Evangélikus Élet, 2012. január-június (77. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-08 / 1. szám
Evangélikus Élet élő víz 2012. január 8. !► 11 Kérés az új évre A HÓNAP IGEJE „Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak!” (Zsolt 86,11) „Nehéz leereszkedni Istenhez, / de nézd: / Üres korsóiddal fáradozol - / És hirtelen mégis: / Gyereknek lenned, leánykának, asszonynak, / Elég ahhoz, / Hogy neki tökéletesen megfelel). / Ő a víz. Te csak formálj edényt két kérges kezedből, / S ha még térdre is ereszkedsz: ő pazarlón felülmúlja legnagyobb várakozásod." Akkor bukkantam erre a versrészletre, amikor épp minden sötétnek és kilátástalannak tűnt a számomra. Úgy éreztem, hogy a gyarló emberi szavakon keresztül az Isten üzen, és azt mondja nekem:- Úgy érzed, nehéz meghajolnod akaratom előtt, gyermekem...? Ne félj, csak kiálts! Kiálts hozzám, és kérd ehhez az erőt! Kérj engem, és én újra lángra lobbanthatom szívedben azt a tüzet, amely benne égett valamikor régen, az első szeretet idején, amikor úgy határoztál, hogy beengedsz engem az életedbe. Én maradtam, ahol voltam, és aki voltam. Te vagy az, aki messze eltávolodtál tőlem... És te vagy az, aki most visszatértél, és érzem, hogy nem is akarsz ereszteni, míg be nem borítanak áldásaim. Hidd el, én ennek örülök. Nagyon. Hiszen te meg én összetartozunk, emlékszel...? Tudod te ezt jól, mégis küzdöttél ellene... Ellenem. Önmagad ellen. Én pedig így felelek neki:- Most már nem harcolok, Uram, elengedek minden aggódást, félelmet, és rád bízom magam. És mikor így szólok, kicsit azt érzem, amit az anonim alkoholisták érezhetnek talán, amikor az úgynevezett tizenkét lépésbe foglalt iránymutatáshoz igyekeznek tartani magukat. Bár nem vagyok alkoholbeteg, Beköszöntött az új esztendő, elérkezett tehát az idő, hogy rá koricentráljunk. Jelentheti ez tervek készítését, célok kitűzését, esetleg új elhatározásokat szülhet. Ezek közül némelyiket az elmúlt évben elért eredményekre építjük - más esetekben pedig alig várjuk, hogy lezárjuk a múltat, és újat kezdjünk. Vannak, akiknek az adott év nem tud elég gyorsan eltelni, mert rémes tapasztalatokat hozott számukra; reményeik szerint az új esztendő sokkal jobb lesz. Másoknak éppen ellenkezőleg: fájdalmas elbúcsúztatni az óévet, mert a személyes életükben vagy szakmai pályafutásukon emlékezetes, mérföldkövet jelentő eseményekben volt részük. Megint mások pozitívan tekintenek az elmúlt év küzdelmeire és hibáira egyaránt, azt remélve, hogy a belőlük levont fontos tanulságokat használni tudják a jövőben. Miközben terveink és céljaink megvalósításán dolgozunk, bölcs dolog lehet tanulmányozni sikeres vállalatok néhány fontos alapelvét. Gyakorlatilag minden ilyen cégnek vannak világos, gondosan megfogalmazott dokumentumai - például hivatalos emlékeztetők formájában -, amelyekben a vállalat a céljairól tájékoztatja dolgozóit, ügyfeleit, beszállítót vagy egyéb partnereit. Megfontolandó, hogy ezek az anyagok segíthetnek választ találni az olyan kérdésekre, mint például: „Miért vagyok itt?” „Hová tartok?”, „Honnan tudhatom, ha már megérkeztem?”. Barátaim közül már többen megtették ezt, mintegy gyakorlatként, és hasznosnak találták. Az ilyesféle kérmióta olvastam, gyakran felidézem ezeket a tanácsokat, mert úgy érzem, sokat tanultam és tanulhatok belőlük. E pontok a következők: 1. Beismertük, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben - hogy életünk irányíthatatlanná vált. 2. Meggyőződtünk arról, hogy egy nálunk felsőbb rendű erő helyreállíthatja lelki egészségünket. 3. Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket Isten gondviselésére bízzuk. 4. Alaposan és bátran erkölcsi leltárt készítettünk magunkról. 5. Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét. 6. Teljességgel készen álltunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket jellembeli hiányosságainktól. 7. Alázatosan kértük őt fogyatékosságaink felszámolására. 8. Számba vettük mindazokat, akiknek valaha kárára voltunk, és készek voltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani. 9. Közvetlen jóvátételt nyújtottunk mindazoknak, akiknek tudtunk, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk vagy másokra nézve. 10. Folytattuk az önvizsgálatot, és haladéktalanul beismertük, ha hibásnak találtuk magunkat. 11. Igyekeztünk imával és elmélkedéssel elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat - a saját felfogásunk szerinti - Istennel, kérve velünk kapcsolatos akaratának felismerését és erőt annak kivitelezésére. 12. E lépések követésének eredményeként lelki ébredést tapasztaltunk, igyekeztünk ezt az üzenetet továbbadni más alkoholistáknak, és megpróbáltuk ezeket az alapelveket éle-Célra tartva! zást jelentenek, hanem sokkal inkább szabadságot és útbaigazítást. Hiszen ahogyan egy szólás emlékeztet: „Ha semmire sem célzol - no, azt mindenkor el fogod találni.” A cél meghatározása (vagy a „személyes küldetés” megfogalmazása) segít képet alkotni magunkról, segít körvonalazni, mit is szeretnénk elérni az életben, és hogy mindezért milyen utat kívánunk bejárni. A cél és az út, a „mikor” és a „miért” kijelölése irányvonalat ad tehát, látjuk, mit szándékozunk tenni, mivé akarunk lenni. Ha valaki elhatározza, hogy egy célra tekintve kíván élni, akkor ezen keresztül szűrheti meg mindennapi „kis céljait”. Vagyis ha ezek nem állnak útjában a kitűzött célnak, akkor fenntarthatok, ha viszont ellentétbe kerülnek vele, akkor jobb felhagyni velük vagy legalábbis félretenni és ké-"i 1 r. "i.„i. tünk minden megnyilvánulásában alkalmazni. Én - mint mindig - természetesen most, egy új esztendő kezdetén is a „saját felfogás szerinti Istent” a mindeneket teremtő Úrral, az Atyával „helyettesítem be” a magam számára. Különösen akkor, amikor úgy érzem, az életem irányíthatatlanná vált. Mert tavaly meggyőződhettem arról, hogy Isten helyreállíthatja lelki egészségemet. Sőt igazából egyedül ő az, aki ezt meg tudja tenni... Ezért hát akaratomat és életemet gondviselésére bízom azután, hogy most, az új év elején bátran szembenéztem önmagámmal - az erényeimmel éppúgy, mint a hibáimmal és a gyengeségeimmel. És miután egyfajta „erkölcsi leltárt” készítettem, és beismertem fogyatékosságaim Isten és önmagam előtt is, úgy határoztam, keresek egy lelki vezetőt is az idén. Valakit, aki meghallgat, és ha kell, biztat és erősít. Aki feloldoz gondolattal, szóval és cselekedettel elkövetett bűneim terhe alól. Akivel együtt kérhetem Istent, hogy Lelke által apránként megszabadítson mindentől, ami elválaszt tőle, és felszabadítson az élettel teli életre és a teljes és végleges megbocsátásra - akár önmagámmal, akár másokkal szemben... És ami a legfontosabb: igyekszem imával és elmélkedéssel elmélyíteni és még tudatosabbá tenni a kapcsolatomat Istennel, kérve, hogy felismerjem és meg is cselekedhessem akaratát. És nagyon remélem, hogy ennek eredményeként ébredést is tapasztalhatok majd - valódi változást magamban és magam körül. ■ Gazdag Zsuzsanna Egy ilyen célkitűzésben megfogalmazhatók értékek és eszmék, személyes és szakmai életutunk elérendő, kiemelkedő állomásai, illetve azok az egyedülálló ajándékok és képességek, amelyeket használnunk kell. Dr. Rick Warren - a Monday Manna (Mindennapi Kenyér) szolgálat munkatársa - azt írta Céltudatos élet című könyvében, hogy mindnyájunknak fel kell tennünk a kérdést: „Miért élek?” (A kötet magyarul is megjelent a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány gondozásában.) Érdemes fontolóra venni könyvének végső következtetéseit:- Isten arra tervezett engem, hogy a tetszésére éljek (imádat);- Isten arra formált, hogy családjába tartozzak (közösség);- arra teremtett, hogy hasonlóvá váljak Krisztushoz (tanítványság);- arra szánt, hogy őt szolgáljam (szolgálat);- küldetésre alkotott (misszió). Évekkel ezelőtt magamévá tettem egy célt, amely egy bibliai versen alapul; eZt Pál apostol írta a Filippiben élő gyülekezetnek: „Eltökélt célom, hogy egyre mélyebben és bensőségesebben megismerjem őt [Jézus Krisztust], még jobban és tisztábban megtapasztaljam, felismerjem és megértsem személyének csodáját” (Fii 3,10; az Amplified angol nyelvű bibliafordítás után) Amikor a céljaimat átvizsgálom, mindig kiváló szűrőnek találom ezt a kijelentést: ennek fényében értékelhetem, amit tenni szándékozom - és azt is, hogy miért. ■ Robert J. Tamasy VnrrAc- AAnvtst mi A.í n mi a \ Dávid üldözés, nagy nehézségek közepette imádkozik így. Látjuk ebből, hogy mielőtt valamit is tenne, mielőtt válaszolna: imádkozik. Istentől kér bölcsességet és erőt. Neked vajon előbb jár a kezed és szád, mint az imádkozó ajkad? Dávid nagy király volt, mégis igényelte az Úr tanácsát. Éppen ezért volt bölcs. Jól vezetni csak a vezetett ember képes. A „taníts meg utaidra” mondás úgy is fordítható, hogy „mutasd meg nekem útjaidat”. Gyakorlati tanácsról van szó. Az élet labirintusában, a mindennapi döntésekben sok út áll előttünk. Isten elénk tárja a lehetőségeket, megmutatja a következményeket, és ajánlja a megfelelő utat. „... élőtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet..” (sMóz 30,19) Aki Isten igéjének a világosságát megkapja, az nem azt látja, hogy mennyi lehetőség van előtte, milyen zavarba ejtő az élet kínálata, hanem azt az egy utat látja, amelyik jó. Mert Jézus is azon járt, ha keskeny is az. De a menny felé vezet. Ez Krisztus keresztjének és a te keresztednek az útja. Ám boldoggá tesz, mert meglátod, hogy „működik”. Sok zavarba ejtő helyzettől fogsz megszabadulni, ha kéred, hogy az Úr mutassa meg az ő útját: elsősorban igéjében, aztán a közösségben, a testvéri tanácsban, az eseményekben. Tanítható vagy-e, tanítvány ma„ Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14) radtál-e hívő életed kezdete óta? Vagy már te tudod a legjobban, már te ismered, már rájár minden mozdulatod arra, ami helyes? Ha így van, akkor tulajdonképpen szokássá lett a hit. Nekünk mindig van mit tanulnunk, mert az élethelyzetek sokaságára Isten igéjének végtelen tárházában megvan a felelet. Ebben a hónapban se tűzzünk ki kevesebbet magunk elé, mint hogy az igazság lesz a mércénk. A tökéletes, a legjobb, a legtisztább. És ez csak ő, Jézus. „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról..” (Jn 18,37) Ha ő a mérték, ha őt követed, akkor az ellenség nem buktathat le, és a nehézség nem terít a földre. Mint Dávid, járj tiszta és igaz úton! ■ Széll Bulcsú IX0YC Vízkereszt ünnepe után az első héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten gyermekei számára Isten Fia di- ____ csőségének e világban való megjelenéséről tudósítanak. Jézus Krisztusban látható Isten dicsősége; benne „az Ige testté lett, közöttünk élt, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét” (Jn 1,14; LK). Jézus világosságul jött közénk, s örök életet hozott; ezért: „Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!” (GyLK 739). János - engedve Jézus kérésének - a Jordánban megkeresztelte őt; s amikor kijött a vízből, „íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.«” (Mt 3,16-17) Dr. Luther vallja és hirdeti: „Krisztusban lakik az Istenség egész teljessége. Rajta kívül nincs Isten, hogy megtalálhatnám, s hozzá juthatnék. Aki tehát Krisztust hallja s látja, legyen bizonyos, hogy Istent hallja s látja.” Ezért kéri Pál Isten gyermekeit: „okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róm 12,1). S indoka: mivel gyermekeivé fogadott, így lettünk „örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak” (Róm 8,17). Kornéliusznál elmondta Péter, mi történt: „A názáreti Jézustfelkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal”, s hirdette nekik az evangéliumot; közben „leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét”. Ő úgy rendelkezett, hogy ezek a pogányok is „keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében” (ApCsel 10,38.44.48). János a Jordánban keresztelte Jeruzsálem népét. Ószövetségi előképe a csodálatos átkelés e folyón, hogy az ígéret földjére eljussanak: „Az Úr szövetségládáját vivő papok ott álltak szilárdan a Jordán száraz medrében. EgészIzráel átkelt..!’ (Józs 3,17) Isten gyermekei számára a legfontosabb, hogy „eljussanak az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére”. S ha „már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne” (Kol 2,2.6). Minden ember csak gyermeki hittel és nyitott szívvel tudja őt befogadni, mert „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba” (Mk 10,15). Az evangélium befogadása s továbbadása miatt meghasonlás támad(hat) a legkisebb közösségben is; és akit a Lélek Jézushoz űz, átélheti: az Úr követése nem feltétlenül „családbarát dolog”. Erről ő előre szólt: „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Nem - mondom nektek -, hanem inkább meghasonlást.” (Lk 12,51) A benne hívők kiálthatják: „Abba, Atya!” (Róm 8,15), mondhatják ezt a megszólítást: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy!”, s fordulhatnak minden kérésükkel hozzá. Isten elfogadja gyermekei szájából a dicsőítést is, ha azt egész életfolytatásuk hitelesíti, s így tovább folyhat az imádat az örökkévalóságban is: „mert tied az ország a hatalom és a dicsőség mindörökké” (Mt 6,9.13). Óh, „Add, fohászunk ne az ajkon, / De szívünk mélyén fakadjon!” (EÉ 72,1-9) ■ Garai András HETI ÚTRAVALÓ
