Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-05-06 / 18. szám
EVANGÉLIKUS HETILAP 77. évfolyam, 18. szám ■ 2012. május 6. ■ Húsvét ünnepe után 4. vasárnap (Cantate) Ára: 250 Ft „Az Úrnak szóló ének nem megtanul„Mint írónak olykor szóba kerül a neve, „Ajándék volt megtapasztalni, hogy mekkora feladat és felelősség Bicskei hálaadás >► 3. oldal ható dolog. Mert ez nem profizmus, de mint a Magyarországi Evangélikus Egyhétről hétre tartalommal megtölteni egy egyházi lapot. Az iszlám és a nők !► 4. oldal nem csupán zenei képzettség kérdése, ház Bányai, majd Déli Egyházkerületének Hálát adok az Istennek azokért a külső munkatársakért, akik Foglak! !► 5. oldal hanem az Úrhoz tartozás kifejeződése.” felügyelőjét alig említik.”- sokszor a szabad idejükben - segítenek abban, hogy az olvasók A Szövetség !► 6. oldal Új ének a Bárány követése által fakad Darvas József és az evangélikus egyház hetente változatos tartalmú lapszámot vehessenek a kezükbe.” Kereszt, úton !► 10. oldal ► 2. oldal !► 8-9. oldal Búcsú a szerkesztőségtől !► 14. oldal Anyáim napjára 11. oldal Kolozsváron lépett fel a „lutheránus Beatles” ► A budapesti Korál-sziget együttes koncertezett április 23-án, hétfőn este a kolozsvári evangélikus templomban (hét települést érintő egyhetes erdélyi turnéjuk első állomásaként - A szerk.). A 2008-ban Budapesten alakult együttes a reformáció dallamkincsét dolgozta fel igényes, modern, populáris zenei szövetbe öltöztetve az eredeti dallamokat. A Korál-sziget kerti készülődése a koncertre - Németh Tamás (cajon), Huszák Zsolt (gitár), Smidéliusz Gábor (gitár) és Derecskéi András (hegedű) Az együttes koncepciója lutheri alapokon nyugszik: Luther behozta a templomba a világi dallamokat (a korabeli könnyűzenét), és vallásos szövegekkel látta el őket. Az eddigi három év alatt az együttes nagy sikerrel rendszeresen föllépett nemcsak Magyarországon, de külföldön is. Repertoárjukat folyamatosan bővítik, és 2011 őszén elkészült az első lemezük is. „A Beatlesen túl sokkal inkább a korái és Luther világához van köze a zenénknek. Azokhoz az énekekhez, amelyeket a keresztény gyülekezet is énekel minden vasárnap a templomban, megpróbáltunk úgy közelíteni, hogy abból a kultúrából, ahonnan mi érkezünk, inspiráló erők jöjjenek” - nyilatkozta Smidéliusz Gábor evangélikus lelkész, a magát tréfásan a „Kárpát-medence lutheránus Beatlesének” nevező zenekar tagja a kolozsvári evangélikus templomban tartott koncertet követően. ► Folytatás a 7. oldalon Ideje van az életnek, és ideje van a halálnak ► A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Szociáletikai Bizottsága április 25-én konferenciát tartott. Témáját az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE/CPCE) firenzei nagygyűlésén elfogadandó, Ideje van az életnek, és ideje van a halálnak című dokumentum adta, mely a halált meggyorsító döntések és a haldoklókról való gondoskodás kérdéseihez kíván tájékoztatást nyújtani. A konferenciát dr. Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem docense, a szociáletikai bizottság elnöke nyitotta meg. Dr. Tőkés Zoltán református lelkész bibliai alapvetése után a konferenciával azonos című előadásában kiemelte: napjainkban a halál egyre inkább „virtuális valóság” távoli és idegen, sokan úgy tekintenek rá, mint ami csak másokat fenyeget. Ez a terület egyre kevésbé ismert, az út járatlan, valóban „terra incognita” Az intézményekbe száműzött halál - amelynek eljön az ideje minden ember számára - a válság jeleit mutatja. Érdemes azonban feltenni a kérdést, hogy a halál válsága nem az élet válságából ered-e. Valahogy úgy, mint amikor a Biblia olyan emberekről beszél, akik látván nem látnak, és hallván nem hallanak (Ézs 6,10). Vagy ahogyan Ady Endre is írta: „S az Élet helyett nem jöttek csak órák.” Az előadó hangsúlyozta: olyan e korszak és ennek embere, hogy elvéti élete célját, amikor csak azt hiszi el, és csak azt fogadja el, hogy az életnek van ideje, a halálnak azonban nincs. Ügy vélekedik: „Mások meghalnak, én azonban soha.” Előadását a következő gondolatokkal fejezte be: „Érdemes lenne nem elfordulni, hanem sokkal inkább odafigyelni a távozókra, mert általuk értelmesebb és tartalmasabb lehetne e világ és benne személyes életünk.” Folytatás a 4. oldalon Nyílt nap -Erős vár a mi közössegünk Büky Anna A péntek estémet azzal töltöttem, hogy a nálam sokkal fiatalabb unokaöcsém születésnapi kérését teljesítve elmentem vele megnézni a Bosszúállók című amerikai akciófilmet. Ne tagadjuk, mindig megvan bennünk az igény, hogy lépést tartsunk az ifjúsággal, vagy legalábbis úgy érezzük, tudjuk, mi a trendi. Be kell valljam, nem vagyok hozzászokva az akciófilmekhez, így az első tíz perc számomra igazi rettegéssel telt: szétlőttek egy várost, megjelent a gonosz egy szarvakkal díszített sisakban, őt követték a jót képviselő űrlények, hogy megmentsék a földet, és érkezett még néhány szörny is, majd néhány emberfeletti erővel rendelkező superman és superwomen. Amikor azonban az első tíz perc rettegés után megjelent a zöld színű szörny, aki a mellét verte izmos karjával, majd felkapott egy autót, és odavágta a rendőrök közé, akkor hirtelen nevetőgörcs jött rám, és - a történet alakulását tovább figyelve - úgy tűnt, képtelen leszek a nevetést abbahagyni... attól féltem, kiküldenek a moziból. Inkább elaludtam. Két órával később ébresztett az unokaöcsém, hogy vége a filmnek. Noha már éjfél felé járt az idő, igen kipihenten ébredtem. Igaz, alig láttam néhány kockát az akciófilmből, de legalább megvolt bennem a jó érzés, hogy ezt is kipróbáltam, s lám, trendi vagyok én is! Másnap reggel a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség nyílt napjára készülődve azon morfondíroztam, vajon egy egyházi közösség rendezvénye fel tudja-e venni a versenyt az űrlényekkel, mert el kell mondanom, telt ház volt a moziban. A válasz - kívülről nézve - egyáltalán nem olyan magától értetődő. A Palkó, a királylány és a sárkány című bábjátékot ugyan sok kisgyerek élvezte, de bizony a rá következő programokon már szerényebb volt a közönség részvétele. Igét Keczkó Szilvia lelkésznő hirdetett, majd pódiumbeszélgetés következett Az én gyülekezeti csoportom címmel. A közösség által készített gulyáslevesből kétszázötven adag fogyott, amely igen nagy számnak tűnik, de nem szabad elfelejtenünk a piactérről betévedőket sem. Délután a Large Room zenekar szórakoztatta az egybegyűlteket, utána nyári melegben folytatódott a pódiumbeszélgetés a keresztény általános iskolák helyzetéről. A záróáhítatot és az áldást a gyülekezet lelkésze, Keczkó Pál mondta. Lehetséges az, hogy az általunk összeállított program - amely egyben kedvcsináló missziós alkalom is annak érdekében, hogy ne csak bizonytalan elképzelések keringjenek egy evangélikus közösség hétköznapjairól -, mi, a gyülekezet tagjai nem vagyunk képesek megmozgatni annyi embert, mint a zöld szörny egy akciófilmben?! Erről szó sincs, nincs miért elcsüggednünk, nem kell aggódnunk azért, hogy elfogy a közönség. Ugyan! Aki egy kicsit is odafigyelt e nagy lelkesedéssel megrendezett nap szereplőire, több ízben is megérezhette a résztvevők őszinte odaadását. Az elejtett mondatok - „Azért jöttünk össze, mert itt egy élő közös-Vajon egy egyházi közösség rendezvénye fel tudja-e venni a versenyt az űrlényekkel? ség mutatkozik be”; „Ez a közösség a második családom”; „Évekkel ezelőtt egy nyári tábor alkalmával pillantottam meg a leendő feleségemet, azóta is szerelmes vagyok belé, a gyerekeim is ide járnak” — mindmind bizonyítékai a közösség életerejének. Vagy az évtizedes múltra visszatekintő gyülekezeti csoportok példái: a hetente összegyűlő zenekar és kórus önkéntesei, az ifjúsági csoportból lett senior- és maxi-senior-csoport vagy a baba-mama kör, ahol is az édesanyák pontosan tudják: nemcsak a jelen idejüket töltik hasznosan, hanem csemetéikből barátok is lehetnek, akár egy életre. Mert itt, Budahegyvidéken, ebben az evangélikus közösségben szerelmek szövődnek, házasságok köttetnek, életre szóló barátságok alakulnak ki, s ha valaki bajba jut, vagy bárkinek segítségre van szüksége, olyan nincs, hogy a lelkész hívására ne mozdulnának meg a gyülekezeti tagok. Igen. És nem közhely az, hogy ezt a gyülekezetei erő tartja össze, erő élteti! A legtrendibb és a divatból soha el nem tűnő csodálatos energia az, mely éltet minket, irányt ad és irányt mutat! És az összehasonlításnak semmi helye nincsen. Mert Jézus Krisztus az, akinek a szeretete segíti és élteti - és segítette és éltette - a budahegyvidéki evangélikusokat (is) már mindenkor! Az egyetlen értelem és cél, hogy hálát adjunk az ő dicsőségére. Aki eljött a szombati összejövetelre, csodálatos nyílt napon vehetett részt! Képriportunk a 7. oldalon