Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-20 / 20. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. május 20. *• 11 Előrelátó isteni gondviselés HETI ÚTRAVALÓ Második éve dolgozom egy keresztyén drogprevenciós misszióban. Minden héten másik osztályban, más-más iskolában töltünk el egy teljes tanítási napot. Didaktikus formák helyett megpróbáljuk a nagybetűs életből elővarázsolni és oda visszavezetni a fiatalok kérdéseit és érzéseit. A beszélgetések és a játékos feladatok nem a drogok hatásmechanizmusával ismertetik mega kamaszokat, hanem az identitástudatuk mélyítését, a helyes döntéseikfelvállalását erősítik. Irodalomórát tartottam a héten egy hetedikes osztályban. Az óra elején mindenki leírta egy papírra azokat a dolgokat, amelyek a szívét nyomhatják, elszomoríthatják. Ezeket a belső harcokat és fájdalmakat improvizatív, szituációs játékokban igyekeztünk feloldani. Nemcsak a megélhető érzések voltak fontosak, hanem a kommunikációs technikák tudatosítása: milyen egy hatékony, egymásra figyelésen alapuló beszélgetés, és milyen az a párbeszéd, amelyik tele van ítéletekkel, bélyegekkel. Mind az öt csoport azt a jelenetet választotta, hogy rossz jegyet kapott az iskolában. Ilyen még soha nem történt! A rögtönzött jelenetek után „kibeszéltük” a szereplőket. Milyen érzés volt olyan gyereknek lenni, aki rossz jegyet hozott haza ? Milyen érzés volt megértő szülőnek lenni?Milyen volt negatív szerepben olyan szülőt játszani, aki megítélni és nem megérteni próbál... A gyerekek saját élményeket és vágyakat visznek bele mindig ezekbe a jelenetekbe: a gesztusaikból, szavaikból, nevetésükből, zavarukból... kikukucskál egy kicsit a sorstörténetük is. A játékon keresztül lesznek elérhetőek, szerethetőek, megszólíthatóak... vagy akár megközelíthetetlenek. Szerepet váltok. Kilépek a tanítványaim világából, és a saját életjátékomba érek. Feleség vagyok és édesanya, aki várom haza a családomat. Hazaért a nagy fiam, ötödik osztályos kiskamasz. Amikor rám néz, már tudom, hogy baj van! Valami készül! Valamit készül elmondani. Hát baj van! Matematikából! Soha, soha nem hozott még haza ennyire rossz jegyet, de most megtörtént! Fogalma sem volt a fiamnak arról, hogyan fogok reagálni, de szidásra készült! Nem értette azt, ami következett: „Várj! A Kati ezt mondaná: Már megint elnéztél valamit! Ha így tanulsz, semmi sem lesz belőled! Mindig csak álmodozol! Tomi leültetne, és megvigasztalna, beszélgetne... Pisti nyakon vágna...Tudom, hogy milyen érzés ez is, az is..., hát én most megölellek és szeretlek" S közben potyogtak a könnyeim a sírástól és a nevetéstől, mert éreztem, hogy ott van velünk az Úr! Teljesítménycentrikus világunkban olyan sokszor túlreagálunk a fiókáinknál olyan dolgokat is, amelyeket nem kellene, mert nem a személyes üdvtörténetüknek a részei. Vidáman és könnyedén ember lesz belőlük egy rossz matekjegy után is. De egy elrontott szeretetkapcsolatí... az már mégiscsakszámít! Hálát adok az Istennek, hogy vigyáz ránk, és gondoskodik rólunk, átfonva a szerepeinket, perceinket, gondolatainkat... tanítunk, tanulunk, gyógyítunk, gyógyulunk... ■ Papp Andrea Jövel, tisztító szélvihar! ■ Ribár János Az egyik leggyötrelmesebb foglalatosság napjainkban a napi hírek hallgatása. Mindegy, hogy külföldi vagy bejföldi hírekről van-e szó. Mindegy, hogy milyen csatornát engedünk éppen a lelkűnkbe, lényünkbe folyni, olyan elképesztő silányság, gátlástalanság, mocsok, hazugság ömlik belénk, amely emberlétünk rothadását sietteti. Mondhatnám, hogy nem nyitom ki a tévékészüléket vagy nem kapcsolom be a rádiót, de akkor méltó lennék egy „strucctoll kitüntetésre”. Fejem a homokban, és még csak észre se venném, amikor elsüllyedünk a méltánytalanság gyilkos gőzű mocsarában. Lent és fent, szerényen berendezett lakásoktól a luxusvillákig: rettenetes, lélekellenes, kísérteties valóság tombol, s ebben még az a szörnyű, hogy minden éktelen hazudozásnak vannak kért vagy kéretlen, megfizetett vagy önkéntes védőügyvédéi, akik az álmeggyőződéstől eltorzult arccal, eszméleüen gátlástalansággal védelmezik a tökéletesen védhetetlent. Az a rettenetes, hogy a romlás e mocsarának sok- ■ szór a templomfalak sem állnak ellen, a szellemi vírusfertőzést nem lehet kizárni még a templomhajóból sem. Lehetséges-e, hogy a helyzet csak fokozatosan romlik tovább? Mert mintha fokozatosan, de biztosan egyre rosz-szabbá válna a hazai erkölcsi helyzet. Hajdan a bűnügyi eseményekre koncentráló műsorok sem tudtak olyan mennyiségű és - negatív értelemben veendő - minőségű lélekromboló híranyagot elénk ömleszteni, mint manapság. Láthatóan minden különösebb erőfeszítés nélkül, a téma tényleg az utcán hever. Nem akarunk hinni a fülünknek, amikor azt halljuk, hogy valahol valakik - állítólag - holt csecsemők ledarált testmaradványait kapszulába töltve akarták életaktiváló gyógyszerként árusítani. Vagy hol itt, hol ott sülnek el fegyverek, és hangzik a jut hogy meghalt az áldozat. Az agresszív tettlegesség nélküli, neurotikus hazudozások éktelen sorozata színteleníti társadalmi létünket. Híres mondása a názáreti Jézusnak: „Mert nincs olyan rejtett dolog amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna” (Lk 8,17) Belegondolni se jó, hogy ezek a negatív hírek milyen megrendítő mértékben fertőzik meg a fejlődésben levő gyermeki lelket vagy az ifjúság még ki nem forrott szellemiségét. Éppen elegendően rombolóak a „csak” tudatalatti hatások. Amikor észrevétlenül szivárog be a sátáni hazudozás a fejlődő lélek mélyére, de romboló hatása később is tetten érhető. Egy kisebb társaságban a minap egy tizenéves fejtegette tőmondatokba szorított életfilozófiáját: cinikus vigyorral biztosította szüleit és jelen lévő rokonait, ő karriert fog csinálni, mert látja a módját. Értetlen tekintetünket kinevetve folytatta: „Ti nem látjátok, amit én? Bármit megtehetek, csak legyen bennem gátlástalan kitartás, hogy kimagyarázzam magamat, a feketét fehérnek mondjam, vagy a gazságot addig csűrjem és csavarjam, amíg igazságnak tüntethetem fel. Csak egy kis vagdalkozó szókincs kell, abból se terjedelmes, csak sokszor mondogathassam szennyes védőbeszédemet. Nektek nem tűnt még fel - kérdezte az ifjú cinikus -, hogy a gazság s az igazság szót csak egyetlenegy betű választja el? Megvannak az én példaképeim. S azokat nem az akciófilmek vagy bűnügyi alkotások világában fedeztem fel, nap mint nap jelentkeznek, hírt adnak magukról, és róluk szólnak a hangszórók.” Megrendülve hallgattuk, és egyszerre kiáltott fel a kis társaság: de ez nem lehet... Az nem lehet, hogy egyszer ne jöjjön a nagy megtisztulás. Bármennyire riasztó és félelmet keltő a világ a híradások zuhatagában, egyszerűen nem lehetséges, hogy mindent a mocsok öntsön el. Az ember csak addig képes mentálisan egészséges maradni, ameddig megőrizheti azt a bizalmát, hogy végre egyszer csak elkezdődik a nagytakarítás, mert esetleg lesznek olyanok az emberek soraiban, akik nem bírják tovább gyomorral és szaglószerwel mindazt a bűzt, amely lelki hullákból gőzölög ki, fullasztóvá téve emberek milliói számára az életet. Egyszer csak sokak akarata lesz a szellőztetni akarás, mert médiakorszerűen kificamodott emberlétünk áporodott levegője annyira kétségbeejtő, hogy már a szellemi gázálarcon is átüt mérgező gőze, bűze. Nyomasztó, ködös idő volt, a kémények ontotta füstöt lenyomta az alacsony légnyomás. Fullasztó volt. Jött a tavaszi szél, és fellélegezhettünk. A szél nem áll hatalmunkban. Különösen az a Szél, akit mi várunk, nem áll hatalmunkban. Hinnünk kell, hogy valamikor jönni fog a spirituális tavaszi szél, és keresztülfúj szeretett magyar hazánkon, és fellélegezünk. A Názáreti egyszer egy előkelőségnek mondta: „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született’.’ (Jn 3,8) Szentlélektől született emberekért imádkozunk, amikor azt sóhajtjuk, hogy „jövel, pünkösdi szélvihar”, mert gyenge szellő ma már nem elégséges. Ki kellene szellőztetni keresztyén életünket is, hogy „jó illatú” életáldozatok hassák át egyre erősebben a szellemi légkört, és érezhető hatásfoka legyen a pünkösdi szellemi huzatnak. Nagyon itt van az ideje. A szerző evangélikus lelkész, a Nyugat-békési Egyházmegye esperese Krisztus mondja: „Ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Húsvét ünnepe után a hatodik héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az e földön szolgáló gyülekezetének Jézus a Szentlelket - mint vigasztaló, bátorító, szószóló ügyvédet - ígéri, és tanúságtételre bátorít: „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek.. (Jn 15,26- 27) Pünkösd böjtjében Jézus meghallgatja érődén népe kiáltását. Exaudi - „Halld meg, Uram, hívó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg engem!” (GyLK 687,6) „Az Úr gazdagon megáld mindenkit, aki őt segítségül hívja.” (Róm 10,12; LK) S nem hagyta magára egyházát Urunk, hanem Atyja jobbján szüntelenül közbenjár érte. Pál e közbenjáró imájában a Szentháromság mindegyik személye jelen van, és azt munkálja, hogy eljussunk mindeneket átfogó teljességéig. Isten teljessége Krisztusban lakozik! „Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt..., hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve..!’ (Ef 3,14-17) Luther pedig így tanít: „Krisztusnak a szívünkbe való telepítése azt jelenti, hogy megismerjük őt, s amit tőle várhatunk. Hogy ő a mi Megváltónk, kiben Istent Atyánknak nevezhetjük. Vesszük a Szentleiket; ő minden bajunkban bátorságot ad. De csak élő hittel ragadhatjuk meg a szívünkben Krisztust!” Őbenne teljesedett be az Isten népének adott ígérete: „Egy szívet adok majd nekik, és új lelket adok beléjük. ..Az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek’.’ (fiz 11,19-20) Lelke által az Úr Jézus szól a róla állhatatosan tanúskodó tanítványok szavaiban a rájuk váró nagy megpróbáltatás idején is. A nevemért vállalt üldözés „alkalom lesz nektek a tanúságtételre. ...mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem’.’ (Lk 21,13.15) Urunk mindenkori követőit barátaiként bátorítja a róla szóló bizonyságtételre, mert „ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt. ...ne aggódjatok amiatt: hogyan vagy mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít majd titeket arra, amit mondanotok kell’.’ (Lk 12,8.11-12) Péter tanácsára az apostolok Júdás helyére két jelöltet állítottak, majd imádkoztak, és „sorsot vetettek rájuk: a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorolták őt” (ApCsel 1,26). A kereszten Jézus gondoskodott édesanyjáról: „Asszony, íme, a tefiad!” És a szeretett tanítványról is: „íme, a te anyád!” (Jn 19,26.27) Pünkösd előestéjén már felcsendül a próféta ajkán az ünnep igéjeként az Úr Isten kijelentése: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!- mondja a Seregek Ura’.’(Zak 4,6) Ezért már mi is kérhetjük: „Szentlélek, Lelke Atyának s Fiúnak, / Jöjj sebes zendülő szélszárnyakon! (...)/ Jer, töltsd be... // Tisztítsd meg... // Gyújtsd össze... // Építsd meg népedet, Szentlélek Isten!” (EÉ 245) ■ Garai András HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Felvétel a Bibliaszövetség budapesti bibliaiskolájába A Bibliaszövetség budapesti bibliaiskolája felvételt hirdet szeptemberben induló képzésére. Szeretettel várjuk azok jelentkezését, akik vágynak arra, hogy jobban megismerjék Jézus Krisztust, és szeretetből szolgálják őt munkahelyükön, családjukban és gyülekezetükben. A 2 + 1 éves képzés szeptembertől júniusig minden hónap második szombatján Budapesten történik. Az oktatás tematikája: 1. év: Ó- és Újszövetség (bevezetés, bibliaismeret, kortörténet); 2. év: biblikateológia (a Biblia egységes üzenetének kibontakozása), dogmatika (a keresztyén hit rendszerbe foglalva), etika (a keresztyén élet normái), hermeneutika (az írásmagyarázat módszere), gyakorlati keresztyénség; 3. év: gyülekezeti élet (bibliai tanítás a gyülekezetről és az egyes gyülekezeti szolgálatokról), lelki gondozás, apologetika (a keresztyénség és a többi világnézet), evangélizáció (hitünk továbbadása másoknak). Jelentkezési határidő: 2012. május 31. Jelentkezés és további információ: www.bpbibliaiskola.hu. HIRDETÉS Meghívó Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve szeretettel várja az érdeklődőket június 14-én, csütörtökön 18 órára a Petőfi Irodalmi Múzeumba (Budapest V., Károlyi Mihály u. 17.) a következő disputájára. Téma: „Veritas et vita”, avagy igazságértelmezés a tudomány és hit oldaláról. Beszélgetőpartnerek: Vizi E. Szilveszter Széchenyi-nagydíjas orvos, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke és Béres Tamás evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rendszeres Teológiai Tanszékének vezetője. Belépő: felnőtteknek 600 Ft, diákoknak/nyugdíjasoknak 300 Ft. A belépőjegy árával a Petőfi Irodalmi Múzeumot támogatja. A beszélgetésről élő internetes közvetítést adunk a pim.hu oldalon.
