Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-09-11 / 37. szám
14 41 2011. szeptember ii. KRÓNIKA Evangélikus Élet Száz éve született Buchalla Ödön Száz éve született egy hányatott sorsú, a történelmi események sodrában többszörösen megpróbált életű szolgatársunk. A mai Szlovákiához tartozó Leibicon látta meg a napvilágot. Magát cipszer származású magyarnak vallotta (édesanyja leánykori neve Szlaninkó Irma). Édesapja szabómester volt Késmárkon érettségizett az evangélikus líceumban, teológiát Pozsonyban tanult. 1934-ben szentelték lelkésszé. Lőcsén és Szomolnokon töltötte segédlelkészi éveit, majd 1941- ben Iglón választották meg a német gyülekezet lelkészének. (Ugyanitt a szlovák nyelvű gyülekezet lelkésze a későbbi püspök, Ján Michalko volt.) 1944-ben a német lakossággal együtt Morvaországba kellett menekülnie. Onnan hazafelé Magyarországon rekedt; Sátoraljaújhelyen telepedett le, világi munkakörben helyezkedett el. 1946-ban megözvegyült három kicsi gyermekkel. (Első felesége Weiss Jolán volt.) Második felesége Jármay Rozália, akit egyévi házasság után, fiatalon ragadott el a kegyetlen halál. 1952-ben újra megnősült, neje Them Magda lett, aki korábbi házasságából hozott gyermeke mellett egy közös gyermekkel ajándékozta meg. •Nemcsak személyes élete, de lelkészi pályafutása is a kereszthordozás jegyeit mutatja. 1951-ben magyar nyelvű érettségit és tanítói oklevelet szerzett, majd honosíttatta lelkészi oklevelét. Előbb Nyíregyházán szolgált kerületi lelkészként; 1952-ben részt vett a Lutheránus Világszövetség hannoveri nagygyűlésén, ahol dr. Vető Lajos püspök kíséretében tolmácsolt. 1953-tól Fancsalon lelkész. 1954-ben a Fiala-féle összeesküvésben való vélt részvétele miatt négyévi börtönre ítélték. 1956-ban kiszabadult, de a forradalom bukása után vissza kellett mennie a fogházba a hátralevő idő letöltésére. Az egyházi bíróság 1957. február 18-án rehabilitálta. A dél-borsodi misszióban szolgált éppen, amikor az akkori Csehszlovákiába utazott húga meglátogatására. A határon letartóztatták a csehszlovák hatóság határőrei: listájukon háborús bűnösként szerepelt. Négy év, börtönben töltött vizsgálati fogság után hazaengedték. Ekkor 1964-et írtak. A hazai egyházi bíróság a vádakat elévültnek nyilvánította, s Buchalla Ödön így újra lelkészi szolgálatba állhatott. Ettől az időtől személyesen is kísértem életét, ismertem nehézségeit a göröngyökkel teli pályán. 1965-ben tokaji lelkész lett, és a kis létszámú gyülekezet gondozása mellett tolmácsolást is végzett a szerencsi cukorgyárban. 1972-ben Sajókazára került, majd 1982-ben, hetvenegy évesen vonult nyugdíjba. Arnóton telepedett le, ahol készséggel vállalt helyettesítő szolgálatot élete végéig. Felkészülve a nagy találkozásra, csillogó szemmel távozott 1995-ben, nyolcvannégy évesen. Többtalentumos, jó nyelvérzékkel megáldott, szorgalmas pályatársunk volt. Igehirdetései biblikus látást közvetítettek. Élete tele volt vargabetűkkel. Öt gyermeket nevelt fel hitvesi segítséggel. A szórványmunkát, híveit nagyon szerette. A magyar nyelv használatában érezhető enyhe akcentusa nem volt zavaró. Jó kedélyű emberként ismerték. Hite az elhívó Úr szolgálatában mindig megerősítette. Gyakran volt rossz korban rossz helyen - mondjuk születésének centenáriumán. Az ellene emelt vádak később mindig alaptalannak bizonyultak - hat évet töltött börtönben, mire ez kiderült. A 20. század embertelen politikai történései végig keresztbeszántották pályáját, amelyhez egyéni életének fájdalmas eseménysorozata is párosult. Keresztény derűjét mégsem veszítette el. Jó szándékát a nehéz élethelyzetekben sem adta fel. Sorsában beteljesedett az ige; „...akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akitfiává fogad” (Zsid 12,6) ■ D. Szebik Imre Istentiszteleti rend ♦ 2011. szeptember 11. Szentháromság ünnepe után 12. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mk 7,31-37; 2Kor 3,4-9. Alapige: Ézs 54,7-10. Énekek: 45., 261. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (asztali beszélgetések) Smidéliusz Gábor; VII., Városligeti fasor 17. de. háromnegyed 10. (angol nyelvű) Aradi György; de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. 11. Szabó Bertalan; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Szabó Bertalan; IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI. , Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XII. , Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Áron; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) dr. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévnyitó) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Bakay Beatrix; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (tanévnyitó) Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 10. (tanévnyitó) Kovács Áron; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákosliget, XV1L, Gőzön Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (tanévnyitó, családi nap) Solymár Gábor; vendég: Róka Szabolcs; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2.; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (családi) dr. Lacknerné Puskás Sára; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás (Jókai u. 7-9.) de. fél 12. Összeállította: Böda Zsuzsa Hogy dicsőítve magasztalhassunk téged! Hatvanéves a borbányai templom ► Maximálisan kihasználhatjuk az M3-as autópálya kilométereit, ha a nyíregyháza-borbányai evangélikus templomba a sztráda felől érkezünk. Az utolsó lehajtótól mindössze hat kilométerre fekvő, natúr téglaburkolatú templomot hatvan éve szentelte fel dr. Vető Lajos püspök. Az akkori beszámolók szerint zsúfolásig megtelt az alig nyolcvan férőhelyes hajlék, sőt „sokan kiszorultak” Szeptember 3-án, szombaton a szabadban felállított sátorból még egy templomnyi gyülekezet követhette a hálaadó istentisztelet eseményeit. Az igét dr. Fabiny Tamás püspök hirdette a meghívón is olvasható igevers, Zsolt 106,47 alapján: „Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyújts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged!” „Milyen jó, hogy nemcsak beszélünk arról, hogy az imádság házában vagyunk, hanem egyúttal imádkozunk is. Isten azt akarja, hogy kérjünk! Ne általánosan, hanem konkrétan!” A püspök az imádság formáiról szólt, és arra biztatott, hogy mindegyik lehetőséggel éljünk. A kérés és hálaadás mellett ne feledkezzünk meg a lelkünket felszabadító bűnvallásról és az imádkozás legszebb formájáról, a dicsőítésről. „Dicsőítve magasztaljuk Istent csodáiért, amit tett a borbányai gyülekezet életében, ahogyan adta ezt a templomot hatvan évvel ezelőtt, ahogyan adott szolgálókat ebbe a templomba nemzedékről nemzedékre.” Az igére válaszul özv. Szitha Miklósáé Megy er Márta énekelt két versszakot abból az énekből, amely 1949- ben, az alapkőletételnél hangzott el, és amelynek szövegét Vietórisz József írta, zenéjét pedig a templomépítő lelkész, Megy er Lajos felesége, Vilma néni szerezte. Ezután Adámi László, a körzetben 2001 óta szolgáló lelkész idézte fel a templomépítés történetét 1939-től kezdve, amikor először merült fel az építkezés gondolata. A templom utáni vágynak - egyebek mellett - az is jele volt, hogy a hívek maguktól kezdtek el adományokat gyűjteni. Tíz év várakozás után az ígéretek valóra váltak, és az állam hivatalosan is a közösségnek adományozta az építésre szánt telket. A háború és az infláció miatt több évet húzódott az alapkőletétel, miután azonban 1949-ben ez megvalósult, két év alatt elkészült Isten új háza. 1951. szeptember 2-án a borbányai gyülekezet elbúcsúzott a tizenhét évig imateremként használt iskolateremtől, és ünnepélyesen átvonult új templomába. A szentelés alkalmával Megyer Lajos lelkész örömmel számolhatott be arról, hogy a bevételek majd négyezer forinttal meghaladták a kiadásokat: „Isten nagy dolgot tett velünk.” A hatvanadik évfordulóra készülve a közösség felújította templomát. A nyár folyamán - sokévi adománygyűjtés, összgyülekezeti és egyházkerületi segítség révén - elkészült a telek körül a kerítés, elvégezték a templomon és a tornyon szükséges javításokat: a toronyra új kereszt, a tetőre pedig hatvan év után ereszcsatorna került. A beszámoló után a Jávori család énekelt, majd a nyíregyházi evangélikusok finn testvérgyülekezetéből, Kajaaniból érkező küldöttség nevében Taina Männinen lelkész és Timo Hurskainen egyháztanácsi elnök mondott köszöntőt. Adámi László lelkésznek többek között egy fakeresztet adtak át, amely a távoli hittestvérek szeretetére emlékeztetheti a kicsiny közösséget. A fiatalok finn eredetű Jöjj, az Úr vár reád éneke után Benczúr László egyházkerületi felügyelő és Lábossá László nyugalmazott lelkész mondtak igei szavakat, majd a gyülekezet képviselői személyes ajándékkal köszönték meg lelkészük egy évtizedes odaadó szolgálatát. A gyülekezet pásztora a következőképpen foglalta össze a közösség hitéletére vonatkozó vágyait: „A vasárnapi istentiszteletek, a heti rendszerességű bibliaórák és az adventi evangélizáció mellett szükséges lenne a borbányaiak szélesebb körű bekapcsolása - nemcsak egyszerűen a gyülekezeti életbe, hanem az Úr Jézussal való közösségbe is. Valamint szükséges lenne a gyermekmisszió, illetve az óvodai és iskolai hitoktatás gyülekezeti kapcsolatának megerősítése.” ■ Horváth-Hegyi Áron Házunk: Tállya Tállya. Falucska a hegyaljai borvidéken. Elvileg Európa közepe. Az viszont tény, hogy itt és Mádon termelik a legjobb aszúborokat. Valaha jelentős evangélikusság is élt a településen, hiszen saját templomot emeltek. Az Isten házát díszítő emléktábla szerint a közeli Monokon született Kossuth Lajost is itt keresztelték meg. Manapság a félmaréknyi evangélikust Asztalos Richárd tokaji lelkész gyűjti az ige köré. A gyülekezet hazánkban az egyik „legnagyobb” hiszen Tállya, Abaújszántó, Tokaj, Sátoraljaújhely, Sárospatak és szórványaik összetartoznak. Augusztus 27-én a Borsod-Hevesi és a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye - Egertől Nyíregyházán át Debrecenig terjedő - gyülekezeteiből gyűltek össze közös találkozásra Tállyán, ahogyan az elmúlt húsz esztendőben is tették. Az idei alkalom kezdetén Asztalos Richárd szólt a legkisebbekhez, a nap végén pedig a záró úrvacsorái szolgálatban Balázs Viktóriával fohászkodott a felnőtt gyülekezet további lelki eledeléért. Érdekesen festett a nemrég a debreceni gyülekezetben megválasztott fiatal lelkésznő az ősi tállyai oltártérben, hiszen Luther-kabátjára Michael Owen (angol focista) 10-es számú mezét húzta, ezzel is jelezve, nem mindenki válik azzá, aminek tűnni akar: azért, mert valaki hetente templomba jár, még nem feltéüenül Jézus-ismerő, Jézust követő. A nap programja az Alpha-kurzus megismertetése volt a jelenlevőkkel. Sándor Frigyes esperes és Rátkay János, az Alpha Magyarország nemzeti igazgatója, illetve a miskolci illetőségű IHS (In His Steps) zenekar segítette a hallgatókat, hogy átgondolják, milyen új lehetőségeket találnak a mozgalomban, amely nagyon sok külföldi helyszínen megoldotta az egyház létszámproblémáját. A metodika ugyanis kinyitja a résre zárt templomajtókat, és nagy szeretettel invitál mindenkit befelé - mondjuk egyszerűen - Jézus mellé, köré. Ezt a közösséget - a Szentlélek titokzatos jelenlétét - talán a csendesnapon résztvevők is megélhették: a templomban vagy a közös nagy ebéd önfeledt pillanatai közben - közel százan egy igazi tállyai pincészetbe látogattak el. ■ Buday Barnabás arnóti evangélikus lelkész
