Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-02-19 / 7. szám
Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2012. február 19. » 13 Teológiai est a testi-lelki egészségről ► Több mint két évtizedes hagyománya van Kecskeméten, hogy február és március elején evangélikus-református teológiai estéken gyűlnek össze a hívek. Február 7-9. között Spiritualitás és egészség címmel teológusok - evangélikus részről dr. foób Máté -, valamint a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Kórházának vezető főorvosai tartottak előadást és korreferátumot. Az előttünk álló egy-két hónapban befejeződnek a gyülekezeti tisztségviselő-, így a presbiterválasztások is. Gyülekezeteinkben az oltár elé kimennek a megválasztott presbiterek, és esküt tesznek. Fennhangon vagy halkabban, de szól majd a - reménység szerint - szívből mondott eskü szövege: Én, N. N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, egy igaz Isten, hogy presbiterként Jézus Krisztusba, a meghalt és feltámadott élő Úrba vetett hitben élek, ezt a hitet és a jó lelkiismeretet megtartom. Ezeket szóban és cselekedetben képviselem és tanítom, hogy jó szolgája lehessek Krisztus Jézusnak, és magam is az igaz tanítás igéjével táplálkozom, amelynek követője lettem. Példája leszek a gyülekezetnek és környezetemnek, beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban. Bűntől tiszta kezeketfelemelve imádkozom, kételkedés nélkül. Törekszem az igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Magam feddhetetlenül élek, és házam népét igyekszem jól vezetni. A Szentlélek erejével és segítségével megharcolom a hit nemes harcát, és megragadom az örök életet, amelyre az én mennyei Atyám elhívott. Isten engem úgy segéljen. Ámen. Ha lelkészek vagy újraválasztott presbiterek is olvassák ezt a cikket, akkor lelki szemeim előtt látom, hogy elsápadnak. „Mintha nem erre a szövegre emlékeznék, mintha az Agendában más lenne" - gondolják, mondják. Igazuk van. Ez nem más, „csak” egy bibliai szövegből összeállított eskü. Esküszünk De hogy a dőlt betűs szavak, mondatok forrását is megadjam: íTim 1,19a: „Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet..!’ íTim 2,8: „...a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeketfelemelve imádkozzanak... kételkedés nélkül’.’ íTim 3,9-12: „...akikben megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel. De ezeket is meg kell vizsgálni előbb, csak akkor szolgáljanak, ha feddhetetlenek. ...akik a maguk háza népét jól vezetik!’ íTim 4,6: „Ha ezeket tanítod a testvéreknek, jó szolgája leszel Krisztus Jézusnak, hiszen a hit és az igaz tanítás igéivel táplálkozol, amelynek követőjévé lettél!’ íTim 4,12: „...légypéldája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban íTim 6,11-12: „Te pedig Isten embere... törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál..!’ „Szerencsére” az Agenda szerinti presbiteri eskü hivatalos szövege ez: „Én, N. N. esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, egy igaz Isten, hogy presbiteri tisztségemben egyházunk törvényes rendjét elfogadom és megtartom; gyülekezetünk belső békéjét őrzöm és építem; ebben egyházi elöljáróimat készségesen támogatom; magam is példásan élek, és tisztségemmel járó feladataimat legjobb tudásom szerint, hűségesen végzem el. Isten engem úgy segéljen. Ámen.” Bennem pedig kérdések születnek. Az Agenda szerinti esküben számomra a talányok a következők: Miért csak a presbiteri tisztségben kell egyházunk törvényes rendjét elfogadni, megtartani stb.? Az „átlag” gyülekezeti tagnak nem kellene? Ha igen, akkor miért kell ezt külön hangsúlyozni a presbiterek felé? Egyházunknak mi a törvényes rendje? Ki tudja? A zsinati törvények gyűjteménye? Mi van akkor, ha az egyház törvényes rendje egyszer úgy módosul, hogy bibliaellenes lesz? Akkor mi van az eskümmel? Ha gyülekezetünk belső békéje hamis béke, akkor azt miért kell őriznem és építenem? Nekem mint presbiternek kik az egyházi elöljáróim? Hol van ez leírva? (Tapasztalataim szerint a Magyarországi Evangélikus Egyházban szolgáló presbiterek nem tudják, kik az egyházi elöljáróik.) Mik a tisztségemmel járó feladataim? Jelentkezzen az a presbiter, akinek ezt már megmondták! Egyébként pedig senkinek semmi köze hozzá, hogy Jézus Krisztus személyes megváltómmá vált-e vagy sem - következhet az agendabeli szövegből. Gondolkodjunk! Ama napon szívből jövő eskümondást, a következő hat évre pedig áldott szolgálatot kíván: ■ Garádi Péter leköszönő felügyelő és presbiter A hallgatóság többségében laikusokból állt, akiknek az egészségügy a beteg vagy a hozzátartozó oldaláról ismerős. Hasznos volt megismerni a gyógyító-segítő foglalkozásban állók tapasztalatait s megtudni egyik-másik doktorról keresztény elkötelezettségét. Szó volt arról, hogy a lelki bajok testi tüneteket is okozhatnak; hogy a Krisztus-hitnek a gyógyulásban milyen szerepe lehet; és hogy milyen tényezők vezethetnek kiégéshez. Néhány érdekesség az elhangzott példákból: egy megvakult nő visszanyerte látását, miután szervi ok híján a pszichoterápia feltárta vakságának lelki hátterét: nem tudja elviselni, hogy harmadik, legkisebb gyermekét is felvették az egyetemre, és így egyedül marad. A kecskeméti kórházban régóta működnek olyan klubok, amelyek a radikális műtéten átesettek számára nyújtanak lelki támaszt. Például azok, akiknek a vastagbelét kivezették, vagy akik elvesztették az emlőjüket, egymás között könnyebben megnyílnak. Segítséget jelenthetnek a túlterhelt kórházi személyzetnek az önkéntesek, akik megfelelő irányítás mellett a beteglátogatásba kapcsolódhatnak be. Feltétel a hosszabb távú elkötelezettség, hiszen a beteg számára fontos az állandóság. Aki csak nyári szabadságából szeretne egy-két hetet felajánlani, az például a daganatos gyerekek „bátor táborába” jelentkezzen. Kecskeméten a rendszerváltás óta van lehetőségük a betegeknek a lelkigondozás igénybevételére. Ez a szolgálat - a helyi lelkészek esetenkénti látogatása mellett -15 éve szervezett keretekben, református kórházlelkészekkel zajlik. A jelenlegi fejlesztések eredményeként folyamatban van az ökumenikus kápolna kialakítása. Könnyeket csalt a szemekbe az egyik idős, súlyos beteg hallgató hozzászólása, aki arra buzdított, hogy ne várjunk emberfeletti tetteket az orvosoktól, de tekintsük őket Isten eszközének, imádkozzunk értük, és bízzunk tapasztalatukban, szaktudásukban. ■ Hulej Enikő Vigyázat! Frissen festve! ► »Vigyázat! Frissen festve!” - akár egy ilyen szövegű táblát is ki lehetne tenni a budapest-zuglói evangélikus gyülekezet templomának hatalmas, oltár előtti boltívére, amely egyházunkban - legalább látásból - csaknem mindenkinek ismerős lehet. Ha máshonnan nem, akkor a legújabb kiadású, bordó kötésű énekeskönyvünk elülső borítóján található képről. S hogy miért kell a festésre figyelmeztető tábla? Mert, mintha csak egy modern kori mesébe csöppentünk volna, a gyülekezet egyik tagja gondolt egyet, és úgy döntött, hogy - különösebb teketória és fizetség nélkül - kifesti a templomot. A közösség és lelkészei, Tamásy Tamás és Tamásy Tamásné persze örömmel vették a felajánlást, és mindent megtettek, hogy a hirtelen jött lehetőséghez biztosítva legyen minden feltétel. S mert - úgy látszik - nemcsak a rossz, de a jó példa is ragadós, a vállalkozó alkalmazottai közül is többen örömmel, fizetség nélkül vállalták el a feladatot. Interjúalanyunk: Balogh Csaba szobafestő, aki sógorával, Németh Zsolttal együtt főszereplője volt ennek a szokatlan sikertörténetnek- Hogy jött az ötlet, hogy elvállalják ezt a nem kis munkát?- Januárban-februárban nem nagyon szokott munkám lenni, s már vagy két éve nézegetem, hogy nincs túl jó állapotban a templom festése. Tavaly, ahogy elnéztem a falakat, megint eszembe jutott, hogy meg kellene már csinálni, de mivel akkor érettségiztem - korábban csak szakmunkás végzettségem volt -, nem maradt rá idő. Idén azonban már a karácsonyi asztalnál is erről folyt a szó, s megemlítettem, hogy januárban nekilátnék. Csak kértem a sógoromat, Zsoltot, hogy adjon kölcsön állványt, hiszen hatalmas a felület, nagy a belmagasság, ezeket a falakat nem lehet létráról elérni, ide komoly állványzat kell. A válasza az volt, hogy kölcsön nem ad, viszont elvállalta, hogy beállványozza nekem. Enélkül nem is tudtuk volna elvégezni a munkát.- Önök mindketten vállalkozók?- Igen.- Az embereit is a saját zsebébőlfizette?- Akit ki kellett fizetni, azt igen, de az igazság az, hogy amikor az embereim megtudták, hogy hol és hogyan vállaltam el a munkát, a legtöbbjük úgy döntött, hogy munkadíj nélkül is megcsinálják ők is, vagyis nem kellett nekik fizetnem.- Külön köszönet érte, hiszen ők - ellentétben Önnel - még csak nem is tagjai a gyülekezetnek, tehát aligha kötődnek ehhez a templomhoz. Ön vallását gyakorló, evangélikus családból származik?- Hívő keresztyén családban nőttem fel, de nem evangélikusként, mivel engem reformátusnak kereszteltek Erdélyben, ahol születtem, s ahol a gyermekkoromat töltöttem. Ott is konfirmáltam. Csak amikor megnősültem, akkor települtem át Magyarországra. S mivel a feleségem ebbe a templomba járt, így ide kerültem én is, a zuglói gyülekezetbe.-Ebben a nehéz gazdasági helyzetben, amikor a vállalkozóktól oly sok panaszt hallunk, Önök fizetség nélkül elvállaltak egy ekkora munkát. Ennyire jól megy az üzlet?- Köszönöm, nem panaszkodom, de nem ezért vállaltam el! Úgy vagyok ezzel, hogy az egyházadót így is, úgy is fizetni kell. Én azonban soha életemben nem úgy fizettem, ahogy a Bibliában elő van írva - vagyis hogy mindig minden keresetemből szigorúan befizettem volna a kapott pénz tíz százalékát -, hanem mindig úgy, ahogy módom volt. Most viszont adódott egy lehetőség, s úgy gondoltam, hogy kicsit visszabillentem‘amérleget. Vagyis kifizettem egy kis egyházadót...- Milyen érzés lesz mostantól belépni abba a templomba, amelyik nemcsak megújult, megszépült, de az Ön keze munkájának nyomát viseli?- Igazából nem lesz más érzés. Nem tartom én ezt olyan nagy dolognak, s nem is azért csináltam, hogy most valami nagy tettet hajtsak végre. Egyszerűen bántotta a szememet a „rendetlenség” Isten házában. Másrészt meg: elég bűnt követ el az ember ahhoz, hogy néha valami jót is cselekedjen! - tette hozzá végezetül hamisítatlan erdélyi bölcsességgel Balogh Csaba. ■ Gyarmati Gábor
