Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-25 / 12. szám
8 it 2012. március 25. PANORÁMA Evangélikus Élet BRAZÍLIÁBÓ ► A Bibliatársulatok Világszövetségének (United Bible Societies) vezetőképző akadémiája Brazíliában működik. Ennek előbb hallgatójaként, majd oktatójaként az elmúlt két évben hatszor jártam a dél-amerikai országban. Egyik sem volt turistaút, mindig nagyon szoros menetrendhez, időbeosztáshoz kellett igazodnom, ezért magamtól nem is gondoltam volna arra, hogy a szó hagyományos értelmében „élménybeszámolót” írjak ezekről az utakról, mígnem az Evangélikus Élet általam szeretve tisztelt főszerkesztője erre fel nem hívta a figyelmem. Valóban, e hat alkalom során ez a különleges ország erős benyomást tett rám - bízom benne, hogy az ártalam rajzolt szubjektív kép a tisztelt olvasók érdeklődésére is számot tarthat... ■ Pécsük Ottó Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb jelensége gazdasági, kulturális és vallási értelemben egyaránt a déli és északi félteke országainak végletes elkülönülése egymástól, eltérő fejlődésük és lehetőségeik. Mközben gyakran beszélünk globalizációról, elfelejtjük, hogy a világméretű egységesülés mellett megfigyelhető egy ennél talán sokkal fontosabb jelenség is: a déli és az északi félteke országainak szembenállása. Globális dél, globális észak Sokak szerint a háttérben leginkább demográfiai jelenségek állnak: az északi államok népessége csökken, vagy a nagyszámú déli bevándorlással együtt is legfeljebb stagnálást mutat, míg a dél országaiban robbanásszerű a népesség növekedése minden évben. Ennek természetes velejárója az anyagi-gazdasági elmaradottság, amelyet a történelmi örökség és a világgazdasági folyamatok csak súlyosbítanak. Eltérőek az érdekek is: északon már kifogytak, délen pedig még kiaknázatlanok a források, a nyersanyagok: északon pénz van, délen pedig tőkehiány. Észak és dél szembenállása természetesen következik ebből a helyzetből. Vannak azonban érdekes kivételek e szabály alól, és Brazília éppen ilyen. Bár vitathatatlanul a déli félteke országa, a világ nyolc legerősebb gazdasága között tartják számon, számos mezőgazdasági termék (banán, kakaó, kávé, cukornád) legnagyobb exportőre, és ma már olyan ipari húzóágazatokban is meghatározó, mint az autóipar vagy a repülőgépalkatrész-gyártás. Hatalmas ország, mintegy kétszázmillió lakossal, a dél-amerikai kontinens nagy részét elfoglalja, gazdasága pedig a földrész gazdasági potenciáljának majd a felét adja. A szegények és a gazdagok közötti különbség itt is kiáltó, ahogyan a dél országaiban általában, ám a dübörgő gazdaság lassan, de biztosan teremti meg a felemelkedés lehetőségét azok számára, akik dolgoznak. Munkahelyek pedig vannak. Az országot kelet-nyugat és észak-dél irányban behálózó autópályákon végeláthatatlan sorban, két sávban egymást érik a dübörgő kamionok, üzemanyagínség nincs, a helyben gyártott autók többsége (és a helyi anekdota szerint a sofőrök is) a bőven rendelkezésre álló cukornádpálinkával működnek. Még a legszegényebbek között is általános az optimizmus az ország gazdasági lehetőségeit illetően: hisznek abban, hogy Brazília a felemelkedés és a jólét útját járja, és csak idő kérdése, hogy a tiszteletet parancsoló makrogazdasági mutatók éreztessék hatásukat az egyének életében is. Számunkra különös tanulságokat jelenthet az, amit brazil kollégáimtól hallottam a 2000-es évek elején Brazíliában fellépő recesszióról: az akkoriban hivatalba lépő, ma már szinte legendás Lula da Silva elnök azt ígérte polgárainak, hogy csökkenti az adókat, s cserébe csak annyit kért, hogy a braziloknak legyen bizalmuk a jövőben, és növeljék a fogyasztásukat. „Együtt kijuthatunk a recesszióból!” - ígérte, és így is lett. A mai Brazíliában már nyoma sincs az Európát napjainkban megbénító gazdasági válságnak. Feketék, fehérek, sárgák, indiánok - és az összes lehetséges változat Brazília népességének jelentős része európai bevándorlóktól (portugáloktól, németektől, olaszoktól, spanyoloktól és kelet-európaiaktól) származik, ugyanakkor nem kis hányadát a kevert népcsoporthoz tartozók - indiánok, feketék és európaiak utódai - teszik ki. Bár ez a kép akár még emlékeztethetne is sok más kevert lakosságú országra, például az Egyesült Államokra, döbbenetes tény, hogy Brazíliában mindig is ismeretlen volt az etnikai feszültség és a fajgyűlölet. A brazilok nagyon büszkék az országukra és arra, hogy ők ennek a nagyszerű, nagylelkű, békés és befogadó országnak a polgárai. A korábban említett gazdasági aránytalanság gazdagok és szegények, városlakók és az Amazonas mentén élő őslakosság, a városi polgárság és a favellákban - vagyis a dél-amerikai nyomornegyedekben - élők milliói között természetesen gerjeszt feszültségeket, ezt nyilván nem is lehetne tagadni. Ennek egyik legszembetűnőbb jele - erre minden Brazíliába készülő utazó figyelmét felhívják - a kirívó méreteket öltő bűnözés, főként Rio de Janeiróban. Ugyanakkor az országban mégsem érezni azt a gazdasági eredetű elkeseredettséget, amelyet Európa számtalan szegény országában. Nem tudom, hogy mennyire szolgálhat magyarázatul erre az ellentmondásra, de sehol másutt nem tapasztaltam még ilyen lelkesedést és szervezettséget az állami és civil (főként egyházi) szervezésű szociális programok terén. A gazdagok mintha tisztában lennének azzal a bibliai igazsággal, hogy gazdagságuk a szegények iránti szolidaritásuktól és végső soron a szegények „áldásától” és imádságaitól függ. Ez a - megítélésem szerint - transzcendens eredetű éthosz áthatja a brazilok kiterjedt társadalmi programjait, amelyeknek nyomait mindenütt, a városokban és a legeldugottabb, csupán néhány folyóparti kalyibából álló faluban is látni lehet. A „holisztikus” megközelítés egyik tanulságos példája a Brazil Bibliatársulat Fény az Amazonason program► A déli félteke legnagyobb, bő húszmilliós metropolisa, Sáo Paulo címerén és zászlaján ez a jelmondat olvasható: „Non ducor, duco” - „Nem vezetnek meg én vezetek” A Pál apostolról elnevezett világvárosban vannak, akik nagyon is értik ezt a kereszt jelével kiemelt mondatot, és igyekeznek eszerint élni, dolgozni, szolgálni és védeni. Például a rendőrök között. Merthogy a világváros rendőreinek egy része korrupt vagy érintett a drogkereskedelemben. Másik részük valóban a rend őre - ők évek óta arra kérik szolgálatkezdéskor és -befejezéskor Istent, hogy segítse őket a város közbiztonságán, jólétén munkálkodni. És egyre érezhetőbb a változás, amelyről már filmek is készültek. Mi több, a jelenség mára fogalommá lett: mint transformafäo Brasilt, brazil változást emlegetik. Egyre több a profi és imádkozó rendőr Egy közel húszmilliós városban nyilvánvalóan a bűn és a bűnözés is koncentrálódik. Szembetűnő viszont, hogy az utóbbi években a gyilkosságok aránya 52-ről 10,64%ra csökkent. Brazília 556 nagyvárosa közül ezzel Säo Paulo sikeresen „letornázta” magát a 492. helyre. Az Informa^aö Tecnológica Latino Americana nevű intézmény vizsgálatai szerint a csökkenés 1999- ben indult meg. Ez a jó eredmény részben a profi rendőrségnek, a lakosság és a rendvédelem hatékonyabb együttműködésének, nem utolsósorban pedig a világszerte feltűnést keltő, egyre nagyobb létszámja. Ennek lényege az a felismerés, hogy a Biblia terjesztése csak úgy történhet „értelmes” módon (a bibliatársulati munka egyik alapszabálya), ha előtte bizonyos kiáltó szociális hiányosságokat orvosolunk. Egy éhező és a szennyezett ivóvíztől felpuffadt hasú kisgyerek kezébe nem adhatunk gyerekbibliát, és nem mehetünk tovább, mintha jól végeztük volna a dolgunkat. A Brazil Bibliatársulat két hajót tart fenn az Amazonason, amelyek ban imádkozó városi rendőrállománynak köszönhető. A YouTube-on is látható rövidfilm kockái meggyőzően mutatják az imában elmélyült, szolgálatra készülő rendőröket, akik a világ legnépesebb helyi rendőrségét alkotják. Több mint százezer tagja van az állománynak csak Sáo Paulóban. Sokfajta speciális szolgálatuk működik (légi egységek, lovas rendőrök, terroristaellenes egységek, forgalmi torlódásokat és pánikot szakszerűen kezelő különítmények s egyéb, speciális alakulatok). DVD-film a változtató erőről, a változás lehetőségéről A Sentinel-csoport stúdiója videofilmét forgatott az állomány imádkozó tagjairól, parancsnokairól, felkészítésükről. A Force for Change (Változtató erő) című rövidfilm a Sáo Pauló-i rendőrséget két oldalról veszi szemügyre. Először a korrupciótól erősen befolyásolt vezetés volt tagjait mutatja be. Olyan rendőröket, akik drogdílerek és gengszterek „haverjai” voltak, de „bebuktak”. A megvesztegethetőség, a hivatali helyzettel való visszaélés, sőt a „hivatalból elkövetett” gyilkosságok miatt ezek tekintélye természetszerűleg nagyot zuhant. És olyanokat is mutat a film, akiknek elegük lett ezekből a viszonyokból, s végül önbíráskodásba kezdtek. Ők is szembe találták magukat az igazságszolgáltatással. önkéntes orvosokat, nővéreket, ügyvédeket, tanítókat visznek magukkal a civilizációtól elzárt indián településekre. Gyakran állami alkalmazottak is velük utaznak, ők veszik számba az egyébként „láthatatlan” lakosságot, személyi okmányokat készítve a számukra és felvilágosítva őket állampolgári jogaikról. A bibliatársulat és az állam együttműködésének kézzelfogható jelei a víztisztító berendezések és az alapvető könyvekkel felszerelt isko-Új arculat- itt már csak Isten segíthet... Am a film bemutatja az érem másik odalát is. Új arculatot és arcokat rögzít, nyomon kíséri a változtatásokat, amelyekre 2003 óta fokozatosan került sor. Végső csüggedésükben a rendőrök egy része ugyanis Istenhez fordult, s kérte, hogy avatkozzon be a város és a rendőrség sorsába. A film a nyilatkozók révén bemutatja, hogy Isten meghallgatta az imákat, s a várost lépésről lépésre formálja - a rendőrséggel az élen. Ezt a Säo Paulo különböző részein szolgálatot teljesítők ugyanúgy megerősítik, mint más városok rendőri vezetői. Imameghallgatásról, változásokról, megbocsátásról, újrakezdésről hallunk egyenruhás nők és férfiak szájából. Transforma^äo Brasil Az utóbbi években a kontinensnyi országban szinte mindenki hallott már a transformafáo Brasilról, azaz a brazil transzformációról, változásról, megtérésről. Ezt a Sentinelcsoport tagjai segítik iskolákban, pszichológiai tréningeken. De nem pusztán pszichológiaimentális módszerről van szó - imádság is kell hozzá, amelyhez hetvennégy mozgékony, utazó imacsapatuk, illetve ezerkétszáz egyházi kötődésű házi imacsoportjuk van. A transzformációs szolgálatot a huszonkétezerötszáz tagú Nemzeti Pásztori Társaság is teljes mellszélességgel támogatja. A rendőrségi állományban bekö-Nappali szoba egy indián asszony kunyhójában HOGYAN VÁLTOZTATJA MEG ISTEN A VÁROSI BŰNÖZÉST? Transforn Imádkozó keresztyén rendőröl as torkolatánál
