Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-15 / 2. szám

Evangélikus Élet ÖKUMENIKUS IMAHETI MELLÉKLET 2012. január 15. » 9 X E A4 A. XIK Á J A. „Mindannyian elfogunk változni a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által” (íKor 15,51-58) 5. nap Főtéma: A feltámadott Úr békessége átformál. ♦ Alapige: Jézus közéjük lépett, és ezt mondta: Békesség néktek! (Jn 20,19) Olvasmányok ♦ Mai 3,23-24: Az atyák szívét a gyermekek­hez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz. ♦ Zsolt 133: Ó, mily szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. ♦ Ef 2,14-20: Megbékéltette mindkettőt egy test­ben az Istennel, miután a kereszt által meg­ölte az ellenségeskedést önmagában. ♦ Jn 20,19-23: Jézus közéjük lépett, és ezt mondta: Békesség néktek! Magyarázat Az Ószövetség utolsó könyvének végső szavai Isten ígéretét közvetítik. Elküldi választottját, hogy harmóniát és tiszteletet teremtsen min­den családban. Általában félünk a nemzetek kö­zötti háborúságtól vagy a váratlan agressziótól. De Malakiás próféta a legbonyolultabb és leg­makacsabb konfliktusra hívja fel a figyelmün­ket: a megromlott kapcsolatra szülők és gyer­mekeik között. A szülők és gyermekeik közötti egység helyreállítása nem lehetséges Isten se­gítsége nélkül. Isten küldötte az, aki csodát tesz. Átformálja az emberek szívét és kapcsolatait. A zsoltár pedig arról beszél, hogy milyen nagy öröm is az, amikor ez az egység létrejön az em­berek között. Az embert nem magányra terem­tette Isten. S ez a közösségi ember nem tud meg­elégedetten élni ellenséges légkörben sem. A boldogság az emberi közösségben a harmóni­ából, békességből, bizalomból és megértésből áll. Az emberek közötti jó kapcsolat olyan, mint a kiszáradt földnek a harmat, vagy mint az il­latos olaj, amely az egészséget támogatja. A zsol­tár azt mondja, hogy Isten áldása és meg nem érdemelt ajándéka az együttélés jósága, ahogyan a harmat is az a szomjazó földnek. Az egység­ben való együttélés nemcsak a családtagok ki­váltsága. Azoknak az egymáshoz való közelsé­gét írja le, akik elfogadják Isten békességét. Az apostoli levél arról a valakiről szól, akiről Malakiás próféta is jövendölt. Jézus hoz egységet, mert ő az, aki az emberek közötti ellenségeske­dés falát lerombolta saját testében. Átalában azt mondhatjuk, hogy valaki győzelme azok elbuká­sával és szégyenével jár együtt, akiket legyőzött, vagy akik visszavonulásra kényszerültek. Jézus azonban nem utasít el, nem pusztít el, nem aláz meg. Ellenben véget vet az elidegenedésnek, át­formál, gyógyít és egyesít mindeneket, hogy Is­ten családjának tagjaivá válhassanak. Az evangélium emlékeztet a feltámadott Úr ajándékára, amelyet bizonytalankodó és meg­rettent tanítványainak adott. Békesség néktek! Ez Krisztus köszönése és egyben ajándéka is. Továbbá meghívás arra, hogy az Istennel való békességet keressük. Új, tartós kapcsolatokat építsünk az emberek nagy családjában és az egész teremtett világban. Addig, amíg a keresztények megosztott­ságban élnek, a világot sem tudják meggyőz­ni az evangélium teljes igazságáról, arról, hogy mi Krisztus üzenete az új emberről. A békes­ség és az egység a fémjelzései ennek az átala­kulásnak. Az egyházaknak ezeket az ajándéko­kat kell felmutatniuk, és ezekről kell tanúbi­zonyságot tenniük, mint akik Isten egy nagy családjába tartoznak. Ez a nagy család pedig Jé­zusra mint biztos alapra épült, aki a szegletkő. Imádság Szerető és kegyelmes Istenünk! Taníts bennünket a békességedben való részesedés örömére. Tólts el bennünket Szentlelkeddel, hogy az ellenségeske­désfalait lerombolhassuk, mert ezek elválaszta­nak egymástól. A mi békességünk, afeltámadott Krisztus segítsen, hogy minden megosztottságot le­győzzünk, és egyesítsen bennünket Isten család­jának tagjaiként Jézus Krisztus nevében kérjük ezt akié - az Atyával és a Szentlélekkel együtt - min­den tisztelet és dicsőség és a föld teljessége. Ámen. 6. nap Főtéma: Isten állhatatos szeretete átformál. • Alapige: Ez a győzelem a mi hitünk. (íjn 5,4) Olvasmányok • Hab 3,1-19: Az Úr, az én Uram ad nekem erőt. • Zsolt 136,1-4.23-26: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete. • íjn 5,1-6: Ez a győzelem a mi hitünk. • Jn 15,9-17: Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért. Magyarázat Az ószövetségi szövegben az Istenbe vetett hit az, ami a reményt életben tartja minden sze­rencsétlenség ellenére. Habakuk panasza Isten hűsége feletti örömre fordul, ami erővel tölti el a nehézségek ellenére is. A136. zsoltár abban erősít meg, hogy Isten Izráel történetében milyen csodálatosan cse­lekedett, és ez bizonyítéka örökké tartó szere­­tetének. Isten közbeavatkozásának köszön­hetően Izráel népe egészen különleges és meg­lepő győzelmeket élt át. Isten nagy tettei az öröm, a hála és a reménység forrásai, amelye­ket a hívők évszázadokon át imádságban, di­csőítő énekekben és muzsikában fejeztek ki. Az apostoli levél arra emlékeztet, hogy „ami Istentől született, legyőzi a világot” (íjn 5,4). Ez nem feltétlenül jelent emberi mércével mért győzelmeket. A Krisztusban való győze­lem együtt jár szívünk megváltozásával, a föl­di valóság és az örökkévaló perspektívájának megértésével és a halál feletti végső győzelem­be vetett hittel. Ez a győzelmes erő a hit, amelynek letéteményese és forrása Isten, leg­tökéletesebb megtestesülése pedig a szeretet. Az evangéliumban Krisztus biztosítja tanít­ványait Isten szeretetéről, amelynek végső megerősítése a Megváltó kereszthalála. Ugyan­akkor arra hívja és szólítja fel őket, hogy mu­tassanak szeretetet egymás iránt. Jézus kapcso­lata tanítványaival a szereteten alapul: nemcsak egyszerűen tanítványaiként kezeli, hanem ba­rátainak hívja őket. Krisztusi szolgálatuk abban áll, hogy életüket egyre inkább a szeretet leg­főbb parancsolatához teszik hasonlóvá, amely belső meggyőződésükből és hitükből követke­zik. A szeretet lelkületűvel szívünkben nem ve­szítjük el a reményt, még ha a teljes látható egy­ség felé vezető úton való előrejutás oly nagyon lassúnak tűnik is. Isten örökkévaló szeretete ké­pessé tesz bennünket arra, hogy legyőzzük a legnagyobb ellenséget és a legmélyebb megosz­tottságot. Ez az, amiért a világot leigázó iste­ni győzelem a mi hitünk számára átformáló erő. Imádság Urunk Jézus Krisztus, az élő Isten Fia! Feltáma­dásod által győzedelmeskedtél a halál felett, és te lettél az életnek Ura. Irántunk való szerete­­tedből bennünket választottál, hogy barátaid legyünk. Szentlelked egyesítsen veled és egymás­sal a barátság kötelékével, hogy hűségesen szol­gálhassunk téged a világban, és lehessünk örökkévaló szereteted tanúbizonyság-tévői, mert te élsz és uralkodsz az Atyával és a Szent­lélekkel, egy Isten örökkön-örökké. Ámen. 7. nap Főtéma: A jó pásztor átformál. • Alapige: Le­geltessétek az én juhaimat. (Jn 21,17) Olvasmányok • íSám 2,1-10: Senkit sem tesz hőssé a maga ereje. • Zsolt 23: Mert te velem vagy: vessződ és bo­tod megvigasztal engem. ♦ Ef 6,10-20: Erősödjetek meg az Úrban. ♦ Jn 21,15-19: Legeltessétek az én juhaimat. Magyarázat Azoknak, akik győzedelmeskednek a szenve­dés felett, onnan felülről van szükségük segít­ségre. A segítséget pedig imádságon keresztül kapják. Sámuel első könyvének első fejezetében Anna imádságának erejéről olvasunk. A máso­dik fejezetben Anna hálaénekét találjuk. Meg­értette, hogy bizonyos dolgok csak Isten segít­ségével történhetnek meg. Anna és férje az ő akarata által lettek szülőkké. Ez a történet pél­da, amely megerősíti hitünket az egyébként re­ménytelennek tűnő helyzetekben. Ez a törté­net a győzelem példája. A 23. zsoltárban a jó pásztor vezeti juhait, még a legsötétebb helyeken keresztül is, meg­nyugtatva őket jelenlétével. Akik reményüket az Úrba helyezik, nem kell, hogy féljenek a pusztulás és a széthullás árnyékától sem, mert pásztoruk az igazság zöldellő mezejére vezeti őket, hogy Isten házában lakozzanak. Az Efézusiakhoz írt levélben Pál apostol sürget bennünket, hogy erősek legyünk az Úr­ban és az ő hatalmának erejében. Öltsünk ma­gunkra lelki fegyverzetet: az igazságot, az igazságosságot, a jó hír meghirdetését, a hitet, a megváltást, az Isten szavát, az imádságot és a könyörgést. A feltámadt Úr sürgeti Pétert és vele együtt minden tanítványt, hogy ismerje fel magában az Úr iránti szeretetet, aki az egyedül igaz pász­tor. Ha van benned ilyen szeretet, akkor legel­tesd a juhaimat! Más szavakkal: tápláld és védd őket, törődj velük, erősítsd őket - mert ők az enyéim, és hozzám tartoznak! Légy jó szolgám, és viseld gondját azoknak, akik sze­rettek engem, és akik követik hangomat. Ta­nítsd őket a szeretetre, együttműködésre és bá­torságra, míg az élet rögös és kanyargós útján járnak. Az isteni kegyelem eredményeként Krisztus tetteinek szemtanúja az, aki bennünk megerő­sítést nyer, és kényszerít, hogy az egység érde­kében közösen cselekedjünk. Megvan a képes­ségünk és tudásunk, hogy tanúbizonyságot te­gyünk! De készek vagyunk erre? A jó pásztor, aki élete példáján keresztül tanított és vezetést adott, megerősít mindenkit, aki kegyelmébe és támogatásába helyezi bizalmát, és arra hív ben­nünket, hogy vele feltétlen együttműködésben éljünk. Ilyenformán megerősítve képesek le­szünk segíteni egymást az egység felé vezető úton. Legyünk erősekké az Úrban, hogy így erő­síthessük meg egymást a szeretetről való kö­zös tanúságtételben. Imádság Mindeneknek Atyja! Arra hívsz, hogy egy nyáj legyünk Fiadban, Jézus Krisztusban. Ő a mi jó pásztorunk, aki zöldellő mezőkre, csendes vizek­hez vezet, és helyreállítja lelkünk békességét. Őt követve hadd törődjünk azokkal is, akik meg­látták bennünk az egy igaz pásztor, a mi Urunk Jézus Krisztus iránti szeretetet, aki él és uralkodik veled és a Szentlélekkel együtt, egy Is­ten örökkön-örökké. Ámen. 8, nap Főtéma: Krisztus uralma egyesít. • Alapige: Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt ül­jön királyi székemen. (Jel 3,21) Olvasmányok • iKrón 29,10-13: A te kezedben van az erő és hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. • Zsolt 21,1-7: Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel. ♦ Jel 3,i9b-22: Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön királyi székemen. ♦ Jn 12,23-26: És ha valaki nekem szolgál, meg­becsüli azt az Atya. Magyarázat Jézus az elsőszülött, aki feltámadt a halálból. Megalázta magát, és felmagasztaltatott. Krisz­tus nem sóvárgott a győzelemre, de megosztja minden emberrel uralmát és felmagasztalását. Dávid - énekében, amely a király és népe örö­méből született a templom építése előtt - azt az igazságot fejezi ki, hogy minden kegyelem­ből történik. Még egy földi uralkodó is lehet Is­ten uralmának visszatükrözője, akinek hatalmá­ban áll, hogy bárkit naggyá és erőssé tegyen. A király hálaadó zsoltára ezt a gondolatot vi­szi tovább. A keresztény hagyomány messia­­nisztikus értelmezést is ad a zsoltárnak: Krisz­tus az igaz király, tele áldással és élettel, Isten tökéletes jelenvalósága az emberek között. Bizonyos értelemben ez a kép nem vonatkoz­hat az emberekre? Nem az ember a teremtést betetőző alkotás? Nem azt akarja Isten, hogy „társörökösei legyünk az ő Fiának”, és „tagjai az ő királyi háznépének”? A Jelenések könyvének levelei a hét gyüleke­zetnek olyan üzenetet hordoznak, amelyek az egyházra minden időben és helyen vonatkoz­nak. Azok, akik Krisztust beengedik otthonuk­ba, meghívást kapnak arra, hogy az örök élet részesei legyenek vele együtt. A királyi székre való befogadás ígérete előzőleg csak a tizenket­tő felé hangzik. Itt azonban kiterjesztést nyer mindenkire, aki győzedelmes. Ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Összeköthetjük Jézus „Én vagyok” mondatát Is­ten kimondhatatían nevével. Jézus szolgája, akit az Atya megjutalmaz, ott lesz, ahol az ő Ura is: az Atya jobbján ül, hogy uralkodjék. A keresztények tisztában vannak azzal, hogy a köztük lehetséges egység, még ha emberi erő­feszítést igényel is, mégiscsak Isten ajándéka. Ez részesedés Krisztusnak a bűn, a halál és a go­nosz felett aratott győzelmében, amelyek a meg­osztottság okozói. Krisztus győzelmében való részvételünk a mennyben teljesedik ki igazán. Az örömhírről való közös tanúságtételünkben meg kell mutassuk a világnak azt az Istent, aki nem korlátoz és nem győz le minket. Hitele­sen kell elmondanunk kortársainknak, hogy Krisztus győzelme úrrá lesz mindenen, ami bennünket az élet teljességétől, tőle és egymás­tól elválaszt. Imádság Mindenható Isten, mindenek Ura! Taníts min­ket dicsőséged titkán elmélkedni. Áldj meg bennünket, hogy alázattalfogadjuk ajándéka­idat, és tiszteljük minden ember méltóságát. Szentlelked erősítsen meg az előttünk álló lel­ki harcokban, hogy egyesülve Krisztusban ve­le együtt uralkodhassunk dicsőségben. Add meg nekünk ezt általa, aki megalázta magát, és felmagasztaltatott, aki veled és a Szentlélek­kel él örökkön-örökké. Ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom