Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-03-11 / 10. szám
2 -m 2012. március 11. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) - JEL 5,1-9 Sorsunk a győztes Bárány kezében oecumenica Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy gondoskodsz rólunk, és kegyelmedet napról napra megújítod rajtunk. Hálát adunk az ételért, az italért, amelyet elfogyaszthatunk, a ruháért, amelyet magunkra ölthetünk, az otthonért, ahol fejünket álomra hajthatjuk. Te táplálod lelkünket, amikor angyalaiddal látogatsz. Te viselsz gondot rólunk, megérintesz jóságoddal, és megadod, hogy belefeledkezzünk végtelen szeretetedbe. Megvalljuk előtted, hogy újra és újra megfeledkezünk jóságodról. Feledékennyé tesz a szükség, és feledékennyé tesz a bőség is. Olykor elérhetetlenül távolinak gondolunk, olykor valaki olyannak, akit zsebre vághatunk, akinek a gondoskodása alanyi jogon jár nekünk. Megvalljuk előtted, hogy amikor így gondolkodunk, gyakran válunk irgalmas szereteted szűk keresztmetszetévé. Csak csordogál, csepeg a szeretet belőlünk, pedig áradnia kellene úgy, ahogyan az tőled árad mifelénk. Urunk! Nyisd fel szemünket, hogy meglássuk, te velünk vagy a szükségben, és velünk vagy a bőségben is. Jelen vagy egész életünkben, és nem szűnsz meg gondoskodni rólunk. Kegyelmedet napról napra megújítod rajtunk. Nyisd fel szemünket azokra, akik testiekben vagy lelkiekben hiányt szenvednek. Tégy minket gondoskodó szereteted eszközévé. Urunk! Amikor felnyitod szemünket, akkor látjuk csak igazán, hogy erőn felüli az út, amely előttünk áll. Egyedül képtelenek lennénk végigmenni rajta. Egyedül el se mernénk indulni. Éhezzük és szomjazzuk jelenlétedet, hogy veled betöltekezve újult erővel indulhassunk utánad. Könyörgünk hozzád magunkért, egymásért, gyülekezetünk minden tagjáért, a földön élő egész egyházadért. Vesd ránk tekintetedet, és add, hogy mi is rád nézhessünk. Engedd, hogy úgy járhassuk végig a böjti utat, hogy újból és minden korábbinál mélyebben táruljon fel előttünk a kereszt titka, a mi Urunk, Jézus Krisztus áldozata. Ajándékozz meg minket, Urunk, hitre segítő Szentlelked ajándékaként azzal a kegyelemmel, hogy most és mindenkor szemünket rád vessük, mert egyedül te vagy a mi Urunk, szerető Istenünk. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Milyen világos és hatalmas ige ez! Krisztus szenvedését a mi betegségünk és fájdalmunk okozza. Amit nekünk kellett volna örökké hordoznunk, azt ő hordozza. A fájdalom, amit mi érdemeltünk, hogy örök halállal haljunk, étlen-szomjan kínlódjunk, mind-mind őrajta van. Szenvedése engem, téged - valamennyiünket illet, mert hiszen értünk történt, s nekünk vált javunkra. Mi pedig azt hittük, hogy Isten ostorozza, veri, kínozza.” M Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) EVANGÉLIKUS ÉLET. ÉLED. ÉLEDT Ebben az igeszakaszban sorsunkról, az emberiség sorsáról van szó. Választ kapunk arra a gyötrő kérdésre is, hogy kinek a kezében van életünk, jövőnk. Ez talán nem is kérdés, hiszen hit által jól tudjuk, hogy az Úr kezében. Azonban ez mégsem mindig olyan egyértelmű számunkra, hiszen számtalan tényező megingathatja hitünket. Gyakran felmerülő kérdések: Isten miért engedi meg, hogy a világban tomboljon a gonoszság? Hol van ő ilyenkor? Ez lenne az ő akarata? Gyakran aggasztó még belegondolni is a jövőbe. Kinek a kezében vagyunk? Ha őszintén tépelődtünk már ezen a kérdésen, harcainkban erőforrást nyújt számunkra mai igénk. János a trónon ülő kezében egy könyvet lát, amely hét pecséttel le van pecsételve. A hét pecsét arra mutat, hogy az okmány Isten tökéletes és elrejtett, titkos végzése. A későbbiekből kiderül, hogy Isten üdvtörténeti terve van a könyvben. Sorsunkról van szó. Nagy tétje van annak, hogy valaki ki tudja-e nyitni a könyvet. Ettől függ az egész emberiség jövője. Vajon valósággá válik-e Isten üdvözítő akarata? Van-e egyáltalán valaki, aki valóra tudja váltani? Ki méltó? Drámai feszültség érződik. Mi lesz, ha senki nem tudja? Mi lesz a világ sorsával? Érthető János sírása. Akkor valóban siralmas a helyzet, akkor a sötétség uralja a földet. Ez a Megváltó nélküli ember kétségbeesése amiatt, hogy akkor hogyan valósul meg Isten terve. Azonban ebben a reménytelennek tűnő helyzetben elhangzik a megoldás: „Ne sírj! íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét”. A gyülekezetben - apostoli hagyományok és tanítás nyomán - fontos, hogy szétosszuk a feladatokat. Egyrészt azért, hogy az evangélium hirdetése ne szenvedjen hátrányt, másrészt azért, hogy a közösség számára szükséges irányító, segítő, gondozó, tanító és más feladatokra jusson elegendő erő. Amikor ez évben az egyházunkban esedékes általános tisztújítás során az összes tisztségviselőt meg- vagy újraválasztják, elkerülhetetlen, hogy minden gyülekezetben tartsanak olyan „házi ünnepet”, amely a közösség belső ügye. Nem várunk erre az alkalomra külső vendégeket, hiszen éppen azt szeretnénk, ha a gyülekezet belülről erősödne, állhatna meg a mérföldkőnél, és igével feltöltekezve indulna az újabb ciklusra. A Liturgikus könyv második fejezetének bevezető rubrikájában - felsorolva a közvetlenül érintetteket - ez olvasható: „Gyülekezeti felügyelő, presbiter, gyülekezeti munkatárs, gondnok, pénztáros, jegyző, kántor és egyházfi iktatása vasárnapi gyülekezeti istentisztelet keretében, az általános könyörgő imádság előtt történik. Az iktatást a gyülekezeti lelkész végzi. Lehetőleg a szószéki igehirdetés érintse a tisztségviselő(k) iktatásának ügyét, s adjon annak biblikus alapot. Ebben az esetben a bejelentés és a lekció(k) után csupán rövid igehirdetés/beszéd következik.” E megfogalmazásban világossá válik, hogy az ünnep igehirdetésének A VASÁRNAP IGÉJE Jézus képes arra, amire senki más: hogy az ördög kezébe jutott világot megváltsa. Meghökkentő, hogy János látomásában ezután mégsem oroszlán jelenik meg, hanem a Bárány. Ő veszi át a hétpecsétes könyvet. Az oroszlán helyett megjelenő áldozati bárány az önfeláldozásnak, az odaadásnak a képe. Jézus nem oroszlánként, nem mindent elsöprő, félelmetes erővel vitte végbe megváltásunkat, hanem szelíden, önmagát feláldozva. Igazi bárányként, áldozatként. Ahogyan Luther vall erről a második hitágazatban: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus... az én Uram, aki engem, elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével és halálával, hogy egészen az övé legyek...” Figyeljük csak meg, hogy milyennek írja le látomásában János a Bárányt: „...olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre.” A Bárányon látszik, hogy megölték. Azonban mégis dicsőséges erővel tündököl. A hét szarv a megtörhetetlen erő, hatalom, Isten mindenható erejének jelképe, a hét szem pedig az isteni intelligenciába való beavatottságra utal. kiemelt szerepe van. A prédikátor feladata most is, mint mindig, az evangélium hirdetése. A liturgikus utasítás szerint „a lelkész rövid igehirdetést tart az egyházi szolgálat evangéliumi tartalmáról” Evangéliumra van szükségük azoknak, akik szolgálatba állnak, hogy munkájukat Isten tetszése szerint végezhessék. És evangéliumra van szüksége az egész gyülekezetnek, hogy sose feledje, miből él, mi a létének alapja. Isten szeretetének jó híre szólal meg azért, hogy azután mindazok, akik a gyülekezetben munkát vállalnak, az aktív szolgálat keskeny útját járják: Jézus nyomában, az evangélium ügyében. A liturgikus könyv később így folytatja: „A szószéki szolgálat és az azt követő ének után a lelkész az oltárhoz megy, az iktatandó(k) pedig az oltár elé áll(nak). Az érintettekkel az istentisztelet előtt részletesen ismertetni kell az iktatás rendjét, szövegeit, szükség esetén az eskü elmondatásával.” Ez azért lényeges, mert az ünnep jó rendje és emelkedett volta megkívánja, hogy technikai akadályok, bizonytalankodás, ügyetlenkedés ne zavarja a liturgiát. Az alkalom szépsége jó eszköz lehet arra, hogy mindaz, ami ott zajlik, a szívekig érjen. Azonos az összes iktatandónak szóló bevezető ige Péter apostol első leveléből: „Úgy szolgáljatok egymásnak, azzal a kegyelmi ajándékkal, amelyet egyenként kaptatok, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. Ha valaki szól, úgy szólja, mint Isten igéjét, ha valaki szolgál, azzal az Jézus tehát a teljhatalmat bírja, a Szentlélek teljességével bír, mindenütt jelenvaló, és bármit el tud végezni, amit akar. Ő győztes Bárány, aki vállalta értünk a kereszthalált, de nem maradt a halálban. Jézus az Úr, akit felmagasztalt Isten mindenek fölé, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké (vö. Fii 2,10). De ez az uralom még nem nyilvánvaló az egész világ előtt. Még nem láthatjuk, hogy minden az uralma alatt áll. Jézus győzelme látszólag vereség, hiszen halála által győzött. Csak hit által láthatjuk meg, hogy Jézus mégiscsak győztes, csak hit által láthatjuk meg, ami a 461. énekünkben áll: „...húsvét fénye kel / Túl síron, gyászon, éjjelen...” Jézusnak a keresztje is győzelméről beszél. Ezért lássunk túl a láthatókon, mi is lássunk tovább szenvedéseinknél. Olykor a győzelem útja a mi számunkra is szenvedéseken keresztül vezet. Jézus győzelme azonban kitartásra bátorít minket, ahogyan az eredeti címzetteket is, akik az üldöztetések idejében éltek. János apostol bátorította őket a vértanúhalálig való kitartásra, hogy lássanak túl a pillanaton, szenvedésen, a császárokon, hiszen életük minden látszat ellenére nem a császár kezében van, hanem Jézuséban. Mi is lássunk túl szenvedéseinken, és minden látszat ellenére vegyük észre, hogy az Úr kezében vagyunk, a győztes Bárány kezében. Akkor is, ha nem értjük a részleteket, ha nem értjük, hogy bizonyos nehézségek a sorsunkban és a történelemben hogyan lehetnek Isten tervének részei. Bízzunk az Úr bölcsességében, hiszen ő mindent egyben lát, mi pe-RÉGI-ÚJ LITURGIKUS , SAROK erővel szolgáljon, amelyet Isten ad, hogy Isten dicsőíttessék mindenben a Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.” (íPt 4,10-11) A különböző tisztségviselőket azonos rend szerint iktatjuk be, de az egyes munkaágakhoz a megfelelően „testhezálló” bibliai olvasmányok hangzanak el. Amikor az ige útmutatásával „irányba” állították az egyes szolgálatokat, elhangzik a kérdés: „Elhatároztad-e, hogy vállalod gyülekezetünkben a ... tisztséget, és hogy azt egyházunk rendelkezései szerint, Krisztus szolgájaként hűségesen végzed?” Itt a szolgálat titka. Nem egyszerűen önmagamat adom, nem is csupán a lelkész, a gyülekezet, az egyház elvárásait teljesítem. Amit teszek, Krisztus szolgájaként teszem. Ez a kiindulópont, ez a mérce, és itt keresendő az erőforrás is. A kézadás és az eskütétel után az egyes imádságok kérés formájában viszik Isten elé a feladatok szépségét, nehézségeit, céljait. A felügyelő és a gondnok iktatásakor a hálaadás után így folytatódik a könyörgés: „Add neki(k) az igazság és a szeretet lelkét, hogy a tőled kádig csak részleteket, csak a szőnyeg visszáját, ahogyan Reményik Sándor írja versében. A szőnyeg visszáján pedig nem rajzolódik ki a teljes kép a maga szépségében és színességében. Azonban tudhatjuk, hogy Istennek terve van a világgal és a mi életünkkel is. Az ő szeretete és bölcsessége őrködik felettünk. Biztonságban vagyunk, ha őrá bízzuk magunkat. Ezért Oculi vasárnapján szemeink az Úrra nézzenek szüntelenül, a győztes Bárányra. Merítsünk erőt az ő győzelméből szenvedéseinkhez. Ha őt szemléljük és imádjuk, az erőt ad a nehézségekhez. Akkor megfeledkezünk problémáinkról, oldódnak félelmeink, szorongásaink. Ha a Bárány a mi életünkben is középen áll, akkor nem is tehetünk mást, mint hogy mi is térdre borulunk, és bekapcsolódunk a mennyei kórus dicshimnuszába, új éneket éneklünk a Bárány magasztalására. Ha imádatban leborulunk előtte, akkor megtelik vele szívünk, minden más megszűnik, nem nyomasztanak gondjaink, hanem csak őt látjuk egyedül. Ő adja meg, hogy rá nézzünk, és lássunk túl a láthatókon, hogy ő legyen számunkra az erőforrás, a győztes Bárány, hogy vele mi is győzni tudjunk! ■ Gazsóné Verasztó Teodóra Imádkozzunk! Győztes Urunk! Köszönjük, hogy megváltottál minket, hogy hozzád tartozunk, a te kezedben vagyunk. Kérünk, segíts minden látszat ellenére felismerni a te győzelmedet és hatalmadat, hogy imádattal térdre boruljunk előtted, mert méltó vagy erre. Ámen. pott lelki ajándékokkal hűségesen vegyenek) részt a vezetésben, és munkája/munkájuk nyomán épüljön a testvéri közösség és egyetértés gyülekezetünkben.” A kántor iktatásakor többek közt ezért könyörög a gyülekezet: „Vezesd őt Szentlelkeddel, hogy az ének és zene hangjaiban megszólaltassa a hit erejét, a szeretet melegét, a bűnbánat mélységét, a gyászoló szív fájdalmát, irgalmad gazdagságát és üdvösséged örömét.” Az egyházfi szolgálatba állításánál pedig így szól az imádság: „Áldásodat kérjük testvérünkre, akire szent házad gondozását bíztuk. Éreztesd vele mindenkor kegyelmes jelenlétedet, adj neki örömöt és hűséget munkája végzéséhez, hogy minden ékesen és jó rendben történjék szent házadban.” Ezek az imádságok minden kétséget kizáró módon tárják elénk a gyülekezet családi ünnepének igazi mélységét és szépségét. Adja az egyház Ura, hogy a hamarosan ránk váró ünnepet ne az általános tisztújítás kényszerű teendőiként éljük meg, hanem valódi ünnepként, ahol Isten akar találkozni népével! A többi szolgáló beiktatási rendjét részletesen nem szándékozunk bemutatni. Azok számára, akik a részletek felől érdeklődnek, a teljes liturgikus anyag elérhető a http:/Aiturgia.lutheran.hu/evangelikus-istentisztelet-2013-liturgikus-koenyv-ii internetes oldalon. ■ Dr. Hafenscher Károly (ifj.) ♦ ♦ Ünnepel a család Gyülekezeti tisztségviselők iktatása
