Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-26 / 8. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. február 26. *■ 13 Közös tanulás és testvéri együttlét Befejeződött egyházunk második presbiterképző tanfolyama ► Fontos megragadni a feltöltődést kínáló alkalmakat, amelyekből akár éveken át táplálkozhat és erősödhet az ember - fogalmazta meg gondolatait ama presbiterek egyike, akik részt vettek a Magyarországi Evangélikus Egyház második presbiterképző tanfolyamának befejező hétvégéjén február 17-19. között a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Pedig a presbiterképzés nem egyszerűen feltöltődést - és főként nem kikapcsolódást - jelentett, hanem a testvéri közösség mellett komoly készülést, tanulást, ismeretszerzést, sőt még számonkérést is. A jelenlévőknek az intenzív hétvégi együttlét során kilenc stúdiummal kellett „megküzdeniük”. Az Ószövetség és az Újszövetség történetéről, felépítéséről és főként teológiai súlypontjairól, üzenetéről Vető István, illetve Szakács Tamás tartott előadást. Dr. Gardái Péter az evangélikus gyülekezetek missziói felelősségére és lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Isó Dorottya - konkrét helyzetek említésével is - a keresztény etika izgalmas kérdéseire kereste a választ: hogyan képes a hívő ember Isten igéjéhez igazodva megállni a helyét az élet különböző területein? E sorok írója a magyar evangélikusság történetébe vezette be a hallgatókat a főbb történeti csomópontok és a múltbeli események esetleges mai hatásainak felvázolásával. Dr. Fabiny Tibor dogmatikai előadásában az egyház tanításának három sarkalatos kérdését ismertette részletesen: a Szentlélekről, az egyházról, illetve a végső időkről szóló tanítást. Gregersen-Labossa György gyakorlati példából - az általa pásztorolt szombathelyi gyülekezet munkáját bemutató televíziós magazinműsorból - kiindulva a rendszerszemléletű gyülekezetépítési modellről beszélt, hangsúlyozva a jelenlegi pozitív, illetve negatív jellemzőket. Dr. Hafenscher Károly nemcsak a házigazda szerepét látta el, de két „tantárgy" gazdája is volt: az egyházismereté és a liturgikáé. Az előadások közös célja azonban nemcsak az ismeretátadás volt, hanem - és az egyházi választások küszöbén ennek különleges jelentősége van - az, hogy a különböző gyülekezetekben szolgáló presbitereket szembesítse felelősségükkel, amellyel tudatosan, minden erejükkel az egyház építésén, formálásán, megújításán és megőrzésén kell fáradozniuk. A jó presbiter nem csupán lelkes, nem is csalt képzett, hanem elkötelezett ember, aki az egyház és gyülekezete életét, de a saját szolgálatát is következetesen Isten igéjének szűrőjén keresztül szemléli. A második presbiterképzési kurzuson hetvenhét szolgatársunk vehette át a tanfolyam elvégzését tanúsító oklevelet. Reményeink szerint a tanultakat megfelelően tudják kamatoztatni saját szolgálati helyükön, és példájuk vonzóvá lesz jelenlegi és jövőbeli presbitertársaik számára is. Ami talán abban is meg fog mutatkozni, hogy a következő presbiterképzésre is nagy számban akad majd jelentkező... ■ Tubán József Új presbitériumoknak készítettük... Ajándékot vásároltam a héten. Márkásat. Szépet. Hozzám közel álló embernek. Nem megszokott kiegészítőket kaptam mellé. Kellemes, udvarias kiszolgálást, de nem a tolakodó fajtából. Visszafogottan elegáns díszdobozt, csinos, kézre álló tasakot. Hiánytalan jó érzéssel jöttem kifelé a boltból. Külső és belső, tartalom és csomagolás, lényeg és körítés finom harmóniát alkotott bennem és körülöttem. Ajándékot készítettünk most induló presbitereknek, gyülekezeti tisztségviselőknek. A „díszdobozon” - azaz a borítón - falusi templom tornya látszik nyári almafák lombja között. Két szép, piros alma ígéri a jó ízt és a reménységet: kezdődő munkánk nem hiábavaló az Úrban. Nem olyan időket élünk, amikor természetes, hogy valaki önkéntes szolgálatot vállal. És olyanokat se, hogy természetes volna, hogy valaki nem önmagáért, hanem másokért, mégpedig egy közösségért áldoz időt, pénzt, figyelmet vagy erőt. Ha egészséges egy közösség, akkor kifejezi a megbecsülését azok iránt, akik érte bármilyen formában áldozatot hoznak. A köszönet és a megbecsülés jele ez a kis könyvecske, amely presbitereknek szóló személyes szavakat tartalmaz. Vagy negyven ember személyes szavát. Mert ennyien voltunk, akik valamivel hozzájárultunk a könyv tartalmához. Lelkészek és presbiterek szinte fele-fele arányban gyűjtöttek össze személyes élményeket, tudnivalókat, vallomásokat, igéket és áldásokat, hogy ezzel indítsák útjukra evangélikus egyházunk új vezető testületéit. Csalódik, aki azt várja, itt majd pontokba szedve elolvashatja, mi a presbiter feladata. Hiába lapoz, ilyen felsorolást nem talál, mégis megtanulhatja ebből a kötetből, miféle mentalitás, szolgálatvégzés, feladatvállalás jellemzi a presbitert. Akik már próbálták, azok mondják el, mert ezt a szolgálatot - és egyáltalán, a Krisztus-követők közösségéért végzett önkéntes szolgálatot - legfőképpen egymástól tudjuk megtanulni. Egymás életéből, tapasztalatából. És így is adjuk tovább: kézről kézre, nemzedékről nemzedékre. „Hitből hitbe” - ahogy Pál apostol megfogalmazta (Róm 1,17). Azt szeretnénk, ha a gyülekezetek ünnepélyesen, ajándékként adnák át ezeket a könyveket a presbitereknek, névre szólóan, személyesen, így szeretnénk áldást, fölülről jövő segítséget kérni minden egyes szolgálatvállaló számára. Mert abban is különleges a Krisztus-követők közösségéért vállalt önkéntes szolgálat, hogy alapból senki sem alkalmas rá. Nincs az a testület, amely alkalmassá teheti vagy méltóvá nyilváníthatja. Ez a szolgálat belső elhívást követve indul, és az teljesíti ki, akitől a hívó szó érkezett. Az egyház Ura, Jézus Krisztus, aki bölcsességével, szeretetével, hűségével bölccsé, szeretetteljessé és hűségessé teszi azokat az embereket, akik az ő szolgálatára szánják magukat. Presbiterek a címzettjei ennek a kötetnek, de haszonnal és élvezettel forgathatja mindenki, aki egyházát és gyülekezetét szereti. A kötet létrejöttét a Magyarországi Evangélikus Egyház mindhárom kerülete támogatta. A kötetet megálmodta és létrehozta az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszéke és Intézete, és a Luther Kiadó gondozta. Tartalommal presbiterek és lelkészek töltötték meg. Szépségéről jó szemű amatőr fotósok gondoskodtak. Munkáját minden közreműködő ajándékba adta. A presbiteriktatási istentiszteleten ünnepélyes átadásra ajánlja a gyülekezeteknek: ■ Szabóné Mátrai Marianna Tarts, Uram, a kezedben - Személyes szavak presbiterekhez. Szerkesztette Szabó Lajos. Luther Kiadó, Budapest, 2012. Ára 980 forint. ■ Tarts, Uram, a kezedben Szerkesztette: Szabó Lajos Epitáfiumcímerek a Felvidéken ► A Felvidék számos magyar vonatkozású, köztük evangélikus történeti emléket őriz. Ezek egy speciális csoportja az úgynevezett halotti epitáfiumcímerek. Az egykor nyilván tömegesen készített és elhelyezett emlékek különösen a történelmi Felvidéken váltak nagyobb számban ismertté. Közülük mutatunk be egy evangélikus templomban őrzött darabot. Fontos, hogy a határainkon túli evangélikus vonatkozású gyűjteményi anyagokra, műemlékekre is felhívjuk a figyelmet. ■ Dr. Pandula Attila Az epitáfiumcímerek a síremlékek sajátos csoportját jelentik. Az epitáfium feladata az elhunyt emlékének őrzése, remélt üdvözülésének hirdetése. Az epitáfium gyűjtőnév: a lélek sorsával foglalkozó táblakép vagy dombormű éppúgy megkaphatta ezt az elnevezést, mint a halotti címer, amelyekhez díszfegyverek is kapcsolódtak. A tárgyat a temetkezésre szolgáló templom szentélyfalára függesztették, vagy azt a helyet jelölték vele, ahol az elhunyt egykor az istentiszteletet hallgatta. A történelmi Felvidéken (Szlovákia mai területén) viszonylag nagy számban maradtak fenn halotti epitáfiumcímerek (mortuáriumok) különböző, köztük evangélikus templomokban. Múzeumban viszont nem őriznek ilyen típusú anyagokat, még a korabeli emlékekben igen gazdag pozsonyi galéria gyűjteményeiben sem. Többnyire a 15. század legvégétől kezdődően a 18. század közepéig keletkeztek, s a legtöbb a 17. századból maradt korunkra. A középkori templomok a reformációt követően is gyarapodtak ilyen jellegű emlékekkel. Később az ismét katolikus kézre került templomokban sehol az országban nem hagyták oly nagy számban eredeti helyükön ezeket, mint éppen a Szepességben. Sok epitáfiumcímer azonban áldozatává vált a 19. század második felében elterjedt regótizálási törekvéseknek. A fennmaradt epitáfiumcímerek majd mindegyike „vitézi” mortuárium, vagyis az a többnyire főnemesi, nemesi személy, akinek emlékét őrzi, egykor hadvezér, katonai parancsnok volt. Feltételezhető azonban, hogy az evangélikus egyházi elöljáróknak is állítottak halotti epitáfiumcímert a Felvidéken, hiszen lutheránusok - köztük előkelőbb családok - jelentős számban éltek itt. Jelentős emlék a csetneki evangélikus templom szentélyében, balra a falon elhelyezett, hársfából készült, festett halotti epitáfiumcímer, amely Osgyáni Bakoss (II.) Gábor emlékét őrzi, aki 1666-ban, ötvenkilenc éves korában halt meg. A késő reneszánsz stílusban készült ovális emlék belső fekete pajzsmezejében, szélesebb arany szegélyű, csücskös talpú pajzsban az osgyáni Bakoss család címere látható. THESAURUS Rovatgazda: Kovács Eleonóra Bakoss Gábor neve a kortársak között korántsem volt ismeretlen, hiszen Felső-Magyarország katonai elitjéhez tartozott. Az evangélikus vallás erős védelmezője volt Gömör vármegyében. Ifjúként Lőcsén kezdte tanulmányait, majd Besztercebányára, Pozsonyba ment latin- és németnyelv-ismerete elmélyítésének érdekében. Fiatalkorában megfordult Bethlen Gábor udvarában, volt füleki alkapitány, Ónod, majd Szendrő kapitánya. Mecenatúrájáról nemcsak a csetneki evangélikus templom főoltára és saját végrendelete tanúskodik, hanem az a három művet tartalmazó kolligátum is, amelyet Király Jakab fordított, illetve szerzett, s Bakosnak ajánlott. Halotti epitáfiumcímerén kék mezőben jobbra forduló, zöld talajon, két lábon álló fekete bakkecske látható, amely mellső patáival arany szőlőfürtökkel - szőlőlevekkel -, indákkal ellátott szőlőtőkét fog át. A pajzs felett szembenéző, arany sisak, ezen erősen stilizált, ötágú arany korona. A sisakból kinövő sisakdísz a címerképpel megegyező, szőlőtőkét tartó bakkecske. Feje felett (már az ovális keretdíszítésbe benyúló alakban) jobbra néző, levágott, fekete páncélozott kar arany díszítéssel arany markolatú, ezüst pengéjű szablyát tart. A belső, ovális mezőben és a szélesebb, díszes arany szegélyek közötti sötétkék gyűrűben arany betűkkel felirat olvasható. Körben fegyverekből, hadi viseleti és felszerelési tárgyakból álló díszítés látható, megjelenik a török elleni harcokban a keresztény (birodalmi és magyar) katonaság által használt legjellegzetesebb fegyverzet, a hadi felszerelési tárgyak, hangszerek, s különösen az evangélikus magyar huszárparancsnok számára oly kedves darabok, mint a tiszti szablya, a huszárvértezet és -sisak s a csákányfokos. Az epitáfiumok eddig részletesen egyáltalán nem vizsgált emlékek, értékes, komplex történeti forrásanyag tanulmányozható általuk. A címertan, a történeti fegyvertan, a viselettörténet s a családtörténeti kutatás sajátos, ám igen hasznos forrásai. Egyes darabokon egyháztörténeti és hangszertörténeti vonatkozású információk is megjelennek. Igen gyakran jeles szobrászok alkotásaiként művészettörténeti szempontból is kierhelkedőek. A szerző történész, egyetemi docens (ELTE), a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságfőtitkára A csetneki evangélikus templom belső tere, jobboldalt Osgyáni Bakoss Gábor halotti epitáfiumcímere fegyvereivel övezve
