Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-11-13 / 46. szám
4 ◄( 2011. november 13. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Hetvenöt éves a fonyódi templom ► A fonyódi evangélikusok és reformátusok együtt ünnepelték közös templomuk hetvenötödik születésnapját október 31-én délután. Az istentisztelet liturgiáját Czöndör István evangélikus gyülekezeti munkatárs és Szabó Levente református lelkész végezték (képünkön). Igehirdetéssel Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált. Van esély, van remény: ez a reformáció üzenete - hangsúlyozta Kol 2,14- 15 alapján tartott prédikációjában a püspök. „Jézus önként vállalta, hogy a földre jöjjön. Életét odaadta az érteden emberekért. Tudta, hogy az adósságcsapdában vergődő léleknek szüksége van rá, hogy eltöröljék a tartozását, hogy esélye legyen új életet kezdeni” - fogalmazott Szemerei János. Majd hozzátette: „Ehhez az üzenethez kellene méltónak lennünk azzal, hogy továbbadjuk a kapott ajándékot.” A közgyűlésen Czöndör István ismertette a templom és a gyülekezet történetét. „A történet bátorítás mindannyiunk számára. Egy maroknyi csapat lelkesedése, hite és ragaszkodása építette fel ezt a templomot. Ebből sok erőt és bátorságot meríthetünk.” Az ünneplőket többek között Smidéliusz Zoltán evangélikus esperes, Hídvégi József polgármester, a korábban Fonyódon szolgálatot végző Madarász István evangélikus és Szabó Lajos nyugalmazott református lelkész, valamint Ellenberger József református gondnok és Mátrai Zoltán evangélikus felügyelő köszöntötte. A Balaton Vox énekkar zeneszámokkal színesítette az alkalmat. A fonyódi protestáns templom az abbáziai valdens templom mintájára, Horváth Andor tervei alapján épült. A két felekezet összetartozását kifejezve a tornyán csillag, a főbejárat felett pedig kereszt látható. ■ A.M. Vilnius Reménysége A Reménységfesztivál elnevezést viselte az a rendezvény, amelyet Litvánia fővárosában, Vilniusban szerveztek a helyi egyházak a Billy Graham Evangélizációs Társaság közreműködésével. A nagyobbrészt katolikus országban ilyen nagy volumenű és széles összefogású keresztyén akció még nem volt: október 29-30- án húszezer felnőtt és mintegy hétezer gyermek vett részt a három programon. Hazánkból a Billy Graham-társaság meghívására négyen vettek részt a litvániai fesztiválon, közöttük Szeverényi János, egyházunk országos missziói lelkésze. A hivatalos program mellett a magyarországi küldötteknek alkalmuk nyílt külön is találkozni a fesztivál evangélistájával, Franklin Grahammal és munkatársaival. Magyarországon 2012. június 1—3. között lesz hasonló - várhatóan ennél is nagyobb - rendezvény, melynek védnökségét egyházaink vezetői vállalták. M EvÉlet-infó HIRDETÉS__________________________________________________________________ Angyalfa - idén huszadszor! A Magyar Testvéri Börtöntársaság idén huszadik alkalommal szervezi meg karácsonyi ajándékozási programját, melynek keretében a fogva tartott szülők gyermekeit ajándékozzák meg - a börtönben lévő szülő kérése és a börtönlelkész támogatása alapján. Az akció keretében játékokat, könyveket, tartós élelmiszert, csokoládét, szaloncukrot, tisztálkodószereket gyűjtenek. A csomagok egy részét a fogvatartottak az ünnepek előtti utolsó beszélőn személyesen adják át gyermekeiknek, a többit a börtöntársaság juttatja el a címzettekhez. Tavaly közel hétszáz gyermek kapott így ajándékot. A felajánlásokat november 30-ig várják a társaság címére: 2100 Gödöllő, Lumniczer S. u. 4. Pénzbeli adományokat a 10300002-20345073-00003285-ös MKB- számlaszámon fogadnak. Evangélikus igehirdetés a Csillagban, misebor a Gulagon Konferencia az elfeledett hitvallókról Ordass Lajos evangélikus püspöknek nincs köztéri szobra Budapesten, csak egy kicsiny tábla emlékezteti a járókelőket börtönviselt és hivatalától jogellenesen megfosztott püspökünkre a Márvány utcában. Az először 1948-ban, majd 1957-ben újfent elhallgattatott református püspök, Ravasz László neve is fogalom, neki sincs szobra. Mindszenty bíborosra hívek ezrei sokféleképp emlékeznek, évek óta folyamatban van boldoggá avatása. A jilavai börtönben elhunyt Boldog Scheffler János szatmári püspök nevét nagyon kevesen ismerik, noha épp idén avatták boldoggá Szatmárnémetiben. Boldog Romzsa Tódor munkácsi görög katolikus püspök sorsáról szűkebb pátriáján, Kárpátalján kívül még kevesebben tudnak, pedig ő a szó szoros értelmében vértanú volt: előbb vasrudakkal verték félholtra merénylői, majd az ukrán Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezérének parancsára a kórházban ciánnal megmérgezték. Róluk, az évtizedekig megtagadott és elhallgatott hitvallókról - evangélikus, református, római és görög katolikus egyházi vezetőkről és sok más névtelen keresztény hősről - volt szó a Vértanúink, hitvallóink című konferencián, amelyet a budapesti jezsuita rendházban, a Párbeszéd Házában tartottak október 28-án, az 56-os rendezvények félidejében. Tőkés László, zz Európai Parlament alelnöke köszöntőjében rámutatott: a mártírok vére magvetés. Október - mint mondta - márciusunkhoz hasonlóan jeles hónap. Októberünket az aradi vértanúk nyitják meg, 56 forradalma folytatja, s a reformáció ünnepe zárja - emlékeztetett Temesvár s 89 Romániájának hőse. Köszöntötte a részvevőket Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnöke, Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, valamint a vendéglátó Forrai Tamás S. J. jezsuita provinciális. Megemlítette, hogy pontosan 1027 a jezsuita börtönévek száma, ennyit töltöttek az idők folyamán rácsok mögött a rend tagjai. A Párbeszéd Házánál jobb helyszínt keresve sem találhattak volna a szervezők a konferenciának: igazi ökumenikus párbeszéd volt különböző felekezetek püspökei, világi tisztségviselői, tudósai és az élő tanúságtevők, az igazságtalanságok elszenvedői között. Igen, vannak még túlélők, közöttük a konferencia egyik előadója, Olofsson Károly Piacid bencés atya. A Gulagot megjárt atya korára talán csak hallókészüléke emlékeztet, de - mint Lezsák Sándor megjegyezte - tulajdonképp arra sincs szüksége, neki van belső hallása. Az Országgyűlés alelnöke - aki beszélt arról, hogy a lakiteleki Keresztény Panteon szobrainak sora lezárhatatlan - régi barátként külön is köszöntötte a most kilencvenöt éves atyát. Olofsson Piacid - mint maga is elmondta - nem akart hős vagy mártír lenni, egyszerűen túl akarta élni a szovjet poklot. Ehhez azonban hinni kellett - mutatott rá Piacid atya. Járása ma is fürge, hangja erőteljes, betölti a teret. A szovjet lágerről, öt évig tartó embertelen fogságáról is tud humorosan mesélni, történetei rendre megnevettetik a hallgatóságot. „Az Istennek van humora. A szovjetek tönkre akartak tenni, tíz évre ítéltek, öt évig voltam a lágerben, de én ma is élek. Hol van viszont a Szovjetunió?” - tette fel a szónoki kérdést a hallgatóság nagy tetszésére Piacid atya. Elmesélte, miként misézett, és hogyan nyújtott vigaszt a halálra ítélteknek. „Harmincketten voltak, külön cellában. Kifigyeltem, hogy a börtönőr néha énekel. Gondoltam, akkor nekem is szabad, s amikor elénekeltem néhány dalt, nem történt semmi. A halálsoron is daloltam ezután a cellaajtók előtt, beleszőve az énekbe latin szavakat is: feloldozlak téged. Egyikük kegyelmet kapott, tőle tudom, hogy igazi vigaszt nyújthattam a halálra készülőknek” -emlékezett vissza az atya, akin nem tudott kifogni az ínség, tanár létére nem szomorította el a vécépucolás sem. Még misézni is tudott a lágerben. A baltiaktól szerzett ostyának is használható süteményt, a kaukázusiaktól kapott szőlő levével helyettesítette a misebort; egy szőlőszem akkora volt, mint másutt egy szilva. Ordass püspök is hirdethette az evangéliumot -1949 karácsonyán - a szegedi Csillag börtönben, méghozzá római katolikus papoknak - erről már Gáncs Péter beszélt. Előadásában a magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke megkérdezte: létezhet-e ennél ökumenikusabb pillanat? Kitért arra, hogy Ordass sváb család gyermeke, Wolf Lajosként született a délvidéki Torzsán, de édesapja sem szerette volna, hogy fia „pángermán” legyen. Nem is lett az. A német megszállás napján levetette német nevét: 1944. március 19. után már nem Wolf, hanem Ordass. Gáncs Péter előadásából kitűnt, hogy Ordass a lutheri teológia alapján állva gondolkodott az állam és az egyház viszonyáról. Állásfoglalása ma is nagyon időszerű: az egyház nem klerikalizálhatja az államot, az állam pedig nem szekularizálhatja az egyházat, amely az állam igaz lelkiismerete. Ordass az egyházi iskolák államosításával kapcsolatban hajthatatlan volt, ezért börtönözték be - mondta elnökpüspökünk. Boleratzky Lóránd egyházjogászt, nyugalmazott egyetemi magántanárt egy ökumenikus családi emlék is Ordass püspökhöz fűzi. Édesanyja katolikus, apja evangélikus, bátyját Ordass Lajos eskette, nővérét pedig Mindszenty. Boleratzky 57- ben Ordass egyházkerületének ügyésze volt, és ismeri az ellene 1948-ban indított törvénytelen eljárás részleteit is. A jelenlévők megtudták tőle, hogy Ortutay Gyula nagyon „találékony” volt Ordassal kapcsolatban: a kriptokommunista kisgazdától származik az ötlet, hogy indítsanak eljárást a püspök közvetlen munkatársai, Kékén András és Kendeh György ellen is. Az 1950-es egyházi lemondatás is jogellenesen történt - folytatta Boleratzky Lóránd -, hiszen nem az előírt tizenöt tag, csak tizenkettő szavazott, közülük is csak hárman voksoltak a püspök ellen. Ez azonban nem zavarta Rákosi Mátyás hatóságait, mint ahogy korábban figyelmen kívül hagyták a hetvenmilliós tömeget képviselő Lutheránus Világszövetség főtitkárának, Sylvester C. Michelfeldernek az állásfoglalását is Ordass védelmében. Olyan vádat fabrikáltak, hogy nem jelentett nyugati pénzügyi támogatást, noha Ordass csak ígéretet kapott adománygyűjtő kőrútján, pénzt egy fillért sem. Mondhatnánk, hogy a pénz, persze, a legkevesebb. Pénz természetesen mindenképp kellene az emlékezés ébren tartásához, de sokszor - mint a konferenciát záró kerekasztalmegbeszélésen rámutattak - csak jó ötletekre lenne szükség. Kálmán Attila, a Tatai Református Gimnázium címzetes, iskolaalapító igazgatója szerint tanulni kellene a holokausztemlékezés módszereiből, s emellett személyes emlékek gyűjtésére kell ösztönözni a fiatalokat. Tatán ők már megtették ezt, diákjaik a kommunizmus időszakát szüleik és nagyszüleik emlékei alapján is megismerik. Balassagyarmaton színjátszó csoportok elevenítik fel ezt a kort. „Nagy szükség van rá - mutatott rá Nagyné Nemes Gyöngyi, a helyi Szent Imre Gimnázium tanára -, egyébként elszomorító tapasztalataink vannak. Azt gondolnánk - fűzi hozzá -, hogy Mindszentyt nálunk sokan ismerik, hiszen a fogva tartása helyszínéhez, Felsőpetényhez közeli Rétságról is sokan járnak hozzánk, de csak ketten ismerték a nevét.” Mindszenty története persze mindamellett közismert, de vajon ki tud arról, hogy hány személyt börtönözték be, s kiket végeztek ki Erdélyben keresztény hitük, magyarságuk miatt? A jelenlévőknek már lehetnek fogalmaik, hiszen erről szólt Kozma Zsoltnak, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nyugalmazott tanárának az előadása. Ő maga is börtönviselt, az ötvenes években ifjúsági csoportjuk nem kis cél érdekében, a kommunizmus elleni harcra szövetkezett. A börtönévek őt kevésbé viselték meg, mint a későbbi megpróbáltatások. Nem bánja ifjúkori szervezkedését, szerinte ők alkották az első kommunistaellenes csoportot. Aki nem hiszi az elsőséget - mondta -, járjon utána. Azt már csak a tudósító teszi hozzá: előbb - vagy inkább utóbb - talán tábla hirdeti példájukat szülőházukon, Kolozsvárott. ■ Walkó György
