Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-18 / 38. szám
Evangélikus Élet ÉLŐ víz 2011: szeptember 18. » 11 Szent Jakab útján szabadon HETI ÚTRAVALÓ „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. Es íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.« Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: »Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!« Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: »Keljetek fel, és ne féljetek!« Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül’.’ (Mt 17,1-8) Az El Camino zarándokút után jöttem rá, hogy akit kerestem, létező valóság, hogy Jézus Krisztus él, és közöttünk van. A vele való együttlétre emlékeztem mindig, és ismételten az ő jelenléte ad megnyugvást, tehát létezésének valóságában nem kételkedem. Fel sem merül bennem többé a kétely, hiszen amióta nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ő megjelent nekem is - ez pedig a kegyelem állapota -, és velem van, azóta a körülöttem lévő látható világ teljes mértékben átértékelődött. Azt mondanám, tudat nélküli (tehát tudat alatti) emlékezetemben élt ő mostanáig - mostanra viszont tudatossá vált. Ez értelmemmel fel nem fogható, de már fizikai síkon is érzékelhető, egyértelmű valóság - azaz minden szava és mozdulata igaz valósággá lett! így a halál félelme is egy pillanat alatt semmissé lehet, hiszen nincsen annál felemelőbb érzés, mint tudni, hogy célunk nem más, mint a hazatalálás, visszakerülni az egyedüli természetes isteni létezésbe - oda, ahonnan földi, fizikai valóságunkba megérkeztünk -, az örök harmónia birodalmába; részesévé lenni az örök körforgásnak - addig is szolgálva őt és teremtményeit itt, a földön. A Szent Jakab-zarándokút segített abban, hogy visszakerüljek a már elveszettnek hitt ősbizalom állapotába: „Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: »Keljetek fel, és ne féljetek!« Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül’.’ ■ BükyAnna Igazi keresztyénség ► Viebahn György tábornok Érzéki vagy lelki ember című, huszonkét oldalas írásában az igazi keresztyénség kérdéseivel találkozunk. A kiadványt Vargha Gyuláné fordította, és a Fébé Evangélikus Diakonissza-anyaház iratterjesztése adta ki Budapesten 1928-ban. Jézus Nikodémus előtt fölfedte a Szentlélek által való új életnek a titkát, de ő nem tudta elképzelni, hogy létezhet még más élet is, mint a halandó földi, és azt sem tudta, hogy azt hol lehet megtalálni. Nem értette, mit jelent újjászületni Istennek igéje és Lelke által. így volt Saulus is mindaddig, amíg maga nem élte át ezt a legnagyobb csodát. Amikor átélte, akkor Jézusnak és Isten gyermekeinek egyik legdühösebb ellenségéből a legodaadóbb szolgájává vált (Ap- Csel 9,1.21). A Biblián végighúzódik ez a nagy ellentét: a testi ember, aki a maga erejéből, a maga erényei és kegyessége által akar megállni Isten előtt és csillogni az emberek előtt; és a lelki ember, aki kegyelem által, hittel ragadja meg Isten ígéreteit. Először mindig a testtől született van előtérben, és harcol a Lélektől született ellen (Káin és Ábel, Ismael és Izsák, Ézsau és Jákob, Saul és Dávid). Az emberi kegyesség is képes áldozatot hozni, mint Káin, tud nagylelkű lenni, mint Ézsau, vallásos, mint Saul, de a természeti ember nem tudja megérteni, mit jelent úgy Istenhez közeledni, mint aki megbékült vele a megöletett Bárány által, gyermekké és örökössé lenni az isteni élet által, Jézus Krisztus tanúbizonyságaként idegennek lenni ebben a világban, Isten Fiáról vallástevőként elszakadni a világ szellemétől s a keskeny úton járni, a láthatatlan, szeretett Úrért gyalázatot és üldöztetést szenvedni, a világ gyönyörűségeiről lemondani, az ő kegyelmét élvezni. Nikodémus és Pál az emberi vallásosság minden előnyével rendelkeztek. Pál így nyilatkozik önmagáról: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus. Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam’.’ (Fii 3,5-6; Károli-fordítás) A főpapok és a farizeusok nem tudták feltartóztatni Jézus bizonyságtételének és csodáinak erejét (Lázár feltámasztása), ezért azon tanakodtak, hogy Jézust megöljék. Ez meg is történt. A vallásos hatalom akkori birtokosai végül keresztre feszítették a dicsőség Urát. Ez a harc, melyet a világ vívott a világosság birodalma ellen, folytatódott (Péter és János bebörtönzése, Jézus nevében való szólás megtiltása). Az apostolok ennek ellenére világosan bizonyságot tettek a megfeszített és feltámadott Úrról, és hirdették, hogy nincsen senki másban üdvösség. A világ fejedelme mindenfajta kegyeskedést megenged az embernek, csak egyet nem enged: a bizonyságtételt Krisztus megmentő szeretetéről. István a keresztyén gyülekezet első vértanújaként halt meg a vallásos emberek kőzápora által. Ezeknél a buzgólkodó zsidóknál a következők láthatók: hamis tanúk felhasználása, düh, fogcsikorgatás, irgalmatlanság, kiáltozás, füleik bedugása, megkövezés jogos ítélet nélkül. Ugyanakkor István ragyogó arccal tesz világos bizonyságot, békésen tekint a megnyílt égbe, imádkozik ellenségeiért, és Isten békességében alszik el. Láthatjuk tehát, milyen a természeti ember, a maga emberi vallásosságában és milyen az ember, akiben isteni élet van, aki újjászületett a Szentlélek által. E kettő összeférhetetlen egymással. Milyen hát az igazi keresztyénség? Nemcsak az Urat és apostolait, hanem Jézus tanítványait is minden időben üldözte és gyilkolta az úgynevezett vallásos világ. Jézus követői, akik az igazság beszédéről vallást tettek, isteni világosság hordozói voltak. Az Úr így szólt hozzájuk: „Ti vagytok a világ világossága’.’ (Mt 5,14) Ez a világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség eltaszítja magától, gyűlöli. „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világossága sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt’.’ (Jn 1,4-5; Károli-fordítás) „Ezpedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.” (Jn 3,19-21; Károli-fordítás) A legkegyesebb világi emberek voltak minden időben az Isten gyermekeinek legelkeseredettebb ellenségei. II. Fülöp spanyol király, aki istenfélő és rendkívül vallásos ember volt, az inkvizíció által a leghűségesebb hívők ezreit kínoztatta, égette meg, és ő maga is szemtanúja volt a hitvallók kivégzésének. Ő és az inkvizíció atyái „Isten dicsőségére” kínozták és ölték meg a hívőket. Számos esetben bebizonyosodott, amit az Úr olyan világosan megjövendölt: „.. .jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem.” (jn 16,2-3; Károli-fordítás) A világ eltűri, sőt becsüli az emberi vallásosságot, de gyűlöli az igazi keresztyénséget. Meg kell értenünk a „vallásos” és az „újjászületett” közt levő különbséget. Az emberi vallásosság cselekedetek, áldozatok és szertartások által igyekszik Istennek tetszeni. így akar a bűnnek válaszfalán keresztül, amely a bűnöst Istentől elválasztja, utat készíteni. De a bűnös nem képes Istenhez közeledni - bármilyen könyörögve nyújtaná is ki kezét az ég felé. Az evangélium ennek az ellenkezőjét hirdeti: Isten nyújtja le az égből mentő karjait a bűnös felé! Isten Báránya eljött, hogy elvegye a világ bűneit; Jézus, az élet Fejedelme minden hívő számára elhozta az isteni életet, a szabadítást, az istenfiúságot, a békességet. Amit egyetlen ember sem képes leküzdeni, azt Isten kegyelme ajándékul adja: örök életet, békességet Istennel, a dicsőség bizonyosságát. Ez az igazi keresztyénség. Ha még csak vallásos emberek vagyunk, döntenünk kell! Még nem késő! Én már boldogan énekelem: „Dicső király az én Megváltóm, / Segít, akárhová megyek, /Csodáiról tudok beszélni, / Mindenki hadd lássa meg...!”(36. Hallelujah-ének, 1. versszak) ■ Szenczi László Krisztus mondja: „Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg!’ (Mt 25,40) Szentháromság ünnepe után a 13. héten az Útmutató reggeli és heti igéi Isten iskolájának újabb - „kettő az egyben”: hit és cselekedet - tantárgyát hozzák elénk. De nem felejthetjük el, hogy a christianusok „fő tantárgya” maga Jézus, a vizsgakérdés pedig a neki való engedelmesség, mert a hit cselekedetek nélkül halott. Csak jó fa teremhet jó gyümölcsöt. „Az Úr törvényében boldog, aki gyönyörködik. - Mert olyan lesz, mint a folyóvíz mellé plántált fa, amely idejében megtermi gyümölcsét.” (GyLK 668,3) S az Úr fő törvénye a szeretet kettős nagy parancsolata. Mert „az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait, az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (íjn 5,3; LK) Isten előbb szeretett minket, a Fiát adta értünk, ezért „mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást”. És ekkor „Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk”. (íjn 4,11.12) Az Úr Jézus az irgalmas samaritánus példatörténetével felel a törvényt tudók, de nem cselekvők örök álkérdésére: „De ki a felebarátom?” Ebben s heti igénkben is Jézus azonosítja magát a legkisebb és segítő szeretette szoruló emberrel, akinek csak az volt a felebarátja, „aki irgalmas volt hozzá”. (Lk 10,29.37) Luther ezt tanítja: „A hit egyedül Istent illetheti. Ebből születik azután a cselekedet, mellyel felebarátainknak szolgálunk.” A törvény szerint „minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. (...) Mert a szegény nem fogy el a földről, azért parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez’.’ (sMóz 15,1.11) Prófétai szavak: „Az Urat keressétek, akkor élni fogtok... A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr..!’ (Ám 5,6.14) Az emberszeretet törvényei különösen a jövevények, az árvák, az özvegyek védelmét szolgálták: „Ne forgasd ki jogaiból. ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény..!’ (5MÓZ 24,17.14) Az első gyülekezetét a testvéri szeretetközösség jellemezte: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. (,..)Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert... mindenük közös volt... és nagy kegyelem volt mindnyájukon’.’ (ApCsel 4,32-34) Mit tett Júdás Jézussal harminc ezüstért, egy rabszolga haláláért fizetendő büntetés összegéért? (Lásd 2MÓZ 21,32) „Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: »Akit megcsókolok, az lesz ő, aztfogjátok el!« Majd egyenest Jézushoz menve így szólt: »Üdvözlégy, Mester!« - és megcsókolta őt!’ (Mt 26,48-49) Ő ezért jött. Ám a másik „Júdás, Jézus Krisztus szolgája” őt várva, így int ma is: „Ti azonban, szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében..!’ (Júd 1,1.20.21) És Istent dicsőíti! Isten iskolájában a záróvizsgán valljuk: „Hitből jön a cselekedet, / Hogy életünk betöltse; / Élő, igaz hit nem lehet, / Melynek nincs jó gyümölcse. / Megáld és megszentel e hit...” (EÉ 320,5) ■ Garai András A hónap könyvnyereménye Kedves Vásárlóink! Azok között, akik szeptemberben (1- jétől 30-áig) vásárolnak a Luther Kiadó könyvesboltjában, vagy ebben az időszakban küldik el megrendelésüket kiadónkhoz, kisorsoljuk az alábbi könyvet: Ignác, mit látsz? - Könyv ♦ CD ♦ Foglalkoztató Palinta Társulat, Luther Kiadó, Gryllus Dániel Veres Andi zenéjével, Gyarmathy Ildikó rajzaival Versek: Blaskó Virág Márta, Devecsery László, Drégely László, Gyárfás Endre, Markó Béla, Mentovics Éva, Nagy Bandó András, Sarkadi Sándor, Veres Andi. Nincs is nagyobb csoda, mint gyerekfejjel belepillantani a messze néző szerszámba, és látni a sok csodát. Hallani az édes hangot, keverni a legszebb színt és odabújni a kedvenc mesefigurához. Erre kínál most nagyszerű kalandot a Palinta Társulat. Énekhang, csupa játékos szövegű vers és elbűvölő rajzok világa. Lehet hallgatni, énekelni, olvasni és együtt alkotni a varázslatos figurákat, a kedves kis arcokat gyerekeknek és szülőknek egyaránt. Ezen a lemezen minden vers életre kel. Csupa mozgás, igazi és tiszta játék. Magával ragad kicsiket és nagyokat az énekhang, a színes rajz és a játékos vers. Táncba és játékba visz minket Ignác és Emese vagy bármelyik kedves alak egy esztendő borús és napfényes perceiben. Kicsik és nagyok egy sarokban, a meseszőnyegen pompás érzések között hallgathatják, játszhatják és élvezhetik a varázslatos világot. (Szabó Lajos) 53 oldal + mellékletek + CD, 245x205 mm, keménytáblás, ISBN 978-963-9979-09-3, 2010 A szerencsés nyertes nevét az Evangélikus Élet október 9-ei számában közöljük. Augusztus hónap könyvnyereményének sorsolásán Győri Boglárka kaposvári vásárlónknak kedvezett a szerencse. Gratulálunk a nyereményhez! ■ Luther Kiadó Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel: 1/317-5478,20/824-5518. Könyvesbolt: 1/411-0385. Fax: 1/486-1229. E- mail: kiado@lutheran.hu. Honlap: www.lutherkiado.hu.
