Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-15 / 2. szám

io -« 2012. január 15. ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET Evangélikus Élet Ökumenikus élet Lengyelországban Általános információk Lengyelország - hivatalos nevén a Lengyel Köz­társaság - közép-európai ország a Balti-tenger­nél. Nyugatról Németország határolja, délről a Cseh Köztársaság és Szlovákia, keletről Uk­rajna és Fehéroroszország, északkeleten Litvá­niával, északon pedig Oroszországgal szomszé­dos. A Balti-tengeren Dániával és Svédor­szággal vannak határvizei. 312 700 négyzetkilométernyi területével Lengyelország a kilencedik legnagyobb or­szág Európában. Fővárosa Varsó. Az ország né­pessége több mint 38 millió, a lengyelek az össz­lakosság 97%-át teszik ki. 1939-ig a népesség egyharmada etnikai kisebbségekből állt. Mint­egy hatmillió ember pusztult el a második vi­lágháborúban. Manapság a lengyel népességnek csak kicsiny hányadát képezik az etnikai kisebbségek. A leg­nagyobb létszámú kisebbséget az ukránok, beloruszok, németek, romák, litvánok, szlová­kok, csehek alkotják. A lengyel a szláv nyelvek - közöttük pedig az úgynevezett nyugati szláv nyelvek - közé tar­tozik. Az etnikai kisebbségek számára Lengyel­­országban törvény garantálja, hogy saját nyel­vüket használhassák. A 19. században gazda­sági és politikai okokból kezdődő kivándorlás során tizenötmillió lengyel kezdett az ország határain kívül új életet. Jelenleg a kivándorolt lengyelek legnagyobb közösségei Ameriká­ban, Németországban, Brazíliában, Franciaor­szágban és Kanadában élnek. Történelmi állomások A kereszténység története Lengyelországban ezeréves múltra tekint vissza. Az első keresz­tény közösségek Cirill és Metód missziói mun­kájának eredményeként jöttek létre. Az egyhá­zi életet az első történelmi uralkodó, a Piast csa­ládból származó Mieszko uralma alatt szervez­ték meg. Ő egyesítette a Visztula folyó meden­céjében élő szláv törzseket. Mieszko 966-ban keresztelkedett meg, és ezt a dátumot tekintik a lengyel államalapítás évének is. Az első független, teljes jogú érsekséget len­gyel földön 1000-ben létesítették Gnieznóban. Abban az évben három uralkodó - a német, a cseh és a lengyel - találkozott egy kongresszu­son a mártír püspök, Szent Wojciech sírjánál. Er­re az eseményre utalnak ökumenikus és nem­zetközi jellegükkel a jelenlegi gnieznói kong­resszusok, amelyeket 1997 óta rendeznek meg. Lengyelország első királya az 1025-ben meg­koronázott Bátor Boleszláv volt. O jelentősen kiterjesztette az országhatárokat, és támogat­ta a misszionáriusok munkáját is. Az idegenek kezdettől fogva hazát és vonzó körülményeket találtak lengyel földön. Elsősor­ban zsidók, karaiták és muszlim tatárok voltak a 12. századtól. A 15. és 16. századot a lengyel történelem aranykorszakának tartják. A politikai, gazda­sági és kulturális tündöklés ebben a korszak­ban érte el a csúcspontját. Ekkor érték el Len­gyelországot a reformáció eszméi is. Luther Márton tanításai a városi polgárok körében ta­láltak kedvező fogadtatásra, míg Kálvin János és Zwingli Ulrik tanai az arisztokráciát von­zották. A nyugati országokkal szemben - amelyek egymást kölcsönösen megpróbáló vallási há­borúkban vettek részt — Lengyelország tekin­télyes vallási toleranciájával tűnt ki, és a pro­testáns disszidensek menedékévé vált. A 17. század az ellenreformáció időszaka, amikor a protestánsokat megfosztották politi­kai jogaiktól, a radikális irányzatok követőit pe­dig kivándorlásra kényszerítették. Ez fékezte, illetve megállította a lengyel protestantizmus fejlődését. 1791-ben a szejm - a lengyel parlament - el­fogadta a világ második újkori alkotmányát, amely garantálta a hitvallás és a vallásgyakor­lás szabadságát. Sajnos 1772 és 1795 között Lengyelországot három alkalommal is felosztották a szuperha­talmak: Poroszország, Oroszország és Auszt­ria. Ennek következményeképpen az ország százhuszonhárom éven át nem szerepelt az eu­rópai térképeken. A lengyelek nemzeti felke­lek sorozatával próbálták visszaszerezni füg­getlenségüket; az ország 1918-ban nyerte vissza szabadságát. A két világháború közötti időszak (1918- 1939) az államiság helyreállításával telt, az or­szágot feldaraboló hatalmak káros politikája és a háborús rombolás után. A függetlenség húszéves rövid időszaka gyors növekedést je­lentett. Lengyelország sikeresen kikeveredett a nagy gazdasági válságból (1920-1930). Ipara virágzott, bevezették az egyetemi oktatást, és minden feltételt megteremtettek a tudomány és a kultúra fejlődéséhez. Lengyelország történetének egyik legtragi­kusabb része a második világháború időszaka (1939-1945). A német nácik 1939. szeptember í-jén megtámadták az országot, a lengyelek hat hétig harcoltak a megszállók túlnyomó kato­nai erejével szemben. A helyzet még nehezeb­bé vált 1939. szeptember 17-én, amikor a szov­jet Vörös Hadsereg elfoglalta Lengyelország ke­leti részeit. A németek által elfoglalt területen létrehozták az ellenálló Hazafias Hadsereget és a földalatti kormányt. 1943 áprilisában a var­sói gettóban felkelés tört ki. A nácik az egész zsidó kerületet módszeresen felégették, és a földdel tették egyenlővé. 1944 augusztusában a fővárosban, Varsóban felkelés tört ki, amelyben kétszázezer felkelő és civil lelte halálát. Amikor a felkelés összeom­lott, a náci németek a megmaradt népességet deportálták, és a főváros 95%-át lerombolták. A lengyel katonák a világ számos frontján harcoltak: Norvégiában, Angliában, Olaszor­szágban, Hollandiában, a Szovjetunióban, Kö­zép-Keleten és Afrikában. 1945-ben, a háború után, a jaltai és potsda­mi egyezmény aláírását követően Lengyelország a szovjet szférába került, és kommunista köz­társaság lett belőle. Korábbi határait elmozdí­tották: a Szovjetunió átvette Lengyelország ke­leti területeit, a nyugati határt az Odera és a Neisse folyó mentén állapították meg. Mind­két határozatnak messze nyúló politikai, gaz­dasági, társadalmi és vallási következményei let­tek. Több millió, különböző nemzetiségekhez tartozó embert áttelepítettek vagy elmozdítot­tak lakóhelyéről. Az 1970-es évek végén gazdasági összeom­lással kellett szembenéznie az országnak. Or­szágszerte sztrájkok zajlottak, és az egyre nö­vekvő elégedetlenség létrehívott egy erőteljes társadalmi és politikai mozgalmat: 1980-ban megalakították a Szolidaritás nevű független szakszervezetet, amelyhez mintegy tízmillió ember csatlakozott. A szervezetnek Lech Wale­sa lett a vezetője. A Szovjetunió politikai átalakulása, a pereszt­rojka és a hatalmas szakszervezeti és független­ségi mozgalom Lengyelországban hozzájárult az európai demokratikus változásokhoz, és szu­verenitást hozott Lengyelországnak. 1989-ben végbement a politikai rendszervál­tás. Létrejött a parlamenti demokrácia, és egyúttal az ország visszatért a piacgazdasághoz. Megtartották az első szabad parlamenti válasz­tásokat, miután új politikai pártok és civil szer­vezetek jöttek létre. 1999-ben Lengyelország csatlakozott a nemzetközi biztonsági szerve­zethez (Észak-atlanti Szerződés Szervezete, NATO), illetve gazdasági szervezetekhez (WTO, OECD). 2004 óta Lengyelország az Eu­rópai Unió tagja, 2011 júliusától decemberéig ellátta az unió elnöki tisztét. Vallási helyzet Lengyelország legnagyobb egyháza a római ka­tolikus egyház, amelyhez a lakosság 95%-a tartozik. Ez az egyház évszázadokon keresztül nagy szerepet játszott a lengyel identitás és füg­getlenség megőrzésében, különösen az or­szág szétszakadozottsága idején -1772-1918 - és a kommunista időszakban. A „lengyel pápa” megválasztása 1978-ban óriási jelentőséggel bírt a társadalmi és politikai változások tekinteté­ben. II. János Pál pápát arról ismerték az egész világon, hogy tiszteletet tanúsított a kü­lönböző vallások iránt, támogatta a népek közötti békét, az emberi méltóságot és a sza­badságot. Lengyelország második legnagyobb egyhá­za az ortodox egyház, mintegy ötszázötvenezer hívővel. Eredete szoros kapcsolatban van Szent Cirill és Metód missziói tevékenységével. Az or­szág vallási szerkezetének az ortodoxia állan­dó jellemzője volt. 1925 óta a Lengyel Ortodox Egyház autokefál státusban van. 1956-ban a breszti egyezséget követően szá­mos ortodox pap és hívő elismerte a pápát. Ez­zel létrejött a görög katolikus egyház, amely­nek ma körülbelül százezer követője van. Az Evangéliumi Lutheránus Egyház - mint­egy hetvenötezer taggal - és az Evangéliumi Re­formátus Egyház - mintegy háromezer-ötszáz hívével - a 16. századbeli reformációban gyö­kerezik. Az Evangéliumi Metodista Egyház, il­letve a Baptista Unió - mintegy öt-ötezer kö­vetővel - a 19. századtól kezdve létezik Lengyel­­országban. Van még két egyház, amelyek a 19. század és a 20. század fordulóján jöttek létre, és az óka­tolikus egyházak családjába tartoznak: a Ma­riavita Egyház és a Lengyel Katolikus Egyház. A Régi Mariavita Egyháznak mintegy huszon­ötezer követője van, és 1906-ban vált el a ró­mai katolikusoktól, a Lengyel Katolikus Egy­ház pedig az Amerikába kivándorolt lengyelek­ből szerveződött, s mintegy húszezer követő­je van. Vannak még egyéb aktív egyházak is Lengyel­­országban, mint például a pünkösdi, az adven­tista és más evangéliumi egyházak. Lengyelor­szág olyan vallási csoportoknak is otthont ad, mint a Zsidó Vallási Közösségek Uniója, a Ka­raite Vallási Unió vagy a Muszlim Vallási Unió. Ökumenikus helyzet Az elmúlt századokban Lengyelország na­gyon sokszínű volt a hitvallások tekinteté­ben, és nagyon büszke volt a szabadság, a val­lási tolerancia és az ökumenikus együttműkö­dés régi hagyományára. A jelenlegi vallási térkép sok történelmi esemény következménye­ként jött létre, különös tekintettel a második vi­lágháborúra és az azt kísérő határmódosítások­ra, a tömeges kitelepítésekre, elvándorlásokra. Az ökumenizmus történelmi hagyományai Lengyelországban a 16. századig nyúlnak vissza. 1570-ben jelentős eseménye volt a sandomi­­erzi egyezség, amelyet a lutheránusok, a kál­vinisták és a cseh husziták írtak alá. 1777-ben az evangélikusok és a reformátusok unióra lép­tek, 1828-tól 1849-ig a két felekezetnek közös konzisztóriuma volt. Az első felekezetközi szervezet Lengyelor­szágban „a Nemzetek Közötti Barátságot Elő­segítő Világunió Lengyel Ága" nevű szervezet volt, amely 1923-ban jött létre az egyházak köz­reműködése nyomán. Kezdetben a lutheránu­sokhoz, a kálvinistákhoz tartozó egyházak közül hat csatlakozott a lengyel ághoz. A vitás kérdéseket maguk között oldották meg, és kö­zös cselekvésre kötelezték el magukat. Amikor a Lengyel Autokefál Ortodox Egyház csatlako­zott az unióhoz 1930-ban, akkor felismerték a két különálló felekezet - az evangéliumi és az ortodox - történelmi találkozásának lehetősé­gét egy közös szervezetben. A második világháború alatt, 1942 vége fe­lé ideiglenes ökumenikus tanácsot állítottak fel, amely létrehozta a lengyel keresztények öku­menikus hitvallását, megfogalmazván a közö­sen jónak tartott hitelveket. 1945-ben öt protestáns egyház képviselői - az Evangéliumi Lutheránus, az Evangéliumi Református, az Evangéliumi Metodista, a Baptista Unió és az evangéliumi keresztények - közös, hivatalos missziót alapítottak, ezt a Lengyel Köztársaság Protestáns Egyházainak Tanácsa néven ismerjük. Elnöke Konstanty Najder, a metodista egyház szuperintenden­se volt. A Lengyel Ökumenikus Tanács hivatalosan 1946 november 15-én jött létre Varsóban, tizen­két felekezet képviselői vettek benne részt. El­nökké az evangélikus egyház lelkészét, Zygmunt Michelist (1890-1977) választották. Az 1960- as évek végéig a Lengyel Ökumenikus Tanács és a római katolikus egyház kapcsolata nem volt hivatalos. Azonban sok katolikus - pápok és hívek egyaránt - részt vett a keresztény egysé­gért tartott imaheteken, amelyeket az ökume­nikus tanács tagegyházai szerveztek. Az első, katolikus templomban tartott öku­menikus istentiszteletet, amelyre a II. vatiká­ni zsinat előtt került sor, a varsói Szent Mar­tin-templomban tartották 1962. január 10-én. Erre meghívták más keresztény felekezetek kép­viselőit is. Ebben az évben ünnepeljük ennek az eseménynek az ötvenedik évfordulóját. A Lengyel Ökumenikus Tanácsból és a püs­pöki konferencia ökumenikus bizottságából ala­kult vegyes bizottság 1974-ben jött létre. Ez le­hetővé tette a hivatalos kapcsolatokat a római katolikus egyház és a Lengyel Ökumenikus Ta­nács között. 1977-ben a vegyes bizottság kijelölt egy dia­lógus-albizottságot, amelynek az a feladata, hogy teológiai témákat vitasson meg. Húsz évvel ké­sőbb az együttműködés alapját figyelembe vé­ve megalakult a Lengyel Püspöki Konferencia és a Lengyel Ökumenikus Tanács Dialógusbi­zottsága. A Lengyel Ökumenikus Tanács és a római katolikus egyház közötti együttműködés egyik eredményeként írták alá 2000-ben a Lengyel Ökumenikus Tanács hat tagegyházá­nak, illetve a római katolikus egyháznak a ve­zetői A keresztség szentsége mintáz egység jele című dokumentumot. Ebben az aláírók kölcsö­nösen elismerték a keresztség érvényességét. 2000 óta a dialógusbizottság a vegyes házas­ságok kérdését is vizsgálja. 2009-ben már be­mutattak egy ökumenikus tervezetet a vegyes házasságokról. A Lengyelországi Bibliatársulat koordinál­ta azt a fontos eseményt, amelyen bemutatták az Újszövetség és a zsoltárok ökumenikus for­dítását. Tizenegy egyház vett részt a fordítási munkában. Jelenleg pedig folyamatban van az Ószövetség ökumenikus fordítása. A keresztény egységért tartott imahétre szóló füzetet idén tizenötödik alkalommal je­lentetik meg. Ebben az évben az anyagot a Len­gyel Ökumenikus Tanács és a római katolikus egyház képviselői közösen készítették el. 2009-ben kiadtak egy könyvet A Krisztus fe­lé vezető úton - A lengyel keresztény egyházak magukról címmel. Ebben a Lengyel Ökumeni­kus Tanácshoz tartozó egyházak és a római ka­tolikus egyház a háború utáni időszakban elő­ször mutatkoznak be egy kiadványban. Azt is érdemes megemlítenünk, hogy II. Já­nos Pál és XVI. Benedek pápa is találkozott a Lengyel Ökumenikus Tanácshoz tartozó egy­házak papjaival és híveivel, amikor lengyelor­szági zarándokútjaikon ökumenikus imádsá­gokon vettek részt. Jelenleg hét egyház tartozik a Lengyel Öku­menikus Tanácshoz: a Lengyel Autokefál Or­todox Egyház, a Lengyel Katolikus Egyház, az Ókatolikus Mariavita Egyház, az Evangéliumi Lutheránus Egyház, az Evangéliumi Reformá­tus Egyház, az Evangéliumi Metodista Egyház és a Lengyel Baptista Unió. A Lengyelorszá­gi Bibliaszövetség és a Lengyel Katolikusok Társadalmi Szövetsége is belépett a tagok sorába.-A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom