Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-15 / 2. szám
Evangélikus Élet ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET 2012. januar 15. » 7 ♦ ♦ KUMENIKUS T" nrjT I ^ ^ I ^ a Krisztus-hívők I l\/l l \ I I I I egységéért JL JL ▼ JL JL 11. JL JL J_é JL 2012. január 15-22. Részletek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa kiadásában megjelent imafüzet anyagából Bevezetés az imahét gondolatkörébe Kedves Testvérek! A verseny nemes formái lelkesítő erővel hatottak minden korban. A győzelem vágya mindig fontos motiváció volt a sportban, kultúrában, zenében, tudományban, műveltségben való megmérettetés alkalmával. A verseny ártalmadan és lelkesítőén nemes formáiban is azonban szükségszerűen ott vannak a vesztesek is. A sikerélmény felemelő érzése mások kudarcélményének fájdalmán is születik. Ha pedig a gazdasági élet mozgatórugójaként működő kegyetlen versengést vagy a népek és nemzetek hatalmi rivalizációját nézzük, akkor a verseny humanista ártalmatlansága végképp ködbe vész. Az ez évi egyetemes imahét apostoli tanítása azonban felfed egy titkot. Annak a győzelemnek a titkát, amelynek egyetlen vesztese van: a halál. A korinthusi első levél 15. fejezete arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus Krisztus halál fölötti győzelmében osztozunk. Ez a jó hír átformálja a verseny, a győzni akarás értelmét, az evangélium ereje átformálhatja a győzni akaró ember értékrendjét. A Szentháromság Isten örökkévaló és megváltoztathatatlan szeretete a halál fölötti győzelme által megváltoztat bennünket. Ez az „elváltozás" az utolsó napon a feltámadást jelenti, addig pedig a „nem hiábavaló” fáradozásra való készségünk és képességünk gyakorlását. Jézus a versengés kísértésébe esett tanítványait minősített versenyre hívja: aki első akar lenni, legyen az utolsó, és legyen mindenki szolgája. Bűnös természetünk „elváltozás” átváltozás, átformálódás nélkül erre képtelen, de az átformáló erő Krisztusban itt van közöttünk. Az imahét nyolc napja arra rendeltetik, hogy ez az átformálódás Krisztus híveiben világszerte valósággá legyen. Segítsük egymást ebben, hogy Krisztussal sok olyan győzelmet arassunk, amelynek további nyertesei vannak, s csak a gonosz és a halál a vesztese. Ez az átformálódott élet szerezzen sok boldogságot nekünk és a körülöttünk lévőknek az új esztendőben. ■ Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke D. Szebik Imre ny. püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának volt elnöke A 2012-es imahét imádságos és tanulmányi anyagát egy olyan munkacsoport készítette, amely a Lengyelországban élő római katolikus, ortodox, ókatolikus és protestáns egyházak képviselőiből áll. Széles körű megbeszéléseket követően - amelyeken a különböző lengyel ökumenikus körök képviselői vettek részt - elhatározták, hogy olyan témát választanak, amely a Krisztusban való hit átformáló erejéről beszél, különös tekintettel az egyház - mint Krisztus teste - látható egységéért folytatott imádságra. Gondolataikhoz Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levelének szavait vették alapul, amelyek jelenlegi életünk múlandó természetéről szólnak, annak minden nyilvánvaló „győzelmével” és „vereségével” együtt, összehasonlítva azzal, amit Krisztus húsvéti győzelmében kapunk. Miért e témakör? Lengyelország történetét vereségek és győzelmek sorozata jellemzi. Sok olyan eseményt említhetünk, amikor az országot megtámadták, felosztották, és idegen hatalmak, ellenséges rendszerek elnyomása alá került. Az állandó törekvés, hogy legyőzzenek mindenfajta elnyomást, és a szabadság utáni vágy olyan jellemzői a lengyel történelemnek, amelyek jelentős változásokhoz vezettek a nemzet életében. Viszont ahol győzelem van, ott vesztesek is vannak, akik nem osztoznak a győztesek örömében és győzelmében. A lengyel nemzet eme különleges történelme indította az idei imahét anyagát összeállító ökumenikus csoportot arra, hogy mélyebben foglalkozzon azzal, mit is jelent győzni vagy veszíteni. S hogy a győzelemnek mindig érvényes-e a „triumfalista” értelmezése? Krisztus keresztje és feltámadása egészen másról beszél. A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságot Lengyelországban és Ukrajnában rendezik meg. Erre a régi időkben soha nem kerülhetett volna sor! Ezért sokak számára ez új „nemzeti győzelem” jele. Rajongók százmilliói várják az Európa ezen részén pályára lépő győztes csapatokról szóló híreket. Ez a példa azokra is ráirányíthatja figyelmünket, akik sohasem nyernek - nemcsak a sportban, de egyéni vagy közösségi életükben sem. Ki veszteget akár egy gondolatot is a vesztesekre? Azokra, akik állandóan vereséget szenvednek, akik különböző feltételek és körülmények miatt sohasem részesülnek a győzelemben? A vetélkedés nemcsak a sport állandó jellemzője, de a politikai, üzleti és kulturális életé, sőt átszövi az egyház életét is. Amikor Jézus tanítványai arról vitatkoztak, hogy ki a nagyobb (Mk 9,34), akkor ez a rivalizáló indíték nyilvánvalóan igen erős volt. De Jézus válasza nagyon egyszerű: „Aki első akar lenni, legyen az utolsó és mindenki szolgája” (Mk 9,35) E szavak szerint a győzelem kölcsönös szolgálatot jelent, segítségnyújtást, az utolsók, elfeledettek, kirekesztettek önbecsülésének erősítését. Ennek az alázatos szolgálatnak minden keresztény ember számára a legjobb példája Jézus Krisztus, az ő halálon aratott győzelme és feltámadása. Szeretnénk, ha az ő életéből, cselekedeteiből, tanításából, szenvedéséből, halálából és feltámadásából nyernénk ösztönzést a mai győzelmes hitélethez. Ez a fajta hit a társadalmi elköteleződésben, alázatos, szolgáló, az evangéliumhoz hűséges lélekben jut kifejezésre. Amikor Jézus az eljövendő szenvedést és halált várta, akkor imádkozott tanítványaiért, hogy egyek legyenek, hogy a világ higgyen. Ez a „győzelem” csakis lelki átalakulás, megtérés által lehetséges. Ezért gondoltuk úgy, hogy elmélkedéseink téV ' májául az apostolnak a népekhez szóló szavait vesszük alapul. A cél az, hogy olyan győzelemben legyen részünk, amely minden keresztényt egyesít Isten és a felebarát szolgálatában. Miközben az egyház teljes látható egységéért imádkozunk, és afelé törekszünk, aközben mi magunk - és felekezetűnk, amelyhez tartozunk - meg fogunk változni, át fogunk alakulni, és Krisztushoz hasonlóvá válunk. Az egységért folytatott imádságunk könnyen szükségessé teheti egyházi életünk eddig megszokott formáinak megújulását. Ez izgalmas „Mindannyian el fogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által” (íKor 15,51) jövőkép, de talán félelemmel tölt el bennünket. Az egység, amiért imádkozunk, nem csupán kényelmes elképzelés a barátkozásról és az együttműködésről, hanem azt is igényli, hogy mellőzzük a köztünk lévő versengést. Meg kell nyílnunk egymás felé, fel kell ajánlanunk ajándékainkat másoknak, és késznek kell lennünk elfogadni az ő ajándékaikat, hogy valóban új életet kezdhessünk Krisztussal. Ez az egyetlen igazi győzelem. Mindenki számára van hely Isten üdvözítő tervében. Halálán és feltámadásán keresztül Krisztus magához ölel mindenkit, függetlenül attól, hogy nyertes-e vagy vesztes, hogy „aki hisz őbenne, annak örök élete legyen” (Jn 3,15). Mi is részesülhetünk győzelméből! Elegendő, ha hiszünk benne, és máris könnyebb lesz a gonoszt jóval legyőzni. A Krisztus-hívők egységéért megtartott imahetek témái (1968-20x2) 1968: Dicsőségének magasztalása - Ef 1,14 1969: Szabadságra vagyunk elhívva -r Gál 5,13 1970: Isten munkatársai vagyunk - íKor 3,9 1971: A Szentlélek közössége - 2Kor 13,13 1972: Új parancsolatot adok néktek - Jn 13,34 1973: Urunk, taníts minket imádkozni - Lk 11,1 1974: Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr - Fii 2,1-13 1975: Isten szándéka: Krisztusban egybefoglal mindeneket - Ef 1,3-10 1976: Isten gyermekei legyünk, vagy az a hivatásunk, hogy legyünk, amik vagyunk - íjn 3,2 1977: A reménység nem csal meg többé - Róm 5,1-5 1978: Nem vagytok idegenek - Ef 2,13-22 1979: Szolgáljatok egymásnak Isten dicsőségére - íPt 4,7-n 1980: Jöjjön el a Te országod! - Mt 6,10 1981: Egy Lélek - sok ajándék - egy test - íKor 12,3-13 1982: Hogy megtalálják hajlékukat nálad, Urunk - Zsolt 84,5 1983: Jézus Krisztus a világ élete - íjn 1,1-4 1984: Az a hivatásunk: legyünk egyek Urunk keresztje által - íKor 2,2; Kol 1,20 1985: Halálból az életre Krisztussal - Ef 2,4-7 1986: Tanúim lesztek - ApCsel 1,6-8 1987: Krisztusban egyek - új teremtés - 2Kor 6,17 1988: Isten szeretete elűzi a félelmet - íjn 4,18 1989: Közösséget építünk, egy test vagyunk a Krisztusban - Róm 12,5-6 1990: Hogy mindnyájan egyek legyenek... hogy elhiggye a világ - Jn 17,21 1991: Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek - Zsolt 117; Róm 15,5-13 1992: Menjetek el, veletek vagyok mindenkor - Mt 28,16-20 1993: A krisztusi egységért: teremjétek a Lélek gyümölcsét - Gál 5,22-23 1994: Isten népe feladata, hogy egy legyen szívében és gondolataiban - ApCsel 4,23-27 1995: Koinónia: közösség Istennel és egymással - Jn 15,1-17 1996: íme, az ajtó előtt állok és zörgetek - Jel 3,14-22 1997: Krisztusért kérünk, béküljetek meg és engesztelődjetek ki Istennel - 2Kor 5,16-21 1998: Gyöngeségünkben is segítségül siet a Lélek - Róm 8,26 1999: Ő majd velük lakik, ők pedig népévé lesznek - Jel 21,3 2000: Áldott legyen az Isten, aki megáldott bennünket Krisztusban - Ef 1,3 2001: Én vagyok az út, az igazság és az élet - Jn 14,6 2002: Nálad van az élet forrása - Zsolt 36,10 2003: Ez a kincsünk cserépedényben van - 2Kor 4,7 2004: Az én békességemet adom nektek - Jn 14,27 2005: Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma - íKor 3,1-23 2006: Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük - Mt 18,20 2007: A süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé - Mk 7,37 2008: Szüntelenül imádkozzatok! - iThessz 5,17 2009: Legyenek eggyé kezedben - Ez 37,17 2010: Ti vagytok erre a tanúk - Lk 24,48 2011: Kitartottak az apostolok tanításában - ApCsel 2,42 2012: Mindnyájan el fogunk változni - íKor 15,51
