Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-20 / 20. szám
IO 41 2012. május 20. FÓKUSZ Evangélikus Élet Luther-kortyok a reformáció szülővárosában ► „Itt állok, másként nem tehetek” - hogy az elhíresült mondat elhangzott-e ebben a formában, azt a tudomány minden kétséget kizáróan nem igazolta, ám hogy a Luther Mártonnak tulajdonított kijelentés sajátos utóélettel bír, az kétségtelen. A németországi Wittenbergben bizonyosan, amint erről személyesen is meggyőződhetett múlt hét végén az országos iroda, illetve a Luther Kiadó néhány munkatársa, valamint az Evangélikus Élet szerkesztőbizottságának egyik tagja. A május 10. és 13. között zajlott tanulmányút hét résztvevője nemcsak a reformáció bölcsőjeként számon tartott várost kereste föl, hanem Lipcsét és a mifelénk kevesebb figyelemre érdemesített Torgaut is - mindezt azzal a céllal, hogy „testközelbe kerüljön” a reformátorok életének néhány nevezetes helyszínével, egyúttal pedig tapasztalatokat szerezzen a 2017-es jubileumi év helyi előkészületeivel kapcsolatban. A „történelmi utazás” Boda Zsuzsa ötlete volt, aki tavaly áprilisban egyházunk delegációjának tagjaként, mint hetilapunk képviselője járt a hivatalosan Lutherstadt Wittenberg nevet viselő városban. A magyar evangélikus küldöttség akkor - amint lapunkban is beszámoltunk róla - egyebek mellett azzal a céllal kereste föl Wittenberget, hogy fát ültessen. Merthogy a Lutheránus Világszövetség kezdeményezésére a tervek szerint 2017-ig ötszáz - a lutheránus egyházak, illetve más felekezetek képviselői által plántált - fa is emlékeztetni fog a reformációra a Lutherkert elnevezésű parkban. Az EvÉlet korábbi szerkesztőségvezetője nemcsak az ötletet adta, hanem meg is szervezte az utazást, és - immár a Déli Egyházkerület püspöki titkáraként - a csoport „idegenvezetésére” is vállalkozott. * * * Örömmel jelenthetjük: a Magyarországi Evangélikus Egyház hársfácskája a legjobb egészségnek örvend, jól érzi magát a Luther-kertben, egy év alatt láthatóan növekedett. Látogatásunk óta piros-fehér-zöld szalag is hirdeti „nemzeti hovatartozását” * * * Kihagyhatatlan célpont volt természetesen a Luther-ház is, az egykori Ágoston-rendi kolostor, amely több mint harmincöt éven át volt Luther Márton otthona. A szerzetesek ruhájának színéről „fekete kolostorként” emlegetett épület ma múzeum. A magyar látogatónak a pénztárnál kellemes meglepetésben van része: a világnyelvek mellett magyarul is olvasható az ízléses és informatív kiállításvezető füzet. Egy kicsit mindannyiunkat meghat ez a számunkra külföldön szokatlan figyelmesség... (Hogy PR-szempontból mekkora a jelentősége, nem tudhatjuk, azt azonban jó érezni, hogy itt számon tarta- 5 nak bennünket is.) cű A toronynak, amelyben Luther első dolgozószobája volt - és amelyben nevezetes „toronyélményét" átélte - , már csak az alapjai állnak, ám a múzeum más látnivalót bőségesen kínál. A mintegy ezer kiállítási tárgy között látható például búcsúcédulás láda, a 95 tétel eredeti nyomtatványa 1517- ből, X. Leó kiátkozással fenyegető pápai bullája (1520) - sajátos módon ezt Luther megbízásából Spalatin kinyomtatta német fordításban -, az első, Wittenbergben megjelent evangélikus énekeskönyv egyik példánya (1524) és természetesen a Luther-Biblia (1534), illetve az Ágostai hitvallás nyomata is (1531). Érdekes érzés átsétálni a reformátor családfő szobáján, amely egykor a híres asztali beszélgetéseknek adott helyet. * * * Csendes, autóforgalomtól mentes utca Wittenberg óvárosában a Jüdenstrasse. Szállásunk, a Collég Wittenberg - a 8-as számú ház - két utcára néz; a másik, ha lehet, még ennél is nyugalmasabb. Az intézmény elsődlegesen az oktatás szolgálatában áll, diákokat vár - egyénileg és csoportosan érkezőket egyaránt -, konferenciák, szemináriumok helyszíneként szolgál. Szálláshelyként is működik azonban, kifogástalan szolgáltatást nyújt, de a szállodákhoz képest sokkal kedvezőbb ár-érték arányt kínál - számunkra, minthogy mindannyian magunk fedeztük a tanulmányút költségeit, ez egyáltalán nem volt mellékes szempont. Alighogy megérkezünk, és asztalhoz telepszünk az étkezőben, mosolygós úriember lép be, és régi ismerősként üdvözli Boda Zsuzsát. Ő Hans W. Kasch, a Lutheránus Világszövetség wittenbergi központjának igazgatója. Élő cáfolata „a németekkel” kapcsolatos sztereotípiáknak: barátságos, közvetlen, kedélyes. És rendkívül segítőkész: amikor említjük neki, hogy szükségünk lenne a Luther-kertet - amelynek szintén ő a gazdája - felülről ábrázoló fotókra, azonnal elővarázsol néhányat a számítógépén. * * * A wittenbergi városi templom, ahol Luther a legtöbbször prédikált, és ahol az idősebb Lucas Cranach nevezetes „reformációi oltára” áll, kívülről tetőtől talpig állványzatban várja a látogatókat, szinte ki sem látszik belőle - állapíthattuk meg a péntek délelőtti városnéző sétán. Alkalmi, de alapos és készséges idegenvezetőnk Makoviczky Gyula szegedi evangélikus lelkész volt, aki ezt az évet Wittenbergben tölti mint a Németországi Protestáns Egyház (EKD) nemzetközi rezidense. Szívesen kalauzolja, látja el a szükséges információkkal a magyar látogatókat - mondta -, ez része az itt végzett munkájának. Miközben útba ejtjük a vártemplomot és Cranach patikáját is, megtudjuk tőle, hogy egyes nevezetes épületek - például az előbbi - felújításához a német állam is hozzájárul. A Melanchthon-ház is éppen megújul, és másutt is lépten-nyomon építkezésbe, renoválásba botlik az ember; a város intenzíven készül a közelgő jubileumra. Wittenberghez közeledve már messziről látszanak a daruk, közelről pedig hallatszanak is - szombaton reggel hét órakor is, amint módunk volt tapasztalni... * * * Torgau, a Wittenbergtől mintegy ötven kilométerre fekvő, Elba-parti kisváros inkább arról ismert, hogy 1945-ben itt találkoztak a szovjet és az amerikai csapatok - a nevezetes kézfogás fotója visszaköszön a történelemkönyvek lapjairól, az eseménynek emlékműve is van a folyóparton -, azt viszont kevesebben tudják, hogy a városi St. Marientemplomban nyugszik a reformátor hű társa, Bóra Katalin, a vártemplomot pedig Luther szentelte föl 1544- ben, s hogy ez az első evangélikus templom a történelemben. Ha az ember evangélikusként a reformáció bölcsőjénél jár, jól teszi, ha nem kerüli el Lipcsét. Ottjértünkkor, szombat délután a Tamás-templomban Max Reger-műveket, illetve Bach-oratóriumot hallhattak - és természetesen igehirdetést is - a hívek meg a kíváncsi turisták. Felemelő élmény volt, és nem csak számunkra: távozóban nem egy ember törölgette a szemét... # * # Hogy Luther „Wittenberg arca” akivel reklámozni lehet a várost, az itthon is nyilvánvaló volt. Megtapasztalni mégis mellbevágó, hogy reformátorunk manapság „áruvédjegy” s hogy ennyire az: kulcstartón és tányéron, csokoládésdobozon és sörösüveg címkéjén látható a képmása, pólón az aláírása. A bevezetőben idézett, neki tulajdonított mondat pedig egyenesen lábra vehető: zoknin díszeleg ugyanis. Nos, hogy a reformátor erről miként vélekedne, azt azért sejtjük... ■ Bállá Mária Dobsonyi Sándor Kávézott már együtt a Luther házaspárral? Ha nem, Wittenbergben megteheti! - Vendégcsalogató asztal az óváros egyik kávézója előtt. Wittenberg madártávlatból - előtérben a Luther-kert, bal szélen a vártemplom, jobboldalt a kéttornyú városi templom
