Evangélikus Élet, 2011. július-december (76. évfolyam, 27-52. szám)
2011-07-31 / 31. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2011. július 31. » 5 ŐSBEMUTATÓ Tessedik harcai Szarvas új színházában ► Musicalhős lett Tessedik Sámuelből. A szarvasi Cervinus Teátrum július 22-én mutatta be Pozsgai Zsolt és Gulyás Levente Tessedik című zenés darabját, amely minden elemében helyi produkció volt. A város színi társulatának tagjai mellett a Körösmenti Táncegyüttes és a Tessedik Ifjúsági Táncegyüttes tagjai léptek színpadra. Az ősbemutató fővédnöke Gáncs Péter elnök-püspök és Babák Mihály, Szarvas város polgármestere volt. Utolsó utáni pillanatban Vathy Zsuzsa emlékezik Lázár Ervinre ► Többször kerestem, de elzárkózott a beszélgetéstől. Közelinek érezte a gyászt, a társ és jeles író, Lázár Ervin elvesztését. Vathy Zsuzsa az utóbbi években írt novelláiból új könyvet álUtott össze, de a váratlan halál mindent más megvilágításba helyezett. Új kötetébe, az Angolparkba is felvette fájó-szép írását, a Paradicsommadarat, sőt Játékaink címmel ki is egészítette... Nemrégiben az írónő, Lázár Ervin özvegye váratlanul üzent: szívesen emlékezik a közös évtizedekre. A Szarvasi Vízi Színház az ország legújabb és egyik legizgalmasabb kulturális létesítménye. A mintegy ezerszáz fő befogadására alkalmas szabadtéri komplexum néhány száz méterre található a Tessedik által építtetett hajléktól, az Ótemplomtól; a kettő között pedig épp a tudós lelkész szobra áll: lelkészi öltözékben, ekével a háttérben. A színház pódiuma benyúlik a Körös-holtágba, a legyező alakú nézőtér pedig az ókori amfiteátrumok hangulatát idézi. Rálátunk nemcsak a vízre, hanem a közelmúltban átadott, gyönyörűen kivilágított gyalogos hídra és a túlparton található Anna-ligetre is. A rendező, Gergely László nem első alkalommal vette elő a Tessediktémát. 2008-ban ő rendezte a lelkész naplója alapján írt Érkezés című monodrámát, amelyet - többek között - a kőszegi Szélrózsán is bemutattak. Az Érkezés igazi kamaraszínházi darab volt, amelyben Tessedik nem egyszer a közönség tagjai között járva (Kőszegen - a helyhez igazodva - egy biliárdasztalon állva) hangosan gondolkodik, gyakran kétségeit sem hallgatva el. A musical igazi nagyszínházi darab, hetvenfős tánckarral és tucatnyi szereplővel. A Pozsgai Zsolt által megírt történetre Gulyás Levente, a békéscsabai színház állandó muzsikusa írt zenét. A két darabban a rendező és a főszereplő Derzsi György mellett az is közös, hogy egyik produkció sem tagadja: Tessedik több alkalommal perelt a néppel és magával Istennel is. A musical kerettörténetében Tessedik Sámuel és József nádor (Rubold Ödön) párbeszédét követhetjük. A lelkész - szarvasi szolgálata végeztével - visszatekint az alföldi faluban eltöltött évekre; így pillanthatunk bele, hogy mi történt a Körös-parti évek alatt. A Szarvasra kerülő Tessediknek meg kell küzdenie a nép babonás természetével. Megtudjuk, hogy Tessedik elődjének, Hradinának (Bocsárszky Attila) a nejét, Máriát (Gabriela Huberová) boszorkánysággal vádolták a szarvasiak, ezért a Körösbe dobták az asszonyt. A szószékre lépő lelkész a 34. zsoltárt hirdeti az eltévelyedett embereknek. Amellett, hogy kezdetektől fogva kiáll a kegyelmes Isten ügye mellett, mindent megtesz azért, hogy elfogadja őt a falu népe: „Apám szlovák, anyám német. Kérem, tekintsétek el nyelvi botlásaimat.” Tessedik Sámuel már a kezdetektől fogva felismeri, hogy nem elég csupán a lelkeket gyógyítani. A nép éhezik, mert a föld nem terem eleget a rossz mezőgazdasági technológia miatt; a családok tiszta kútvíz helyett a folyó fertőző vizét isszák, ezért rendszeresek a járványok; a szegény nép gyermekei pedig nem járnak iskolába. A lelkész hamar bemutatja a korszerű mezőgazdaság eszközeit, mindent megtesz a higiéniai viszonyok javítása érdekében, és a Biblia mellett tankönyvet is ad a szarvasi gyerekek kezébe. A hagyománytisztelő szarvasiak azonban még mindig gyakran felteszik a kérdést: „Ki adott erre megbízást?” - „Az Isten és ez a föld” - jön Tessedik válasza. Nem mondja ki, de talán egy pillanatra a hite is megrendül a lelkésznek akkor, amikor több gyermeke után feleségét is magához hívja az Isten. A - szó szerint is - padlóra került lelkész azonban imádkozás után fel tud állni, és belekezd legnagyobb művébe, a templom felépítésébe. Felvidéki mestereket hív, hogy minden kő biztosan a helyén álljon. Evangélikusoknak különösen is kedves lehet az a teológiai párhuzamra utaló rész, amikor az építkező tömeg erős falakról és „erős várról” énekel. Tessedik öröme azonban nem tart sokáig. A templom felszentelése után jön a hír: a püspök Boczkó Dánielt nevezi ki Szarvasra lelkipásztornak. Boczkó természetimádattal vádolja meg elődjét, ráadásul az iskola bezárását is követeli. Csupán Tessedik második felesége, Karolina (Dósa Zsuzsa) siet a tanaival magára maradó lelkész vigasztalására. Az összeomlás után maga József nádor hozza a hírt: II. József király szarvasi szolgálatára tekintettel nemesi címet adományoz a félreállított lelkésznek. A nádor néphez intézett beszédében a mai kornak is üzen: „Az iskola működik. Azt döntsétek el ti, hogy bezárjátok vagy fenntartjátok. Azt döntsétek el ti, hogy a kultúrát elfelejtitek vagy ápoljátok...” A zárókórusban megszólal a remény. Egyszerre sarkallja a hallgatókat tanulásra, munkára és hitre. Az utolsó mondat pedig már-már az üdvösségre mutat: „Talán lehet ország, hol Isten jön el és hajol közel.” A produkció kellő lendülettel kalauzolja a nézőket a múltba. Mivel egy musical jó dalok nélkül nem működik, nem túlzás azt állítani, hogy Gulyás Levente muzsikája önmagában kellő biztosíték a sikerre. A kó-Rubold Ödön (József nádor) rus dalai és közben bemutatott koreográfiái többször emlékeztetnek nagy zenés darabokra, így például a boszorkányüldöző tömeg és Hradina hatásos közös jelenete az István, a király színpadképét juttatja eszünkbe, mégsem érzi azt a néző, hogy sikerdarabot utánzott a szerző. A nagy nézőtér ellenére Derzsinek színpadi teljesítményével sikerül testközelbe hoznia Tessediket. A főszereplőnek és első feleségének a búcsúkettőse pedig kétségkívül a darab egyik legmegrázóbb jelenete lett. Kiemelendő még Bartus Gyula Boczkó-alakítása. Martini Yvette meglehetősen minimalista díszleténél nem is kívánunk többet, hiszen maga Szarvas, a víz, a liget, a természet a történet igazi kulisszája. Szakács Ágnes népi motívumokat sejtető jelmezei még inkább szarvasivá teszik a történetet, csakúgy, mint a Furik Rita és Hankó Tamás által megálmodott koreográfia. A több tucatnyi amatőr táncos gyermek fegyelmezett viselkedése már önmagában is nagy teljesítmény, de azt ezúttal kiváló tánccal is sikerült kiegészíteni. Bár néhány ponton eltér egymástól a színpadi és a történelmi valóság, a darab jól érzékelteti, Tessediknek milyen nehézségek árán sikerült az ige magvát hinteni a szószékről és a gabonamagot szórni a szikes alföldi pusztában. A művelt lelkész gondolkodásmódja évszázadokkal megelőzte korát, nem csoda hát, ha meg nem értésben volt része. A darab után hazafelé menet vethetünk még egy pillantást a lelkész ekés szobrára, és megerősítést kapunk: igen, aki az eke szarvára teszi a kezét, annak bizony meg kell küzdenie a körülményekkel. De hátratekinteni soha nem szabad... ■ László Jenő Csaba Lázár Ervin 1936-ban született. Gyermekéveit Tolna megyében, Alsórácegrespusztán töltötte. Szekszárdon érettségizett, majd az ELTE-n szerzett tanári diplomát. 1971-től szabadfoglalkozású író. A barátok sokszor elmondták, hogyan sétált az utcán medveléptekkel a rozmárbajuszú, magas férfi. Beszélgetett valós és képzelt teremtményeivel: Mikkamakkával és Berzsiánnal, Ló Szerafinnal és Aromóval. így születtek kedves mesekönyvei: A kisfiú meg az oroszlánok, Bikfi-bukfenc-bukferenc, A Négyszögletű Kerek Erdő, Berzsián és Dideki, Gyere haza, Mikkamakka, Bab Berci...- Én katolikus vagyok, és első gyermekünk, Fruzsina lányom is. Amikor megszületett Zsigmond, Ervin szerette volna, ha evangélikusnak kereszteljük. Váratlanul ért, de elmagyarázta: édesapja evangélikus volt, ennek ellenére mind a három gyereke katolikus lett. Faluban laktak, és amikor az édesanyja elment a vasárnapi misére a gyerekekkel, apja egyedül otthon maradt. Rosszul érezte magát, és ez Ervinben nagyon mély nyomot hagyott. Úgy gondolta, azzal teszi jóvá a korábbi sérelmet, ha Zsigmond fia evangélikus lesz. így is történt. A sárszentlőrinci lelkészt kérte fel, aki ezt örömmel teljesítette. Ez folytatódott is, fiunk evangélikus hittanra járt, később pedig a fasori gimnáziumba. Kitűnő tanárai voltak, az iskola szelleme nagyon jó, és baráti kapcsolatai az osztálytársakkal máig megvannak. Változatlanul a Deák téri templomba jár, és nagyon sokszor én is vele tartok...- Szomorú ez a mostani születésnap. Milyen volt régen, mikor együtt voltak?- Nem volt kialakult rituálé. Annál inkább, mert a barátok, gyerekek, diákok mindig felkeresték Ervint. Hetvenedik születésnapján, ami az utolsó közös ünnep volt, a Fészek Klubtól kezdve az írószövetségig, a szülőföldig mindenki köszöntötte. Otthon a mi összejövetelünket nem a hangos ünneplés jellemezte, inkább a meghitt szeretet.- Hogyan érzi, az idő gyógyítja fájdalmainkat?- Az első években megfogadtam, csak a születésnapokat tartom meg, a halálévfordulókat nem. Olyan volt ez, mint egy nyitott seb. Amit az ember nem hisz el: szép lassan minden változik, megtanul vele együtt élni. Gyerekek nélkül nehéz lett volna, szinte lehetetlen. Hála Istennek, a gyerekeim mindenben ott vannak. Amíg az emlékező novellákat írtam, a Paradicsommadarat, ami nekem a legfontosabb volt, úgy éreztem, együtt vagyok Ervinnel. Utána jött a katartikus rossz élmény, hogy ennek is vége. Hosszabb idő telt el, amíg újra tudtam írni.- Nem irodalomtörténész, de hogyan értékelné Lázár Ervin életművét?- Bent voltam a ferencvárosi helytörténeti múzeumban, s említette a vezető) e, hogy pályázatot írtak ki gyerekeknek: ismert költők és írók műveiről küldjenek be rajzokat. Legtöbbet Petőfi műveiről készítették, utána Arany Jánoséiról, és a harmadik Lázár Ervin lett. Hát ez nagyon jó társaság, ennél nagyobb jutalmat nem is kaphat mai író a közönségétől! Sokan úgy értékelik, hogy ezek vérbeli mesék. Én azt mondom, és azt remélem: gyönyörűséges írások ezek - mindenkinek! Kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és időseknek. Olvashatók és szerethetők Ervin könyvei.- Mi a titka írásainak?- A játék. S aki a játékot szereti, legyen gyerek vagy felnőtt, az ő írásaiban örömet talál. Hogyan kanyarodott erre, hogyan találta meg ezt a hangot, nehéz tetten érni. Az 1973-ban megjelent A hétfejű tündér a teljes, tiszta hangú Lázár Ervin. Tegnap olvastam egy interjút Csukás Istvánnal, s ő mondja, hogy a Kádár-rendszernek a gyerekirodalom köszönhető. Ebben lehetett csak megfogalmazni azt, amit az írók máshol nem tudtak elmondani. Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, Mészöly Miklós és még sok remek író csak ebbe kapaszkodhatott hosszú, kényszerű hallgatása közben. Ervinke mindig az utolsó napra halasztotta a határidős munkáit, s az volt az igazi teljesítmény, amikor az utolsó után egy pillanattal elkészült. És ez volt a lényeg. Sok, kevés az életmű? Azt hiszem, felesleges kérdés. Rajongnak érte a gyerekek. Szeretik a felnőttek. Hatalmasat tudnak nevetni, együtt, és ezt csak a legnagyobbak tudták kivívni maguknak a futó időben. ■ Fenyvesi Félix Lajos Lázár Ervin és Vathy Zsuzsa Fruzsina lányukkal és Zsigmond fiukkal Dósa Zsuzsa (Karolina, a másodikfeleség), Derzsi György (Tessedik Sámuel)
