Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-11 / 10. szám
„Isten viszont még ennél is többet vár el tőlünk! Feltétlen bizalmat abban, hogy meghallgatja imádságainkat.” Imaszárnyakon a légi közlekedés fellegvárában ^ 4■ oldal „Ha pedig betöltekezünk, akkor semmi esetre sem lehetünk megüresítve. Az üres szív csak az ellenségünk ügyét szolgálhatja - amelyik szívben nem Isten van, azt szívesen elfoglalja a sátán.” Divatböjt !► 11. oldal „A kötet, amely a szerző több mint egyéves intenzív kutatómunkájának eredménye, a Felsőszeli Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház történetét dolgozza fel. A szép küllemű, kellemes hangvételű kiadvány az egyházközséget részletesen bemutatja a kezdetektől, vagyis a 16. század elejétől napjainkig.” Gyülekezet- és iskolatörténet a Mátyusfóldről *• 14. oldal Lelkésziktatás Mórichidán ► 3. oldal A dunántúli kerületi napról ► 3. oldal Világimanap !► 4. oldal Egy papné titkos naplójából W- 6. oldal Böhm Károly filozófus emlékezete W 10. oldal Megszólítani az Urat !► 11. oldal jf j*n * «2 Jól bevált recept, némi extrával Bibliai családok a 11. országos evangélikus bábfesztiválon ^ A tavasz különösen mozgalmas hétvégéket, színes programokat jelent, illetve mindezek előkészítését is a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Gyermek- és Ifjúsági Osztályán dolgozók számára. Március 3- án az alábbi receptet próbálták ki: végy egy napsütötte szombati napot, többtucatnyi csillogó szemű, lelkes bábozó gyermeket, kétszáz ajándék bábfigurát, kétszázötven liter valódi gyümölcslevet és elegendő harapnivalót, adj hozzá néhány bibliai családot, valamint szakembereket és segítőket. Keverd össze őket jó alaposan egy igazi színházban, és hidd el, hogy mindebből valami nagyon jó, színvonalas dolog fog „kisülni” ha áldás van rajta. Ez a dolog esetünkben nem más, mint egyházunk hagyományos országos bábfesztiválja, amelynek idén a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház adott otthont Budapesten, a Jókai téren. A Kolibri Színházba a bábfesztivál idei témájához, a Családok a Bibliában témakörhöz kapcsolódóan érkeztek gyülekezeti bábcsoportok előadásaikkal határokon belülről és túlról: Bátonyterenye-Szúpatakról, Nagytétényből, Piliscsabáról, Tamásiból, Tengelicről, Zuglóból, illetve Kolozsvárról. A vendégek a távolabbi Ajkáról, Győrből, Harkáról, Pencről, illetve a közelebbi Józsefvárosból, Kelenföldről, Pesthidegkútról és a Városligeti fasorból érkeztek, hogy részt vegyenek a bábfesztiválon. Kilenc óra előtt a szervezők izgatottan várták az érkező fellépőket, akiknek a lepakolás után lehetőségük nyílt a színpad kipróbálására, a „színpadbejárásra”. A fesztivál tíz órakor közös énekléssel vette kezdetét. Pál Marietta gyermek- és ifjúsági referens, a program főszervezője köszöntötte a résztvevőket és a vendégeket, a zsűri tagjait, illetve Szemerei Jánost - aki a gyermek- és ifjúsági munkáért felelős püspökként a fesztivál nyitóáhítatát tartotta a gyermekeknek - , és üdvözölte Adorjáni Dezső Zoltánt, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökét. A szakértő zsűrit idén Granasztói Szilvia iparművész, művészetpedagógus - maga is bábjátékos, több bábos könyv szerzője -, Szluka Judit, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus bábos referense, egyházunk részéről pedig Bencéné Szabó Márta, a budavári, illetve a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet lelkésze alkotta. „Az élet játék, gyermekeim, és a játék lényege az, hogy játszani kell" - hangsúlyozta a főszervező - Zalán Tibortól idézve - a bábjáték fontosságát, így kívánva jó játékot a szombati nap minden együtt töltött percére. A megnyitó után áhítatában Szemerei János Bori bari nevű elveszett báránykáját kereste, aki imádja a csokit, és nagyon-nagyon szeret bújócskázni. A gyerekek segítségével - nagy nevetések közepette - aztán meg is találta Borit, majd együtt felelevenítették az elveszett bárány történetét. Folytatás a 7. oldalon Szépen szólt az ének Sopronban, az evangélikus középiskolák kórusainak ötödik országos találkozóján Képriportmellékletünk a 8-9. oldalon ♦ ♦ 1 ♦ / ♦ / Civilizáció és evangélizáció Európa - Magyarország - evangélikus egyház ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) Böjtben vagyunk. A kellős közepén. Talán a jelképes, biblikus hamuszórás nem maradt formalitás, és egy kicsit magunkba nézünk. Oculi vasárnapja van - a szemek vasárnapja (a nap névadó zsoltára: Zsolt 25,15). Ha csupán magunkba nézünk, elszörnyedünk. Mert azt látjuk, amit József Attila így panaszolt el: „Én nem tudtam, hogy annyi szörnyűség / barlangja szívem.” De ezen a napon a zsoltárossal valljuk: „Szemem szüntelen az Úrra néz.” Ez az egyetlen reményteli perspektíva. Őrá nézve reménykedhetünk, hogy a civilizációs bántalmak helyett evangélizációs ajándékok várnak. Kevésbé bonyolult világban éltek a régiek, hogy tisztábban láttak, mint mi? Csupán pár mondattal, nemes egyszerűséggel ki tudták fejezni azt, amit mi oly bonyolultan mondunk, hogy utána nem győzzük elemezni, majd magyarázni, miként is értsük. Ezért amikor a világ gondolatai nagyon összekuszálódnak körülöttem, már-már automatikus mozdulattal nyújtom kezem az ágyam mellett álló könyvespolc felé, ahol a verseskötetek állnak, hogy levegyem Arany János verseit. Az a lényegre törő egyszerűség, amellyel bonyolult eseményeket, zavaros folyamatokat el tud mondani, mindig lenyűgöz. S ami legalább ennyire fontos: ehhez a látáshoz és kifejezőkészséghez humor is társul. Csak a lelki derűvel, az alázatosan is felülről néző ember mosolyával lehet érteni a világot s rávilágítani a lényegre vagy éppen a visszásságra. Kedvenceim ezért az Arany-féle rövid négy- vagy nyolcsorosok. Ilyen a Civilizáció címet viselő is, hát idemásolom: Ezelőtt a háborúban Nem követtek semmi elvet, Az erősebb a gyengétől Amit elvehetett, elvett. Most nem úgy van. A világot Értekezlet igazgatja: S az erősebb ha mi csínyt tesz, Összeül és - helybehagyja. Akarva-akaratlanul belecsöppent a magyar ember az Európai Parlament „munkájába”. Közéleti szereplésben jártas lelkemet azonban megterhelte az a stílus és az a módszer, ahogyan a levegőben röpködő, megalapozatlan kijelentések méltatlan helyzetet okoztak. A bizottsági és a plenáris ülés - gondoltam én, kis naiv - arra szolgálna, hogy megértsük és a megértés nyomán segítsük egymást. Ehelyett az erősebb összefog a gyengébb ellen, és lekiabálja, lenyomja, lealázza. Néha ordenáré módon, néha ördögien kifinomult udvariassággal. Mintha csak emlék lenne az értékes, tartalmas, megalapozott, hiteles szó. A bizottsági és a plenáris munka kapcsán kollektív bölcsességet sejtenénk és remélnénk. De kiderül, hogy a bűnről szóló tanítás nem mese. A bűn az értelmünket is megrontotta. S azt, ami szellemi érték, átokká formálja. Csak a lelki derűvel, az alázatosan is felülről néző ember mosolyával lehet érteni a világot s rávilágítani a lényegre vagy éppen a visszásságra. És miközben azt gondolnánk, hogy az ülésezők értünk vannak, kicsinyes érdekek mentén ellenünk fordulnak. Békesség helyett nyugtalanságot keltenek, megegyezés helyett feszültséget szítanak, megoldás helyett bonyolítanak. A régi mondás - miszerint a bizottság az ügy halála - persze nem csak Brüsszelben vagy Strasbourgban érvényes. Magyarországon is tapasztaljuk. A nagyon egyszerű dolgokat - nagy nehezen - sikerül bonyolulttá tenni. Csak egy bizottság kell hozzá. Az ügyeket le kell lassítani, le kell fékezni? Csak össze kell hívni egy ülést. S azután rájönnek emberek, hogy mégiscsak egyszerűbb megoldásokra lenne szükségünk, de akkor már csak amolyan kerülő utak sikerednek. Államigazgatásban, önkormányzati munkában, szervezetek tevékenységénél folyton ebbe boüom: a bizottságosdi látszatdemokratikus hatásába. S szinte fizikai fájdalmat okoz, amikor hallom, mit sikerült lelassítani, megfékezni, ellehetetleníteni - a jó ügyekből. Csak azért, mert elhangzik a varázsszó: alakítsunk bizottságot. A bizottság illetékesei majd összehívják az újabb értekezletet. S a bizottsági munka mögött érdekek, kicsinyes akaratok, buta okoskodások húzódnak meg. Szépen csendben - de mindent gátló módon. Talán próféta volt Arany János, amikor azt írta: a világot értekezlet igazgatja?! Attól félek, hogy ez a kísértés nem kerüli el az egyházat sem. A miénket sem. Hallom, hogy kicsiny egyházunk — egyszerűsítés után kiáltó szervezete, struktúrája ellenére - még több bizottságot hoz létre a jövőben, és a bizottság ugye az ügy... de nem is merem folytatni a mondatot, nehogy valósággá váljék. Ránk férne már a váltóállítás. Vakvágányról arra, amelyen van előre - az igazi cél felé. Hogy az egyház ne egy intézmény, hanem egyház lehessen.
