Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-19 / 7. szám
12 -m 2012. február 19. GYERMEKOLDAL Evangélikus Élet ► Ez év február 14-én ünnepelné századik születésnapját Túrmezei Erzsébet, aki egész életében Istent és Jézus Krisztust szolgálta. Azokat a nőket, akik ilyen szolgálatot végeznek, diakonisszáknak hívjuk. Túrmezei Erzsébet tehát diakonissza volt, de verseket is írt és fordított. Ezenkívül gyermekeknek gyermekbibliakört vezetett. 1994-ben Ragyogjatok, szép csillagok! címmel jelent meg az a könyve, amelyben gyerekeknek szóló kis történetek, mesék olvashatók. Az alábbi mese is ebből való - ezzel emlékezünk a száz éve született evangélikus diakonisszára. A vándorember kis szolgája Jézus csodatétele Egyszer volt, hol nem volt, élt valahol egy szegény ember. Volt egy kicsi háza, négy fia, három lánya. Földet nem adott neki Isten, favágással kereste a kenyerét. De annak is vége lett, amikor ágynak esett egy szomorú napon, és olyan gyöngének érezte magát, mint egy esztendős gyermek. No, volt sírás-rívás a szegény ember házában. Mi lesz most velük? Odahívatta a szegény ember a legöregebb fiát.- Eredj, fiam, Péter, keress valamilyen szolgálatot, ne pusztuljatok éhen! Majd csak megsegít az Isten. Péternek se kellett kétszer mondani. Édesanyja tett a tarisznyájába egy karaj kenyeret, s nagy könnyhullatások közt útnak bocsátotta. Ment, mendegélt a fiú hegyen, völgyön. Estére kelve nagy falu tornyát pillantotta meg messziről. S a faluszéli domboldalon ott pihent egy kopott öltözetű vándor.- Adj’ isten, bátyám uram! - köszönt tisztességtudóan Péter.- Fogadj isten, fiam! Mi járatban errefelé? Szóból szó lett. Mire továbbindultak, Péter már a vándorember szolgája volt. A nagy faluban kértek éjszakai szállást. Először egy hatökrös gazda házánál, de az nem adott. Aztán egy özvegyasszony házánál. Az szíves szeretettel vendégelte meg őket azzal, ami a szegénységéből tellett. A vándorember elbeszélgetett vele a falu sorsáról, Péter meg eljátszott az apró gyerekekkel. Aztán nyugovóra tértek. De csak eláll Péter szeme-szája, amikor a vándorember a holdvilágnál egy marék aranyat tesz ki az asztalra.- Hej, ha az enyém lenne - sóhajtozott a gyerek. - De majd megsegít az Isten. A vándorember csak próbára akarta tenni a kis szolgáját, s reggel elégedetten indult tovább vele. De néhány aranyat ottfelejtett a jószívű özvegyasszonynak. így ment ez néhány nap. A vándorember megszerette kis szolgáját, mert szorgalmas, szíves, becsületes volt, és segített máson, ahol csak tudott. De egyik reggel nagyon szomorúnak látta.- Mi lelt, Péter fiam?- Jaj, édes gazd’ uram, otthon jártam álmomban, és édesapám láttam kiterítve, a kis testvéreim meg kenyér után sírtak.- Haza kellene nézned, fiam. De menj be útközben a király városába, menj föl a palotába, van ott nekem jó emberem, attól kérd a béredet. Levelet írt a vándorember, odaadta a fiúnak. Elbúcsúztak szépen, s abban maradtak, hogy ha odahaza Péter mindent eligazított, a palotánál újra találkoznak. Csak azon aggódott a gyerek, hogyan eresztik őt be abba a fényes palotába. De bezzeg elámult, amikor az úr még tisztelgett is, amint a levelet meglátta. Leültették egy csillogó, ragyogó teremben, elvették a levelet. Aztán csak sürögtek-forogtak körülötte, s azon vette magát észre, hogy új csizma a lábán, új gúnya rajta. Úgy felöltöztették, hogy a bíró fiát se szebben. Hát még a tarisznyájába mennyi jót beletettek! Meg is itatták, etették. S tíz arany volt a ráadás, hogy arra csak vigyázzon, azon hívjon doktort az édesapjához, lássa el testvéreit mindennel, ami kell.- De szép lettél, kis legény! - csodálkozott rá az őrálló vitéz, amikor a kapuban viszontlátta.- Hát ki nevében jártam el? - tört ki Péterből a kérdés.- Ej, öcsém, hát a királyfi nevében! Az járja most az országot szegény vándor ruhájában, hogy megismerje a népét, meg. tudja, hol vannak bajok, hol kell segíteni. Meséljem tovább? Úgyis kitaláljátok. Meggyógyult a szegény ember. Nem is szegény ember már, van szép háza, földje. A legöregebb fia ott vitézkedik a királyfi szolgálatában. Megkérdi tőle néha a gazdája:- Hej, Péter, emlékszel még arra, amikor vándorember voltam? Hát amikor először küldtelek a palotába?- Emlékszem - mosolyog Péter. - Nem tudtam, miért nyílik meg előttem minden kapu, miért látnak úgy el minden jóval, miért öltöztetnek új ruhába, miért húznak új csizmát a lábamra. Aztán tudtam meg, hogy azért, mert a király fiának a nevében jártam. Ugye, gyerekek, nem is utolsó dolog a király fiának a nevében eljárni! És higgyétek el, mindnyájatoknak ilyen dolga lehet, ha elszegődtök a legnagyobb Király Fiának, Jézus Krisztusnak a szolgálatába! ■ Túrmezei Erzsébet Jézus egyik gyógyításáról olvashattok az alábbiakban. Az eredeti leírást Lukács evangéliumának 17. fejezetében találjuk a 11-19. versekben. Helyenként hiányzik egy-egy szó. Ki kell választanotok, hogy a két megadott lehetőség közül melyik az odaillő. Ha jól oldottátok meg a feladatot, a helyes szavak előtti betűkből egy mondatot olvashattok össze. Hogy szól? Amikor Jézus úton volt... (f Jeruzsálem - é Betlehem) felé, Samária és ... (z Egyiptom - o Galilea) között haladt át. Amint beért egy ... (n fa-3. Éli pap halála után Sámuel lett Izráel prófétája és bírája. Sok év telt el, Sámuel is megöregedett. Sajnos, két fia nem követte az Úr parancsait, csak a maguk hasznát lesték. Ezért egy kis küldöttség ment Sámuelhez.- Te már megöregedtél, a fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjon felettünk, ahogy ez minden népnél szokás! Sámuelnek nagyon nem tetszett ez a kérés. Volt Izráelnek királya, mégpedig maga az Úr! Az Isten azonban utasította, hogy tegye meg, amit a nép akar. De figyelmeztetnie kellett őket: az uralkodó harcba viszi majd a férfiakat, adót kell fizetniük, és keményen fog mindenkit dolgoztatni. luba - u templomba), szembejött vele tíz ... (m vak - t leprás), akik távol megálltak, és kiáltozva kérték:- Jézus, Mester, ... (e gyógyíts meg minket - o könyörülj rajtunk)! Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk:- ... (g Álljatok fel - s Menjetek el), és mutassátok meg magatokat a ... (a papoknak - d orvosoknak)! így is tettek. Amíg odaértek, megtisztultak. ... (a Mindegyikük - h Egyikük) pedig, amikor látta, hogy meggyógyult,... (á visszatért - b hazament), és fennhangon dicsőítette Is-A nép ezt sem bánta. Élt egy Kis nevű ember, akinek volt egy szép fia, Saul. Egy fejjel magasabb volt mindenkinél. Egy nap elkóboroltak Kis szamarai. Elküldte hát a fiát egy szolgálóval, hogy keressék meg őket. De hiába fáradtak, nem találták az állatokat. Már épp haza akartak menni, amikor a legénye azt mondta Saulnak:- Ebben a városban van az Isten embere. Menjünk el hozzá, ő biztosan tudja, hol vannak a szamarak. így is tettek. Előző nap Sámuelnek az Úr megüzente, hogy egy, a Benjámin földjéről származó fiatalembert választott ki a nép királyává, őt kenje fel. Amikor Saul és szolgája beértek a városba, találkoztak Sámuellel, aki az áldozóhalomra indult. tent. Arcra borult... (k az otthoni kápolnájában -1 Jézus lábánál), és hálát adott neki.... (a Samáriai - f Galileai) volt, vagyis arról a vidékről származott, amelynek lakóit a zsidók lenézték.... (ü A főpap - a Jézus) ekkor így szólt: - Nem tízen gyógyultak meg? Hol van a ... (d többi kilenc - p hiányzó egy)? Nem akadt más, aki visszajött volna megköszönni és dicsőíteni az Istent, csak ... (n kilenc - á ez az egy idegen)? Kelj fel, menj el, a... (s hited - ú pénzed) megtartott téged. Megoldás:........................................ GYERMEKVÁR- Mondd meg nekem, hol lakik a látó! - kérte Saul.- Én vagyok az. Gyertek fel velem az áldozóhalomra, és egyetek ma velem! Holnap reggel majd elbocsátalak, és válaszolok a kérdéseidre. A szamarak miatt pedig ne aggódj, mert megvannak. így is tettek. Az áldozati vacsora után hazamentek. Beszélgettek, majd lefeküdtek aludni. Sámuel korán reggel felébresztette Sault és legényét. Kikísérte őket a városból. A település szélén a próféta egy korsóból olajat öntött a fiú fejére, és így szólt hozzá:- Ezennel felkent téged az Úr az öröksége fejedelmévé. Melyik úton induljon el Saul és szolgája, hogy az áldozóhalomra jusson? Kedves Gyerekek! ► Mostani ötrészes sorozatunkban Sámuel próféta életét elevenítjük fel. A sorozat minden részében találhattok egy-egy rejtvényt is, ezeknek a helyes megfejtését küldjétek el a végén összegyűjtve szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár.
