca tette teljesebbé. A szek­cióbeszélgetésekről visszatérő gyülekezetei a helyi Zelke táncegyüttes jóvoltából már népies virtus fogadta, majd egy humorral átszőtt biblikus bábjátékot láthatott a közön­ség a tengelici Szivárvány báb­csoport előadásában. Az idei meglepetésajándé­kot a tótkomlósi gyülekezet asszonyköre „sütötte ki”: a több mint ezer résztvevő mindegyike egy ház alakú mé­zeskalácsot vihetett magával Bonyhádról. (Erre a mézeska­lács házra alapozta záróáhíta­tát Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes.) A sokszínű program ellené­re igazi összhangzatot sikerült megálmodniuk és megvalósí­taniuk a déli evangélikusok­nak! A koinónia, a közösség Krisztusban, melyről Frenyó V. László beszélt, illetve az „oiku­­mené” amelyet Aradi György emlegetett, úgy tűnik, május 19-én megadatott a bonyhádi kerületi missziói napon. ■ Kinyik Anita A sokféle finomságot a gyü­lekezetek asszonyai hozták, ezzel egyfajta szeretetven­­dégséggé is változtatva a talál­kozót. A résztvevők körülbelül tíz százalékát kitevő gyerek­sereg számára egész délelőtt külön foglalkozások zajlot­tak. Játékok, barkácsolás és arcfestés is várta a kis vendé­geket a bakonycsernyei evan­gélikus óvoda pedagógusai jóvoltából. A délután pedig kifejezetten nekik szóló prog­rammal indult: Levente Pé­ter tartott kacagókoncertet a gimnázium tornatermében. Az interaktív előadás során azonban nemcsak a gyere­kek, hanem a felnőttek ajkán is újra és újra felhangzott a nevetés. A vidámság pillanatai után komolyabb téma következett. A sportcsarnokba visszatérve került sor az egyházkerület aktuális ügyeiről szóló tájékoz­tatóra. Ennek keretében Sze­merei János püspök Prónay­­plakettet nyújtott át Szabó György egyházkerületi fel­ügyelőnek, megköszönve e tisztségében végzett hűséges szolgálatát, majd Rátz András, a jelölő- és szavazatszámláló bizottság elnöke beszélt a fo­lyamatban lévő kerületifel­­ügyelő-választásról. A missziói nap során ugyanis a kerület rendkívüli közgyűlést is tartott, ame­lyen a tagok elfogadták a je­löltek listáját. így - az időke­retet Verasztó János kerületi missziói lelkész segítségével szigorúan betartva - a jelen­lévők előtt mutatkozhatott be a kerület mindhárom fel­ügyelőjelöltje: Kissné Kárász Rózsa jelenlegi kerületi má­sodfelügyelő, Mészáros Ta­más, a Fejér-Komáromi Egy­házmegye felügyelője és Végh Szabolcs, a balatonszárszói evangélikus konferencia-köz­pont vezetője. Záróáhítatában Szeverényi János országos missziói lel­kész szintén az Efezusi leve­let vette alapul. Világunkat az ütközés felé haladó Titanic­­hoz hasonlította, amely a pusztulásba rohan. A kikerül­hetetlen vég ellen nem tehe­tünk semmit; az mégis fon­tos, hogyan viselkedünk a hajón - hangsúlyozta. A sze­mélyes életünkben, csalá­dunkban megélt problémá­kat, nehézségeket látva is bízhatunk abban, hogy Isten hűséges szeretete megtart minket. A napot a Bolyki Brothers együttes a cappella koncert­je zárta. A dzsessz- és gospel­­dallamok között a bizony­ságtétel szavai hangzottak el. A baptista művészeknek vé­gül a nézőket is sikerült meg­énekeltetniük. A záróáldás elhangzása után a dunántúli gyülekezetek tag­jai - Isten evangélikus halacs­kái - mosolygó arccal indultak útnak, szívükben magukkal hordozva az egy családhoz va­ló tartozás élményét. ■ Adámi Mária A kiscsoportos beszélgetések után megkísérelt közvélemény­kutatást nehezítette az általános elégedettség, akárkit fag­gatott ugyanis az ember, csak jót hallhatott, meg se fordult a kérdezett fejében, hogy egy másik csoporttal jobban jár­hatott volna, sugárzó arccal saját csoportját s annak prog­ramját dicsérte: „Ez a Wycliffe de érdekes volt!” „Ezek a gye­rekek milyen tehetségesek!” — így a krónikás kénytelen volt más „mérőeszközt” bevetni. A nap folyamán a legnagyobb tapsot kiváltó zenei előadás kétségkívül a békéscsabai Szente család Évi nevű leányának A dzsungel könyvéből énekelt, Beszél a szél című dala volt. A Családi összhangzattan elnevezésű programpont Szen­téi, azaz főszereplői mind megszólaltak (igaz, az egyik testvér, Vajk a Madách Színház színpadáról, kivetítőről), és lutheránus elhivatottságukról beszéltek - Áron például hittudományi egyetemünk másodéves hallgatója. Szentéék példáján keresztül láthatta a közönség, hogy az erős csalá­di kötelék, a vallásos nevelés miként segítheti a fiatalokat a kölönböző pályákon tehetségük kibontakoztatásában. A missziói nap résztvevői között végzett „közvélemény-ku­tatás” alapján a legtartalmasabb program Döbrentey Ildikó és Levente Péter Ef 6,1-4 alapján tartott lelki-derü-gyakorlata volt. Az emberi, családi élet mélységeit és csúcsait megjáró beszél­getést nehéz összefoglalni. Néhány idézet ízelítőül: „Az én életemet kinyitotta, átszellőzte, megújította ez a családi ökumené... Én titőletek, evangélikusoktól tanultam meg szabadon imádkozni.” (D. I.) „A kis tüzek, a kis gyülekezetek és a kis nagymamák, nagy­papák tartják meg az egész országot.” (L. P.) „Hogy értelmezem ma a negyedik parancsolatot? Feltétel nélkül szeresd apádat és anyádat, ugyanakkor a tiszteletedet, vagyis az elismerő szeretetedet ki kell, hogy érdemeljék; fel­tétel nélkül szeresd gyermekeidet, ugyanakkor a tiszteletedet, vagyis az elismerő szeretetedet ki kell, hogy vívják.” (L. P.) „A gyerek nem üres kézzel jön a világba. Sok mindent hoz magával, de nem tudja egyedül kibontani. Azért van a szü­lő, hogy ezt a csomagot segítsen kibontani.” (D. I.) „Az élet egyik legnagyobb pillanata, amikor az ember rá­döbben, hogy küldetése van.” (D. I.) ■ Lejegyezte: Adámi Mária Baptista testvéreink, a Bolyki Brothers A Magyarországi Evangélikus Egyház püspöki tanácsának nyilatkozata a művi terhességmegszakítás kémiai alternatívájáról Hatályos törvényeink a nem kívánt terhesség orvosi körül­mények közötti megszakítására - súlyos válsághelyzet esetén vagy orvosi indok alapján - lehetőséget adnak. Az úgynevezett abortusztabletta alkalmazása a művi abortusz sebészeti megvalósításának kémiai alternatívája. E lehető­ség azonban nem változtat sem az abortusz jogi szabályo­zásán, sem teológiai vagy etikai megítélésén. A tabletta magyarországi törzskönyvezése megtörtént, bár forgalmazását a kormány nem kívánja lehetővé tenni. Esetleges későbbi bevezetésével kapcsolatban az alábbiak­ra hívjuk fel a figyelmet. Míg a leggyakrabban alkalmazott vákuumos módszer a vá­randósság 14. hetéig alkalmazható, az abortusztablettát - ha­tásmechanizmusa miatt - csak a várandósság 7. hetéig lehet alkalmazni. Az abortusztabletta alkalmazásának időbeli kor­látja ezért egyfajta kényszert jelenthet azon nők számára, akik még bizonytalanok várandósságuk megszakítását illetően. Más­felől - szemben a sebészeti beavatkozással - a magzat kémi­ai elhajtása több napig is eltarthat, ami lélektanilag egyáltalán nem teszi könnyebbé a meghozott döntés feldolgozását. Fontosnak tartjuk, hogy várandósságuk idején a nők minél több szociális és lelki segítséget kapjanak, különösen akkor, ha a gyermekvállalás melletti döntés nehézséget jelent számuk­ra. Lényeges, hogy a várandós nő ismerje azokat a segítség­forrásokat, amelyek magzata megtartása, illetve várandóssá­gának esetleges megszakítása idején is rendelkezésére állnak. A Magyarországi Evangélikus Egyház az orvosilag indoko­latlan abortusz ellen van, mert hitünk szerint az élet a terem­tő Isten ajándéka, amelynek megtartásáért mindannyian fe­lelősséggel tartozunk. Egyházunk ugyanakkor a válsághely­zetbe került nők iránti felelősségét is komolyan veszi, ezért lelkipásztori odafigyeléssel mindenkor kész mellettük állni. Budapest/Győr, 2012. május 22. ■ Gáncs Péter elnök-püspök, dr. Fabiny Tamás és Szemerei János püspökök Az év díjazottjaival Lengyel Anna beszélget

Next

/
Oldalképek
Tartalom