Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-25 / 12. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2012. március 25. !► 7 Zenei polihisztor a zuglói orgonapadon Portré Kéménczy Antal muzsikusról Déli KINCS avagy kerületi ifjúsági napot csináltunk ► Fiatal kora ellenére szokatlanul színes pályát tudhat maga mögött Kéménczy Antal. Orgonaművész, zongorista, egyházzenész, kántor. Am a lista még így sem teljes, hiszen említésre, mi több, figyelemre méltó színpadi munkái is vannak. Több fővárosi és vidéki színházban dolgozik színpadi és zenekari zenészként, valamint zenei rendezőként. Komponál, hangszerel, korrepetitori feladatokat lát el, némely darabban ő a karmester. S nem mellékesen CD-ket jelentet meg, koncertkörútjain bejárta Európát, több alkalommal lépett fel Japánban is. Honnan ez a zenei talentum, s hogyan illeszkedik mindehhez az egyházzene iránti elhivatottsága? Egyebek mellett ezekről beszélgettünk a szerénysége, nyugalmat árasztó személyisége miatt gyülekezetében méltán közkedvelt muzsikussal.- A bevezetőben szép hosszú listát sikerült összeállítanom tevékenységeiről. Melyik ezek közül az első?- Mindegyiket szeretem, így nézzük inkább időrendben, vagyis ahogy a tanulmányaimat folytattam. Először a zongora szakot végeztem el a Zeneakadémián, diplomahangversenyem 2004-ben volt. Zongoratanulmányaim mellett jelentkeztem egyházzene szakra, majd ez utóbbi elvégzése után kezdtem neki orgonaművészi diplomám megszerzésének, ezen a szakon tavaly végeztem. A kántorsághoz azonban már korábbról kötődöm, hiszen egészen fiatalon kerültem a Dunamelléki Református Kántorképzőbe, ahol az oklevél megszerzése utána hat évig tanítottam is. 2007-től pedig a fóti Evangélikus Kántorképző Intézetben teszem ugyanezt orgonatanárként.- Hogyan került erre a pályára?- A családban nem volt zenész, bár édesanyám rendkívül szerette a klasszikus muzsikát. Valamikor, úgy hetedikes korom környékén - a viszonylag nehéz zongoradarabok játszása közben - született meg bennem az elhatározás, hogy ezzel az értékes zenével szeretnék foglalkozni. így talán nem meglepő, hogy utam egyenesen a konzervatóriumba vezetett. Ebben az időben érkezett az első felkérés is: meghívást kaptam az isaszegi református gyülekezettől kántori szolgálatra, vagyis a kántori munkával már tizenkét éves koromban megismerkedtem.-Az egyházzenei, klasszikus zenei irányultságot tehát értem, de hogy jön ehhez a színházi munka?- A kiváló író-rendező, Pintér Béla keresett zongoristát a társulatához. Én egy barátom révén kerültem kapcsolatba velük, s mert megfeleltünk egymásnak, ott tevékenykedem lassan tíz éve. Szeretem ezt a munkát. Érdekes, állandóan különböző kihívásokat tartogat, hiszen nemcsak zongoristára van szükségük, hanem időnként hangszerelni is kell, de van, hogy segédkezem zenei illusztrációk vagy színdarabok zenéjének összeállításában, sőt néha még komponálni is szükséges. Az Operettszínházban és több vidéki színházban pedig mint első billentyűs vagyok állásban. Ez meglehetősen nehéz, felelősségteljes feladat. Persze vannak az ember életében jobban és kevésbé szeretett feladatok - gondolom, ezzel mindenki így van -, de elvégezni mindegyiket el kell, mégpedig a lehető legmagasabb színvonalon. Összességében azért elmondhatom, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek csinálni, és ez nagyon boldoggá tesz.- Az európai turnék szinte természetesek a kontinensen élő, koncertező művész életében. De miként került Japánba?- Ez is egy szerencsés véletlen következménye. Amikor Magyarországon turnézott egy japán kórus, zongorakísérőt kerestek a koncertjeikre. Akkori zongoratanárom ajánlott engem, én pedig szívesen vállaltam a felkérést. A koncertkörút olyan sikeresnek bizonyult, hogy a kórus vezetője meghívott Japánba, ahol több városban önálló koncerteket is tarthattam, illetve kurzust vezettem a tehetséges japán zongorista növendékeknek. Több mint hét éven keresztül rendszeres vendég lehettem az országban. Mostanra azonban sajnos - nem kis részben az ismert, tavalyi tragikus események miatt - ezek a programok megszűntek. De lehet, hogy egyszer majd sikerül visszatérnem abba a nagyon szép, távoli országba, ahol nagy örömmel fogadják az európai művészeket.- Miként került kapcsolatba egyházunkkal?- Feleségem, Fekete Anikó révén, aki szintén egyházzenész, és két éve már a Budapest-Zuglói Evangélikus Egyházközség megválasztott kántora. Mivel a szolgálatot együtt végezzük, az idők folyamán kialakult egy egészséges munkakapcsolat, munkamegosztás közöttünk. Az istentiszteleteken Anikó irányítja az énekkart, nekem jut az orgonapad. Nagy öröm továbbá, hogy templomunkban már évek óta rendezhetünk koncerteket. Ezeknek a zuglói zenés esték elnevezésű együttléteknek a célja - szakrális tartalmuk mellett - a zeneirodalom sokszínűségének megismertetése és a fiatal, tehetséges zeneszerzők nekünk komponált egyházzenei műveinek bemutatása kiváló, híres művészek és együttesek interpretálásában.- Templomi munkájukhoz kapcsolódva gyakran szerepelnek - úgymond - amatőrökkel. Gyülekezeti tagokkal, akik hangszeren tanulnak, jó hangú, ám nem okvetlenül tanult zenészekkel. Önöknek, profi muzsikusoknak nem zavaró ez?- Egyáltalán nem. Természetesen ha mondjuk CD- vagy rádiófelvételre hívnak, akkor képzett zenészekkel kell együttműködni, de a gyülekezeti munkában nagy öröm nem képzett, de annál lelkesebb fiatalokkal dolgozni. Ráadásul így lehet a legjobban nevelni ezt a generációt az értékes, szép zene befogadására és liturgikus tételeink megismertetésére. Sokszor hangszeres művek előadásával is megajándékozzuk gyülekezetünket - remélem, sokak örömére.- Az eddigiekből úgy tűnik, meglehetősen sokat dolgozik. Hogyan tud kikapcsolódni, regenerálódni?- Valóban sok feladatom, elfoglaltságom van, s igyekszem eleget tenni mindnek. Ennek persze ára van: kevesebb idő jut az örömzenélésre, vagyis arra, hogy csupán kedvtelésből tanuljak meg számomra kedves darabokat. A sok tennivaló miatt arra kell szorítkoznom, hogy mindig csak az aktuális vagy az azt követő feladatokra készüljek, arra viszont intenzív munkával - akár orgonahangverseny, zongorakoncert vagy színházi előadás. Mindez azt eredményezi, hogy - például egy-egy nagyobb koncert előtt, ha a helyzet úgy kívánja - akár öt-hat órát kell gyakorolnom naponta az egyéb feladatok mellett. Ennek ellenére, ha akad egy kis szabad időnk, szívesen megyünk ki a természetbe, de a hosszabb utazások - mivel már eddig is elég sokfelé volt alkalmam megfordulni - kevésbé vonzanak. Ami másoknak a napi rutin, az nekünk külön öröm. Vagyis hogy otthon lehetünk, és szeretetben élhetjük normális, hétköznapi életünket.- Mik a tervei az elkövetkező időszakra?- Szeretnék mindig felkészülten eleget tenni a „rendes polgári foglalkozásomból” a színházi munkából adódó feladataimnak. Másrészről nincs okom panaszra, idénre is bőven van felkérés koncertekre, fellépésekre. Fontosnak tartom, hogy Anikóval együtt továbbra is gondtalanul végezhessük egyházzenei munkánkat, amellett hogy szervezzük, rendezzük, irányítjuk a koncertsorozatot. Ebben gyülekezetünk lelkészei nagy segítségünkre vannak, hiszen minden egyházzenei és koncertötletünket támogatják. A magánéletünkben pedig most jutottunk el oda, hogy egyre többször felvetődik, hogy lassan készülni kellene a nagy örömmel várt szülői feladatainkra. ■ Gyarmati Gábor ► Verőfényes napsütés, tavaszi szél, szombat, „hírős város az Alföldön”.. Egyházunk déli kerületének ifjúsági napjára került sor március 10-én Kecskeméten. Mind a százhetven ember „belerakta” a szervezésbe, a jelenlétbe, amit csak tudott, hogy a gyülekezeti ifjúsági csoportok találkozója hagyományteremtő rendezvény lehessen ezen a tavaszi napon. Lelkes, fiatal teológusok segédkeztek egyházunk gyermek- és ifjúsági osztálya munkatársainak a program lebonyolításában. A házigazdák - Kis János és Hulej Enikő helyi lelkészek - is mindenben rendelkezésre álltak, a szervezők rengeteg segítséget kaptak tőlük. S persze kihagyhatatlan a tudósításból az is, hogy a kerületben szolgáló lelkészek, egyházi munkatársak többsége is láthatóan örömmel tett meg mindent az ügy érdekében, kísért el a találkozóra kicsiket és nagyokat. A napot a Szélrózsa Band tagjai foglalták keretbe, hiszen az indulásnál ők vezették a közös éneklést, a nap végén pedig koncerttel örvendeztették meg az ifjúságot. A találkozó nyitányaként Gáncs Péter, a kerület püspöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kis János áhítata szólította meg a jelenlévőket. „Kerülj erre, ülj ide, atyámfia” - hangzott a nap igéje, melyben ki-ki felhívást kapott arra, hogy Isten mellé telepedjen, mint ahogyan a gyermek a szülei mellé ül, hozzájuk ragaszkodik. Sok humorral, mókával s egyben komolysággal, tanulságokkal is fűszerezett interaktív előadásban lehetett részük a fiataloknak ezután: Róka Szabolcs ének- és mesemondó Zöld Péter történetét hozta el. Igazán mozgalmas volt a szervezők kiötlötte vetélkedő. Miután a résztvevőkből tizenegy - nagyon lelkes - csapat alakult, útnak indultak, hogy minél több információt gyűjtsenek össze Kecskemétről, illetve a város egy-egy épületéről. Az ebéd elfogyasztása után a Keresztmetszet együttes koncertjét élvezhették, majd a már sokszor beharangozott „lakatparti” következett. Nagyon jó volt látni, hogy a résztvevők, amint birtokba vették kulcsukat vagy lakatjukat, rögtön keresgélni is kezdték párjukat/párjaikat (hiszen olykor több is akadt). A keresgélés jó alkalmat adott az ismerkedésre - éppen ez volt a cél -, illetve arra, hogy a fiatalok lássák: a gyülekezetekben működő sok-sok maroknyi csoportból egy nagy csapat alakulhat, amely mintegy családként ölelheti körbe a tagjait. Nem maradhatott ki a nap programjából a tombolahúzás izgalma sem. A résztvevőknek a nevüket és a gyülekezetük nevét kellett papírra írva bedobniuk egy dobozba, és a „szerencsések” gyülekezetük ifjúsági csoportjának nyerték a tombolatárgyakat képező gitárt és a társasjátékokat. Az ifjúsági nap Gáncs Péter útra bocsátó áldásával zárult, egyúttal azzal a reménnyel, hogy az itt egybegyűltek a nyári Szélrózsán ismét találkoznak, és hogy jövőre újabb déli KINCS-et találhatnak az egyházkerületben. ■ GKL HIRDETÉS________________________________________________________________________________________ Dietrich Buxtehude Membra Jesu Nostri című művét adja elő a kőbányai evangélikus templomban március 30-án 18 órakor az Abel Concerts. Énekes szólisták: Baráth Emőke, Szappanos Edit, Gavodi Zoltán, Kálmán László, Blazsó Domonkos. Hegedű: Bozzai Balázs, Kertész Ágnes; viola da gamba: Regős Júlia, Szászvárosi Sándor, Ölveti Mátyás; violono: Schweigert György; orgona: Dinyés Soma. Meghívó Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt az EKE közösség táv csendesnapjára, amelyet március 31-én, 10 és 16 óra között tartunk a telki evangélikus templomban (Nyírtelek, Tokaji út 52.). A nap témája: nem félelemnek lelkét adta nékünk az Isten; hanem erőnek és szer és józanságnak lelkét!’ (2Tim 1,7) Frissítőről a helyi gyülekezet gondoskodik, ebédet mindenki he gával. Alkalmunkkal kapcsolatban az EKE Alapítványnál lehet ni. Tel.: 1/332-7063; e-mail: ekeal@freemail.hu. FOTÓK: SOVER RENATA SZEMEREY BENCE FELVÉTELE
